A tavalyi várólista csökkentésem elmaradásait próbálom behozni, úgyhogy gyorsan sort kerítek a december végi Tasmina Perry könyvre is. Olvastam már az írónőtől több regényt, bár csak az Apuci lányairól keletkezett post (ITT), de sejtettem, hogy Perry nem fog csalódást okozni. És nem is okozott! 800 oldalnál is hosszabb könyvről van szó, féltem tőle, hogy ez majd jól kifog azzal, hogy december 31-ig letudjam az olvasmányaim, de nagyon gyorsan haladtam vele.

A Divatdiktátorok két főszereplője Cassandra Grand, aki a Rive angol divatmagazin főszerkesztője és Emma Bailey, akire a híres Milford régi múltra visszatekintő táskagyár szakad a nyakába. Cassandra és Emma unokatestvérek, és a könyv elején bepillantást nyerhetünk múltjuk kis szeletébe. A 7 éves Emma könyvmolyként olvasgat Saul nagybácsikájuk medencéje mellett, míg a 12 éves Cassandra körmét lakkozva szeretne inkább a parti forgatagához csatlakozni. A két kislány teljesen ellentéte egymásnak és 23 év elteltével, mikor újra találkoznak Saul bácsikájuk temetésének a másság még jobban szemtűnő. A szürke kisegér Emma New Yorkban egy pénzügyi vállalatnál építi karrierjét, míg Cassandra divatos és tökéletesre vasalt kosztümben parádézik Londonban a legnagyobb divatházak kifutóit vizslatók első sorában ülve. 

Most, hogy Saul nagybácsi az örök vadászmezőkön kergeti az afrikai vadállatokat a temetés utáni végrendelet kihirdetés az egész családnak tartogat meglepetést. 

Emma kapja a Milford divatcéget, míg Cassandra csak egy kis birtokot. Roger, a Milford eddig kreatív igazgatója, aki magának szerette volna megkaparintani a céget nagyon dühös, hogy Saul kisemmizte. Emma az elején még nem akar beleszállni a cégvezetésbe, hiszen semmit sem ért az egészhez, de a pénzéhes és aljas családtagok hiénaként tépnék szét apró darabokra a régi múltra visszanyúló táskabirodalmat, ha lenne rá módjuk. És Emma nem hagyja, hogy legyen. 

814 oldal tömény bulvár regény rengeteg kavarással, ármánykodással, szexszel mindezt megkörítve iszonyat sok divattal. Aki szerette bármelyik Tasmina Perry regényt remek szórakozás lesz ez a regény is. Rengeteg érdekes dolgot lehet megtudni egy nemzetközi divatlap szerkesztéséről, a munka mellé járó ajándékokról, az exkluzív divatbemutatókról, a divathetekről, a sajtó eseményekről. Emma révén betekintést nyerhetünk egy haldokló régi hagyományokra visszanyúló kézzel készült táskabirodalom újraépítésébe és az üzletvezetés nehézségeire. Mindezek mellett mind Cassandra és Emma személyisége is tartogat nagyon sok meglepetést. 

Cassandra viszonya a lányával, a Rive szerkesztőjével Giles-szal vagy az önmagát teljesen felőrlő csatája sok fura dolgot tartogat a könyv utolsó oldalain is. Emma Bailey a szemünk előtt válik unalmas pénzügyi tanácsadóból vérbeli divatmániás tárgyalóképes profivá. Míg Cassandra ellenséges karakter (de a végére megszerethetővé válik) addig Emma kedves, de naiv áldozat a végére szerencsére kikupálódik. És persze fény derül a legfontosabb kérdésre közben: Ki akarja megölni Emmát a Milford sikeres új igazgatóját is. Persze nem árulom el, hogy kiről van szó, de elég jól kavarja a szálakat Tasmina Perry, hogy ne jöjjünk rá rögtön kiről is van szó! 

Oldalszám: 814 oldal

Kiadó: Ulpiusház

Az írónő pofás honlapja mindenféle fancy cuccal telerakva

Anno még a Várólista csökkentéses listámba került be ez a könyv és könnyed romantikus szórakoztatásként biggyesztettem oda, hogy majd jót fog tenni. Hát nem így lett! Nem volt könnyű ez a regény. Főleg az időzítés, mert pont amikor belekezdtem történt sok szomorú dolog és ez éreztette velem a hatását közben. Bár nem bánom, mert még így is nagyon meghatározó volt olvasni a Van valaki odaát?-ot!

Anna New Yorkban él, tökéletes élete van férjével Aidennel. A lánynak egy szuper PR-os állas van a legmenőbb szépségipari cégnél, ahol dúskál az ingyen smink cuccokban. Van egy mókás és hibbant családja (sok lánytesója) és pár barátja akikkel menő éttermekbe járnak vacsorázni. Persze nem ebben merül ki a regény több mint 600 oldala, hanem ennél jóval komolyabb témát boncolgat. 

Marian Keyest, mint írónőt bevallom nem ismertem igazán. Olvastam már Lobonál róla asszem a Görögdinnyék regény kapcsán, de én kb a Van valaki odaát? első 160 oldaláig azt hittem egy tökéletes szingli regényt tartok a kezemben, hiszen az írónő a boldogságkönyvek királynője (a borító szerint legalábbis). Itt azonban nem sok boldogság van. Anna szenved, Aiden eltűnt (elhagyta?) ő pedig a szüleinél próbálja kiheverni ezt a csalódást és egy csúnya balesetet, ahol megsérült. Egy idő után visszatér az Államokba és megpróbál talpra állni. Ahogy az a nagy könyvben (és a szingliregényekben) meg van írva. Megismerkedik egy új pasival, újra érdekelni kezdi a divat, a kozmetikumok és a társaságba járás az önsajnáltatás után. De ez itt nem éppen így zajlik és nem is ennyire könnyen.

Most már örökké visszatartom a lélegzetemet, arra várva, hogy a világ helyrerázódjon?

Anna szenved rendesen és vele szenvedtem én is az olvasás közben. A szívem szakadt meg, bár nagyon jól tudtam, hogy mi történik vele, mert én is átéltem már hasonló érzelmi megterhelést. Szóval átéreztem a helyzetet, és bevallom lányosan nem egyszer bőgtem a könyv olvasása közben.

