Első drótékszeremet még egy gimnáziumi osztálytársnőmtől kaptam. A másodikat egy cserkészemtől. A harmadikat meg mielőtt külföldre mentem volna sok-sok hónapra. Csak jóval ezek után jutott eszembe, hogy én is készíthetnék hozzájuk hasonlókat, s hát belefogtam. Annyira megszerettem, hogy egy barátnőm a menyasszonyi ruhámat is teleaggatta drótokkal. :-)
Aztán gyors egymásutánban gyermekeim születtek, így eltettem a fogóimat, nem is értem, miért ily hosszú időre. Lassan kezdek kikászálódni a pelushalom alól, s picit több időm is akad, hogy újra komolyabban folytassam a korábbi tevékenységemet.
Nemrég találtam rá egy fórumra, ahol drótékszeresek adják át egymásnak a tudásukat, s lélegzetelállítóan szép művek kerülnek ki a kezük közül. Elragadott.
Korábbi években készült ékszereimet itt nézheted meg:
http://picasaweb.google.hu/suppy78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése