Magad uram, ha szolgád nincs

Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, nem vagyunk önellátók. Dolgozunk, sok mindent vásárolunk. De mégis álljon itt egy kis összefoglaló arról, hogy mi az, amit magunknak készítünk, vagy mi az, amiben nem függünk a multiktól.

Tojás

Mióta tyúkjaink vannak, azaz 2,5 éve nem vettünk tojást. Akkor sem, amikor éppen a 40-50 tyúkból egy sem volt képes tojni, mert vagy túl meleg, vagy túl hideg volt rájuk. Abban az esetben inkább kivártunk és tudomásul vettük, hogy oké, akkor most nem főzünk tojásos ételeket, nem sütök süteményt, nem eszünk reggelire rántottát. De már nem is kéne a bolti akkor se, ha ingyen lenne. Egyrészt félelmetesen hóka színe van a mi kukoricán nevelt tyúkjainkéhoz képest, másrészt a saját szemünkkel láttuk, milyen eszetlen és kegyetlen módon vannak a tojótyúkok kizsigerelve a feldolgozóüzemekben. Amikor az első állományunkba megvásároltunk 20 db letojt tyúkot egy üzemből, rossz volt rájuk nézni. Semmi tolluk nem volt, többüknek sebei voltak, mert kicsipkedték egymást, gyengék voltak, féltek a napfénytől és az árnyéktól is, sokáig kínlódtunk a tápról való leszoktatásukkal is.

Itt viszont megjegyezném, hogy vagy nagyon nagy pechünk van a húsfajta baromfikkal, vagy mi csinálunk valamit nagyon rosszul, de például csirkehúst a mai napig vennünk kell, mert hiába va rengeteg baromfink, egyiket se lenne értelme pl a mellehúsáért levágni, mert egész egyszerűen nincs nekik. Se combjuk, se semmijük. Jól érzik magukat, egészségesek, de max. húslevesbe jók, vagy egy halvány kis sültnek. Viszont a fiatal kakasokat rendre levágatjuk a faluban, és azokból isteni kakaslevest tudok főzni, a megfőtt húsokat pedig még be szoktuk tenni a sütőbe és rápirítunk. Krisztián imádja.

Spagettiszósz

Bár újra büszkélkedhetnék azzal, mint amivel első évben is, hogy a teljes téli mennyiséget a saját magunk által megtermelt paradicsomokból főzöm be, de ez tavaly óta nem igaz. Előző évben a paradicsomvész vitte el 50 tő paradicsomunkat a betakarítás előtt, most meg mindegyiknek volt valami baja, vagy ha éppen egészségesek voltak a paradicsomok, akkor a rózsabogarak rágták meg, úgyhogy egy ideje, ha spagettiszószt akarok befőzni, vennem kell alapanyagot hozzá. Kivéve a bazsalikomot, oreganót és rozmaringot, mert azokból rakással van itthon is. :)

Szárított zöldfűszerek

Az udvaron nevelgetek egy kisebb fűszerkertet, ami nyáron friss formában adja az ízét az ételeknek, télen pedig szárítottan. Tárkony, oregánó, rozmaring, majoránna, kakukkfű, snidling, lestyán nevelkedik szépen. A kapor... hagyjuk! A horvátországi nyaralásunkkor kisebb agyvérzést kaptam, amikor a tengerparti sziklafalon megláttam, hogy konkrétan a kőzetből nőnek ki a vadon termő kaprok és köszönték szépen, baromi jól érezték magukat. Itt meg? Nevelgethetem én cserépben, meleg helyen, hideg helyen földbe vetve, bárhogy. Talán egy másik tér-időkontinuumban majd tudok termeszteni kaprot is. Meg egészséges paradicsomokat.

Lecsó

Lecsó befőzéshez azért általában mindig akad annyi paradicsom a kertben, amennyi kell, és a paprikáink is szeretik a helyet, úgyhogy abból mindig jó sok terem. Elképesztő élmény egy téli estén leülni az asztalhoz, egy tányér lecsó fölé és egyszer csak a napfény ízét érzed a szádban, meg a meleg kánikula napokat.

Sertéshús

Idén ugyan nem neveltünk malacokat, de az előző 2 évben volt 2-2, amiket aztán tél végén levágtunk, és ebből aztán szinte egy évre elegendő húsmennyiségünk volt, kiegészítve isteni kolbásszal, füstölt csülökkel. Tavaly már túl későn hoztunk haza ősszel két kismalacot, így a nagy hidegekben inkább fűtöttek magukra, mintsem híztak volna, így az első évi fejenként 150 kg-s disznók helyett kb 90-90 kilósokat vágtunk le. Tanultunk belőle: ha disznóvágást tervezünk január-februárra, akkor már legkésőbb nyár közepéig be kell szerezni a malacokat. Idén talán azt fogjuk csinálni, hogy "megrendeljük" a vágósúlyban lévő sertést, és akkor azt már egyből le is vágatjuk. De az is lehet, hogy csak kolbásznak való húst fogunk venni és kolbászt készítünk, még nem tudom.