Az igazat megvallva az összes nővérem az ökölharc határáig lojális, így miközben nem probléma, hogy kinyírják egymást, megölnének bárkit, aki a testvérükre kezet emel.

Viszont Keyes annyira jól hozza össze a szomorú részeket a vidám helyzetekkel, hogy kellő egyensúlyba helyezi a regényt. Anna emailes levelezéseit is elolvashatjuk a cselekmény szálai között, ami tartogat sok megmosolyogtató részt. A legmókásabb részek azok, amikor Anna az Írországban élő nyomozó nővérével Helennel (és anyjával) próbálja kideríteni, hogy ki az a nő, aki minden reggel oda viszi a kutyáját a házuk elé, hogy ott intéztesse el az ebbel a nagy dolgát. Anna nővérei és szülei, akik még mindig Írországban laknak próbálnak Annára hatni, felvidítani, hogy ne szenvedjen annyira. Ez azonban nem annyira egyszerű ebben a helyzetben.



Értékelés: 5/4

Nehéz spoilerek nélkül írni erről a könyvről, így csak azt tudom tanácsolni, hogy akit érdekel szánjon rá időt, mert sok érdekességet megtudhat a továbblépésről, a hiányról és az újrakezdésről, mindezt úgy, hogy közben nagyon emberi helyzetekbe nyerhet betekintést Annán és emlékein keresztül. Sok értékelésnél olvastam, hogy a könyv nincs összhangban a hosszúságával, hogy Keyes megírhatta volna ezt kevesebb oldalban is. Van ebben is igazság, de én úgy gondolom, hogy kellett ez a plusz 200 oldal Anna jellemfejlődéséhez és ahhoz, hogy egy darabokra hullott életet újra felépítsen a főszereplő. A hosszúsággal nekem nem volt bajom, inkább egy-egy szereplőt, vagy helyzetet éreztem furának, de nyilván ezek nem akkora tragédiák.

Fájdalmas regény ez, cseppet sem habkönnyű olvasmány, de én nem bántam meg, hogy anno egy könyvcsomagban megvettem potom összegért. És ez után még jobban elkezdett érdekelni a többi Marian Keyes regény.

Oldalszám: 653 oldal
Kiadó: Ulpius ház
Az írónő csinos kis weblapja

"Hogy hajlandóak voltak olyan közel ülni a vetítővászonhoz, az csak azért lehetett, mert nem tudták elviselni, hogy ne hozzájuk jussanak el először a film képei, amelyeknek aztán még le kellett küzdeniük az egymás után következő sorok jelentette akadályokat, hogy sortól sorig, nézőtől nézőig, szemtől szemig jutva, végül megbecstelenítetten, elhasználódottan, egy levélbélyeg méretére redukálódottan és totális mellőzésben részesülve a leghátulsó sor szerelmeskedői részéről, mégis megkönnyebbülten térjenek vissza forrásukhoz, a mozigépész fülkéjébe. Ez a vetítővászon ráadásul egyfajta védőfal is volt, védelmezte őket a világtól. 

Théó és Isabelle furcsa kapcsolatban él együtt (író apjukkal, aki verseket szerez, és anyjukkal, aki apjuk kívánságát lesi, amikor megszállja az ihlet) egy hatalmas házban. Matthew egy évvel idősebb náluk és cserediák Amerikából. A fiú teljesen oda van az ikerpárért. Ő is rajong a filmekért és ha teheti naponta együtt lóg a moziban a Théóval és Isával. Barátság kezd kialakulni közöttük, legalább Matthew szeretné ezt hinni.

Egyik nap a mozit hirtelen bezárják. Matthew nagyon megijed, hogy a mozival együtt a két tini érdeklődését is elveszti és barátok nélkül marad Párizsban. Némi gyenge próbálkozás után a mozin kívül beszél meg találkozót az ikrekkel és egy furcsa csíny után (amikor is körbefutják a Louvre múzeumot) közelebb kerülnek egymáshoz a fiatalok.

Együtt bóklásznak a városban (végtelen sok leírást olvashatunk Párizsról, és sok francia hely megemlítése), és a csíny letudása után Matthew kiköt az ikrek házánál. Egy éjszakát náluk tölt, ami elég sok mindent megváltoztat. A fiú rájön, hogy az ikrek között nem csak testvéri viszony van, hanem egy nagyobb függőség is, ami sokkal fanatikusabb és fertőzőbb, mint a filmvászon iránti rajongásuk.

"Théo és Isabelle született szenvedélybeteg volt, akik számára a film és az egymás iránti heves vágyódás volt az egyetlen narkotikum, amivel valaha éltek."

Az ikrek szülei elutaznak a városból nyaralni, Matthew felmondja a szállodai szobáját és odaköltözik Théóhoz és Isabellehez. Eleinte csak zenét hallgatnak és élvezik a semmittevést és azt, hogy 0-24 tudnak beszélgetni a filmekről. Kitalálnak egy filmes játékot is egymás szórakoztatására. A nap bármelyik szakában eljátszhatnak egy-egy film jelenetét, ami éppen beleillett az adott helyzetben és a jelenet végén elkiabálják magukat: Mondj egy filmet! Aki nem tudja a megoldást eleinte zálogba pénzt ad, majd ez a fura játék egy idő után nem elégi ki a fiatalok kedvét. 

Egy ilyen Mondj egy filmet! eset után a könyvben elszabadulnak a történések, és a perverz, szadista vágyak. Olyan dolgokat tesznek ezek a 17-18 éves fiatalok, amikre nincsenek igazán szavak. Miközben a három tini a zárt ajtók, lehúzott függönyök között háborítatlanul űzik a kis játékaikat, addig a körülöttük élő világban egy forradalom bontakozik ki. Végül ez az esemény zökkenti ki őket abból a súlyos és beteges elszigeteltségből, amibe egymást sodorták.

Értékelés: 5/3 

A végtelen sok unalmas francia szó és párizsi leírás halmozása után valahogy nagyon lassan indul be a cselekmény. Annyi minden lett volna még a három tini fura viszonyában, ami kb a könyv felétől a háromnegyediéig tart. Amikor ráeszmélnek, hogy a világ körülöttük teljesen megváltozott, nagyon gyorsan véget is ér a történet. A tragédia, amit a végén tartogat Gilbert Adair számomra borítékolható volt, de mégis hiányt érzek.

