Félmillió!

... lett szegény, kissé magára hagyott blogom látogatottsága.

Millió köszönet érte, drága olvasóim! 

Megható, hogy bár jó két és fél éve elég mostohán bánok szegénnyel, mégis napi kb. 200 látogatója van. Van is emiatt lelkiismeret furdalásom...

Pedig tevékenykedem, horgolgatok folyamatosan, egyszerre többet is, egyik projektből a másikba zuhanva ... csak valahogy a dolgok dokumentálása elmaradt... Áttértem én is mint sokan, a facebookra és az instagramra. Egy gyors fotó és kész. Felgyorsult a világ. Kép van, szöveg nincs... Pedig van gondolat... bőven... itt cikázik az agyamban... néha, jó kis beszélgetések során ki is jön belőle... de, a billentyűig nem jut el... Lustaság, vagy mi...

Vagy, nem is tudom... Olyan ez mint amikor sokáig nem "beszélget" az ember valakivel, nehéz belekezdeni. Kivéve persze azokkal...
... azokkal a kevesekkel, akikkel nem tud eltelni annyi idő, hogy ne ott folytassam ahol abbahagytuk.
Mint Kriszti... 8 éves korunk óta vagyunk barátnők. A "legjobbak". Az első tíz évben napi szinten, mindig... Együtt mentünk suliba, együtt voltunk ott, együtt mentünk haza. Anyu soha nem értette, hogy ezek után mit tudunk mi még egész délután is dumcsizni. Az ablakuk a kocsibehajtónkra nyílt. Ő ült az ablakban, én álltam a kertben, és csak mondtuk, mondtuk... Vagy kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe... Aztán az elmúlt bő húsz évben jó sok kilométer és egy óceán volt közöttünk, de nem választott el soha. Kétszer találkoztunk mindössze, és volt hogy két levél között egy év is eltelt. Amikor tavaly egyetlen délutánunk volt tíz év után, én ugyan úgy ott vártam a házuk előtt mint régen olyan sokszor, és kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe, és csak mondtuk, mondtuk, mondtuk... és semmi nem változott... csak a hajunk színe.

Hát ilyen ez... Kicsit elkanyarodtam...
Itt van néhány azok közül amiket még nem mutattam... de reményeim szerint majd fogok... mert minden folytatható...

Újra felveszem a fonalat :)

... mármint úgy képletesen ... 

...mert valójában nem raktam le, egy pillanatra sem. Nem tudok én már fonalak nélkül élni!

A blogomat azonban pont másfél éve jól magára hagytam. Nem alkotói válságom volt, csak betűvetési válság. Most talán jönnek újra a betűk is, bár az biztos, hogy a blog kezelését újra kell tanulnom.

Valahogy elsodort az élet. Volt sok változás, amitől igazából inkább több időm kellene, hogy legyen ... de valahogy mégsem... ez van. Az viszont megható, hogy másfél év hallgatás után is napi többszázas a látogatottsága az oldalnak. Ezt tényleg nem gondoltam volna... Köszönöm, köszönöm, köszönöm, nagyon jól esik.

A fotózást is elsodorta az okostelefonos kattintgatás. Nem jó ez ... hanem kényelmes. A pillanat bármikor megörökíthető egy rissz-rossz, de azért hangulatos telófotóval... és kész, már tolható is fel az instagramra. Az elmúlt másfél évben így dokumentáltam a munkáimat, majd szépen sorban mutogatom ezeket (a vacak fotókat) is. 

Azért lesznek szép fotók is. Történt ugyanis, hogy bekerült a családba egy nagyon tehetséges fotós legény. 

Ennek két nagy előnye:

1. Boldog a lánykám

2. Lesznek itt szép képek is.

... néha ... ha ki tudom kunyerálni tőle... Addig pedig ha érdekel, itt a tumblr oldala, és az ő instagramja.

Van még egy új családtag. Májusban örökbefogadtuk Tofut, a most egy éves kutya-legényt. Szorgalmasan dolgozik azon, hogy betöltse a lányaink önállósodásával keletkezett űrt. Szolgáltat témát bőven, lehet kissé dog-bloggá is változik ez a hely.

És akkor most itt is a dilemma, milyen képpel induljak újra másfél év után? 