Zöldségek-gyümölcsök

Gyümölcsfáink még nagyon fiatalok, 1-2 évesek, így még kell pár évet várnunk a saját szüretelésű gyümölcsökre. Van néhány elvadult meggyfánk, de azok többnyire vagy kukacosak, vagy pedig ehetetlenül savanyú termést hoznak.

Zöldségből az van, amit megtermelünk magunknak, illetve amivel sikeresek vagyunk a veteményesben. Nem található meg mindenféle zöldség nálunk, mert sokfajta nem bírja a homokot. Viszont igyekszünk piacról venni a többi zöldséget, ami kell.

Bodzaszörp

Van 3-4 bodzabokrunk, azokat május elején mindig megszedem és készül belőle a finom házi szörp. Elvileg tartósítom őket, de erre a gyakorlatban még nem volt szükség, mert nyáron hetek alatt elfogy. :)

Lekvárok

Mivel saját gyümölcseink még nincsenek, így abból főzök lekvárt, amiből eszembe jut. Tavasszal készítettem epres-rebarbarásat, amiből a rebarbara saját volt, a baracklekvár nálunk toplistás, abból mindig lennie kell itthon, van pár üveg szilvánk is, és most ősszel egy gyömbéres-fahéjas almalekvárral is megpróbálkozom. Isteni lesz palacsintákba, sült húsokhoz, tejberizsre.

Házi tészta

Ez az, amire folyton csak készülök, de még nem értem oda, hogy valóban készítsek is egy komolyabb adagot, de ha végre összehozom, akkor arról külön bejegyzés lesz, az tuti!

Kézműves, natúr kecsketejes szappan

Egy kedves ismerősöm a mesterévé vált a kézműves szappanok készítésének. Rengeteg isteni, bőrbarát és ekcémabarát szappant kaptam már tőle, cserébe pedig lefotóztam neki a hozzám megérkezett szappanokat, úgyhogy végül is ez egyfajta barternek fogható fel. :)

A zöldségárus hulladéka

Minden zöldséges rengeteg zöld hulladékot produkál 1-1 nap végére, vagy például a vasárnapi zárva tartások miatt hétfői napokra. Mivel a tyúkoknak és a nyulaknak is nagy mennyiségben van szüksége zöldségre és gyümölcsre, így addig jártuk a környékbeli zöldségeseket, míg végül találtunk egy olyat, aki ingyen odaadja nekünk a hulladékot és még örül is, mert nem neki kell nap végén elszállítania őket.

Kérdeztetek, felelek #1

Szeretném megköszönni azt a sok-sok kedves visszaigazolást, amit az előző bejegyzésre küldtetek, bevallom, nagyon jól esett minden egyes szó! Legtöbben a napi rutinokra voltatok kíváncsiak, hogy telik egy átlagos napunk, illetve, hogy miből teremtjük meg a feltételeket az ittléthez.

Nos, az már szerintem kiderült a bejegyzések során, hogy mind a kettőnknek van civil, átlagos munkája is a tanya mellett, sajnos még nem tartunk ott, és jó pár évig utópia is lenne azt hinni, hogy teljesen önellátóak tudnánk lenni. A párom területi képviselő és értékesítő egy nagyobb multinál, s bár néha neki is vannak olyan napjai, amikor a levelezéseket, adminisztrációkat itthonról végzi el, ő effektíve eljár itthonról dolgozni.
Én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a munkámat távmunkában, itthonról tudom folyamatosan végezni. Jómagam a siketek és nagyothallók számára feliratozom (teletext) több hazai tévécsatorna műsorát. Nem mondom, hogy NÉHA nem hiányzik, hogy egy tiszta irodába, jó fej kollégák közé, csinosan felöltözve bemenjek, de talán ez inkább csak azért jön elő időnként, mert lényegesen kevesebb az emberekkel való napi érintkezésem és személyes kommunikációm. De ezt nem fogom fel áldozatként, hiszen ahhoz, hogy ezt az életmódot tudjuk folytatni, ahhoz többek között arra van szükség, hogy valaki mindig legyen itthon a tanyán. Itt nem lehet megoldani, hogy 8-9 órákra egyedül hagyjuk az állatokat és az értékeinket. Itt kell lenni, ha egy állat bajba jut, beszorul valahova egy csibe, meglóg innen-onnan, kánikula idején elpárolog vagy kiöntik az ivóvizet, télen a mínuszokban percek alatt befagy, ház körüli dolgokat, háztartásbeli dolgokat megpróbálni elvégezni.

