Antonescu, Ion
(Pitesti, 1882. jún. 15. - Jilava, 1946. júl. 1.) román marsall, jobboldali politikus, diktátor. 1934-től vezérkari főnök, később londoni katonai attasé. 1937. dec. 29-től 1938. márc. 30-ig hadügyminiszter. 1940. szept. 4-én II. Károly miniszterelnökké nevezi ki Antonescut, másnap királyi dekrétumban teljhatalmat ad neki. Szept. 6-án Antonescu lemondatja a királyt fia, I. Mihály javára. Szept. 8-án egyesíti a miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki funkciót. A Vasgárdára támaszkodva alakít kormányt.
Szept. 15-én Romániát fasiszta jellegű „nemzeti-legionárius államnak" deklarálják, amelynek élén (szept. 8. óta) államvezetőként (Conducător) Antonescu áll. 1940. nov. 23-án aláírja a Háromhatalmi Egyezményt. A Vasgárda 1941. jan. 20-án kitört lázadását leveri, ezzel Románia megszűnik legionárius állam lenni. 1941. jún. 12-én megállapodik Hitlerrel Románia Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről, amelybe Németország után a legnagyobb haderőt küldi. 1944. aug. 23-án, Románia átállása során I. Mihály utasítására Sănătescu vezérezredes emberei letartóztatják, majd a Román Kommunista Párt őrzi. 31-én Sztálin parancsára az 53. hadsereg politikai osztálya felkutatja és átveszi. Szeptembertől Moszkvában védőőrizetben van. 1946. februárban kiadják a román hatóságoknak. 1946. ápr.- májusban a román Legfelsőbb Állambiztonsági Bizottság Katonai Tanácsa halálra ítéli, mint háborús bűnöst kivégzik.