Nem ígértem sokat, ehhez rögtön tartom is magam. Év végén osztottam meg az instagramon ezt a képet, #2015bestnine hastaggel:

És, talán még nem késtem el vele ... merthogy nálunk már történtek ebben az évben "érdekes" dolgok, de szóval

Boldog 2016-os esztendőt minden kedves olvasómnak!

Hát, így ...

Balaton, láblógatás, Molly kutya, nyári zápor ... horgolás ...

Kell ennél több?

Instagram

Egy kép az instagramomról:

Hát igen ... haladni kell a korral ... úgyhogy csináltam magamnak egy instagram profilt ... bár még nem sikerült rájönnöm, hogy 16 év fölött és 110% exhibicionizmus alatt ez mire jó ...
Mindegy ... haladni kell a korral ...

Ötlet és minta Annástól. Köszi!

Harap utca 3 alatt megnyílott a kutyatár ...

Kutyás hetünk van.

Rita síelni ment, úgyhogy az ő Molly-kutyája péntek óta megint nálunk vendégeskedik egy bő hetet. Már nagyon vártam. Szeretem, hogy itt sertepertél körülöttünk, és nagyon hiányzott már a naponta többszöri "muszáj"-séta is. Még szerencse, hogy a gazdija évente két-háromszor szívesen elutazik.

De aztán...  Szombaton útra keltünk - igen, volt ónos eső is, meg hófúvás is, meg napsütés is - és meg sem álltunk Szeged-Kiskundorozsma széléig... Na jó, megálltunk ... és meg is fordultunk... mert kicsit eltévedtünk ... de aztán siettünk, mert ott várt ránk a Tappancs tanyán Szója. Na, jó ... ő nem tudta, hogy vár ránk ... pedig Rékáék már hetek óta várták, hogy magukhoz öleljék a pici kölyküket ... és ahogy magukhoz ölelték, el is dőlt minden ... Úgy fészkelt be a karjukba a kis vacak, mintha három hónappal ezelőtt egyenesen oda született volna. Pedig nem...

Szerelemgyerek a kis drága, így (bár nem így kéne történnie) a szoptatási időszak eltelte után négy kis testvérével együtt ennek, az egyébként nagyon korrekt állatvédő alapítványnak a telepére került. Ott figyelmesen, szeretettel bánnak velük, karanténba teszik a kicsiket, és végig viszik az oltási programjukat. Egészséges, tiszta kis kutyusokat adnak ki az új gazdiknak. A hazautunkra már a nap is kisütött, a pici meg mindent jól viselt.

Azóta pedig szorgosan tanulgatja a pestikutya lét (öt és feledik emelet) csínját-binját ... icipici lépésekben persze...

Szója (ezt a nevet már Rékáék adták neki, és mintha már picit hallgatna is rá) három hónapos, kislány, gyönyörű kis kooprodukciós kutyus. Felmenői között van tacsi, foxi és beagle is. Szerintem mindegyikből a legjobbat hozta. Fekete, fehér kis mamuszokkal, mellénykével, és az ide-oda csapkodó farka végén is van egy kis "ledlámpa".

Üdv a családban!

A boldog gazdik, még a menhelyen

És... Mivel így most egymástól 10 perc sétára lakik a két kutyi, jól össze is ismertettük egymással az "unokatesókat". Háááát... Molly először teljes izgalomban volt ... No, nem a kis kölök érdekelte, hanem az, hogy Réka milyen alapon foglalkozik mással, és nem csak ővele. A kicsi érdeklődött volna, de ő nagyon pici, még az amúgy elég földszintes Mollyhoz képest is. Szóval volt dogunk, de mára,  úgy látom Molly elfogadta, hogy ez a kis izé is a családhoz tartozik, és attól még őt mindenki ugyanúgy szereti. No anyai ösztönei azért nem nagyon vannak, kb. átnéz rajta, inkább a kicsi kezdeményezi a barátkozást. 

Szóval aranyosak, jó kis kutyás hetünk van...

Szója és Molly (és Réka és Laci)

Hideg van, földszintesek a kutyák, a pici pici és rövid szőrű is (remeg mint a nyárfalevél), úgyhogy bár nem csinálunk nagy ügyet a dologból, azért egy kis kutyakabát jár mindkettőnek. Mollyét még két éve varrtam, amikor ránk tört a zimankó pont az ittlétekor (idén pedig felújítottam egy kicsit), a pirinyó Szójának pedig vasárnap gyorsan horgoltam egy jó kis meleg pulcsit. No, legközelebb majd mutatom részletesen ezeket is.

