Baky László

Baky László vitéz (Budapest, 1898. szept. 13. - Budapest, 1946. márc. 29.) csendőr tiszt, politikus. Az I. világháborúban honvédtiszt, majd a szegedi Nemzeti Hadsereg tagja. 1921-ben részt vesz a nyugat-magyarországi felkelésben. 1938-ig a Csendőrségben szolgál, őrnagyként vonul nyugdíjba, hogy politikai tevékenységet folytathasson. 1939-től országgyűlési képviselő. 1940. szeptemberig a gróf Pálffy Fidél vezette Egyesült Magyar Nemzetiszocialista Párt, majd annak a Nyilaskeresztes Párttal történt fúziója után a Szálasi-párt tagja. 1941. szept. 18-án Pálffyval és Ruszkay Jenővel ismét létrehozza a Magyar Nemzetiszocialista Pártot. Az SD ügynökeként (ez erősen gyanítható, de nem tekinthető bizonyítottnak) rendszeresen jelentéseket küld a magyar viszonyokról. A Sztójay-kormány Belügyminisztériumának politikai államtitkára. E minőségében egyik szervezője a magyarországi zsidók deportálásának, egyidejűleg a végrehajtó rendőr és csendőr karhatalom irányítója. A nyilas hatalomátvétel után a Nemzetvezető Munkatörzsében a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője. 1946-ban a népbíróság háborús bűnösként halálra ítéli; kivégzik.

Bakay Szilárd

Bakay Szilárd (1896-ig Bakalovich) (Budapest, 1892. szept. 8. - Sopron, 1947. márc. 17.) gyalogsági tiszt. 1933. ápr. 1. - szept. 15. között Belgrádban belgrádi és athéni katonai attasé; Jugoszlávia kiutasította. 1934. jan. 1-1939. máj. 1. között katonai attasé Szófiában. 1939. aug. 1-től 17. gyalogdandár illetve könnyűhadosztály-parancsnok. 1940. júl. 1-től tábornok. 1942. aug. 1-től a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka. 1943. okt. 1-től altábornagy 1943. máj. 15-től III. hadtest parancsnok. 1944. júl. 1-től a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke. 1944. aug. 1-től okt. 16-ig I. hadtest parancsnok. A kiugrási kísérlet kulcsfigurája, ezért a németek okt. 8-án elrabolták és Mauthausenbe hurcolták. 1945. jan. 18-án „hűtlenség" címén lefokozták. 1945. máj. 5-én szabadul, hazatér. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottsága aug. 2-án „rendfokozatától közigazgatási úton történő elbocsátásra„ ítéli. A népbíróság ezt megváltoztatva nov. 8-án „igazolt"-nak nyilvánítja. 1946. ápr. 11-én a szovjet hatóságok elhurcolják, majd háborús bűnösség vádjával kivégzik. Az orosz hatóságok 1991. okt. 18-án rehabilitálták. 1992-ben posztumusz vezérezredessé nevezték ki.

Bakách-Bessenyey György

Bakách-Bessenyey György báró szentgyörgy-völgyi és galántai (Budapest, 1892. ápr. 14. - New York, 1959. febr. 19.) diplomata. 1920-tól a Külügyminisztérium tisztviselője, 1934-1938 között a politikai osztály vezetője. 1938-tól belgrádi, 1941-től vichyi, 1943-tól berni magyar követ. Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából a háborúból történő kiugrás előkészítésén munkálkodott, részt vett a béketapogatódzások vitelében. Magyarország német megszállása után lemondott tisztéről, de a svájci fővárosban maradt. Onnan ismételten sürgette a magyar politikai vezetést és személyesen Horthy Miklós kormányzót, hogy gyorsítsák meg a fegyverszünet előkészületeit. Részt vett a Követi Bizottság munkájában. 1944. aug. végétől Lakatos Géza miniszterelnök felkérésére, Horthy beleegyezésével részt vett a kiugrási kísérlet diplomáciai előkészítésében az angolszász hatalmak felé. 1945 után aktív politikai tevékenységet fejtett ki az emigrációban.