Néhol megdöbbentett, néhol elcsodálkoztam, néhol untam, néhol olvastam jó gondolatokat (javarészét felskicceltem a moly-ra idézetként) de összességében engem ez az Álmodozók nem győzött meg annyira, mint a többi értékelőt. Ráadásul iszonyatosan zavart, hogy a francia szavakat nem magyarázták meg lábjegyzetben. Honnan a rákból tudjam, hogy mit jelentenek ezek? Versek meg dalszövegeket. A franc gúglizzon regényolvasás közben. Ehhh! 

Isa és Théo karakterei is végtelenül idegesítettek. Matthew-t bírtam, ebben az egészben ő volt az, akinek nem volt semmi "hibája", feltéve azt, hogy elkezdett belefolyni a történésekre és számára nem maradt már menekvés se. Sajnáltam őt egy kicsit. 

Szóval nekem az Álmodozók nem lesz a kedvenc regényem a francia fiatalságról és a lázadó politikai forrongókról sem az 1968-as nagy francia tüntetések idejéről. Egyszerűen kiolvastam és felraktam a polcra. Majd ha valahol a kezembe kerül a film, mert van belőle az is, akkor jól megtekintem. Hátha a filmmel együtt ad még valamit. Egyébként van belőle a Thália színházban előadás is.

Szóval biztos nem oknélküli a hype, csak nekem ez most nagyon nem jött át.

Egy ideje szerepel már a Csökkentsd a várólistádat polcomon, úgyhogy ideje volt nekiveselkednem ennek a kriminek is. Előzőleg már jókat hallottam Karin Slaughter-ről (munkatársam több regényét olvasta, és mivel egy fiúról volt szó, így még inkább érdekelt, hogy egy női író, hogy tudott olyan regényt írni, ami a fiúkat is megfogja.), úgyhogy be is szereztem 590 ft-ért a Könyvudvarból a könyvet. És nem bántam meg! 

Kellőképpen izgalmas volt, lekötött és eléggé meg is döbbentett. Pedig ehhez azért válogatott kínzások kellenek, és itt bizony akadnak is. Karin sorozatának első darabja (mert van ám több is ITT) a Grant megyei halálesetekről, ha a Nadragulyát veszem alapul akkor elég hátborzongatónak ígérkeznek. 

A Nadragulya sztorijának kezdetében egy gyilkosság áll, ahol a főutcai étterem mosdójában egy brutálisan megerőszakolt fiatal főiskolai tanárnő holttestét találják. A nadragulya mérgező növényből nyert anyaggal elkábított nőt a gyilkos megbecstelenítette és egy keresztet vágott áldozatának mellkasába. Sybill (a halott nő) csak első volt a sorban, további áldozatok követik egymást hamarosan. A regény három főszereplőjére nehéz feladat vár, hogy megtudják ki a kis városban ténykedő vallási pszichopata gyilkos és vajon mi lehet az indítéka.

Sara Linton, aki a Heartsdale nevű kisváros gyerekorvosa és halottkémje talál rá az első áldozatra az étteremben. Sara egykori férje, Jeffrey Tolliver rendőrfőnök vezeti a nyomást karöltve a fiatal nyomozó lánnyal, Lena Adams-szel, aki az első áldozat ikertestvére.

Nem egyszerű együtt dolgozni, egy gyászoló lánnyal, aki dühös a világra és aki bosszút akar állni a tettesen, egy halottkémmel, akinek a múltja szörnyű titkot rejt, és egy olyan férfival, aki még mindig vissza szeretné kapni a volt feleségét. Ez a három ember alkotja a kisvárosi nyomozócsapatot, akik az első áldozat után még több szörnyűséggel szembesülnek.

"Úgy nyitotta fel a testet, ahogy más egy könyvet nyit ki, hiszen rengeteg mindent megtudott a szövetekből és a szervekből."

Karin S. nagyon naturalista módon írja le a haláleseteket és a kínzásokat, amiket az az őrült követ el az áldozatain. A halottkémes részek elég ütősek és erősek, emellett azonban  a nyomozói szál kicsit kezdetleges. Nem hasonlít mondjuk Lehane krimijeihez, de persze nem is kell! 

A szereplők monológjai és párbeszédei által nagyon jó karakterfelépítést kapunk a három főszereplőről, munkájukról, kapcsolataikról és érzéseikről. Főként Sara és Lena volt érdekes számomra, Jeffrey-ről viszonylag kevesebb dolog derült ki, de ő még biztos előjön a következő regények kapcsán a rendőrfőnöki rangja miatt.

Nem nagyon szeretnék a sztoriról többet mondani, annyi elég, hogy (sajnos) elég hamar rájöttem, hogy ki a gyilkos, de ez nem vont le a könyv hangulatából semmit sem szerencsére. Annyit még elmondanék, hogy annyira lekötött, hogy a könyv felét egy nap alatt olvastam ki, mert nagyon érdekelt, hogy ki a gyilkos, mit tesz az áldozataival és hogyan jönnek rá Saraék, hogy kit kell keresniük stb..stb..

Aki szeretne sok kínzással teli krimit elolvasni, aminek középpontjában egy furcsa növény áll, és nem zavarja, hogy egy kicsit összecsapott a lezárás, az olvassa el Karin Slaughter regényét. A karakterek nagyon életszerűek, a sztori elég csavaros, sokszor meghökkentő, néhol bizony elég brutális is. Szóval azt hiszem megállja a helyét a krimik között a polcon!

Fura könyv volt ez az új Zafón kötet. Úgy vártam, mint ahogy a  karácsonyt szoktam várni és annyira gyorsan vége lett. Pedig úgy olvastam volna még, mert nagyon szeretem az író stílusát.  A hihetetlenül tökéletes A szél árnyéka és az icipicit kevésbé tökéletes Angyali játszma után nagyon sokat kellett várnom arra, hogy újra Barcelona utcáin találjam magam és újra beléphessek az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Bár a várakozás nem volt hiába való, a katarzis élmény elmaradt.