Lendületben

A pulcsi

2014

Az idei első bejegyzés...

A tavalyi utolsóban sem búcsúztam, üdvözöltem, kívántam mindenféle giccseset patetikusat / nagyra törőt / vicceset ... meg most sem ...

Igaz ami igaz, nem esik nehezemre hátam mögött hagyni a 2013-as évet. Nem történt nagy baj, de nem volt jó... (persze minden relatív...)

Voltak jó pillanatok ... akik fontosak, fontosak is maradtak ... és ez azért fontos ...

Ami pedig erre a lapra tartozik, az az, hogy a kézimunka oly sokszor kapcsolt ki, nyugtatott meg, okozott örömöt, megadta azt az érzést, hogy csak létrehozok valamit ... na.

Úgyhogy, csak úgy találomra minden hónapból választottam egyet... Íme... Nem nagy ügy ... 

Szaladjunk neki a következő évnek!

Októberem

Nagyon nem akaródzott nekem ez az idei október... Én meleg párti vagyok... Nem hőség párti, hanem meleg párti. Így a tikkasztó nyár után szerintem joggal vártam egy jó kis nyárias szeptembert ... Hát nem kaptam ... Nem volt rémes az idő, na de azok a szeptember közepi fagyok ... Túl őszies volt az egész, nem voltam én még arra felkészülve. Az előző években szeptember végén, október elején még a Balatonban pancsoltunk, most meg örültünk egy-egy szép napsütéses napnak...

Ezért nem értettem meg az október eleji nagy "Hello Október"-ezéseket mindenféle fórumokon... Hangot is adtam neki. Erre persze jött mindenki, hogy de hát a fények, a színek, a színesedő természet, az avarrugdosás ... Én meg szinte már szabadkoztam (pedig akkor is a nyarat akarom!), hogy persze-persze ezek szép dolgok tudnak lenni, nincs is baj velük, csak valaki garantálja nekem, hogy 1: meleg lesz és sok-sok napsütés, 2: október után rögtön május következik... :)

Na, jó ... a fele bejött!

• Abádszalóki hosszú hétvége kellemes láblógatással (láblógatáskor az én lábam sose lóg), horgolgatással, nagy közös evésekkel a pingpong asztal körül, sétával a naplementében ... és egész nap nem kellet zoknit húzni (!)

• Kiköltöztem a teraszra. Mint a gyíkok szívtam magamba a nap sugarait, és közben kézmelegítőt horgoltam ... virágosat ...

• Egy jó kis barátnős estén a kék dolgaim is végre megérkeztek oda, ahova szántam elejétől fogva

• Az ünnepen kibicajoztunk Gödre. Baráti látogatás, sült hal a parton és lófuttatás a Dunában... Egész nap pólóban és felhajtott bicajos nadrágban ... pedig már tök sötétben értünk haza.

Négy lábon és két keréken

• Készülnek ám dolgok. Rékával bohóckodtunk fotóztunk:

A nyakmelegítő leírása itt,
a kézmelegítő leírása itt

• Az idő csak nem akart romlani (hurrá), újra bicaj ... idén még nem is voltunk Szentendrén ... Azért itt megjegyezném, hogy ez az óra átállítás kegyetlen dolog.

Kedvenc zeneboltunknál

• Október utolsó napján megint egésznapos teraszozás volt kicsi, szőrös és nagyon kedves szállóvendégünkkel, és sok-sok virággal. Köszi Molly-kutyi a kellemes sétákat!

Köszönöm Október ... ez szép volt!

Tökölök

... de tényleg!
... a szó minden értelmében.

Fut a lakás, minden dolgommal csúszom, de még horgolás terén is vannak finisben lévő (tök)jó kis dolgaim ... Erre mit csinálok? ... Tököket horgolok. Nem vagyok normális!

Ráadásul egyáltalán nem szeretem az őszi dekorációt, mint olyat. Először is, tavasz és nyár imádó vagyok, szóval nekem nem ünnep az ősz eljövetele. Tudom, hogy szépek a fények, a színek ... avar rugdosás ... meg minden ... de én akkor is csak azt szeretem az őszben, amikor olyan mintha még nyár lenne, egy picit legalább ... szóval a vénasszonyok nyara jöhet ... de csak az!