Reggel ideális esetben 7 és 8 óra között felkelünk mindketten. Enyém a reggeli etetés, párom már az ébredés pillanatától gyakorlatilag a telefonon lóg és munka ügyben beszél. Amíg ő elkészül az induláshoz, vagy nekiül az itthon elvégezhető dolgainak, addig én kimegyek, adok a nyusziknak zöldséget, gyümölcsöt, friss ivóvizet, majd következik a baromfiudvar. Itt megy el a legtöbb idő igazából, főleg nyáron, mert ilyenkor a nevelőketrecekben külön-külön minden fakkban fel kell

tölteni az etetőket, kimosni az itatókat, aztán adok a ketrecen kívülieknek is enni-inni, ha akad, akkor kapnak ők is zöldséget, gyümölcsöt, vagy egyszerűen csak kinyitom az oldalkaput nekik, hadd menjenek ki a lovas karámba kapirgálni. Ha nem felejtem el, összeszedem a tojásokat is. :)
Utána jönnek a lovak, kapnak szénát, kiengedem őket a legelőre, megnézem, hogy minden kutyánknak van rendesen vize, kisétálok a postaládához, hogy ne tornyosuljon benne a rengeteg szórólap és a postásunknak ne kelljen kínlódnia állandóan, hogy begyömöszölje az újabb adagot. :D Ha éppen ajánlott levél jön, akkor megáll a bekötőút végében a kis robogójával, és addig dudál, amíg meg nem látja, hogy papucsban szaladok elé. Jó kis sport, 100 métert reggelente lefutni hirtelen felindulásból. :D

Reggel nagyjából 1 óra alatt végzek mindennel, nyáron, ha sikerül igazán korán felébrednem, akkor addig, amíg etetek, beindítom a locsolót a veteményesben is.
10 körül bejövök a házba, és kávéfőzéssel, reggelikészítéssel próbálom húzni az időt addig, amíg végül muszáj már leülnöm dolgozni, gépelni (most is épp blogbejegyzést írok ahelyett, hogy kicsit előredolgoznék :) ). A munka mennyisége változó, de hetente van 2-3 olyan nap, amikor leülök délelőtt és csak este tudok felkelni a gép elől. Oké, ez nyilván lényegesebben lerövidülne, ha nem Facebookoznék, Pinteresteznék, de mivel egyhuzamban nem lehet túl sokat gépelni a hibavétések növekedése nélkül, így általában legális semmittevésnek tudom be ezeket a holtidőket.

A lazább napokon próbálom a lakást normális szintre felhozni, amiből persze már másnap soha nincs semmi, és naponta lapátolok ki a lakásból 1-2 kg homokot, vagy télen a szálló hamut. Ellenségem a mosogatás, és gátlástalanul tudnám imádni azt, aki egyszer csak beállítana hozzánk egy mosogatógéppel, de ez még várat magára.
Délután vagy kora este hazaesik a párom is, egy időben szertartásosan leültünk a ház elé a padra egy-egy bögre kávéval és átbeszéltük a napot, vagy csak hallgattuk a madarakat. Mostanában ez elmaradt, de igyekszem visszaszoktatni magunkat rá, mert kellenek az ilyen kis nüansznyi szünetek. Ha nagyon le van eresztve, mert kiszívta az aznapi nap, akkor leül kicsit a gép elé és lazít, de van olyan is, amikor egy kemény nap után éppen arra van szüksége, hogy kimenjen a lovakhoz, a tyúkokhoz, vagy kicsit barkácsoljon ezt-azt.
Az esti etetés az övé, de sokszor csináljuk együtt is, ilyenkor tudunk jókat beszélgetni, vagy csak hecceljük egymást mindenért. Ha reggel elmaradt a veteményes locsolása, akkor azt is megejtjük, a gyümölcsfákat úgyis csak este van idő lerendezni.
A hideg évszakokban pedig mindezekhez hozzájön a napi begyújtás, a hamuzás, gyújtós aprítása.

Hetente van néhányszor ismétlődő momentum, amit szintén meg kell ejteni. Ilyen az, hogy a baromfiknak takarmányt hozzunk a faluból, a városba el kell menni egy nagyon jó fej zöldségeshez, akivel meg tudtuk beszélni, hogy a keletkezett selejtet nekünk adja. Ez alkalmanként jelenthet 1-2, de akár 5-6 rekesz zöldséget is (káposztalevél, karalábélevél, megnyomódott gyümölcs, puhább répa, nyáron tucatjával hoztuk a dinnyéket el), ennek következtében gyakorlatilag mióta megvannak a nyuszik, egy fillért sem költöttünk az élelmezésükre, és sok zöld jut a baromfiudvarba is. A dinnyét, almát a lovak kapják meg főleg. Télen egy répakereskedő áll meg heti egy alkalommal a tanyánk előtt, tőle pedig 2 rekesz répát szokunk venni, hogy a lovaknak meglegyen a vitaminforrás.
Péntekenként tudjuk elvinni a szemetet is, mert a faluban a kihelyezett konténereket akkor ürítik. Párom minden héten megy a kutyáknak tápért a boltba, darált csirkehúsért a vágóhídra, meg a kiskunfélegyházi kenyérgyárba kenyérért.
A bevásárlásokból nem csinálok túl nagy ügyet, nagyjából havi 2x van szükségünk nagybevásárlásra, a többi kisebb bevásárlást pedig főleg Krisztián intézi, amikor jön hazafelé a munkából, de a faluba nekem se tart sokáig beugrani nap közben, ha úgy adódik.

Nagyjából így néznek ki a hétköznapjaink. Nyáron ez fűszerezve van nagyon sok baráti találkozóval, esti bográcsozásokkal, viszont amikor meg nincs kánikula, akkor a lovaglások száma is megnő valamelyest. Persze, sosem jut rá annyi idő, mint amennyit szeretnénk, de már az is hatalmas ajándék, hogy a lovainkkal együtt élhetünk. 

