
Addig meg túlélek, közben írok, tapasztalatot szerzek, és pénzt keresek.
Az elmúlt időszakban a Tiroli álmok pihenőn volt, mert az észak-német
szigeten, Sylten töltött szobalánykodásról nem írtam, nem írhattam, a
munkaszerződésünk ezt nem tette lehetővé.
Szobalánynak lenni ott sem volt könnyű, de a szabályok és az elvárások
sokkal egyértelműbbek voltak, mint Tirolban.
Már Sylten elkezdtem írni azt a honlapot, amivel sikerült a szakma egyik
legnagyobb elismerését megkapni, a hevizre.hu kategóriájában az Év Honlapja
lett 2013-ban.
Hogy sikerült ezt elérni? Ki támogatott ebben? Miként lehet, hogy egy
szobalány a főszerkesztője ennek a turisztikai portálnak?
Senki nem támogat, baráti kezdeményezésre és a felmerülő piaci igényekre
reagálva kezdtük el a munkát, a kezdeti időszakban a napi 8 órás szobalánykodás
mellett, a 2 ezer km távolságot skypon áthidalva ötleteltünk, és írtam.
Ha becsuktam, becsukom a szemem, Hévíz, a Balaton előttem van, hallom a
víz hangját, érzem a kénes szagot, látom magam előtt a jellegzetes tájat.
Egy idő után azonban fizikailag is jelen kellett lenni, ezért a biztos
fizetést és a kényelmesen berendezett életet magam mögött hagyva beleugrottam a
bizonytalan magyar valóságba.
A konkrét weboldalról, arról, hogy pontosan mi is lesz ez, babonából sem
beszéltünk, csak írtunk, fotóztunk, szerkesztettünk, írtunk, fotóztunk.
Sejtelmesen csak annyit árultam el, hogy egy projekten dolgozok és mellette
gőzerővel oroszul tanulok. Sem a családom, sem a barátok nem tudták, nem
értették, mi lesz ebből.
Igazából én sem tudtam.
Sikerült a legjobb technikai fejlesztő céget megbízni, az MKM csapata a
legprofibb a magyar turisztikai portálok szerkesztésében, könnyű és jó velük
dolgozni.
Olyan szakmai tudás birtokában vannak, hogy ötleteik, tanácsaik
megkérdőjelezhetetlenek, nem kell napokig vitázni velük egy-egy menüpont vagy
egy-egy színárnyalat kérdésén. Mindenki teszi a dolgát, mindenki a tudása
legjavát teszi a projektbe, és bízik a másik tudásában.
Ezen kívül minden más döcög, küzdök, küzdünk a valósággal.
Az, hogy az oldal létrejött, és díjat nyert, bebizonyította, hogy
kapcsolatok és jobbra vagy balra állás nélkül is lehet magas minőségű munkát
végezni.
Az, hogy ezért a munkáért nem kapok sem multicéges fizetést, sem
kényelmes önkormányzati bért, az, hogy ezt a projektet a szobalánykodással
megkeresett pénzből tudom megvalósítani, na, az nem látszódik sehol.
Van egy felület, ami a mai kor igényei és a saját maximalista
elvárásaink szerint elkészült, de ez csak a kezdeti lépés.
Bővíteni, fejlődni szeretnénk, keressük a kapcsolódási pontokat,
partnereket.
Akár Tirolban, akár itthon vagytok, nézzetek be Hévízre és lájkoljátok az oldalt.
Az év honlapját.
Köszönöm.
Kedves Szilvia!
VálaszTörlésGratulálok a honlapodhoz és a cím elnyeréséhez amit a munkád elismeréseként megkaptál.
Számomra mindenképp inspiráló a történeted mivel én is hasonló cipőben járok, mint Te voltál. Csak én még sehol se vagyok! :) Van egy álmom amit szeretnék megvalósítani, de előbb még pénzt kell gyűjtenem hozzá! Ezért én is külföldre készülök. Remélem egyszer pár év múlva majd én is ott tartok ahol most Te és elmondhatom, sikerült valamit elérnem. De addig még nekem is sokat kell dolgoznom, mint ahogy Te is dolgozhattál szobalányként.
Én sok sikert kívánok a munkádhoz, hogy elérd a céljaidat és nem foglalkozz az energiavámpírokkal! :)
De most megyek, mert még csak egy bejegyzést olvastam el a blogodból és kíváncsi vagyok a többire is!
Szép napot!
Bálint...
Szilva,köszönjük az őszinteségedet és hidd el nem vagy egyedül az álmaiddal! Nagyon gratula a munkádhoz,a szobalányság és az írás is mások és saját épülésedet szolgálják.k.
VálaszTörlés