Bajnóczy József

Bajnóczy József vitéz nemes dési (Szinérváralja, 1888. febr. 27. - Pilismarót, 1977. jún. 12.) gyalogsági tiszt. 1919. áprilistól a Tanácsköztársaság, 1919. aug. - 1920. máj. között a Honvédelmi Minisztérium katonai megbízottja Prágában, 1923. februárig katonai szakelőadó a magyar követségen, majd 1923. szept. és 1924 nyara között Szófiában. 1931. máj. 1-től 1933. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-3. osztály (3. vezérkari főnök) vezető, 1936. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-1. osztály (1. vezérkari főnök) vezető, majd 6. vegyesdandár 2., illetve 3. gyalogsági parancsnok. 1937. máj. 1-től tábornok. 1938. aug. 1-től törzstiszti tanfolyam-parancsnok. 1939. aug. 1-től VI. hadtest parancsnok. 1940. máj. 1-től altábornagy 1941. nov. 1. és 1944. ápr. 19. között a Honvéd Vezérkar főnöke helyettese. 1942. ápr. 1-től vezérezredes 1942. dec. 17-től magyar királyi titkos tanácsos. 1944. jún. 19-ével nyugállományba helyezik. A Szombathelyi Ferenc és társai ellen 1944. okt. 11-12-én lefolytatott per másodrendű vádlottja. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottság 1946. márc. 28-án igazolta.

Bajcsy-Zsilinszky Endre

(Szarvas, 1886. jún. 6. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24.) Publicista, politikus, országgyűlési képviselő. Az antifasiszta ellenállás vezető személyisége, mártírja. Jogász, majd közigazgatási pályára lép. Az I. világháborúban huszár főhadnagy. 1919-től a nacionalista, jobboldali politikát támogatja, majd a demokratikus ellenzékhez csatlakozik. A Független Magyarország, majd a Szabad Szó főszerkesztője. Bárdossy Lászlóhoz intézett memorandumában, 1941 őszi képviselőházi beszédeiben fellép a hadba lépés, a német szövetség ellen. Aláírja a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívását. Többször fordul Horthyhoz, vezető politikusokhoz, a Honvéd Vezérkar főnökéhez. Az olasz kiugrás után a háborúból való kiválást követeli. 1944. márc. 19-én a Gestapo embereivel tűzharcot vív, megsebesül, a fogságban öngyilkossággal próbálkozik. Okt. 11-én átadják a magyar hatóságoknak, majd kiszabadul. Kláraházi rejtekéről barátai kérésére nov. 5-én Budapestre jön, s átveszi a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetését. Nov. 23-án éjjel letartóztatják. A dec. 6-8-ai tárgyaláson ügyét elkülönítik, mint országgyűlési képviselőjét. Sopronkőhidára viszik, ahol a hadbíróság dec. 23-ai ítélete alapján kivégzik.

Bagoly-lokátor

Bagoly-lokátor éjszakai vadászirányító-lokátor a német Würzburg-Reise-lokátor magyar megfelelője. A VFL (Vadász Földi Lokátor) kategóriájú, LRB/V jelű, fix telepítésű műszerből minden Sas lokátor mellé 2 darabot szántak. A 8 tonna tömegű, 7,5 méter széles rácsantennával szerelt, 40-70 km hatósugarú Bagoly-lokátor egyik példánya a saját vadászgépet, a másik az ellenséges célt követte. A német kiértékelő asztal (Seeburg Tisch) nélkül nem volt alkalmazható. 1944 elején 2 kísérleti darab készült (valószínűleg nem használták). Márc.- májusban 3 darab, szept.- decemberben 4 darab átadását tervezték, de fejlesztése áprilistól megszűnt.

Pietro Badoglio

Badoglio, Pietro (Grazzano Montferrato, 1871. szept. 28. - Grazzano Badoglio, 1956. nov. 1.) olasz marsall, politikus. 1924-től magas katonai és politikai tisztséget töltött be a fasiszta rendszerben. 1920-1928 és 1933-1940 között a Vezérkar főnöke, de a görögországi hadjárat kudarca miatt 1940. dec. 6-án Mussolini leváltja. A király 1943. júl. 25-én, Mussolini bukása után miniszterelnökké nevezte ki. Badoglio kormánya írta alá 1943. szept. 3-án az olasz fegyverszünetet és üzent hadat okt. 13-án Németországnak. Badoglio 1944. jún. 9-én mondott le, az új kormányt Ivanoe Bonomi alakította meg. Magyarországon „Bádog Leó" volt a beceneve.

