Boldog és szerencsés új évet!

A magam részéről ehhez, ezzel a pillanatok alatt elkészíthető, szerencsehozó(?)-lóhere-könyvjelzővel (lucky clover) tudok hozzájárulni.

És a mintája:

• Világosabb zölddel kezdem, a kezdőkör 5 láncszemből (lsz) van egy kúszószemmel (ksz) összekapcsolva.
• 1. kör: világoszölddel 3 lsz, *1 erp, 1 lsz* 7-szer ismételve ksz összekapcsolva.
• 2. kör: sötétzölddel  *4 erp (egy ráhajtásos pálca), 1 rp (rövid pálca), 4 erp a láncszem közbe, 1 lsz 1 lsz kimarad* 4-szer. ksz-mel zár a kör. 
• A szálat úgy vágom el, hogy maradjon kb. 40 cm, tűbe fűzöm.
• A nyíllal jelölt helyeken beöltögetek középre néhányszor és behúzom a levélkéket, szépen csinosan, és jól elvarrom a szálat, de a tű még mindig marad.
• A szárhoz annyi láncszemet csinálok, hogy a könyvet bőven átérje. Egy láncszem kimarad, és elindulok visszafelé, minden lsz egy szálába készítek egy ksz-et.
• A szár fordulóját odaöltögetem a levelekhez és végképp elvarrom a szálat.
• A szár alsó végére kötök egy bojtot, vagy pom-pont, vagy malacot, vagy egyéb ötletes kis valamit, behúzom a szálvégeket a szárba, és ....
• ... KÉSZ IS!

Ugye milyen egyszerű? Jó szórakozást hozzá!

A fenti mintát én találtam ki. Az alábbit viszont az interneten találtam, itt, és kedvem lett elkészíteni:

 Ők mind együtt a nagy karácsonyi összeölelkezésben:

Fotómodellem: Nyári Krisztián: Így szerettek ők című gyönyörű könyve volt, amivel nem bírtam kivárni a karácsonyt, hanem megleptem magam vele, amint megjelent, nem kis fejtörést okozva ezzel mami-ajándék kereső lánykámnak.

Csillagok

Azért készülgetnek szépen a karácsonyi apróságok. Amik blokkolódtak két bejegyzéssel ezelőtt, azok már többen új gazdára is találtak. Múlt kedden például két csillagocska röppent el Nalinihoz, Réka és az én nevemben. Mivel épp a kezemügyében volt a fotógép (jó fényviszonyok nem voltak a kezem ügyében) és volt egy szusszanásnyi időm lerajzolni a mintát, ezért most meg is mutatom őket.

Útra készen:

És a minta:

A kezdő gyűrű 6 láncszem, de akinek bejön a magicring, annak mégjobb (nekem az valahogy nem jön össze).

A körök indításánál az egyráhajtásos pálcákat 2 láncszemmel helyettesítem, a köröket hamispálcával (kúszószemmel) zárom.

A blokkolás az új szerrel nem lett valami atom (itt most azért megfelel), úgyhogy azt hiszem visszatérek a jól bevált (csak kissé maszatolós) étkezési keményítőhöz.

Fonal: Catania

Tű: 3-as

Telik szépen a dobozkám:

Igyekszem majd a többieket is bemutatni.

Tegye fel a kezét aki ...

...  szűk két héttel karácsony előtt, -6 fokban, havazásban ablakot cserél!

Én csak két kezemet tettem fel, pedig 5 db ablakról és egy teraszajtóról van szó.

Nincs díszítés, nincs horgolgatás, nincs rajzolás-ragasztás, ajándékgyártás, sütés-főzés. A kreatívitásom abban csúcsosodik ki, hogy lábatlankodom ugrálok a mesteremberek körül, tologatom a bútorokat és egyebeket a lakásban ide-oda, aszerint, hogy hol folyik éppen a munka.

Ilyenkor nagy szerencse, hogy egy éve még nem voltam "blogoló". Így most megmutathatom, hogy milyen hópelyheket horgoltam tavaly, amikor (egy picivel) több időm volt ... és még jobban láttam, mert idén meg sem fordult a fejemben, hogy elkezdjek szöszmötölni a Piroska horgolócérnával és az 1-es horgolótűvel.