Kérdezz-felelek

Szeretnék kicsit büszkélkedni. :) A nyár beköszöntével sűrűsödtek a programjaink, nagyon sok ismerőssel, baráttal és ismeretlennel találkoztunk lovas napokon, kurzusokon, fotózásokon, és bár volt már erre példa, de most szinte általános jelenségnek nevezhetem, hogy gyakorlatilag mindenhol belefutottam olyan esetekbe, amikor valaki (ismerős, de főleg számomra idegen) odajött hozzám, vagy pedig a beszélgetések során derült ki véletlenszerűen, hogy az illető olvassa a blogunkat, és pontosan tudják, kik vagyunk, mit csinálunk. Rendre kaptuk a dicsérő szavakat, kérdéseket, és ezek annyira jól estek a lelkemnek, mert bár van látogatottsági statisztikája a blognak, mégsem néztem rá már vagy fél éve, mert nem ez mozgat, nem hajtok semmilyen olvasottságra, csak úgy vagyok vele, hogy amikor van miről írnom, megírom, és közben bele sem gondolok igazából, hogy ezt mennyi ember elolvashatja rajtam kívül. :) Speciel pont ennek a felfogásmódnak "köszönhető", hogy az utóbbi időben ritkábban írok. Megtaláltuk a magunk kis rutinjait, az évszakok már nem jelentenek hatalmas újdonságokat, hisz már mindet megéltük itt a tanyán, az állatokból is megvannak azok, amiket tartani terveztünk, megvan mindnek a helye, és önmagamat meg nem szeretem ismételgetni csak azért, hogy legyen új bejegyzés a blogon. :)

A fentiek miatt viszont most azt találtam ki, hogy ha ténylegesen jelen vagytok, Kedves Olvasók (hű, de furcsa ezt így leírni :D ), akkor arra szeretnélek titeket kérni, hogy ha van olyan téma, vagy olyan kérdés, amiről szívesen olvasgatnátok, vagy amire kíváncsiak vagytok velünk kapcsolatban, kommentben írjátok meg bátran! Mindenkitől kapom a "kedves letolást", hogy írjak már, írjak már, de akkor most Rajtatok a sor, osszátok meg velem, hogy mit szeretnétek, miről írjak, milyen kérdésre válaszoljak! :)

Kerti napló: 2015.07.18.

Majd' kicsattan nyár közepén a veteményes, idén egészen elégedett vagyok az eredménnyel, bár még nincs itt a paradicsomszüret ideje, nem merem elkiabálni. Tavaly 50 tő paradicsom esett áldozatul a gombás fertőzéseknek, de egyelőre makk egészséges az a harmincvalahány. Amire nagyon büszke vagyok, hogy 4-5 tő kivételével mindegyiket magról neveltük ki.

A korai koktélparadicsomokból (balkon törpe, jándi szendvics, patvarci szőlőszem) már minden reggelihez tudunk szedni néhány szemet. Isteni, mézédes ízük van, és akkor a legfinomabb, amikor a nap melegét még magukban tartják.

A Székely nénitől tavaly kapott paprikamagokból tavaly is sikeres paprikatermés növekedett, és egy-egy szebb példányról magot fogtam, s idén ezekből a magokból nevelkedett sok gyönyörű paprikatő is, amiken már 3-4 paprika is nevelkedik. A Nödiktől rendelt kocsolai paprikák kicsit le vannak maradva, de azok is szépen fejlődnek, tele vannak már virággal.

A cukkinikben ebben az évben sem kell csalódnunk, szerencsére neki nem sok baja van a túl meszes, homokos talajunkkal. Gyönyörűen növekednek a sárga és a hagyományos black beauty fajták is, úgyhogy a hétvégén hivatalosan is megindul nálunk a cukkinifasírt és rántott cukkini szezon. :)

Sajnos egy darab káposztamag se kelt ki se tavasszal, se mostanában. Adok neki még egy utolsó esélyt ősszel, de nagyjából a sima fejessalátával is így jártunk, bár azt még meg tudom magyarázni azzal, hogy egész egyszerűen a tűzforró homokos talaj felperzselte, szóval még ez is kap egy esélyt a hűvös napok beálltával, amikor majd retket és spenótot is fogok újra vetni.

A répák nem tudják eldönteni, hogy meg akarnak-e maradni vagy sem, de a cékla a tavalyihoz hasonlóan most is elég jól érzi magát, hamarosan szedhető lesz. Pár hete másodvetésbe vetettem el újra céklamagokat, de valamelyik roppant szemfüles baromfink kiszökött a kertbe, és egy éjszaka alatt rommá kaparta pont a céklaágyás helyét, szerintem kicsipegette a magokat, úgyhogy a vetést meg kell ismételnem, mert ősszel olyan finom sütőben megsütve a többi gyökérzöldséggel együtt.

Megvolt az idei első fűszerszárítás is, tárkony, kakukkfű, rozmaring és majoránna került fűszertartókba leszárítva, leaprítva. A bazsalikomok is végre meglódultak,de nem hiszem, hogy lesz annyi, amennyit érdemes lesz szárítanom, inkább frissen használom el, illetve majd a spagettiszósz befőzéskor is azt fogok beletenni ízesítőnek.

