December közepére minden Ausztriában dolgozó ismerős és ismeretlen
visszatér a munkahelyére.
Még egy utolsó látogatás a barátoknál, egy utolsó hajvágás a
fodrásznál, és csomagolás, indulás.
A szezon elkezdődik, akár van hó, akár nincs.
Karácsonykor
és szilveszterkor minden hotel tele lesz, és aranyáron adják a lakosztályokat.
Pont most hallottam egy ötcsillagos hotelről, ahol az ünnepi
időszakban egy kétszemélyes lakosztály ára 6 éjszakára 20 ezer Euro.
Hát, számold ki, hogy ehhez te hány szezont robotolsz.
Az ünnepekből Hotelmitarbeiterként annyit érzékelni, hogy
egyre nagyobb a feszültség, egyre őrültebb a rohanás, mindennek és mindenkinek
a maximumot kell nyújtani, nem is kérdés, ilyen árak mellett mit várnak el a
vendégek és a vezetőség.
Akár recepción, akár a bárban vagy, tökéletes formát kell
nyújtanod, de nincs ez másképp a Hauskeepingen, a konyhán és a Techniken sem.
Nagy a nyomás mindenkin, az ünnepvárásból egy hoteldolgozónak csak az marad,
hogy legyen már vége.
Nem is tudod eldönteni, jobb-e ha ezekben a napokban
beszélsz az otthoniakkal, vagy inkább lefekszel aludni, netán elmész bulizni
egyet, hogy kiereszd a gőzt.
A legtöbb helyen január közepéig szabadságstop van,
szerencsés esetben a heti szabadnapokat megkapod, de nemritkán 10-12 napot húzol le napi 8-12 órában.
Én személy szerint most nem tudom, mi a rosszabb.
Az, amikor egyedül voltam a családtól távol a Finkenbergi túlvilágban, vagy az, amikor ennek a tapasztalatnak a birtokában tudom, hogy
valakik, akiket szeretünk, egyedül lesznek Szenteste.
Hát, fiúk, kitartást nektek ott távol, nekünk meg itthon.