A mostani történet az 1957-es években játszódik, az immáron felnőtt Daniel Sempere (Az Angyali játszma fiatal főszereplője) és édesapja (Sempere úr) könyvesboltja körül. Daniel boldog házasságban él Beatríz-szel és kisfiukkal, de a könyves bolt elég rosszul megy. Fermín, a család régi barátja, aki immáron férjjelölt és készül feladni a bohó agglegény életét Bernarda miatt, segíti az öreg Sempere urat a boltban. Egyik nap különös és sötét alak bukkan fel a könyvesboltban, és megveszi a legdrágább könyvet. Dumas Monte Christo grófja kötetében a férfi egy üzenetet hagy Fermín-nek, aki halálra váltan olvassa el a sorokat. "Fermín Romero de Torresnek, aki visszatért a halottak közül, és a kezében tartja a jövő kulcsát. 13." 

Fermín, aki megjárta a Montjuic erődjét sok titkot tud David Martínról, aki Isabella (Daniel édesanyja) barátja volt az 1930-as években. Martín szintén ott raboskodott a Barcelona fölé magasodó börtönben, ahol a Valls névre hallgató igazgató terrorizálja a rabokat, ráadásul ő főként a Kárhozottak városának írójára feni a fogát.

"Az erőd a szikla legtetejéhez tapadt: keleten a tenger, északon Barcelona kiterített árnyékszőnyege, délen a régi Montjuic temető határolta, a holtak végtelen városa, amelynek bűze felszállt a hegyre, és beszivárgott a vár rései, a cellarácsok között." 

Fermín új életet akar kezdeni, de ez nem olyan egyszerű, mert a titkok és a múlt árnyai kísértik nemcsak őt, hanem Danielt is. Ki volt a kegyetlen börtönigazgató Valls és mi köze volt David Martínhoz és Daniel édesanyja halálához? Ki a titokzatos 13-as cella foglya és mi az, amiért visszatért ennyi év után Fermínhez? Mi a kapocs Bea egykori udvarlója (aki még mindig szerelmes leveleket küldözget Daniel feleségének) és Valls között?

"Látszólag nyugodt időszak volt ez, de a látszat csalt, mert a felszín alatt már átadtam magam a zavaros, sötét áradatnak, amely lassan sodort egy új, ellenállhatatlan érzelem mélységei felé, s az nem volt más, mint a gyűlölet."

A fenti kérdésekre is választ ad a könyv, amely jó kiegészítő eleme az Elfeledett Könyvek Temetőjéről szóló négykötetes sorozatnak. A mennyország fogságában beleillik Zafón regényciklusába, de elsőnek ezt elolvasni hiba lenne. Kell hozzá a másik kettő regény is, és azok az előző két regényből ismert Zafóni fordulatok, amik miatt annyira szerethetőek és érdekesek a háború utáni Barcelona helyei és a szereplők kalandos élete.



Értékelés: 5/3.5

Hiányzott valami. Fermín visszatekintéseiből áll javarészt a könyv (ami rengeteg humorral szolgál, hiszen elképesztő figuráról van szó), de ez inkább emlékek sorozata, ami csak kicsit tesz hozzá az egészhez. Persze ez nem von le abból semmit, hogy mennyire nagyszerű maga az egész sztori és a karakterek, de most kevés oldal jutott arra, hogy Zafón megcsillogtassa a tehetségét. Azt, amikor beleborzongsz a csodás hasonlatokba, és a titokzatos és sötét múltbéli alakok miatt kiver a víz és alig várod, hogy megtudd, hogy kinek mi köze van az egyes emberekhez, és kinek milyen szándékai vannak a másikkal. Hiányzott a sok természeti leírás, ezekből úgy láttam kevés jutott a könyvbe (mondjuk nem is csodálom, alig 300 oldalról beszélhetünk).

"Leültünk a mólóra, a lábunkat lógáztuk, és megosztottuk egymással az El Xampanyetben kapott üveg tartalmát. Egy-egy korty között csendben szemléltük a várost, és a pillantásunkkal követtük a fecskerajt, amely elröpült a Mercé-templom kupolája felett, majd nagy ívben elkanyarodott a Posta épületének tornyai között. Messze a távolban, a Montejuic hegy tetején, sötéten emelkedett az erőd, mint egy kísértetmadár, és várakozóan fürkészte a várost a lába előtt."

Hiányzott az Elfeledett Könyvek Temetője is. Bár ide visszatér Daniel (de csak pár oldalnyi jutott erre), és megmutatja Fermín-nek a lagzija előtt a helyet. Az EKT-ben ráadásul olyan levélre bukkan ami sok mindent megváltoztat a jövőre nézve. A könyv utolsó oldala is tartogat furcsa "meglepetést", úgyhogy megvan a következő kötet miatt várakozást elősegítő mozzanat is.

De hiába minden, én egy kicsit úgy érzem olyan ez a könyv, mint egy karácsonyi ajándék, amire régóta vártam, de nem azt kaptam (részben), amit szerettem volna. Tudjátok, amikor vágysz valamire, aztán kapsz egy hasonlót, csak gyengébb kivitelben, olcsóbb példányban. Azt is megszereted végül a karácsony néhány napja alatt és tudsz neki örülni, de a szíved mélyén érzed, hogy egy másik ajándéknak jobban örültél volna. Ilyen A mennyország fogságában is. Felrakom szépen a polcra, a két nagyszerű Zafón kötet mellé, ahol szépen fog mutatni, mert beleillik a többi közé, de egy-két meglepő dolgon kívül (amik úgyis a következő kötetben derülnek majd jobban ki) nem tudott olyan sokat adni. Ahogy elmúlik a karácsony is, egy kicsit távolba veszik a kapott ajándék értéke is. Így egy hét távlatából nekem is kicsit a múltba vesztek az elolvasott sorok.

Bevallom éreztem egy kis szomorúságot a befejezés után, de amikor visszagondolok azokra a párbeszédekre, amiket Fermín ad a sztorihoz/sztoriba sikerül újra elmosolyodnom. Ő viszi el hátán az egészet, ami nem baj, hiszen nagyon bírom a fanyar humorát, a zrikálásait (külön kiemelendő a könyves bolt kirakatába vevőcsalogatónak kirakott Betlehem körüli szópárbaj közte és Sempere úr között), de még sincs benne volt ebben annyi erő, hogy több pontot adjak rá.

Kiadó: Ulpius ház
Oldalszám: 324 oldal (+30 oldalon egy-egy részlet A szél árnyékából, és az Angyali játszmából. Nekem ez kicsit wtf! érzés volt, mert ha én most olvasnám el A mennyország fogságában lövésem sem lett volna a másik kettőről. Aki pedig már olvastam ezeket, azoknak ide ez feleslegesek ezek a részek.)

