Kertészkedés a Homokhátságon

Hogyan kertészkedünk mi itt, Magyarország sivatagjában, a Homokhátságon?

Hosszú évek próbálkozásai, kisebb-nagyobb sikerei és kudarcai után talán ki merem jelenteni és hátha nem kiabálom el idő előtt, de ebben az évben sikerült végre megtalálni azt a módszert, amire nekünk itt szükségünk van.

Ugyanis mi is van a mi veteményesünkben eredendően? 50-60 centi mélyen is csak homok. Üres, élettelen, pergő homok. Na meg tarack és vaddohány. És ragadós galaj. Évek óta valamilyen szinten alkalmaztuk már a talajtakarást, mert arra gyorsan rájöttünk, hogy a tűzforró talajfelszínről perceken belül illan el az öntözővíz, és még égeti is a növényeket, ezért 1-2 centi vastagon már régebben is szórtunk szét a növények körül szalmát.

Tavaly ősszel azonban kicsit szemléletet váltottunk és rájöttünk, hogy termőréteget kell alkotnunk. Nem elég a komposztálónk, mert annak a mennyiségével nem tudunk egy sok négyzetméteres kertet vastagon beteríteni. Az épp csak arra elegendő, hogy kora tavasszal a palántázóföldhöz, később pedig a növények ültetőgödrébe szórjunk belőle.

Így hát ásóvillával fellazítottam ez egész területet (nem akartam többet kapálni, ásni és talajt forgatni). Ezt követően pedig rétegesen meghordtuk a lovak trágyájával (volt közte friss is, meg több hónapos is vegyesen. Mivel ősz eleje volt és még előtte állt egy jó fél év, volt ideje érlelődni), irgalmatlan sok falevéllel, amiket főleg a nagylevelű eperfáink szolgáltattak az udvaron, szalma, újabb lótrágya, tavalyi növénymaradványok, és a tetejére ismét szalma.

Tavasszal mentek bele a palánták, a magvetésnél pedig ültetőárkokat/ültetőfészkeket húztam szét, amit feltöltöttem komposzttal és abba ment a mag. Most, év közben pedig folyamatosan hordjuk még rá a levágott füvet, időnként egy-két lapát lótrágyát is szétszórunk itt-ott, majd ősszel az egész procedúrát újra meg fogjuk ismételni, aminek következtében a tervek szerint évről-évre egyre vastagabb termőréteg humuszolódik a homok tetején.

Ami már most szembetűnő, hogy folyamatosan nedves a gyökérzónában a talaj, nagyon jól megtartja a locsolás után a vizet. Mondanám szívesen, hogy kevesebb a gyom is, de sajnos nem, hiszen tavaly nyár végére elhanyagoltam a területet és minden gaz felmagzott. Ennek isszuk idén a levét, de ezúttal könyörtelenül és folyamatosan szedegetem ki a komiszokat, és semmit nem hagyok felmagzani, ami nem a kertbe való.

Nyári visszatekintő 2022.

Egy bejegyzésbe sűrítve megörökítem az elmúlt évtizedek legforróbb, legszárazabb nyarának momentumait tavasztól kezdve:

Február 15-én virágládába vetettem el kötözőhagyma magokat. Vetettem mellé sonkahagymát is, de az annyira rossz arányban kelt ki, hogy nem is foglalkoztam vele. Előbbit viszont a mai napon végre ki tudtam ültetni a fóliasátor melletti homokos-trágyás sávba. A virágládából egy kis lapát segítségével egyben kiemeltem őket földestül, majd egy tálra helyezve teljesen eláztattam vízzel, hogy gyökérsérülések nélkül tudjam szétválasztani a kb. ceruza vastagságú palántákat. Ezt követően egyesével a fellazított, beiszapolt földbe dugdostam őket 10-15 centi tőtávolságra. Ezzel a módszerrel a könnyen gazosodó kertbe is el lehet helyezni a magról nevelt zöldséget, mert a gyomok nem tudják így elnyomni a hosszadalmas növekedési időszakban.

 

 

Május 25-i összkép a veteményesben:

Júni 7:

Június eleji állapotok a veteményesben:

Támrendszert kaptak a szabadföldi paradicsomok, és a fóliásak is felkötözésre kerültek már.

A tépősalátáknak kezd egyre melegebb lenni az idő, nyurgulnak felfelé, úgyhogy valószínűleg már ez a hét lesz az utolsó ősz előtt, amikor még meg tudjuk szedni a felmagzás előtt. Az amerikai barnalevelű fajta elképesztően jól teljesített, hatalmas bokrokká nőtte ki magát, míg a lollo bionda várakozásokon alul teljesített. Nem is lett igazán finom, kicsik is maradtak, úgyhogy ősszel ebből nem vetek újra.

Fejesednek a sima saláták, lassan el lehet kezdeni leszedni az első karalábékat is. A gömbcukkinin megjelentek a virágok és az első 1-2 zöldségkezdemény is. Hamarosan mindent cukkinivel fogunk enni. A borsó is mindjárt leterem, a helyére kovászolij való uborkák fognak kerülni. Remélem, idén sikerrel járunk velük. Mindenesetre a borsó nagyon hasznos elővetemény neki, szóval rajtunk nem múlik a siker.

Szüret júli 5-ig:

A legelőnk 2 hónap különbséggel, a totális csapadékhiány hatására ropogósra száradt. Amikor esetleg az ország nyugati vagy északi felében esett az eső, mi rendre kimaradtunk belőle. Július elejét követően legközelebb augusztus 20-án érkezett meg az első zivatar. Kétségbeejtő és félelmetes volt ez az időszak.

A veteményes az esti öntözésnek köszönhetően túlélte, bár a három különböző időpontban vetett kukoricák közül a két korábbi teljesen felsült, megégett. A következő bejegyzésben részletesen leírom, hogy mi itt, a Homokhátságon idén milyen módszerrel vágtunk bele a veteményezésbe, sikerrel.