Jelenleg a répa és a céklasorok kivételével már minden ágyást mulcsoltunk, mert annyira gyorsan elpárolog a talajból a nedvesség nélküle, hogy napi két locsolás se lenne akkor elég, így meg ha minden reggel meglocsoljuk a veteményest, akkor már látszik rajtuk a törődés. A paradicsomokat most nem madzaggal lógattuk fel függőlegesen, mint 2014-ben, hanem simán kikaróztuk őket, de ennek az is volt az oka, mert az újabb gombás fertőződést megelőzve most máshova kerültek a paradicsomok, ahova nem raktunk le fix támrendszert.

Nem használtunk semmilyen permetszert, kizárólag a palánták nevelésekor, tavasszal kaptak 3hetente K-P-N tartalmú folyadékot, illetve most egyszer a töveket meglocsoltuk vele.

Sajnos a málna júniusban feladta a márciusi átültetést, hiába locsoltuk őket, illetve az epret annyira felverte a gaz, hogy nem tudom, van-e értelme még megpróbálni kiszabadítani.

Új lakók: a nyuszik

Két hónappal ezelőtt Krisztián ismét titkos kommandóakciót hajtott végre "amiről nem tudok, azt nem tudom megvétózni" elven, így két ismerősünktől összesen négy házinyúllal tért haza. Az alap felállásban 1 (fehér) bak, 3 nőstény (fehér, fekete, barna) az ivararány. Talán régebbi blogolvasóknak rémlik, hogy amikor még mangalica malacaink voltak, ők nem ólban éltek, hanem egy lekerített részen, szabadon. Ezt kapták meg nyúlbirodalomnak az új lakók, mert abban egyetértettünk, hogy ketrecben NEM szeretnénk állatot tartani. Így hát kiengedtük őket, és hagytuk, hadd rendezkedjenek be. Nagyjából másnapra már egy komplett üreg-infrastruktúrát alakítottak ki, amelyet több metróépítő vállalkozó és kivitelező is megirigyelhetne. Szerencsére területen belül maradtak, nem ástak át a kerítésen túlra, és nagyon boldogok voltak, hogy a korábbi ketreces tartást most szabadság váltja fel. 2 hét alatt teljes mértékben lelegeltek mindent, ami 1 év alatt nőtt azon a területen, abszolút alapos munkát végeztek.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár sok utánajárást igényelt a dolog, mégis van egy zöldséges a városban, aki hellyel-közzel félreteszi nekünk a vevőknek már nem odaadható zöldségeket, az otthagyott zellerzöldet, plöttyedtebb káposztaleveleket, megpuhult gyökérzöldségeket, és a többit, így hetente 1-2 fuvarral szinte meg is tudjuk oldani a nyuszik etetését, kiegészítésnek épp csak eszegetnek némi árpát, de például a szénát már nem is erőltetjük, mert soha rá se néztek. Arra gondolom, majd télen fognak talán fanyalodni.

A nyuszik érkeztével a veteményesben is tudatosabb tervezés és cselekvés vette kezdetét, gyorsan beszereztünk még nyáron is vethető salátaféléket, káposztaféléket, és a tavaszi spenótot is imádták, úgyhogy saját magunk is igyekszünk valamilyen szinten termeszteni nekik finomságokat. Nem is baj ha rákészülünk a nagyobb evésigényre, ugyanis 1-2 hete apró pici kis fülecskék, tappancsok is láttatni engedik néha magukat, azaz az üreg mélye kis nyuszikat rejt már. A bátrabbakat már lencsevégre tudtam kapni kitartó leskelődéssel :)

Kerti napló: beindult az élet

Be kell vallanom, hogy a mai napig sem tartanék előbbre egy méterrel sem a veteményes felásásában, ha végül nem bíztunk volna meg egy külső segítséget. Ő viszont nettó 4 óra alatt puccba vágta a még megműveletlen négyzetmétereket, csak lestünk, milyen gyorsan és szépen halad. 4 óra múlva pedig egy szépen átforgatott, elgereblyézett, elegyengetett veteményes tárult a szemünk elé, majd megkérdezte, tud-e még most valamiben segíteni. :D

Szóval, a hétvége óta akárhányszor kimegyek, csak ámulok és bámulok, iszonyú jókor jött, mert minden nap bosszantott, hogy semmit nem haladtunk az ásással.

Szóval, jelenleg ilyen a látkép:

Sajnos az egy hónapja elvetett hónapos retek magokból valamiért SEMMI nem lett, viszont megindultak szépen a répák (még egyelés előtt állnak), gyönyörűen zöldell a spenót (ami még bébi állapotban van), a rukkola és borsó is megeredt, valamint büszkén lengedeznek a szélben az újhagyma szárak, azokból pedig ma dugtam el a földbe a harmadvetést, hogy állandóan el legyünk látva vele, mert nekem az egyik kedvenc reggeli zöldségem, de földbe került már az első adag cékla is. A rebarbara bokrok kezdenek hatalmas méreteket ölteni, de még nem alkalmas szedésre, úgyhogy azt hiszem, a rebarbarás piték ideje csak májusban jön el (egészen júniusig, amikor állítólag már nem szabad fogyasztani).