Az ITT látható másik borító nekem valahogy jobban tetszik, de a jó hír, hogy érkezik a többi Zafón könyv is (a The Midnight Palace és a The Prince of Mist is, amik nem a négykötetes sorozat darabjai, de elég érdekesnek ígérkeznek).

– Úgy látom, valakinek hamarosan ki lesz taposva a bele – és kisétált a helyiségből. 

Az emberünk erre ijedt arccal rám meredt.
– Ugye azért nem lesz nagy gond? Mert hiába volt szemét, valahol mégiscsak a barátomnak tartom – mondta.
A titkárnőnk ekkor már felnézett az iratokból, amelyeket egészen addig bújt.
– Na, ha ilyen barátaid vannak, akkor aztán nincs szükséged ellenségre, az biztos.

„Történetem szereplői, az éjszakai emberek, egytől egyig létező személyek. A történetek valósak. Megdöbbentő, de megtörténtek. Én csak leírtam azt, amit láttam, hallottam, illetve átéltem. Ezt a világot csak az ismeri igazán, aki benne élt, aki tudja, hogyan működik. Én hosszú évekig éltem ebben a közegben…

A regény főszereplője Kántor Alex akinek az alvilági életét követhetjük nyomon a könyv során. A boszniai háború zsoldoskatonája a sok borzalom átélése után megpróbál rendes életet élni. Bátyja, a született gengszter mellett azonban ez nem egyszerű. Bandi a családban a jófiú, akiről senki sem sejti hogy testőrcége és a hősként megmentett tehetős üzletemberes fedősztorik mögött kemény alvilági bandaharcok dúlnak. Alex a háború után az alkoholizmusba menekül a repeszgránátok elől és testvére húzza ki. A piáról nem egyszerű lejönni a fiatal srácnak, ám testvére mindig mellette áll és még azt is elintézi, hogy a szülei ne szerezzenek tudomást a kisiklott életéről. Bandi munkát ad neki testőrcégénél (ami fedőcég az alvilági pénzek miatt). Tisztességes munkát. De Alex egy idő után többet akar és saját maga kezd szervezkedni. Ami a bátyjának sikerül az neki is fog! Boszniában megtapasztalta mi az az erőszak, a halál és a könnyű pénz megszerzése és mivel nem ért semmihez, nincs rendes szakmája beáll az alvilág zsoldjában. Megvan hozzá mindene ami kell, ez vitathatatlan.

Gyorsan kitanulja az alvilági dolgokat, tisztába kerül az erőviszonyokkal és a saját bőrén tapasztalja meg milyen az árulás, az igaz barátok segítsége, az erőszak és a drog felőrlő ereje. Alex leleményes ember, jó meglátásai vannak és macska módjára mindig talpra esik és mindent megold egy bizonyos  pontig. És ami a legfontosabb ebben az életstílusban: nem riad vissza semmitől! Már-már elismerném a bátorságát és a gátlástalanságát, ha nem tudnám, hogy ember életek múlnak a tettein.

Alex felépít egy hatalmas birodalmat magának / maga köré és két végén égeti a gyertyát. Annyi sztori sűrűsödik a regényben, hogy nehéz volt követni. Zsarolások, lehúzások, átverések, seftelések és sikkasztások, csempészések, üzleti tárgyalások, einstandok, rablások stb..stb.. Egy emberélet is kevés ezeknek a véghez viteléhez, ám Alex gyorsan cselekszik és gyorsan él. Nem veti meg a nőket, sorra dugja az olcsó ribancokat, pedig lenne olyan lány, aki kitartana mellette, de ő sem tud megbocsátani mindent a férfinek. Alex pedig nem képes megbecsülni a lányt és úgy általában az élet értékét. Ő pénzben méri a sikert, akciókban és sikeres ügyfelekben.

Végtelen sok erőszak van a könyvben de az alvilág ilyen. Tudtam, hogy ez vár rám, amikor elolvasom a könyvet, csak azt nem tudtam, hogy ennyire egyszerű stílusban tálalja az író. Fura volt ennyi sablonos mondatot olvasni, amik közé rövid párbeszédeket ékeltek illetve ezeket bő káromkodással társították. De Alex is ilyen egyszerű lehet mint az alvilág. "Az erősebb kutya baszik" - ahogy sokszor előfordul a könyvben ez a példamondat. Ahogy az is, ami a regény borítójára van nyomva: Szemért szemeket, fogért fogakat."

Mindezt azonban lehetett volna jobban kidolgozottan közreadni. Nem ragadott magával Alex sorsa és jellemfejlődése, mert kiszámítható volt az első oldaltól kezdve, de mégis érdekelt a történet vége. Az a bizony pont, amit felhelyeznek az i betűre. Újdonságerejű eseményeket nem adott, mert elég sok sztorit hallottam már én is az alvilágról, a maffiáról, így módszereik vagy leleményességük illetve a korrupt hivatali szervek sem taglóztak le túlzottan. Pár telefon és lehet drogot szerezni nagy tételben, lehet rablásokat vagy bandákat toborozni, hiszen mindenki ismer mindenkit ebben a kis közösségben. Itt válik naggyá Alex, de amilyen könnyű a felemelkedés olyan gyorsan jön a törvényszerű bukás, így a kiszámíthatóság is együtt jár a regénnyel. 

A nevek (Alexen és néhány többször előforduló szereplőn kívül: Bandi, Tünde, Boiko, Ivett, Lakatos testvérek, Bárdosi) könnyen felejthetőek és nem is játszanak túl sok szerepet. Csak bábuk és kellékek a világban, ami kineveli majd elpusztítja azokat, akik gyengék vagy végzeteset hibáznak. 

Értékelés: 5/2,5

Összességében olvasmányos a könyv, biztos sok új és meghökkentő sztorit és eseményt ad azoknak, akik nem hallottak még ilyenekről vagy nem tudják elképzelni a magyarországi alvilág viszonyokat. Nekem nem mondott újat, ám ettől függetlenül simán végigolvastam. A baj az volt közben, hogy nem éreztem semmi kötődést egyik szereplőhöz sem, ami miatt többre tudtam volna pontozni Az alvilág zsoldjában című regényt. 