A másik rémem (meg ne sértődjön senki!) amikor őszi dekor gyanánt mindenféle elhalt növényt behurcolnak a lakásba, hogy ott fakuljanak, porosodjanak tovább. Az ég szerelmére, aki szereti a madárfüttyöt, azért ne hurcolja be az elpusztult madarakat az út széléről! ... Na jó ... ez egy kicsit erős ... lehet, hogy el is vesztettem az összes olvasómat ... Na jó finomítok: pl. a termények jöhetnek ..., mert azok ennek az évszaknak a produktumai, most van aktualitásuk, ez az ő idejük. Gyümölcstál szőlővel, körtével, szilvával, fügével ... a legszebb... Meg azok a gyönyörű gömbkrizantémok ... a gyengéim.

A makkos kitűzőt még tavaly horgoltam, lassan fel kell szerelnem sajnos az átmeneti kabátomra

És hát itt van ez a tök dolog ... Ez a halloween mizéria eléggé elszúrta az ázsióját ... mert hát nem a mi ünnepünk ... A globalizált média mégis tolja bele az arcunkba ... Minden formában, ocsmány giccses kis bigyók képében leginkább. Brrrr...

Viszont a tököt megenni, minden formájában nagyon szeretem. Tökfőzelék ... nyami ... jó kis nyári kaja, a tökös-mákos rétes az őrségi kirándulások hangulata ..., a zsenge cukkini, a patisszon ... és igen, a hűvösödő őszi napokra a sütőtök a sütőtök a sütőtök!

Hogy akkor én most miért horgoltam tököket? Tök komolyan mondom, hogy halvány lila fogalmam sincs róla ...

Hát igen, a méretarányokkal is van némi gond, látszik hogy máshonnan származnak a minták. A csíkos tökhöz amúgy tartozik lapos (sárga) fajta is a könyvben, hasonló technikával, de de annak már tényleg nem álltam neki.

Fonal: Catania
Tű: 3
Makk mintája: itt
Kicsi tök mintája: itt
Rumbatök mintája: itt

Füge

Egyik kedvenc gyümölcsöm a füge. Most, hogy itt olvad szét a számban édes íze, pattognak a kis magok és ragad a szám széle, hajlom rá, hogy inkább azt mondjam, a kedvenc gyümölcsöm. Gyerek koromban a Gellért-hegyen rengeteg fügebokor volt, ha hajlandó volt beérni, boldogan legeltük, aztán valahogy eltűntek ezek a bokrok. Városi lány vagyok, sosem éltem kertes házban, pedig sokszor álmodoztam róla. Olyankor elgondolom, hogy milyen növényeim lennének. A dobogót mindig is az orgona, a cseresznye és a füge foglalta el. Mert a füge valahogy nem bolti termék ... azt a bokorról kell lecsippenteni, érezni az illatát, az állagát... Egy-két mediterrán utazásom örök emléke, amikor találtam egy-egy, vagy éppen rengeteg fügebokrot, és ... hát  ... nekiestem. Nem lopás, mindig meglepődtem, hogy ott ahol sok van, nem eszi senki ... mármint a bokorról, mert a piacokon, útszéleken árulják ... A Balatonnál meg sosincs elérhető magasságban/távolságban érett gyümölcs. Szóval a füge ritka ajándék ízlelőbimbóimnak.

Nos ezért is lepődtem meg azon, ami most történt velem, itt Zuglóban. A kedvesem anyukája egy régimódi, kellemes szellős beépítésű kislakótelepen lakik. Sok az idős néni, bácsi, ők gondozgatják a kapu előtti zöld területet, virágokat ültetnek, locsolnak, rendet tartanak. Nos ott áll a kapubejáró járdája mellett, abszolút közterületen, egy általános iskolával szemben egy szép fügebokor. Már nyár közepe óta figyelem, ahogy jó sok gyümölcs fejlődik rajta, mostanra viszont az egész gyönyörűen beérett. Mit mostanra, már hetek óta rengeteg rajta az érett gyümölcs. Gondoltam neki esek ... ááá, de olyan gondos nénik laknak itt, nem fogom leenni a termésüket, milyen az már ... DE NEM ETTÉK! SENKI!  Már repedt szét a popsijuk, de nem szedte le senki. OK, óvatosan odaléptem, és lecsavarintottam egyet. Egy olyat néztem ki, amelyik a járdán menve szinte a számba esett, nem kellett nyújtózkodni érte,... mégis olyan kellemetlenül éreztem magam, hogy elveszem a másét. A hátamban éreztem, hogy mindjárt rám szól valaki az ablakból, hogy az az övék, hogy képzelem, ... de nem. Pár nap múlva megint mentem arra. Bizisti egy darab füge sem hiányzott, pedig értek nagyon. Szedtem pár szemet, vittem fel anyósomnak. Te ezt megeszed? Meg hát, te is edd Mamuska, ott rohad meg a fán. De hát abban mag van. Van hát, kb. mint az eperben. Hát jó, rakd le... Nem tudom, hogy megette-e.

