Amit ismerek, minden megváltozott. Az emberek itt vannak, mozognak, a levegő ugyanaz, de minden megváltozott; ettől a pillanattól kezdve minden visszafordíthatatlanul megváltozott, és tudom, hogy a "gyógyulásomhoz" -ha lesz ugyan, ami nagyon is kétséges - , a gyógyulásomhoz napok és hónapok és évek hegyeire lesz szükség; oly sokáig fog tartani, hogy máris érzem, amint kioltja az érzelmeimet, mintha egy föld alatt bujkáló óriás erős karja ütötte volna át a talajt, és feldobott volna a levegőbe, fel, fel és fel, engem aki olyan súlytalan és törékeny lettem, mint egy ezüstflitter, és immár örökre elvesztem, de még csak nem is érdekel.
Amit a neten találtam a könyvről a Libri honlapján ITT:
Diana Moore, a harminc-egynéhány éves New York-i dolgozó lány éppen bosszantó munkáján meg azon a pletykán rágódik, hogy a volt barátjának gyönyörű, új barátnője van, amikor megtörténik az elképzelhetetlen, és egy baleset fenekestől felforgatja az életét. Jó szándékú barátai elől menekülve, Diana elhagyja a várost, és a kicsinyke Pine Barrensben, New Jersey állam egyik legeldugottabb végében köt ki. Ott aztán, távol a várostól, Diana egyszeriben szabadnak érzi magát - nyugodtan, felszabadultan megvizsgálhatja, és újjáépítheti életét, és elindulhat a változás, az önmegvalósítás útján, egy olyan helyen, ahol senki sem ismeri. Az Áfonyakirálynő keserédes, megindító és szellemes regény a gyógyulásról, a titkok veszélyeiről és a barátságról. Egy könyv mindazoknak, akik egy igazi, a lélek mélyére hatoló nyári olvasmányt keresnek.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Megható, és megindító könyv. Kezdve onnan hogy Diana az első fejezetben elveszti bátyját és szeretett szüleit egy súlyos autóbaleset következtében. Bátyja most esküdött volna menyasszonyával, szülei boldogok voltak, és várták a menyegzőt. Kocsival tartottak haza mikor egy kaminos beléjük hajtott az országúton és egyikük sem élte túl. Iszonyatos tragédia, és nem is tudja feldolgozni Diana épp ésszel. Szinte elmenekül az okoskodó rokonok és barátok elől. Ahogy száguld megyéken keresztül a semmibe, meglátja a csodálatos áfonyaligeteket és alig bírja levenni a szemét róluk. Ennek hatására elüt egy motorost, egy 60-70 éves nőt Rosie-t, akinek azonban semmi komoly baja nem lesz.
Rosie meghívja a házába a szegény összetört lányt, lányával együtt aki szintén ott tartózkodott a baleset idejekor. Diana kitalál egy sztorit a családjáról, hogy még mindig élnek, még üzenetet is hagy a szüleinek a házába hogy az új barátai ne fogjanak gyanút. Nem meri bevallni, hogy elvesztette őket, nem is olyan régen. Közben elkezdődik a helyi Áfonya ünnep és ott marasztalják Dianát, mert a kocsija elromlott a motorral való ütközésben.
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Megható, és megindító könyv. Kezdve onnan hogy Diana az első fejezetben elveszti bátyját és szeretett szüleit egy súlyos autóbaleset következtében. Bátyja most esküdött volna menyasszonyával, szülei boldogok voltak, és várták a menyegzőt. Kocsival tartottak haza mikor egy kaminos beléjük hajtott az országúton és egyikük sem élte túl. Iszonyatos tragédia, és nem is tudja feldolgozni Diana épp ésszel. Szinte elmenekül az okoskodó rokonok és barátok elől. Ahogy száguld megyéken keresztül a semmibe, meglátja a csodálatos áfonyaligeteket és alig bírja levenni a szemét róluk. Ennek hatására elüt egy motorost, egy 60-70 éves nőt Rosie-t, akinek azonban semmi komoly baja nem lesz.
Rosie meghívja a házába a szegény összetört lányt, lányával együtt aki szintén ott tartózkodott a baleset idejekor. Diana kitalál egy sztorit a családjáról, hogy még mindig élnek, még üzenetet is hagy a szüleinek a házába hogy az új barátai ne fogjanak gyanút. Nem meri bevallni, hogy elvesztette őket, nem is olyan régen. Közben elkezdődik a helyi Áfonya ünnep és ott marasztalják Dianát, mert a kocsija elromlott a motorral való ütközésben.