Ezenkívül zavart, hogy nem volt annyira kidolgozott a sztori, sokszor csapongtak a történetek, amik bár építették Alex jellemét nem adtak sok újdonságot az alvilágról és a történet szerteágazó szálait sem egységesítették. Sokkal inkább csak megkeverték olvasás közben a neveket és a miérteket. Bár tudom, hogy az erőszak mindenhol erőszak és csak a mértéke változik, azért vártam volna egy-két olyan helyzetet, ahol jobb megismerem Alex döntéseinek (érzelmi) okát, nem csak a cselekedete végkimenetelét és az üzlet vagy ügy sikerességét. A srác gondolatmenete számomra túlzottan egyszerűen van tálalva és mindezt kevés feszültséggel adja közre Jurányi Zsolt. Nálam így elmaradt a regény végi katarzis érzés.

Oldalszám: 504

Kiadó: Ulpius-ház

Interjú a szerzővel, aki néhány érdekes sztorit megoszt az alvilági kapcsolatairól ITT

A könyvet köszönöm az Ulpius-ház könyvkiadónak!

- Nem ez az igazság? Évek óta figyelem az embereket. Ismerem őket.
- Van olyan igazság, amit ki kell mondani, és van olyan, amit jobb kimondatlanul hagyni. - Van olyan igazság, amit jobban szeretnél, ha nem mondanék ki.... - pontosított. "

Amit az Ulpius Kiadó honlapján találtam a könyvről:

A vámpírkirálynőre halálos ítélet vár. Sookie tudja, hogy a királynő ártatlan a király meggyilkolásában, de bizonyos titkos hatalmak csapdába csalták az amúgy is legyengült királynőt, és a végső leszámolásra készülnek. A pincérlány még mindig nem tett túl magát vámpír szeretőjének árulásán, de a szexi Quinn mindenben támogatja, kivéve persze az álnok Bill visszaszerzését. Sookie hamarosan válaszút elé kerül, ami nemcsak magánéletének alakulását, de a városka sorsát is eldöntheti…

Az én véleményem a könyvről:

Az előző hat kötet sem okozott csalódást (talán csak annyi, hogy volt ami kevésbé volt izgalmas vagy érdekes, mint az előző. De nincs is ezzel baj, mert nem írhat egy írónő mindig jókat, főleg folytatásos regényeknél) de a Hetedik harapás egy kicsit jobban megnyerte a szívemet, mint a többi Sookie-s regény.

Talán azért, mert itt Sookie fontos figyelmet kap és jobban ki tudja bontakoztatni képességét is. A pincérlányt kérik fel ugyanis, arra a "nemes" feladatra, hogy utazzon el a vámpírkirálynővel egy hatalmas összejövetelre (amolyan éves konferencia), amit a vérszívók rendeznek. Idén az eseményt el kellett halasztania a Katrina hurrikán érkezése miatt (erről az írónő szót ejt előző regényében, hogy sokáig tanakodott azon, hogy beleírja e New Orleans-t érintő hurrikánt és pusztítást, és úgy döntött, hogy ezt nem kerülheti el) ami teljesen legyengítette a vámpírok királyságát. Elszegényedtek és sok alattvalójuk meghalt és az árvíz súlyosan rongálta pénzügyi bevételeiket is. A természetfeletti lények (TFL) főként az utolsó összecsapáskor vesztek el, ahol a vámpírok királynője és férje rendezett estét, ami hatalmas harccá fajult.

Végre volt időm végigböngészni a könyvmegjelenéseket a site-okon, és örömmel konstatálom, hogy a vámpírok kihalófélben vannak (legalábbis nálam) és helyüket átveszik a tündérek :) Mondjuk nem szomorkodom emiatt, kíváncsi leszek mennyire válnak be a szárnyas természetfeletti lényeg. Én idén csak 2 vámpíros könyvet várok, de azt nagyon :D

Melissa de la Cruz Beach Girl 3 részes sorozatát is imádtam, így kíváncsi vagyok, hogy vámpírtémából mit hoz majd ki. A főszereplő egy 15 éves lány, aki megtudja, hogy vámpír és teljesen felfordul az élete. A Rettegés ősszel érkezik, és a folytatás is nemsokkal utána Álarcban címmel. Katie Fforde Szerelmes levelek könyvének borítójába teljesen beleszerelmesedtem. Igaz még vár rám az előző regényének kiolvasása is (Száz boldog esküvőm) , de ennek a sztorija is megfogott. Várható megjelenése: augusztus 2.

A boltkóros és a tesója című regényre kíváncsi leszek, de azt nem értem igazán, hogy miért nem sorrendben adják ki a könyveket. Így furcsa lesz olvasni a sztorit, hiszen ez az esküvős könyv utáni és a babát várós előtti (ami már ugye megjelent, de már mikor hajjaj). Mindenesetre ez a "kiadói baki" sem rettent el attól, hogy legyen egy újabb Becky Bloomwood-os könyvem ősszel :D Sookie kalandjait, azaz a Hetedik harapást szokás szerint megint kíváncsian várom, hiszen az utolsó rész (Halottnak a csók) messze nem sikerült olyan jóra mint az előzőek. De még így is izgalomban tart a vámpír-vérfarkas-alakváltó-tündér és a többi természetfeletti szereplővel megspékelt Charlaine Harris könyv.



Melissa Mar kezdi meg a tündérekről szóló Veszélyes játék című könyvével a mániát 2010 őszén. Rögtön megjelent már második és a harmadik részről is az előzetes a Kelly Kiadó oldalán. Ráadásul egy másik tündér-krónikák sorozat is elindulásra kerül, szintén a Kellytől. Wáó!
Charles Martin könyvének igazából a gyönyörű borítója fogott meg. Mikor elolvastam az Ahol a folyó véget ér történetét Doss-ról és Abbie-ről és a hatalmas szerelemükről egyből a Szerelmünk lapjai című film jutott eszembe. Az pedig örök kedvenc, úgyhogy azt hiszem ha érzelmeskedni akarok biztos, hogy nekikezdek ennek a könyvnek.