Úgyhogy a füge érik, én szedem gátlástalanul, eszem két pofára ... Soha nem volt még ilyen jó dolgom!

Csak nem értem az embereket ...

Ja, és közben horgolgatok is. Ez a nyakmelegítő is a "maradék elv"* alapján készült. Ez az enyém lesz, mert persze, hogy a másik Rékáé lesz ... Hiszen a kesztyűket már eleve neki készítettem.

* A maradék elv az, hogy még nyár elején megfogadtam, hogy amíg nem használom fel a felhalmozódott és maradék fonalak nagyrészét, nem fejezem be azokat a félkész holmikat amik használhatóak, vagy hasznosíthatóak, addig nem veszek újabb fonalakat, kivéve, ha befejezéshez hibádzik valami. Szépen haladok is, de azért lehet, hogy egy picit kilengek. :)

Születésnaposok

Ma lenne 100 éves a nagymamám. Az anyai nagyanyám, Mami.

Az apai nagyanyám  ma 105 éve született, ő volt Mama.

Az én tüneményes Anyukám pedig 75 éve már három napos volt.

Mellettük nőttem fel, lettem az aki vagyok, ... vigyáztak rám, megnevettettek, vigasztaltak ... mintát adtak ... Hiányoznak.

Képek a nappalim falán

Tű a szénakazalban

Már "csak" a szálak elvarrása van hátra ...

Nagyon-nem-szeretem feladat ... pedig nem is olyan vészes. Nem is tudom miért állok mindig olyan nehezen neki ... Ez a takaró is már hónapok óta kész van amúgy, "csak" a szálak várták, hogy kezdjek már velük valamit ... Rendben, mondjuk 40 fokban normális ember nem kap az ölébe egy 210 x 150 centis, vastag gyapjútakarót szöszmötölni ... meg Rékának is mondtam, hogy csak akkor viszem a cuccot, ha csacsog-ragyog az új lakás ....... Az meg most már ha nem is ragyog, de azért már csacsog .... Úgyhogy most már tényleg csak pár öltögetés .... aztán repülhet az én pici lányom ágyikójára ......... Júj de jó lesz! ....... Majd fotózom! ............ Majd (...)

Az elviselhetőség megteremtésében azért az eszközöknek is szerepe van, főleg a vastag fonalaknál. Rossz méretű tű és az állandóan szétszakadó tűbefűzők (én jobb híján van, hogy cérnát használok, na az rémes) rendesen megkeserítik ezt az amúgy is már olyan felesleges macerának tűnő munkát.

A tű ez, a befűző pedig ilyesmi, szintén onnan, de most pont nem találom a kínálatban.

Itt látható egyben az elkészült takaró, de a blogban majd inkább akkor mutatom, ha a rendeltetési helyére került.

Előzmény pedig itt.

A fonal meg ez.

Cekker

... erről a szóról mindig nagyanyám jut eszembe ... ahogy sétál le az Orlay utcán ... megy a Bartók Béla úti tejivóba, vagy a Nagycsarnokba ... át a Szabadság hídon a nyekergő 47-es villamossal. A Csarnokban a sok háziasszony ... mindenki nagyjából egyforma cekkerrel ... akkor még szemmagasságban lehetett nekem, talán azért jegyeztem meg ennyire ... köszönnek egymásnak, mosolyognak ... "Hogy vagytok Rózsikám?" ... Mamát mindenki ismeri? ... Bele kerül a háziasszony hálójába a nagy csöpögős ponty, tej, kenyér, dinnye ... az meg csak nyúlik, nyúlik ...