Tavaly októberben a foltvarrók nagy éves dzsemboriján találtam rá egy remek kis könyvre: Horgolt csillagok. Rögtön nekiláttam a rajzok, leírások bogarászásához, meg persze a böködéshez. Csak készültek ... készültek a csillagok és hópihék. Ha van az embernek jó szeme a vékonyka cérnához, gyönyörű, finom kis darabok ezek, nem tudnak csúnyák lenni. Keményíteni viszont kötelező őket! Legtöbbjük nem is mutat semmit blokkolás nélkül, olyan mintha pókot horgolgatnék, jónéhányat.



Nahát ... ez az ablak is éppen megy a szemétre ...

Tehát készültek, szaporodtak :) a pihék. Került belőle képes üdvözlő-levelekbe, ajándékokra. Volt mindig a táskámban néhány, így kaptak régi ismerősök akikkel összefutottam itt-ott a városban, kapott a háziorvos, az ügyintéző, a kollégák, a szomszéd néni... És tényleg: adni jó! És persze jó besöpörni a rohanó világ közepén a meglepett elismeréseket. A "Jaj de jó, ezt tényleg nekem csináltad?"-okat, mert persze kapni is jó.



A mandalám is az enyészeté ...



Nem szeretem túlcicomázni a lakást, de az ünnep apró kis jelei finoman megjelennek itt is, ott is. Így kerültek pihék az ablakra, és a reggelizőasztal fölé is, hogy jóhangulatban induljon a nap.


Ui: Az előző bejegyzésem is kicsit panaszkodósra sikerült, pedig csak egy kis kósza torokgyuszi volt, meg talán a mostani is annak látszik. Pedig nem az! Jó lesz, szép lesz, új lesz. Egy élmény lesz ablakot mosni, és talán a szélvihar sem szalad át a lakásunkon. És ha minden úgy működik, ahogy elvárjuk, akkor a most ezerrel önállósodó lánykám megkapja azt a szép szarvasos ablakpárnát, amire régóta ácsingózik. Szóval mindenki boldog ... LESZ!

Ui.: Csak, hogy Roti örüljön:


Kinézek az ablakunkon ... És mit látok?... Az ablakainkat!



Advent első vasárnapja

Most jönne a lenyugodás ideje? Hm... Végülis van nyugalom ... Ágynyugalom ... Beteg vagyok.

Ezen túl egy őrült december vár ránk.

Ilyenkor szoktam felrakni az ablakdíszeket ... de hisz karácsonykor már nem is ezek lesznek az ablakaink, amik most.

Ilyenkor rakom ki az ajtó-koszorút ... de azt napjában ötször levernék most ... karácsonyra elég viharvert lenne.

Rékának feladat beadási időszak, magyalcsokrocskák helyett mindenütt könyvek, papírok, laptop, tollak ... egyebek.

Nincs még adventikoszorúm se ... de most inkább mindent el kellene pakolni ... mindegy, azért gyújtok egy gyertyácskát a neocitrános teám mellé.

Bár puffogtam a korai karácsonyi készülődés ellen, azért novemberben már "odakucorodtam a kanapéra, a kockás takaró alá és elkezdtem horgolni szivecskét, fenyőfát, csillagot és hópihét".

És mivel azt igértem, hogy adventtel jönnek ezek a témák is, megmutatom:

már BLOKKOLÓDNAK!

Ezt bírtam ma kihozni magamból. A képek is az ágyamban készültek, fény nuku, úgyhogy persze hogy pocsékok.

A blokkoláshoz új szert használtam, mert a szokásos étkezési keményítős trutyihoz egy: most nem volt energiám, kettő: tartottam tőle, hogy a szines fonalakon látszódni fog száradás után. Ez egy függöny keményítő szer, nem sűrű mint az étkezési keményítő, és hidegen kell csinálni. Remélem jó lesz így. Azért érdekelne mások tapasztalata.

És persze majd szépen sorban jövök a mintákkal is. (Legalábbis szeretnék, ha nem nyomnak agyon a dolgaim.)

És, azért kívánok mindenkinek szép, nyugodt, szegfűszeg illatú, és persze kreatív adventet.

Tolltartó minta-próbából

Nemrégiben tettem-vettem-próbálgattam. Volt amit visszabontottam, de volt amiről tudtam, hogy nincs értelme visszabontani, egy rakás kis egérfarkam lett volna csupán belőle. Gondoltam, "majd' csak lesz valami belőle ...".
Réka meg azt gondolta, hogy tolltartó lesz belőle ... méghozzá azonnal, mert másnap utazás, három hétre, kerek erdő közepébe.