Krisz egyik kedves kollégája kétszer is meglepett bennünket rengeteg mennyiségű eperpalántával, és ezek már legalább 1 évesek, szóval idén talán végre tudunk epret is eszegetni. A szomszédtól kapott málnatövek pedig szerencsésen túlélték a kései költöztetést és kizöldültek.

 

  

  

Így néznek ki a paradicsom palánták, ilyen gyönyörűen még sosem sikerültek a saját vetésű próbálkozásaink! A paprikák is ugyanebben a mini üvegházban vannak, de azok nem látszódnak a nagy paradicsomoktól. A hétvégén egyébként ezekből is megejtettem a másodvetést, hogy ősszel a fagyokig még legyen olyan tő, amiről tudunk szüretelni.

Ja, és múltkor már szerettem volna hozni fotót a még tavaly elkészült baromfiudvarról, de akkor elfelejtettem fényképezni, ráadásul most már újra vannak lakói a csibeovinak, ugyanis 8 kiscsibe kelt ki Húsvétkor, és 7 pedig 2 héttel ezelőtt.

2015.04.19.

Pénteken eljött az a nap, amit már 2014. április 26. óta nem vártam. Dabra lovam csikóját, Eadrát útnak indítottuk a felnőtt lóvá válás kalandos útján, és elvittük Eördögh András kunfakó ménesébe, hogy egy évig szocializálódhasson, és a fiatal lovak gondtalan életét élhesse a többi csikó társaságában. Ha Isten is úgy szeretné, ahogy mi, az egy év letelte után egy általam nagyon kedvelt lovas lányzóé lesz, akinél jobb gazdát kívánni se nagyon tudnék. De hiába ez a tudat, attól még nagyon nehéz volt elengedni a kicsit. Szerencsére "csak" 50 km-re került el tőlünk, így lesz alkalmam néha meglátogatni és szemmel tartani őt, illetve látni, hogyan boldogul.

Az itthon maradt lovaink, Omár és Dabra persze az első este kétségbeesett nyerítgetésekkel keresték, s noha ez abbamaradt, az anyján látom, hogy még szomorú. Úgy tűnik, a tej elapasztással nincs gond, bár fejni nem tudtam tőle, amikor feszesre telt a tőgye, de a ma esti ellenőrzésnél már sokkal kisebb volt, szóval reménykedem, hogy a gyulladást sikerül elkerülni és nem lesz szükség gyógyszerre. Egyelőre elvettük előlük a vizet, és csak vödörből ihatnak (Omár korlátlan mennyiségben), hogy a kevés folyadékbevitellel is az apasztást segítsük elő, valamint holnap felülök rá és kicsit átmozgatom, legalább a gondolatait is le tudom talán kötni arra az időre.

Sütiárverés a rászoruló gyermekekért

Hallottatok már a Segítsüti akcióról? Évek óta kísérem figyelemmel a kezdeményezést, melyet a Segítsüti Alapítvány rendez, és mondhatom, a rengeteg negatív példával szemben ők valóban azt az összeget, és arra a célra költik, amelyet a licitálók odaszánnak. Forintról forintra nyomonkövethető minden jótékonysági gyűjtés után a befolyt pénz további sorsa. Idén tavasszal is megrendezésre kerül a licitálás, s ezúttal a a Borsóházat üzemeltető Borsószem Gyermekfejlesztő Egyesületet választották ki támogatandó szervezetként, hogy a gyermekek fejlesztéséhez, rehabilitációjához szükséges eszközöket megvásárolhassák.

Aki úgy érzi, szeretne és tud néhány ezer forinttal akár hozzájárulni a jótékonysági árveréshez, ne tartsa vissza magát! :) Az árverés részleteiről, a licitálás alapjait képező sütemények és desszertek megtalálhatóak a honlapon.

S hogyha történetesen szeretnél tőlem szert tenni egy édességre, hát most itt a lehetőség. Felajánlásom ez a máktorta, melynek alapja négy habkönnyű, tojásfehérje alapú tortalap (szigorúan saját tyúkjainktól származó tojásból), középen főzött krémmel, alul-felül zselés meggykrémmel. Egy ilyen torta vár arra a személyre, aki a Segítsüti árverésen a licit záró időpontjáig a legmagasabb összeget ajánlja fel. Hogy megkönnyítsem a nyertes dolgát, és ne kelljen az Isten háta mögöttig utaznia érte, Pesten lesz átvehető a torta, de arról jobb, ha előre szólok, hogy ez bizony a szó szoros értelmében súlyos egyéniség, súlya ugyanis meghaladja az 1 kilót! :)

