Újévi malac

Lemaradtam az év utolsó posztjáról. Szerettem volna írni a karácsonyról, mert szép volt, a születésnapomról, mert nagyon jól éreztem magam és azóta is csak ámulok, mennyi aranyos fejecske van a világon, arról, ami a két ünnep között volt, finom ételekről, telehassal fetrengésről, Dante pokláról, a szerelmemről és a szilveszterről, persze, bár sosem az a fontos, hanem ami utána van. És 2012 első posztját is szerettem volna még tegnap megírni, csak nem sikerült, mint a mellékelt ábra mutatja.

Az előző éveket mindig úgy hagytam ott, hogy féltem a változástól. Próbáltam tenni az új év ellen, legalább magamat átprogramozni. Dulifuliskodtam. Most meg, visszagondolva, 2011 egy nagyon jó év volt. A nyár különösen, eddig a legjobb, legszebb, sok ilyet szeretnék még. Rengeteget tanultam. Voltam egyedül, majd hazajöttem, vizsgáztam: egy évet öt hónap alatt teljesítettem, hármasnál rosszabb jegyem nem volt. Voltak kiborulások, izzadtam vért, volt, hogy nem akartam felkelni, olyan is volt, hogy nem tudtam. De sikerült, évzáróra már mindent letudtam. Megtanultam tanulni és mindenre nagyon büszke vagyok. A legjobb barátaim, még anyukám sem hitte, hogy meg tudom csinálni. Persze, hogy én sem.
Fényezd még magad, királylány. ^.^

Aztán lettem harmadikos, most már tényleg öreg vagyok. Öt éve a Földesben, és még mindig szeretem. Sosem könnyű, de jobb helyet nem is kívánhatnék magamnak. (Még ha néha más is látszik, egyetemért sírok, meg napközben az ágyamért... ^^) Végre az osztálytársaimnak is megmutattam, hogy nem vagyok ijesztő, kezdek oda is beilleszkedni, és ez is nagyon jól esik. :)
Volt egy nagyszerű karácsonyom, rengeteg szép ajándékkal, finom étellel, családi összejövetelekkel, délutáni alvásokkal, süteménnyel, borzalmas karácsonyi válogatásokkal. És a szülinap, sweet seventeen, az is nagyon jól sikerült. Nagyon jól esett az üzenőfalamon a rengeteg kedves szó, az éjszaka közepén érkező sms-ek, a sör azokkal, akiket imádok. Az ölelések, az akciós Cosmopolitan koktél. :)
És a szilveszter, ami jobban sikerült, mint gondoltam. Megnyertünk egy csocsó meccset és rengeteget elveszítettünk, idegenekkel ölelkezdtünk újévkor, mintha ezer éve ismernénk egymást, az éneklés kimaradt, de önjelölve táncikáltunk. Boszorkánysapkában repítettem lányokat a mosdóból egyenesen Harry Potterhez, és persze volt másnap is, de még az is vicces volt. Egész nap csak lézengeni, mintha reggel lenne.
Igazából a másnaposság semmivel sem rosszabb a hétfő reggelnél. :)

Jobban emlékszem az év második felére, de hé, én voltam, éltem külföldön is. :) Megjártam Párizst a barátnőmmel, vasárnap este felfedeztem a Loire partját, játszótéren hintáztam, nyalókát szopogattam, friss levegőt szívtam, imádtam a fényeket. Baguette-et ettem az ebéd mellé, minden reggel pain au chocolat-t ettem a kávémhoz. Megfőztem a világ legrosszabb paprikás krumpliját és jóízűen elfogyasztottuk a szobatársammal. És kaptam hideget is, egész évben, mindenfélét, de megtanultam elmenni mellettük. Már nem is emlékszem arra a sok kiborulásra. Utólag az egész év olyan rózsaszínnek tűnik, amilyen most a pulcsim. ^.^

Gothic Christmas

Nagyon boldog, békés, szeretetteljes, metálos / angyalzenés / hópihetáncos / hegedűszós karácsonyt kívánok mindenkinek! ^.^
Kapaszkodjatok az ajándékaitokba és egyetek nagyon sok finomat! ^^