Úgyhogy lett tolltartó ... sietősen ... azonnal ... pöttyös béléssel ... zipp-zárral ... OK, a tűzésen nem látszik a hét év varrás tanulás ... de, tényleg roham-munka volt ... és azért strapabíró lett ... a három hét strapát legalánbbis már kibírta ...

... És szerintem szép is.

Még csak ősz van!

Most lehet, hogy nagyon félreérthető leszek, de nekem nem tetszik, hogy november első felében, már minden a karácsonyról szól. Még nincs itt az ideje! Még csak ősz van! (Idén úgyis későn kezdődött az igazi ősz, amúgy nagy örömömre.)

ADVENT a karácsonyra készülés ideje.  Advent lenne eredetileg a lenyugodás ideje, az összegzés, a lelkünk ünneplőbe öltöztetésének az ideje. Az lenne az ideje annak, hogy rég nem látott barátokkal, habos kakaó és illatos sütik mellet beszélgessünk a gyertya fényénél, hogy ráérősen sétálgassunk, nézelődjünk a karácsonyi vásár pavilonjai között, aztán igyunk egy puncsot, hogy meg ne fagyjunk, vagy eltöltsünk egy egész délutánt egy könyv áruházban, hogy megtaláljuk a szerettünknek leginkább illő ajándékot. Kicsinosítsuk a fészkünket, hogy öröm legyen benne lenni az egyre hosszabb estéken. Sütni-főzni, mézeskalácsot díszíteni, megtölteni újra a bádogdobozokat ...... És persze odakucorodni a kanapéra, a kockás takaró alá és horgolni szivecskét, fenyőfát, csillagot és hópihét.

És rögtön el is érkezünk a nagy ellentmondáshoz. Mai rohanó világunkban viszont ez az év legőrültebb, leghajtósabb időszaka. Kezdődik a munkával, ahol ugye a gazdasági év zárása, a leltárok, a minősítések ... ki mit dolgozik, de minden, minden ilyenkorra sűrűsödik akaratunk ellenére is. És akkor mit tesz a gondos háziasszony. Próbál mindent, amit csak lehet egy kicsit előrecsúsztatni. Igen, pontosan tudjuk, hogy advent idején nem lesz időnk odakucorodni a kanapéra, a kockás takaró alá és horgolni szivecskét, fenyőfát, csillagot és hópihét. De, most MÉG CSAK ŐSZ VAN!

Vallomás: Az elkövetkező másfél hónapom maga lesz az őrület. Két darab lakás felújítása, a valahogy észrevétlenül felnőtté lett gyermek költöztetése (+vizsga időszak), egy nagy kupac születésnap és naná hogy munka-hegyek. Most még itt van fölöttem a vihar előtti csend (úgy ahogy) úgyhogy bevallom odakucorodtam a kanapéra, a kockás takaró alá és elkezdtem horgolni szivecskét, fenyőfát, csillagot és hópihét. Pedig, MÉG CSAK ŐSZ VAN! Úgyhogy még nem mutatom meg .... majd ADVENTkor ...

A makkocskát kicsit másképp csináltam. A háromráhajtásos pálcák helyett két sor egyráhajtásost csináltam. A második sorban lévőket fogtam össze négyes csoportokba. A levél 10 láncszemmel kezdődik a baloldali nyílnál. A széle színe pedig a jobboldali nyílnál indul.

Még csak ősz van!

Jaj! ... Tudom, hogy most nem ezt kellene ...

... De, ez szerelem! ...

... És az egyetlen nyugtató, ami működik ... (Mellékhatásokról kérdezze meg párját, gyermekét!)

Vastag fonal, 5-ös tű.

Ui: Elkészült már, persze, és ilyen lett.

Zsebajik

Egy pici maradék fonal, egy kulcskarika, egy kis töltelék és kb. 20 perc szabadidő... Ennyi ...

A megajándékozott pedig: örül ... örül ... örül.

Sokszor gondoltam már arra, hogy le kellene ülni, és csinálni ezekből a kis vackokból egy kosárnyit ... aztán mindig az történik, hogy (a tervezett) indulás előtt negyed órával kapom elő azokat a bizonyos maradékokat, meg a horgolótűt ...

