Call it

Akkor támad kedvem írni, amikor nagyon erős érzelmeim vannak. Na most, ebből nincs olyan sok opció. Vagy nagyon heppi vagyok, és akkor minek írjam le, vagy nagyon nem, és akkor azt nem akarom megörökíteni, mert lehetőleg nyoma se maradjon. Hát így.
De állítólag jól esik kiírni magadból, segít. Űztem a sportot pár éven át, csaknem hülyeség. És ez a layout annyira szép, még mindig szerelmetes vagyok belé egy kicsit, néha szeretek csík úgy ránézni. Legalább ezen a platformon is jelzem hogy helló, élek.

Szóval amikor úgy tűnik, hogy most minden oké, meg lehet nyugodni, még egy év van hátra egy következő tiszta lapig, túléljük - na akkor biztosan közbe jön valami, vagy kívülről, vagy belülről, amitől egy ideggombóccá válok és megint nem lesz az egész "kurvapozitívleszek" projektből semmi. Pedig a főiskolai madness következő fejezet még el sem kezdődött.

Szóval.

Boldoggá tesz a családom, a barátaim (some I had to leave behind, sister I'm still sorry), a bullet journal (amit két napja kezdtem, de legalább próbálkozom) és az edzés. Az a leginkább mind közül. Az motivál.