Több vagy, nem egy név

Kölyökkoromban rengeteget hallgattam Noxot. Apukámék többször kivittek koncertre a diósgyőri strandra, várba is talán. Aztán azokban a gyermeki romantikus éveimben ültem az ablakban és egész este a kedvenc dalaimat hallgattam. Sokszor sírtam is, vagy az örömtől, vagy a szomorúságtól.
Karácsonykor szinte minden évben előhalászom egy-egy dalt, de most annyira megkívántam újra a zenéjüket, hogy a kedvenc albumaimat is megszereztem újra: Bűvölet, Ragyogás, Örömvölgy,
Ez utóbbi volt az "új CD-m" tőlük - félelmetes, hogy ez az album is tíz éves már! Öregszem.

Egyébként részben a múlt heti csidicsudi esküvő juttatta eszembe: "Tégy ma esküt rá". Az én esküvőmön is szólhatna majd (note to self, haha). :D
Másfelől, hosszú idő után először tényleg érzek romantikát. De ezt nagyon erősen tagadom, igyekszem elnyomni. Nem létezik, hogy ebből jól kijöhessek. Az a sport nem nekem való.
Szóval így.
Meg hát egyébként elkezdődik az ősz. Bár én minden porcikámmal nemszeretem, néha mégis elkap egy icipicit a varázsa.

Call it

Akkor támad kedvem írni, amikor nagyon erős érzelmeim vannak. Na most, ebből nincs olyan sok opció. Vagy nagyon heppi vagyok, és akkor minek írjam le, vagy nagyon nem, és akkor azt nem akarom megörökíteni, mert lehetőleg nyoma se maradjon. Hát így.
De állítólag jól esik kiírni magadból, segít. Űztem a sportot pár éven át, csaknem hülyeség. És ez a layout annyira szép, még mindig szerelmetes vagyok belé egy kicsit, néha szeretek csík úgy ránézni. Legalább ezen a platformon is jelzem hogy helló, élek.

Szóval amikor úgy tűnik, hogy most minden oké, meg lehet nyugodni, még egy év van hátra egy következő tiszta lapig, túléljük - na akkor biztosan közbe jön valami, vagy kívülről, vagy belülről, amitől egy ideggombóccá válok és megint nem lesz az egész "kurvapozitívleszek" projektből semmi. Pedig a főiskolai madness következő fejezet még el sem kezdődött.

Szóval.

Boldoggá tesz a családom, a barátaim (some I had to leave behind, sister I'm still sorry), a bullet journal (amit két napja kezdtem, de legalább próbálkozom) és az edzés. Az a leginkább mind közül. Az motivál.

Édességesség

"Wait for the storm, wait for the rain, wait for the tears to fall down on me"

Édességesség.

Ez a szó csak úgy eszembe jutott.
Mert nem oké minden, közel sem. De azért - élve a közhellyel, - mégiscsak. Mert minden megvan, amit kívánhatsz, és nem kell félned.
A saját démonjaidon kívül semmitől sem kell félned.
Azt hiszem.
És holnap december. Holnap megtartom az első saját órám.
Holnaptól enyém az egész hónap.
Holnaptól enyém a holnap.
(Legalább is, igyekszem.)

Beengedni

"Fogadd el a közelgő félelmet, és megjelenik a bátorság."

Gyönyörű a tél. Az illatok. A mai első hópelyhek. A gyertyafény. Még a megnyugtató sötét, ami nem szomorúvá tesz, hanem biztonságot nyújt. A nyugodt sötétet, amibe burkolózhatunk.

Valami mégsem jó.
Félek. Ahányszor elmosolyodom az utcán, a világ összezavarodik. Ahányszor elmosolyodom a tükör előtt, magamra szólok. Ahányszor rámosolygok valakire, elfordul. Vagy közelebb jön és már készülni kell a kínos mosolygásra.
Tulajdonképpen, ahányszor elmosolyodom, félek.
Félek beengedni a boldogságot, mert ahányszor igazán jól érzem magam, utána kétszer addig lesz minden szörnyű. Tudom, mert mindig így volt.
És ahányszor nem mosolygok, gyenge vagyok. Tartsd magadban, ne mutasd ki, éld túl. Ha gyenge vagy, semmit nem érsz.
És ami a legfontosabb. Senkinek, de senkinek ne mondd el, hogy mit érzel.
Csak mosolyogj, mert senkit nem érdekel a bajod.

Egyszer

Vannak ezek a gyenge pillanatok. Ezek a kósza gondolatok, amik minden lánynak vannak, csak nekem kevesebbszer, s emiatt sokkal ijesztőbbek.
A szeretethiányok. Azok az "egyszer"-ek,
De ezekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni.
Én az Unicum-politikát folytattam ma. Megijedek a gyengeségtől. Főleg ettől a fajta gyengeségtől.

Begubózni

Hát ennyi. Bezárt.
Azt hittem, hogy majd most megnyugszom és vidám leszek, de azért itt van ez a motoszkálás, hogy valami nincs rendben. Persze, nekem nagy szerencsém van. Engem csak a suli nyomaszt, meg a gyomorgörcs, de azon majd túllendülök. A beszélgetés jól esne, de megleszek én egy kicsit a szerelmeim nélkül is - még így, tavasszal is. (Undorító, tele van a levegő szerelemmel!)
Utálom, amikor nem tud segíteni senki. De az is elég vacak, amikor tudnék segíteni, csak nem hagyják.
Majd legközelebb.

Waste of a day

Ez a nap semmire sem volt jó. Mondom, semmire.

Reggel keltem korán. Egy óra, ennyit töltöttem bent, de ez elég volt ahhoz, hogy megküzdjek a könnyeimmel. Rettegek ettől a félévtől, rettenetes lesz. Nem tud jobb szó eszembe jutni, mint az az sz betűs.

Kész tervem volt. Ötletek. De most elmerültem a pesszimizmusban.
Maradnak az önmagamnak tett ígéretek, de azokat nem mindig tartom be. Egyre többször, de még gyakorolni kell.
Szóval utána hazajöttem aludni - ezt az ígéretet betartott. Visszamentem a suliba fél kettőtől fél négyig kókadozni. Aztán megint semmi. Aztán be, háromnegyed hatra, a tanárnő nyilván csak negyed hétre ért oda, majd benntartott fél nyolcig. A semmivel. Egyet lehet hiányozni, aszondja. A kurva személyes szabadság, az... az csak egy kurva, ugye.
De a jó hír, hogy már csak 14 hét és 3 nap van hátra ebből a rettenetesnek ígérkező, fejetlen félévből.