De, azért a megajándékozott: örül ... örül ... örül.

Mi a 3 kedvenc színed?

... kérdeztem foltvarrós barátnőimtől, a facebookon.

- Miért?

- Csak.

... aztán jött a beszélgetés, hogy melyik, és miért az.

Aztán eltelt pár nap, és jött a "Határtalanul", a foltvarrósok nagy éves kiállítása. Arra mentem én is (meg Réka is), és vittem magammal a kedvenc színeket.

Évinek a sötétlilát, világos kekit és barnásnarancsot:

Andinak pedig a napsárgát (később találtam egy kicsit napabb sárga fonalat is), a kéket ("minden kéket szeretek") és a terrakottát:

Jók ezek így poháralátétnek is (pl.), de azért titkon remélem, hogy egyszer majd beépülnek a kis böködéseim valamelyik szép foltos munkájukba.

Van egy elég hevenyészett kis mintarajzom, íme:



Én mondtam, hogy hevenyészett ...

Mi is kaptunk Beszitől Anditól ajándékot, ezeket a tündéri kis muffinokat:

Kacsának Évinek pedig köszönjük a remek szervezést, és üzenjük, hogy nem érdemes sírni mások hülyesége miatt ,  amiatt sírjanak ők.

Beugrott a táskánkba persze mindenféle vásárfia is, Réka pedig alkotott kicsit:

Szóval: Nem jól döntött aki nem jött!

Almáspiskóta

Közkívánatra, akkor álljon itt a recept. Na jó, ezzel sütő-tudományom nagy részét ki is adom...

Ez amúgy a világ legegyszerűbb sütije. Nem kell hozzá túl sok minden, és csak olyasmi ami egy szűkített háztartásban is többnyire megtalálható. Plussz fel is lehet használni mindenféle titkos maradékot, diót, mogyorót, csokimikukat/nyulakat, kicsit beszáradt aszalmányokat, gyümölcs darabokat.

Dobozban, vagy zacsiban remekül eláll, bírja a hideget/meleget, úgyhogy mi sosem indulunk hosszabb/közepesen hosszú útra anélkül, hogy ne pakolnánk a pakkba almáspiskótát is. Amikor pedig Rékánál laktózérzékenység lépett föl, gyakorlatilag ezen élt. És ami még fontos: Anyu receptje!

Ami kell hozzá:

Két őzgerinc, vagy egy kistepsi jön ki ebből a mennyiségből, de muffinnak is csináltam már, gyerekzsúrra. És persze felezhető is minden, de ha már süt az ember ...

• 40 dkg hámozott alma
• 40 dkg kristálycukor
• 40 dkg finomliszt
• 2 egész tojás
• 1 zacsi sütőpor
• 1 kupica étolaj

Mindentbele alapon: vaniliáscukor, citrom reszelt héja, vanília, mazsola (pl. rumban felfőzve), pár marék dióbél, mogyoró, mandula, de raktam már bele ránk maradt diákcsemegét is, idény szerint csokimiku/nyuszi, vagy egyéb maradék csoki, aszaltgyümölcsök, narancsdarabkák stb. stb. ...

Ahogy készítem:

• Nagylyukon lereszelem az almát, ha van csavarok rá egy kis citromot. Hozzáöntöm a cukrot, belerakom a két egész tojást és jól összekeverem. Levet ereszt a cucc, de azt nem szedem le róla, marad a tálban.
• Kimérem a lisztet és hozzákeverem a sütőport.
• A lisztet több adagban, óvatosan hozzákeverem az almás maszathoz.
• Hozzáteszem az olajat, és minden egyéb földi jót, amit bele szánok, olyan mazsola-méretűre vágva. Aztán óvatosan összeforgatom. Lehet benne jó sok adomány, mert a piskóta úgyis jól felemelkedik majd a sütésnél.
• Én ekkor szoktam begyújtani a sütőt, hogy jól előmelegedjen.
• Kivajazom-kilisztezem a sütőformákat, és beleöntöm a masszát. Óvatosan elegyengetem, és egy kicsit odacsapkodom a formát a pulthoz, hogy ne maradjanak légbubik.
• A sütés 5-6 fokozat között vált be (ez talán 170 fok). Így kb. 50 perc alatt sül meg. Az fontos, hogy az első fél órában ne nyissuk ki a sütőt, mert akkor összeeshet a piskóta. Fél óránál én meg szoktam forgatni a formákat, de csak azért mert nekem egy őskövület sütőm van. Ugyanekkor meg is szoktam kicsit szurkálni, hogy ne repedjen szanaszét (de azért kicsit szokott).
• Akkor van kész, ha a hústűn már nem marad anyag. Kicsit hűtöm, aztán kiborítom egy deszkára. Nem kell megijedni ha picit cigány az alja, az teljesen jó úgy, nem lesz kemény. Ha kihűlt, akkor vágható szépen. Én spec szeletelni szoktam.