Ahogy haladtunk bele a 70-es évekbe, egyre rondábbak lettek ezek a cekkerek ... egyre műanyagabbak ... egyre valószínűtlenebb  színűek ... mégis számomra azt a boldog, kedélyes, egymásra odafigyelő légkört hozza vissza, amit Mama tudott teremteni maga körül, minden korban és minden körülmények között.   .......  Aztán jöttek a nájlonzacskók   .......

Bár igazán semmi szükségem rá, most amikor megtaláltam ezt a mintát, képtelen voltam ellenállni annak, hogy meghorgoljam. .... Elkészült az én kis emlékcekkerem.

Réka bolerójából (hú, még azt se mutattam) maradt egy kis melírozott Alize Miss pamut fonal, azt fogtam össze fehér, illetve fekete Cataniával, így jó kis masszív fonalat kaptam. Most már mindkét oldalát középen fehérrel csinálnám, de így váltakozva is jó lesz a dinnyének ...

Itt a minta:

Katt a képre!

Félkészen

És persze a régi dal is beugrik rögtön,

"...hajnalban szól a vekkere
és tele van már a cekkere
mert nem derogál,
piacra jár...."

mostanában a Hot Jazz Band-től.

Íme:

És, ha már Hot Jazz Band ... egy kis programajánló július 24-re:
http://www.zoobudapest.com/tervezz-velunk/programtervezo/koncertek

Én ott leszek ...

A fazekamnak horgoltam egy kalapot

Eredetileg persze nem annak terveztem, és még most is él bennem a halvány remény, hogy azért betöltheti azt a funkciót, amit eredetileg neki szántam.

A fazekam és az ő kalapja

Egyszer horgoltam egy kis tartót nemezelhető fonalból, nagyon aranyos lett, Réka azóta is örömmel használja. Hogy miért is gondoltam akkor úgy, hogy többé nem csinálok ilyet, azt leírtam a róla készült posztban. De a technika alapvetően tetszett ... úgyhogy amikor megláttam egy 100% gyapjú, sodratlan, pont megfelelő színű fonalat fele áron, gondoltam ... talán mégis. Pedig mégsem!

Meghorgoltam gyorsan. Úgy állt ahogy állt ... kajlácskán kicsit ... sebaj, gondoltam, most jön a nemezelés ... De nem jött ... Nem engedte, hogy megszegjem a szavamat.

Hiába a 90 fokos hosszúmosás, a szappan alapú mosószer (méreg drága, a spec. goretex kabátokhoz való), a mosógépből egy  selymes tapintású, rendkívül puha, kicsit kinyúlt, plöttyedt valami jött ki. ... Nem kosár! Pláne nem nemezelt.

"nemezelés" előtt ... és ... utána

Én el szoktam rakni a fonalcetliket ... elő vele. ... És ott az okosság ici-pici betűkkel: superwash.

Tudom én persze (hány évig is tanultam anyagismeretet?), hogy ez azt jelenti, hogy kimoshatod a papa pulóverét akkor is, ha nem a két éves kisfiának szánod a művelet után. ... Na de ennyire?

Szeretettel ajánlom ezt a fonalat annak, aki puha gyapjúpulcsit szeretne, és 90 fokban szeretné mosni. De kosárnak ... Szóval nem nemezeltem.

Superwash!

Utolsó (előtti) reményemben került elő a fazekam ... majd azon formára szárad ... de nem ... egyre puhább lett.

Utolsó patronom az étkezési keményítő volt. Egek ura! Keményíteni egy szuper puha, tiszta gyapjú holmit! Én kérek elnézést! ... Elkészült a trutyi ... gyömöszölés-nyomkodás ... megint nyúlt egy kicsit ... és megint a fazék ...

Hát így történt, tekintetes és tisztelt bíróság ...

Ez van, ezt kell szeretni ... Holnap pedig balkonkertészet

Nahát ez a postagalamb ...!

... most meg felém röppent.
Andi! Nagyon szépen köszönöm!

Csomagot kaptam ...

Van pöttyös bélése neki

1

... éves a blogom.
És ez pontosan a 80. bejegyzésem.
És talán még ma eléri a látogatók száma a kerek 40 ezret.

És ez engem csodálkozással vegyes örömmel tölt el.