Az Egy hazug nő naplója is szintén érdekel, mert mindig is vonzottak a naplószerű könyvek. És itt ez a napló egy nagyon szörnyű titkot rejteget. De vajon mit?
Lakatos Levente új könyve - azaz a Cicamica és a 40 kandúr csak novemberben jelenik meg, de a botrányosnak titulált Barbibébi után kíváncsi leszek, hogy ez a könyv miről is fog szólni. Bár a férfi hímtagot ábrázoló napszemüveg és rúzs biztos tartogat néhány pikáns meglepetést :D

„Arra sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához , már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”

Fülszöveg: 

Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.

A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videoblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.

Lakatos Levente gossip- és ifjúsági újságíróként közvetlen közelről ismeri a sztárok csillogó és gyakran sötét világát. Első regénye arcpirítóan szókimondó, merész és megindító.

Amit a könyvről találtam a neten:

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA...

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Azonnal elkezdtem olvasni A szél árnyéka után mert nagyon érdekelt, hogy Zafón tud-ée még egy olyan könyvet összehozni mint az. Sajnos nem. De azért nem keseredtem el annyira, mert az Angyali játszma is izgalmas volt és tetszett a sztorija, ami összekapcsolódik az előző Zafón regénnyel is, de története teljesen más.

Aki olvasta az Apuci lányait, vagy az Örökösnőket, netán az Eredendő bűnt az most örülhet, mert hamarosan érkezik Tasmina Perry új könyve Divatdiktárok címmel. Nemrég olvastam az Ulpius FB-os klubjában, bár a honlapon még nem láttam megjelenést, se dátumot hozzá sajnos.

Nálam tuti landol majd a könyves kosárban, mert a többi regényét is bírtam az írónőnek. Tökéletes strandon olvasgatós regények ezek :) Mind a gazdagok és szépek luxus világáról szól, némi szerelemmel, még több ármánnyal és kavarással meg szex-szel. Számomra mindig tartogat egy-egy meglepő (bár néha kiszámítható) fordulatot. Mivel mindig is érdekelt a sztárok világa messziről, ez pont jó betekintést nyer ezekhez (legalábbis én így látom) Ráadásul mindegyik regényben aprólékosan bele van szőve a divat úgyhogy teljesen érdekesek olyan divatfanoknak mint én :D

Persze sokan mondják, hogy ponyva, meg a sztorik tökre elcsépeltek de akkor is szórakoztatóak :) Főleg egy hosszú vonatúton a dögmelegben. Bár néha a szívem fájdul meg a csodaszép tengerpartos helyek leírásától ahová én nem vetődhetek be. De a strandon tuti kiolvasom ezt a regényt is, ha addig élek :)

Az írónő külföldi siteján ITT még azt tudtam meg, hogy a regény egy angliai luxus termék cég körül forog majd, ami örökös nélkül marad. Persze lesznek akik meg akarják szerezni a céget minden áron, és elkezdődnek az intrikák, meg a cselszövések a luxus és divat világában.

"Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (...) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek."
Amit a neten találtam a könyvről:

A New York-i Octavian hírhedt négyes fogata, a KLIKK újra átalakulóban van. Massie és Claire látszólag jó barátnők, de Nina megjelenésével a béke napjai véget érnek, és újra indul a fékevesztett parti, amelynek tétje: bekerülni a suli „number one" csajcsapatába. Alicia: a téli szünetet a napfény hazájában, Spanyolországban töltötte, de az OCD-be visszatérve a dögös Nina is vele tart, aki nemcsak a srácok szívét, de Massie elsőségét is elrabolja... Nina: az OCD ügyeletes sztárcsaja lesz, és a Cupido díjátadón még Massie pasiját is lenyúlja... Massie: megesküszik, hogy végleg lealázza a kis Ninát, olyan „kezelésben" részesíti, amit nem felejt el egyhamar... Claire: kénytelen Massie szobatársaként eltűrni a csajos hisztiket, de nemsokára saját otthon várja...

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Noh én nem lettem KLIKK őrült, mert a sztori jóval el van maradva a Bad girl könyvekétől, de pont olyan időkre jó amikor semmi mélyebb tartalomra nem vágyom. Igazából 5 kiscsajszi sztorija ez, amikben folytonosak a kavarások, és ellenségeskedések. Claire lóg ki igazán a csapatból mert ő nem rég költözött Massiék-hez, mert a 2 lány apja régi barátok és Claire apja itt kapott állást és amíg nem tudnak lakást szerezni Massiék vendégházát foglalják el. Ebben a kötetben azonban még közelebb lesznek a lányok hiszen felújítják a vendégházat így egy fedél alatt kell élniük. Massie nem bírja Claire-t de beveszi a Klikk-jébe és elviseli a lányt. Közben új szereplők érkeznek, és elkezdődik a szokásos lányok ellenségeskedés. Féltékenység, civakodás, majmolás, szivatás tipikus 12-14 éves sztorikkal. Mivel én mindig elszenvedője voltam ezeknek a helyzeteknek, sokszor átéreztem Claire sorsát akit sokat szivattak az előző történetekben is.

"Nem figyelhetek tovább némán. Mindenképpen szólnom kell kegyedhez, a rendelkezésemre álló eszközökkel. Átjárja lelkem. Gyötrelem és remény viaskodnak benne. Ne mondja, hogy túl késő, hogy oly drága érzései mindörökre kihűltek. Ismét felkínálom magamat, a szívem még inkább kegyedé, mint akkor, amikor 8 és fél évvel ezelőtt összetörte. Ne merje azt mondani, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy a szerelmének korábban vége. Senkit sem szerettem, csak kegyedet. Igazságtalan voltam talán, gyenge és megbántott, de állhatatlan soha..."
Wentworth kapitány levele Anne-hez

Amit a neten találtam a könyvről a Bookline-on ITT:

Kaphat-e a sorstól újabb esélyt a boldogságra egy érzékeny, eszes és jószívű hölgy, miután éretlen lánykaként botor módon hagyta magát lebeszélni a párválasztásról? Ezzel a kérdéssel szembesül az özvegy Sir Walter középső lánya, Anne Elliot, amikor szomszédságukban felbukkan nyolc évvel korábban kikosarazott udvarlója, méghozzá immár jómódú tengerésztisztként. S ha valóban révbe érhet, Anne vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra? Utolsó - sokak szerint legjobb - regényében Jane Austen a rá oly jellemző otthonossággal és kitűnő lélekrajzzal tárja az olvasó elé e vidéki úrilakok társasági életének mozzanatait, a szerelem ösvényén csetlő-botló hősnő életének bonyodalmait, s a nagyvilági úrhatnámságban tespedő léha alakok parádéját. Az örök klasszikussá vált szerző hívei természetesen most sem csalatkoznak: elnézően derűs mosollyal követhetik nyomon, hogyan küzd meg Anne lelkében az értelem az érzelemmel, miközben környezetének bölcs iróniával ábrázolt páváskodó alakjait inkább büszkeség és balítélet jellemzi.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Szerettem ezt a regényt, és nem csak azért mert anyutól kaptam karácsonyra, hanem mert Austen jól ír.

