Otthonról csomagot kapni jó. Ha pedig ezt a csomagot egy jóbarát hozza, akkor még jobb.
Ilyenkor van terülj-terülj asztalkám, és bulizgatás.
Egész más íze van annak a tarhonyának és pörköltnek, amit otthon főznek, szeretettel, és utazik 7 órát, vagy annak a püspökkenyérnek, amiben a sok gyümölcsön kívül a gondoskodást is belesütötték.
Amikor az anyukák napokig készülődnek otthon, hogy összekészítsék, megfőzzék, megsüssék nekünk a kedvenceket, hogy mi aztán napokig azon éljünk itt, akkor tudjuk, hogy mit sem számítanak a kilométerek.
Sokszor mondjuk azt, hogy itt nekünk mindenünk megvan, hogy itt is meg tudunk venni mindent a boltban, ami igaz is, sőt, soha nem ettünk ennyiféle joghurtot, sajtot, nem ittunk ilyen finom tejet, azért néhány alapdolog hiányzik az itteni polcokról.
Aki élt külföldön, tudja, mekkora kincs a túró rudi, a sport szelet, a piros arany, a lecsó, a Duna kavics, nem beszélve az otthon töltött kolbászról, vagy savanyúságról, lekvárról, szörpről.
Vasárnap este a bőség zavarában pogácsával ettük a rakott makarónit, linzert haraptunk a savanyúság mellé, és ittuk hozzá a jóféle otthoni pálinkát. A Balaton szeleteket már eldugta előlünk Tomi, hogy szűkösebb időkre is maradjon valami.
Nekem még a finom otthoni borok is hiányoztak, és most lett miklóscsabi királyleánykám, Marilyn Mórról.
Egy móri díva a finkenbergi díváknak. Tökéletes.
Köszönjük a gondoskodó szeretetet.
