Lebegés

Bár nem ebben a szezonban fogok megtanulni síelni, mert az össze-vissza szabadnapok miatt esély sincs egy kurzust elvégezni, a magán órákra meg sajnálom a pénzt, azért a hófödte hegyeken lécek nélkül is el lehet tölteni egy-egy napot.

Persze, jól fel kell öltözni, hótaposó csizma, síkabát, polár pulcsik és harisnya, na meg sapka, sál, kesztyű és napszemüveg.

Ha a munkahelyen kér valaki igazolást, hogy szezonmunkás, akkor 20% kedvezményt kap a sífelvonónál.

Ha a völgyben köd van, az még nem jelenti azt,

hogy a hegyen is az lesz, vagy nem egész nap.

A Penkenhez vezető felvonónál a minap szerencsénk volt, mert a délután egy részében ragyogóan sütött a nap, alattunk a tejfehér felhőkbe borult völgy és falvak, felettünk a kék ég.

Persze, közben beborult, ahogy a csizmás képen is látszik, már nem volt tiszta az idő, nem is jó ilyenkor síelni sem, hisz csapja a szél a szemedbe a hópelhyeket.

De kiváló alkalom beülni egy hüttébe, és felmelegedni egy Bombardinoval, vagy raclettel.

(A nevekre kattintva a koktél és az étel leírását találod a másik blogon.)

A hüttékben az a jó, hogy mindig jó a zene, hogy sok a jókedvű síelő és snowboardos, na, és elég nagy a választék a forró italokból.

Nincs is jobb, mint egy-két-három Bombardino mellett ücsörögni, nézni a hegyeket, és átbeszélgetni

, átnevetni a délutánt. Persze, otthoni szemmel talán kicsit furán hangzik, hogy délután kettőkor már túl voltunk az első becsípésen, de ilyenkor egy nagy séta a hóban, és kezdhetjük megint.

Ahhoz is kell erőt gyűjteni, hogy sorban álljunk az ebédért, amit helyenként a szabad ég alatt kell megrendelni. Igazi látványkonyha, sül a raclette, pörögnek a grillcsirkék, serceg a kolbász és a serpenyős krumpli. De legalább mínusz 10 fok van fent, és ahogy elnéztem, a pult mögött állók is folyamatosan kapták a védőitalt. Meg is érdemlik.

Mint ahogy mi is megérdemeljük ezeket a lazítós délutánokat, a hütték között a felvonókon lebegve. Nincs stressz, nincs baj a világgal, hisz a felhők felett süt a nap. Csak fel kell jutni.

Ilyenkor az sem baj, ha nincs céges telefon, nincs céges kocsi, hiszen este ötkor befejezzük a munkát, és nem kell izgulni, hogy este hányan kattintanak a hírlevélre, hogy telefonközelben legyünk, hátha a főnöknek eszébe jut egy jó ötlet este nyolckor, vagy izgulni azon, hogy a másnapi tárgyaláson mivel tudjuk csökkenteni a kiadásokat.

Néha boldogabbnak érzem magam a hegyekben, mint otthon a nagyvárosi dzsungelben.

Kevesebb a harc, több a pénz, és többet látok a világból, mint egyébként.

Könnyebben ki tudunk kapcsolódni, könnyebben áldozunk pénzt az élményekre, és van idő megélni, átélni a szépet.

És ahogy telnek a hónapok, az otthoni kapcsolatok is átértékelődnek, fontosnak vélt emberek maradnak el, és egészen új barátságok születnek.

Egy dolog biztos, akárhol is lebegek a világban, a szüleimre és a testvéreimre mindig számíthatok. A többi pedig melléklet.

Ho-ho-ho-hóóóó

Napok óta esik a hó, álmodni sem lehetne szebb karácsonyi díszletet ennél. Tényleg olyan, mintha egy képeslapon sétálnánk, minta egy elvarázsolt mesevilágban élnénk.

Mégis, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, holnap szenteste, és még soha nem voltam ennyire messze azoktól, akiket igazán szeretek.

Hiába a hófehér hegyek, a hatalmas pelyhekben hulló hó, a mostani szentestét egy átlag szombat estének kell felfognom és megélnem, különben megbolondulnék.

Hiába van feldíszített kisfenyőnk és sül a puszedli, meg tervezzük a közös szombati menüt, lélekben mindannyian egyedül leszünk. Kivéve azok, akikhez eljön a családjuk, és velük fognak gyertyát gyújtani.

Igazán nem az zavar, hogy dolgozni fogok, nem is az, hogy nem ehetek anyu halászléjéből vagy céklasalátájából, hanem, hogy nem látom Levi csillogó szemeit, ahogy az ajándékokat bontja a fa alatt, és nem harmonikázhatjuk el együtt a karácsonyi dalocskákat.

És bár tudom, nem a világ vége, ha egy-két karácsonyt nem a családjával tölt az ember, most mégis azt gondolom, hogy ennek nem így kellene lennie, hogy biztos az én rossz döntéseim vezettek idáig.

Tudom, hogy a szezon végén akár hónapokig dolgoznom sem kellene, és egész nap strandolhatok meg csatangolhatok majd otthon a nyáron, bepótolva a most elvesztegetett időt, azért ez most nem könnyű.