Ezt nem én csináltam, hanem: ő, csak most megajándékoztam magam a látványával

A csuda se gondolta volna rólam ... hát még én magam ...

Még mindig rácsodálkozom, hogy a világ miféle eldugott sarkából nézik meg az oldalamat ... pedig hát az internet ... tudom ... de mégis ...
... Hogy hozzászólnak, írnak nekem ... Köszönet érte!
... És köszönet az ismeretlen ismerősökért, hogy rendszeresen bekukkantanak hozzám, biztatnak ...

Ámulva nézem azokat, akik 7-8 éve szorgosan és gyönyörűen vezetik a blogjukat ... Rengeteget tanultam tőlük ... Köszönöm!

Szóval kinyílt a világ ... Hálából igyekszem folytatni ... Van még egy csomó mutogatni valóm ... Ötletem meg pláne ...

Csak már sütne ki végre a nap!

Ünnep ...

Úgy terveztem, hogy írok egy posztot március 15-ről, ezzel a képpel:

Gondoltam elmélkedek egy kicsit arról, hogy mi még kokárdára szocializálódtunk, és hogy milyen zavarba ejtő volt (szerintem mindenkinek) amikor bő 10 éve át akarták értelmezni egy olyan jelképnek a jelentését, ami 150 évig teljesen egyértelmű volt minden magyar embernek, vallástól és pártállástól függetlenül. De most már visszatalált az ünnep eredeti üzenetébe, legfeljebb azon folyik a vita, hogy kívül a zöld, vagy belül. De, valahogy fehér ember nem felejt, és én azóta inkább virágot hordok a hajtókámon. Ilyet.

Aztán az ünnep behavazódott, amiről megint csak lehetne elmélkedni, sokat...

És bizony én sem szereltem át a kokárdát a télikabátomra, amikor 15-én délután elindultunk a fogorvosi ügyeletre, hogy megszabadítsanak a begyulladt bölcsességfogamtól (csütörtökön délután durrant be ... mikor máskor) ...

... de, az azért vicces volt, hogy pont leparkoltunk az ügyelet előtt, amikor érkezett az SMS. Mondtam is a kedvesemnek, hogy azt mondja a belügyminiszter, hogy ne hagyjam el a kocsit, de ő meg azt mondta, hogy ne szórakozzam még ilyenkor is ...

... úgyhogy egynegyeddel kevésbé vagyok már bölcs ...

... no, megyek is, eszem egy kis ünnepi pépeset ... jövőre majd jobb lesz...

Blokkolás ...

... most kivételesen nem a pénztárgépnél.

Mielőtt elkészül a nagy mű, utolsó lépés a blokkolás.

Nézzük csak hogyan is. Misztikusnak, és macerásnak tűnik először, pedig nem az. Csak kicsit ki kell tapasztalni a módszert, az eszközöket. Úgyhogy ne spóroljuk meg ezt a műveletet, sokkal szebb lesz az alkotásunk, finomabb, egységesebb. Valahogy helyükre találnak a szemek, a minták.

Alapvetően két felé sorolnám a dolgot:

1.  Hópihék, csillagok, fityegők, díszek esetében nincs mese, keményíteni kell. Sokszor kőkeményre, különben ki sem rajzolódik a minta. Na ez a macerásabb, essünk túl rajta.

Állítólag ezt régen cukros vízzel csinálták. Na, ettől azért eléggé undorodnék.
Ahogy én csinálom:
Nekem a közönséges étkezési keményítő vált be. 1,5 deci hideg vízben elkeverek 1 csapott evőkanál étkezési keményítőt csomómentesen, aztán tűzhelyen kevergetve 1-2 perc alatt besűrítem. Ne legyen túl sűrű, csak olyan sűrűnfolyós, samponnál kicsit hígabb. Hagyom kicsit kihűlni, az alatt is sűrűsödik picit.

Ekkor jön a malackodás: a pihéket, csillagokat, szívecskéket stb. jól belenyomkodom, aztán meg amennyire csak tudom kinyomkodom belőle a trutyit. Kicsit ragad, kicsit csöpög, úgyhogy jó, ha kéznél van némi papírtörlő. És, máris lehet szépen formára rögzíteni a figuránkat. Ne spóroljunk a gombostűvel, és kicsit feszítsük is meg a munkadarabot, hogy tényleg szépen formára alakuljon.