Erich von dem Bach-Zelewski

Erich von dem Bach-Zelewski született Lauenburg, [Pomeránia], 1889. márc. 1, meghalt München, 1972. márc. 8. Az I. világháború résztvevője, 1924-ben hadnagyként tartalékos állományba helyezik. 1930-ban belép az NSDAP-ba, 1931-ben az SS-be. 1933-ban Brigadeführer, 1934-ben Gruppenführer, 1941. ápr. 10-től rendőr altábornagy, 1941. nov. 9-től Obergrup-penführer und General der Polizei, 1944. júl. 1-től General der Waffen-SS. 1939. szept. 1-től 1941. máj. 1-ig magasabb SS- és rendőrparancsnok (Höherer SS- und Polizei-Führer, HSSPF) Südost (DK) Breslauban, jún. 21-től 1942. nov. 22-ig HSSPF Oroszország-közép, Moszkva HSSPF-ének kiszemelve. Okt. 23-tól Himmler SS-birodalmi vezető megbízottja a partizánok (korabeli német szóhasználattal „bandák") elleni harcra, 1942. dec.-ben az 1. SS-gépesített dandár parancsnoka, 1943. jún. 21-től a partizánok ellen harcoló német alakulatok főnöke, 1944. jan. 20. - febr. 29. között a 8. német hadsereg alárendeltségében a Bach-csoport parancsnoka, ugyanilyen nevű csoport parancsnoka a Dél Hadseregcsoportnál márc. 3-15. között. Szept.- októberben a varsói felkelés letörésére bevetett harcoló Bach-csoport parancsnoka, 1944. okt.-ben Budapesten magasabb rendőr és SS-parancsnok Horthy kiugrási kísérletének megakadályozására. 1944. nov. - 1945. jan. 25. között a XIV. SS hadtest, 1945. jan. 26-tól febr. 10-ig a X. (észt) SS-hadtest parancsnoka.

B-listázás

A politikai „tisztogatás" módszere az 1945-1947 közötti Magyarországon. A koalíciós pártok elégedetlenek voltak az igazolási eljárások következményeivel. Ezért még az igazoló bizottságok működése közben, 1946. máj. 1-én megjelent az 5000/1946. sz. ME. rendelet, amely az „államháztartás egyensúlyának érdekében" létrehozta a „B"-lista bizottságokat. Nevüket onnan kapták, hogy a közigazgatás és a Honvédség „megtisztítása", létszámának további csökkentése érdekében a megvizsgáltakat kategóriákba sorolták. Akik „B" vagy „C" minősítést kaptak, azokat eltávolították. Előre eldöntötték, hogy a hadsereg létszámát 20 000 főre kell csökkenteni. Indoklás nélkül hozhattak olyan határozatokat mint: „feddés", „elbocsátás", „végelbánás", így lehetőséget teremtettek a „politikailag nemkívánatos" személyek eltávolítására. A „B"-lista bizottságok 1947. aug. 30-ig folytatták tevékenységüket. A Honvédség kötelékéből „B"-lista bizottságok határozata alapján 15 014 főt távolítottak el, közöttük 61 tábornokot.

B-24 bombázó repülőgép

A B-24 négymotoros amerikai távolsági bombázó repülőgép. A felsőszárnyas, osztott vezérsíkú, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép egy nagy hatótávolságú nehézbombázóra kiírt pályázatra készült a Consolidated repülőgépgyárban 1939-ben. A Liberatornak nevezett gép első harci bevetése 1942. áprilisban volt. A B-24 volt a II. világháború alatt a legnagyobb számban (18 188) gyártott négymotoros bombázó. Jó repülőtulajdonságai ellenére, a légvédelmi találatokkal szembeni érzékenysége miatt nem volt olyan kedvelt, mint a B-17. Különösen nagy, 3 380 kilométeres hatótávolsága miatt a csendes-óceáni hadszíntéren vetették be elsősorban, mint bombázó, felderítő, szállító és tengerészeti őrjáratozó repülőgépet, de Európában is nagy számban alkalmazták az amerikai és a brit légierő kötelékében. A Magyarország elleni nappali légitámadásokat 1944. ápr. 3-tól folytató, Olaszországba települt 15. amerikai légi hadsereg 47., 49., 55. és 304. BW-jében körülbelül 1 200 B-24 repült. A kiegészítő éjjeli légitámadásokat mérő brit 205. BG néhány százada szintén B-24-esekkel volt felszerelve.

 B-24 J amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1830;
Sebesség: 467 km/ó;
Hatótáv: 3540 km;
Fegyverzet: 10x12,7 mm-es géppuska, 3629 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;