Akkor sem, ha nagyon jó a csapat, akikkel itt vagyok, nem is tudom, mi lenne velünk egymás nélkül itt. Furcsa, hogy teljesen idegen, és egész más emberek jelentik most azt a szűk közeget, akiknek sírhatunk, akikkel nevethetünk. Akikkel együtt élünk, itt, a világ végi kis faluban, Finkenbergben, a hatalmas hegyek között.

Ahol találkozhatunk a Mikulással, a manókkal és ahol a fenyők között mókusok és tündérek laknak. Meg persze néhány gonosz boszorkány, de ismerjük a varázsigét, amivel elűzhetjük őket.

És csak esik a hó, megállás nélkül. Ropog a talpunk alatt, ahogy túrázunk, délután, este, amikor hócsatákat vívunk a hidakon, vagy medvetalpakat rajzolunk bele.

Boldog karácsonyt!

Kiränduläs

Ha väsärolni vagy kävezni szeretnenk a szabadnapunkon, akkor ahhoz a tölünk 2-3 km-re levö Mayrhofenbe kell menni, mert itt Finkenbergben bizony alig van üzlet. A közeli kisvärosban van a benzinkut, posta, drogeria, gyogyszertär, az ajändekboltok, bankok, nagy elelmiszer äruhäzak, ruhaboltok, es lent van egy szuper cukräszda is. Erröl a mäsik blogomon olvashattok.

Mult heten egy osztälykiränduläsnak is beillö gyalogturäval jutottunk le a völgybe, meseszep patakok, erdök között setälva. Ahol sütött a nap, ott minden üdezöld meg, ahol pedig ärnyekot vetettek a nagy hegyek, ott megmaradt egesz nap a der, es messziröl havas täjnak tünik a väros egyik fele.

A visszautat persze mär nem vällatuk be, 11 km-t setaltunk igy is. Busszal jöttünk vissza a hegyre, ami a szerpentines, keskeny utakon külön bätorsägprobänak szämitott.

Sajät autoval is ovatosan veszem ezeket a kanyarokat, es mar most nagyon kell figyelni a vizätfolyäsokra, amikor leesik a ho, akkor pedig csak holänccal közlekedhetünk. Vagy szänkoval a turautvonalakon.

Ha szüksegünk van pär aprosägra a nem tul nagy szobänkba, akkor a Billäba vagy az M-Preisba megyünk. A csokoläde es keksz välasztek a sokszorosa az otthoninak, igy van mire elkölteni a borravalot.

Persze, igazi nagybeväsärläsra es fizetes elköltesre majd Innsbruckban lesz lehetöseg, hiszen itt, a turistaparadicsom közepen minden sokkal drägäbb, mint egy ätlagos oszträk nagyvärosban. Az ärakat az ideözönlö angol, orosz, holland es nemet vendegek penztärcäjähoz igazitjäk, nem az itt dolgozo szezonmunkäsokhoz.

A fizetesig pedig holnaptol ujra dolgozni kell, az "älom" munka folytatodik...

Es persze a törtenetek is, itt.

Apro älmok a magas hegyen

Az a jo a szabadnapban, hogy vegre vilagosban is latom a környeket, nem csak az esti setak alatt. Nekem szuksegem van minden nap friss levegore, munka utan sem ülök be a teve ele, vagy kezdek el egyböl blogolni, hanem setalok egyet.

Ma sikerült felfedeznem a közelben több szuper helyet, amik vagy autoval vagy gyalog is könnyen elerhetöek.

A faluban van az Ördög ärok, ami egy közel 400 meteres szakadek ket hegyvonulat között. Ennek az egyik oldalän alakitottak ki egy turistautvonalat, kb. fel oräs seta fel a hegyre, majd vissza Finkenbergbe.

Tiz percnyi autozässal lehet eljutni a Hintertux gleccserig, ahol mär most sokan sielnek. A völgyben meg 16 fok van, fent, 2300 meter fölött pedig mär ho. Kabinos felvonoval mentem az elsö ällomäsig, ez a 2300-as megällo. Innet indulnak felfele különbözö iränyba a sifelvonok, kabinok. Ma en meg gyalog jöttem le a völgybe, közel ket oräs setäval. A felvonoval ez 2 perc lett volna, de akkor nem lätom a vizeseseket, a mokusokat, nem erzem a fenyöillatot, nem gyurok hogolyot. Meg kell fogni a vilägot, ami itt körülvesz.

Ha mär a viläg vegere jöttem, akkor itt is kitalälok apro kis älmokat, hogy legyen miert värnom a következö szabadnapokat.

Az egyik faluban begyüjtöttem vagy egy kilo täjekoztato kiadvänyt a környek kirändulo utvonalairol, vizesesekröl, hegyi tavakrol, felvonokrol.

Es egy aprocska megjegyzes. Az igazi szezon meg messze van, es a kisebb falvak szinte teljesen üresek, a hivatalok, üzletek egy resze sziesztät tart, deltol kettoig zärva vannak. De percre pontosan nyitnak, a kiiräsuk szerint.