Kész is! Jó így simán, de valami jó kis lekvárral nagyon ott van.

Jó étvágyat, jó nasizást!

Ajándék Briginek

... Brigitta-napra természetesen.

Telefon: "Gyertek át szombat este, ráér mindenki, csak duimcsizni, nem a névnapom miatt, nem lesz ajándékozás, nincs pénze egyikünknek sem, csak gyertek, szia, most rohanok!" (egyszusszra)

Hát persze ... üres kézzel ... én már csak úgy szoktam ...

Az üvegben kávé-cukor van. Annak meg története van.

Mi cukor nélkül isszuk a kávét, teát, ellentétben Brigivel. Ha beülünk valahova mindenki Briginek adja a maga cukrát (azokról a helyes, változatos kis zacskósokról van szó) hogy Ő boldogan tépkedve beleönthesse a csészécskéjébe azt a 8-10-et. ...Dolce vita ...

Így aztán valahogy rászoktam, hogy ha mászkálok az országban/világban erre-arra, a csészém mellől elrakom a cukrot, haza hozom Briginek. Ebben jó az, hogy szertartásszerűen "tök jó helyeken való kávézásnál" mindig eszembe jut a barátnőm, mintha picit velünk lenne, aztán amikor összegyűlt egy jó adag elérakom, amin van jó nevetgélés, meg bogarászás, hogy melyik milyen és honnan is jött. Jelen esetben jött pl. Toscanaból, Florenceból, Provenceból, az Észak-Olasz tavaktól, Görögországból, Berlinből, az Adriáról, szép hazánk mindenféle szegletéből stb. stb.

Hiszem, hogy ezek az apró kis dolgok is összekötik a barátságokat. Illetve TUDOM.

A horgolósokat/kötősöket pedig a fonalak és a minták kötik össze ...

... úgyhogy íme:

És persze vittem azt is, amit azért mindig elvárnak tőlem:


Almáspiskóta az ő neve

Teszek-veszek-próbálgatok ...

... mert a nyári/nyárutói jövés-menés után most van egy rakás befejezendő projektem ... ami tök jó, amúgy ... de odafigyelést, helyet, időt igényel... Ami még nincs ... Addig pedig tilos új projektbe kezdeni! ... Viszont itt vannak ezek a szép szines pamutfonalaim (Catania + 2,5-es tű) ... és annyi szép minta van ... Kell egy kis szöszmötölés a lelkemnek ...

1. Találtam egy mintát, egy blogon, leírás nélkül. Az nem baj, lehet szaszerolni: azaz nézegetni, próbálgatni, bontogatni, rajzolgatni.

Mivel minden sor más színnel készül (nálam összesen 5 szín, de mindenképpen páratlan legyen), a teljes káosz elkerülése végett kénytelen voltam elvágni a fonalakat. Így viszont nemigen érdemes visszabontani, úgyhogy valami kis szütyő lesz belőle egyszer. Rékának már vannak ötletei.

2. A "Granny" a végtelenségig variálható ... ez a szép benne. Ezt a csíkozási megoldást valahol egy képen láttam, és muszály volt kipróbálnom, méretet vennem róla. Azt pl. most tapasztaltam, hogy úgy lesz szép, ha a 3-3 erp közé nem csinálok láncszemet. (érthető ez?) Így egy kicsit tömörebb, és jobban kirajzolódik a minta.

Szerintem ez a minta majd egy takaróban realizálódik, valami kellemes, kicsit bolyhos fonalból. Úgyhogy nem vágtam el a szálakat, és a fotózkodás után gyorsan le is bontottam. De a színkombináció nagyon tetszik.