Igaz nem volt annyira izgalmas mint mondjuk a Büszkeség és balítélet, de az érzelmi része a könyvnek nagyon tetszett. Adva van Anne akit anno a családja lebeszélt élete nagy szerelméről Wentworth kapitányról, aki megkérte a kezét. 9 éve nem látta a férfit aki azóta ünnepelt karriert futott be tengerészként és most újra a városban tartózkodik hiszen rokonai bérelték ki Anne és családja házát. A lány nagyon fél az új találkozástól mert még mindig a férfit szereti, bár már egészen elfelejtette, illetve csak azt hitte.

Ma sikeresen leadtam a szakdolgozatom témáját, ami a könyves bloggerek web2-es életéről fog szólni. Avagy mitől lesz sikeres egy könyves blogger az interneten? Arra fogok kitérni a szakdogámban, hogy a könyvekről postoló bloggerek milyen eszközökkel, és azokat, hogyan használva élik mindennapi életüket a web2 szerteágazó világában. Kutatom továbbá azt is, hogy mennyire mérvadóbbak illetve népszerűbbek egy hobbiból író blogger postjai, mint azoké akik fizetett kritikai cikket írnak egy könyvről bármilyen nyomtatott sajtótermékbe. Hol és hogyan kap több figyelmet egy írás, kikre hat és hogyan?

És ha már web2 akkor egy kis sztori, hátha másnak is szerzek örömöt a jövőben.

A legtöbb barátom, ismerősöm szerint nem vagyok százas, hogy mindig minden internetes fórumon, klubban, honlapon megpályázok valami könyves játékot, ahol aztán valami oknál fogva mindig kedvez a szerencse és szert teszek egy-két ajándékkönyvre :)

Mostanság főként a Jaffa Kiadó Facebook-os oldalán aktivoskodtam. Rengeteg nyereményjáték zajlik szinte napi rendszerességgel különböző könyvekért. Legtöbbször idézetekről kell megmondani, melyik könyvben szerepelnek és aztán nincs más dolog mint átvenni a nyereményt :) Múltkori feladat az volt, hogy a Klub üzenőfalára egy könyvkritikát írjunk és így nyertem meg már Csernus Nő hangos könyvét. A legutóbbi játékban amiről ITT írtam Carrie Adams: Keresztanya című könyvét kaptam meg, amit már régóta szeretnék elolvasni.

Ezenkívül aki klubtag most -40%-al olcsóbban ingyen postázással választhat a kiadó kínálatából bármit 4 napon keresztül, mert csatlakozott a 400. tag is :)

Továbbá egy csemege is vár: Aki jelentkezik "tesztolvasónak" az választhat néhány magyar író készülő regényéből egy fejezet amit elküldenek neki, és várják a véleményt. Én most Szendi Gábor új könyvéből olvasok egy érdekes fejezetet.

Érdemes a FB-on további könyves kiadók "rajongóivá" válni, mert ott is zajlanak dolgok. Az ULPIUS HÁZ kiadó nemrég kezdett el aktívoskodni, és pár nap alatt az új nyereményjátékukkal (ami hétfőig tart) sok ezer tagot szerezett.

A cél a klubban a 10.000. tag meghívása! Ha ez meglesz akkor azok közt, akik az összes facebookos ismerősüknek ajánló linket küldenek az Ulpius klubhoz, kisorsolnak 1-et, aki 50 könyvüket veheti meg 99 Ft/db áron, + 15 -öt, akik 5-5 könyvet. Ha hétfőig a klub eléri a 10 000. rajongót, akkor még 15 ember a kedvenc szerzőjének következő könyvét megkapja megjelenés előtt :)

Én az előbbire hajtok, bár egy megjelenés előtti könyvbe is beleolvasnék. Még erre eddig csak párszor volt sajnos lehetőségem. Egyébként ma az egyik kedves ismerősöm nyert könyvet a Jaffa kiadótól, mert ő lett a 400. tag akit pont én hívtam meg. Örültem ennek, mert könyvet nyerni jó, olvasni meg főleg! És ha nekem is benne van egy kicsit ebben a kezem, akkor az külön öröm :)

Képzeld el, hogy Jane Austen a legvadabb Bad Girl... Az elbűvölő Elizabeth Holland New York egyik befolyásos és gazdag családjának leánya; bálkirálynő, aki úgy játszhat a férfiszívekkel, ahogy neki tetszik. Ám egy nap rossz hírek érkeznek, a családot anyagi csőd fenyegeti. Liz egy módon mentheti meg a becsületüket, ha hozzámegy Henry Schoonmakerhez, a nőcsábász, részeges, de gazdag fiúhoz. Az esküvő gondolatát mindketten gyűlölik, Elizabeth gyermekkori szerelmével folytat viszonyt, míg Henry a Holland család kisebbik lányát szédíti. Ekkor a városi bulvárlapok kedvelt szereplőjét, Manhattan üdvöskéjét, az álompár női tagját szörnyű baleset éri... Elizabethet sokan irigyelték, de vajon kinek állhatott érdekében végleg elhallgattatni? A fényűzés világában öt fiatal veszélyes életet él. Az ártatlanság kora számukra korántsem ártatlan.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Még 2009 februárjában olvastam el a regényt és nagyon oda voltam érte :) Az 1800-as években végén játszódik a sztori és aki ismeri a Bad Girl sztorit amit Cecily v. Z. írt az ezt is imádni fogja. Anna Godbersen a szerző, egy fiatal lány akinek ez az első regénysorozata. Mert hogy ám ez folytatásos :D Sorozatfüggők előnyben! Azóta kijött már Pletykák címmel az újabb sztori, és is hasonlóan jó volt.