Kerti napló: kelési arányok

Elkezdtem vezetni egy táblázatot, hogy jövőre tudjam, melyik fajta zöldségek remekeltek, melyekkel felesleges próbálkozni, melyik milyen arányba kelt ki, milyen gyorsan, és a többi. Nálunk ugyebár homok van, a nemrégiben történt talaj pH-mérés szerint nagyon lúgos is (8,82 a pH!!!). A palántázandó magokat palántázóföldbe vetjük, mert tavaly a belekevert homoktól nagyon összetömörödött és megkeményedett a poharakban a föld, nem volt könnyű dolguk a gyenge palántáknak a gyökérnövesztéskor, így ezt a homokos keverést mostantól kihagyjuk. A veteményes talaját idéntől fenyőkéreg-mulccsal próbáljuk meg kissé visszasavasítani, valamint nagy reményeket fűzök a kertészeti tanfolyamon kapott talajjavító baktérium-készítményekhez is. Talán a zöldségek segítségére lesz az is, hogy igyekeztem nem ugyanoda tervezni azokat, amiket már tavaly is megtermeltünk, a paradicsomvész miatt amúgy sem kockáztathatom meg a paradicsom ugyanoda vetését, ha nem akarok ismét búcsút mondani a több tucat tőnek. Pedig az időjárás, mint rizikófaktor még így is bőven ott lebeg majd a fejünk felett.

Tehát akkor az eddigi kelési arányok magvetéstől számítva:

Bazsalikom (Vilmorin és vörös): 100% - 6 nap

Snidling: idén is kudarcot vallottam vele

Madársaláta: 100% - 11 nap

Paprika (szomszédnéniféle): 100% - 14 nap

Paprika (szomszédnéniféle erős): 40% - 15 nap

Paprika (Rédei fehér I. próbálkozás): 40% - 16 nap

Paprika (Fehérözön I. próbálkozás): 0!!!

Paprika (Rédei fehér II. próbálkozás): még nem kelt ki

Paprika (Kocsolai a Nödiktől): még nem kelt ki

Paradicsom (Kecskeméti 549 F1): 100% - 7 nap

Paradicsom (Kecskeméti Jubileum): 70% - 12 nap

Paradicsom (Vilma balkon): 100% - 8 nap

Paradicsom (Jándi szendvics, Nödik): 100% - 7 nap

Paradicsom (Patvarci szőlőszem, Nödik): 100% - 7 nap

Paradicsom (Szászrégeni, Nödik): 100% - 5 nap (vízbe áztatott magokkal)

Paradicsom (Erdélyi rózsaszín befőző): 25% - 9 nap

Paradicsom (Csókakői nagyszemű): 90% - 9 nap

Kerti napló: 2015.03.26.

"Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz." (Nagy Bandó András)

Kerti függőségem ismét felszínre tört és megállíthatatlanul hajt előre a kinti teendőkben. Ennek jutalma pedig nem csak szemmel látható és kézzel fogható lesz, hanem a jóleső fáradtság érezhetően feltölt energiával. Alapvetően tavaszi léleknek gondolom magam annak ellenére, hogy minden évszakot szeretek önmagáért, és ilyenkor érzem magam igazán elememben. Nyílnak a nárciszok, tulipánok, jácintok, kipattant az aranyeső, harsány zölden jelzi az udvarban a fű, hogy éppen megújítja önmagát, feltölti a télen kitaposott, kiszáradt, csupasz foltokat a gyepszőnyegben, a madaraknak egész nap mondanivalójuk van egymás és a világ számára. Vedlenek a lovak, a kutyák, macskák, és a baromfiudvar is egyenletesen be van terítve a téli tollakkal.

A palántának elvetett paprikák, paradicsomok és bazsalikomok lassan, de biztosan növekednek, élvezik a pici üvegházat és az egész napos fényt. A fűszerkertben két hete, teljesen a tövéig visszametszett tárkony ellentmondást nem tűrően új hajtásokat hozott, a kakukkfű és rozmaring is ébredezik a téli álomból.

A veteményesben két ágyásba már kikerült a hónapos retek, a középhosszú tenyészidejű (Nanti) sárgarépa, a káposzta (júniusi óriás), a spenót (Matador), makói dughagyma, fejessaláta, valamint a debreceni sötétzöld borsó. Még nem dugta egyik sem a fejét a földből, de a napközben 15-18 fokok, és a napi locsolás hamarosan meghozza a gyümölcsét.

Hétvégén a szomszédunk áthívott magához minket, hogy van néhány felesleges tő málnája szedre és ribiszkéje, ha szeretnénk, nyugodtan ássuk ki és vigyük el. Örömmel éltünk a lehetőséggel, nagyon kedves dolog az ilyesmi. Ráadásul Krisztián egyik kollégája pedig szamócatöveket hozott nekünk, méghozzá rengeteget. Sajnos ez utóbbinak még nem tudtuk a végleges helyét kialakítani, mert most szombatra várjuk a traktort, ami a kert újabb részét felszántja, és addig nem tudjuk kihelyezni, de igyekeztünk megfelelő ideiglenes megoldást találni neki. A bogyós gyümölcsbokrokat pedig már mind elültettük. Közben arra is volt időnk, hogy néhány rózsatövet elhelyezzünk itt-ott díszítés gyanánt a kapu előtt.

A tavalyi rebarbara túlélte a telet, és megállíthatatlanul növekedésnek indult.