Törpös Telet minden kicsi törpnek

Na jó, megnyugodtam. Tegnap már kevésbé volt rossz. Ajándékot gyártottam, festegettem, néha káromkodtam bizony cifrákat, mert nem akart összejönni sehogy, amit szerettem volna. De aztán csak odaragadt az a szalag, csak lett lakkom is, büszke voltam magamra. Ma ajándékbontás után, ha nagymamám áldását adja, lefényképezem a kedvencemet, mert nekem nagyon tetszik, csodaszép szalvétát használtam hozzá. :)

Aztán megnéztem a Hupikék Törpikék mozit. Rég láttam ilyen tüneményesen aranyos filmet, minden percét imádtam. Én nem sűrűn nevetek filmen, de ezen hangosan...
Nosztalgikus volt, szerintem maximálisan elérte a célját: ugyanannak a korosztálynak, aki korábban őket nézte reggelente, most kicsit újra törpösen érezhesse magát. Egyszerűen érdemes megnézni mindenkinek, aki pici korában szerette ezeket a kis kékségeket. Szebb lett tőle a napom, hetem. ^.^

A többi hülye kis kínomat pedig elfelejtem majd szép lassan, a finom fogásokkal, az ajándékbontásokkal, a délutáni alvással, mert már abból is karácsonyi hagyományt csináltam és egyáltalán, a mosolyokkal. Még ha a csomagolásaim annyira setesuták is lettek, remélem, azért mindenkinek tetszeni fog az ajándékom. :)

Nem égek karácsonyi lázban, de legalább tudok mosolyogni és hadd mondjam el, farkaséhes vagyok! :)

December fényei

Még ha spórolunk is, a város, a szomszédok, még én is - vannak fények. Miskolc idén nem változott ékszerdobozzá, de tulajdonképpen Miskolc már régen rossz, nem is várok tőle többet. Tavaly ilyenkor még Orleans-t csodáltam, a feldíszített karácsonyfát, ami a párizsi kiruccanásból visszatérve fogadott. Ez a kép még a társas oldalra is kikerült. (Hogy mondják? Tuti nem társadalmi. Nem etikus, nem szociáliss! Csak kínos-bajos-elpanaszolós. Linkelgetős. Persze kell ilyen is.)

Néhány üzlet kirakatában azért van égősor, délután négy és hat között égnek. A pláza rusnya fényszórói döbbenet, de éjjel is - ha már jelzőlámpa nincs, legalább valami legyen, hátha nem csapnak el, csak minden harmadik korán hazatérőt egy jó ásványvizezés után.
Az utcánkban eddig egy létrás mikulást sikerült felfedeznem - ritka ocsmány, sötétben főleg, mert csak a létrája világít, ő maga nem, de legalább van, respect annak, aki kiaggatta. :D A lakás tele van díszekkel. Az ablak világít, a lépcsőn fenyőimitálós boa, mostanra már hagyomány azt feltekerni, hogy ne lehessen tőle közlekedni. Még az öcsémet is sikerült rávenni, hogy alkosson, az adventi tálca (jóindulattal sem koszorú) is nagyon édes. Mostanában szeretek a nappaliban ücsörögni, az állandó illatot különösen imádom, amit anya nonstop működtet. Olyan mécseses-kerámiás izé az, tudod.
A szobámban asztali lámpa ég, meg az a gyertya, amihez éppen kedvem van. Nekem is van karácsonyi gyertyás tálcám, sőt, karácsonyi kaktuszt is kaptam névnapomra, már virágzik, egyszerűen tüneményes. És a falon ablakdísz van, mert a falra tapadt, az ablakra nem: színváltós hópihe, kis drága. ^^

És a hétvége ezzel minddel együtt zajlott le, és a párommal, és új Nightwish albummal, nevetéssel, délutáni csendes pihenővel, mikulásvonattal - melyről a következő posztban, ennek a folytatásában szeretnék bővebben mesélni, mert van mit, van bizony! <3
Addig is hallgass zenét és öltözz melegen! ^.^