Akkor érdemes nekiállni a műveletnek, ha már összegyűlt (jó)néhány keményíteni valónk. Ez persze függ a gombostű és kitűző tábla kapacitásunktól is. Itt még fontos, hogy a színes fonalak ereszthetik a színüket, úgyhogy a fehérekkel kezdjünk! Most aztán pihen, amíg teljesen meg nem szárad. Akkor óvatosan kihúzzuk a gombostűket, és kész. Ha a kisebb hurkoknál némi keményítő hártya marad, azt gombostűvel ki lehet piszkálni. Elrontani nem lehet, ha mégsem tetszik, ki kell mosni, ennyi. Ezután már ne törjük meg, vagy gyűrögessük a kis művünket.

A fenti képen látható egy flakonos keményítő is. Kipróbáltam, de nem voltam elragadtatva tőle. Pontosabban nincs vele baj, de az előírt arányokkal nem lesz túl kemény az eredmény. Inkább függönyök, terítők keményítésére szolgál. Viszont nem kell főzögetni.

2. Takaróknál, kendőknél, párnahuzatoknál, egyebeknél nem keményítünk, "csak" blokkolunk. No ezt még kétszer ugyanúgy nem nagyon csináltam.

• Az akril fonalból készült takarómat kisimogattam a vasalóasztalon, és gőzölős vasalóval pár centi magasról jó alaposan átgőzöltem, majd hagytam kihűlni, megszáradni. Fantasztikus volt a változás. Egész más lett a fogása, finom puha, lágy esésű, mégis sima.

• Az első képen látható pamutkendőmet szép alaposan kitűzögettem, a permetező spricnibe meleg vizet raktam, és alaposan átpermeteztem. A széleket kicsit meglapogattam. Jó lett.
• A gyapjú kendőmet átlötyböltem gyapjú mosószerben, jól kinyomkodtam, kiterítettem, némileg megtűztem és így száradt meg. Finom puha maradt.
• Most hétvégén fejeztem be egy nem túl nagy SBS kendőt. Kimostam finom mosószerben, kinyomkodtam. A cakkos széle miatt alaposan kitűztem, némileg megfeszítve. Jó puha maradt, de megtartotta a cakkos szél is a formáját.

• A csupavirág stólámmal (hú azt még nem is mutattam készen) eléggé megdolgoztam. 46 db virágot azért csak nem akartam kitűzögetni ... Fogtam magam, épphogy gőzölős hőfokon átvasaltam-gőzöltem a virágokat (meg nemegyszer az ujjamat is, mert folyamatosan igazgatni kellett). Lehelet finom lett a végeredmény. A csipke kiállításon mindenki fogdosta és kérdezgette, hogy miféle finom fonal ez. Alig mertem elárulni, hogy közönséges akril fonal, ugyanaz mint fentebb az SBS kendő, pedig annak tényleg egészen más a fogása.

Szóval, nagyjából ezeket a módszereket próbáltam eddig, de lehet még próbálgatni, én még egyszer sem futottam zátonyra ...

Évi kérdezte, hogy min blokkolok. Ha csak átgőzölök, vasalok, spriccelek, körbe tűzök, akkor jó a szokásos vasalótakaró egy lepedővel. Keményítésnél kenődik a trutyi, ott más kell. Én speciel az irodában kitermeltem az új monitorok dobozából a csomagolást, azokat a habosított műanyag lapokat (a 3. képen láthatók), nem kicsik, nem nagyok, moshatók. De jó a hungarocell, vagy parafa tábla is (csak ne fogjon). A kendőnél gondban voltam, de most hétvégén megvilágosodtam: lementem a garázsba, és (férfiúi engedéllyel) felhoztam a kempig-cuccból a dupla izoliert. Szuper! Vissza sem viszem már!

Anyukáknál láttam, hogy azt a puzzle szerűen összerakható polifoam játszó szönyeget használják. Az lehet talán a legjobb, mert csak annyi elemet, és olyan formában kell összerakni, amennyi kell.

Fontos még a gombostű ... Tényleg fontos. Görbe, tompa, vastag tűkkel dolgozni kínszenvedés, a rozsdásodókat pedig gyorsan dobjuk ki! És sok kell belőle. Sok!

Nos, remélem alaposan kivégeztem a témát, de azért ha van még kérdés, vagy ötlet, jöjjön csak!