3. Hullámos. Klasszikus minta rajzocskája akadt a kezembe, nosza rajta ... A mintán annyit változtattam menet közben, hogy a színeket elválasztó kispálca sorból inkább kettőt csináltam. A képen látszik mindkét variáció ... nemhiába, próba ... más-más hatás, lehet dönteni.

Ezt se bontom le, na nem. Tolltartócska lesz belőle, igény szerint sürgős (minden sürgős ...) munkában.

Szóval: próbálgatni jó, szórakoztató, inspiráló ...

... most jut eszembe, nyaraláskor is csináltam egy ilyen próbálgatós délelőttöt ... kutakodok egy kicsit a fotógépemen ... aztán jövök még!

Vénasszonyok nyara!

Maradj még!

Berlin és a japán virágok

• Berlin szépnek nem szép, de nagyon érdekes város.
• Eddig egyszer jártam Berlinben, 1989 augusztusában. Pár hét múlva megnyíltak a határok, pár hónap múlva leomlott a berlini fal. Akkor két városban jártam, Keletberlinben, és pár órára Nyugatberlinben. Most egy városban, egy fantasztikusan kontrasztos városban voltam.
• Rengeteg az építkezés, rengeteg az új, a modern, minden a jövőbe néz, mégis minden a múltról szól.
• Akik lakják, akik szeretik, azt mondják nagyon élhető város. És én, egy hét tapasztalattal, ezt el is hiszem.
• Sokan lakják, mégsem zsúfolt. Kényelmes és ráérős.
• Berlin bicajos város, és ezt én például nagyon irígylem. Nem attól bicajos város, hogy rengeteg bicajút/sáv van (mert van), hanem attól, hogy ahol nincs, ott is teljesen természetes, hogy a kerékpárosok is egyenrangú, közlekedő emberek, nem valami renittens csodabogarak. Dugóban, metróban, járdán, parkolóban, mindenütt.
• Berlinben 122 ezer köztéri lámpa van. Ebből 44 ezer gázlámpa.
• Jó volt Apuval tölteni, pontosabban átbeszélgetni egy egész hetet, és nagyon izgalmas volt 1000 km-re az otthontól randizni az óra alatt azzal, akivel (nagy boldogságomra) amúgy megosztom a mindennapjaimat.



Az a bizonyos viágóra - A város tetején





Charlottenburg - Egy a 44 ezerből - Makkszezoni habzsolás 



A helyzet az, hogy a fenti pontok mindegyikéről minimum tíz oldalt tudnék még értekezni ... amit most nem teszek ... Élje csak meg mindenki maga a saját történeteit ...



Apuval a Reistag-kupolában - Két kis hangya az utolsó képen



 





Szakmai konferencia Sümegen

Nem, nem horgolás-szakmai ...

Most csak egy kép ... és egy szó: Toscana

... még fel kell dolgoznom ...

Csíkos lett ...

... hát ez itt a probléma.

Annyira tetszik a fonal. Azok a szép őszi szinek, változatos hosszú átmenetekkel. És gyapjú, és puha, és olyan szépen fénylik...

És a minta is szép, könnyü is mutatós is. Mások is olyan szépeket készítettek vele...

Úgy gondoltam, valamiért, hogy olyan lesz a kendőm, mint egy októberi domboldal ... Jópofán foltos, ezekből a mindenféle rozsda-szinekből...

... de nem olyan lett. Hanem csíkos ... kissé retró ... szóval nem októberi domboldal. Ezek a csíkok teljesen szétlökték a mintát.

Ahogy készült, egyre többet sandítottam a dobozban várakozó lila virágos stólám felé, egyre többször gondoltam, hogy "ejnye, inkább fordítva kellett volna". A lilából a kendő, az ősziből a virágok. El is kezdtem lebontani a kendőt, de fél sor után rájöttem, hogy ezt a fonalat én nem fogom visszabontani ... képtelenség ... szakad, málik ... kicsit több munka, mint meghorgolni. A virágokat meg eleve nem is akartam visszabontani, 32 db van már, meg tele lenne minden csomóval, meg az tetszik is.

És akkor bekattant a megoldás!!!

Megújult lendülettel és lelekesedéssel folytattam ... volna ... ha, nem fogyott volna el a fonalam is. :)

Jó ... az mindig elfogy ... az orvosolható!