A legklasszabb segítségem a kertben. :)

Kerti napló 2015: START!

Nagyon vártam már, hogy ismét molyolhassak a tejfölös dobozok palántázófölddel való megtöltésével, hogy összenézzem az ültetési tervet a meglévő magokkal, meg a vetési naptárral. Talán írtam már, hogy rendeltem egy 2015-ös vetési naptárt, ami a holdjárásnak megfelelően segít nekünk eligazodni, hogy milyen kerti munkákat mikor célszerű elvégezni. Ez lemegy egészen olyan apró részletekig is, hogy melyik napon vessük el a gyökérzöldségeket, melyiken azokat, amiknek a termését, és mikor a levelükért fogyasztottakat. Amikor csak tehetem, igyekszem betartani ezeket a javaslatokat, hátha így még termékenyebb év elé nézünk.

Sajnos a fóliasátort nem sikerült megépíteni, de a beteg és öreg birsalmafák kihúzásával megkétszereződött a kertünk alapterülete, aminek nagyon örülünk. Még nem szántattuk fel az új részt, vannak még olyan éjszakák, amikor -6 fokig is lehűl az idő, hiába van napközben 10 fok is akár. Azt elhatároztam, hogy a tavaly már igénybe vett 100nm-et (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért alapkertnek fogom nevezni) nem szeretném, ha felszántatnánk, azt a kevés gazt, ami a télen kinőtt, elbírja a rotakapa is, így talán nem borítjuk fel annyira a föld életét.

Amikor a Baumax végleg bezárta kapuit, és egy hatalmas kiárusítást tartott, pár ezer forintért le tudtam csapni egy miniatürizált üvegházra, ami tökéletes arra, hogy a ház előtt legyen, és abba tudjam kirakni sötétedésig a palántákat. Így sokkal több fényt kapnak, mint a lakásban, és nem is éri őket a hideg (éjszakára azért behozzuk őket).

Eddig palántának vetettem:
madársaláta
bazsalikom (vörös és sima)
snidling
paprika: Fehérözön (ez idén SEM kelt ki, úgyhogy végleg búcsút intünk egymásnak), Rédei fehér, Kocsolai, és 2, ismerőstől kapott magok, amik tavaly is beváltak
paradicsom: Patvarci szőlőszem, Jándi szendvics, Szászrégeni, erdélyi rózsaszín, Vilmor balkon, Mano, Mobil, Kecskeméti Jubileum, Kecskeméti 549
spenót

Az udvaron dugják ki a fejüket a nárciszok, jácintok, tulipánok, bár még legalább 1 hónap is van, mire virág lesz belőlük. Végre elkülönítettük és villanypásztorral ott is tartjuk a kutyákat, ahol szeretnénk, így már semmi nem akadályoz meg abban minket, hogy kis virágágyásokkal is megszépítsük a ház körüli részt.
A góré utolsó maradványait is eltüntették párom, öcsém és édesapám, szóval már a teljes kilátásba sem zavar be, és nem csúfoskodik a kapu mellett.

A cicák időközben ivartalanítva lettek, nagyon szépen felépültek, Szörpike 1 hétig élvezte a lakásmacskaság összes kényelmét.

Néhány életkép mostanában nálunk:

Magbörze, bozótirtás

Ha szigorúan nézzük, az idei lesz a harmadik veteményesünk. Ha kicsit engedékenyebbek vagyunk, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az első évi próbálkozásnak kicsit sem volt veteményeskert kinézete. Úgy gondoljuk, most már nagyjából tudjuk, mit szeretnénk máshogy csinálni, mi az, amiben változtatnánk, mi az, ami bejött és meg kell tartani.

Amit tudunk: az alapterület minimum 100 nm, de a hétvégén végre kihúzta a traktor a földből a félholt, beteg birsalmafa csomópontot, így szinte megduplázódik a veteményes mérete. Az is biztos, hogy szeretnénk egy kisebb fóliasátrat építeni: palántanevelés és korai-, illetve kései zöldségtermesztés céljából, valamint pár paradicsomot is nevelnénk benne vésztartaléknak, ha idén is úgy döntene az a közel 60 tő, hogy paradicsomvészben akar kimúlni.

Szombaton voltunk magbörzén a városban, tavaly mindig lemaradtunk róla, akárhányszor tervbe vettük. Mivel saját magokkal nem készültünk, amiket cserealapnak fel lehetett volna ajánlani, így a regisztrációs díj befizetésével kaptunk "jogot" magok birtoklására. 10 csomaggal távoztunk végül. Idén megpróbálkozom én is a magfogással, hogyha szép, egészségesek lesznek a növényeink.

Említettem feljebb, hogy a veteményest ÉK-i irányból takaró beteg birsalmafát és szintén beteg cserjéit kiszedettük a földből. Sajnos a munka nagyobb része még hátra van, ki kell hurcolni a kertből a faanyagot, és felaprítva eltenni tüzelőanyagnak a következő télre, valamint az így felszabadult kert területet fel kell szántani, elegyengetni, valamint még az alap kertrészt is fel kell rotakapázni.

Megérkezett a  2015-ös vetési naptáram is, ebben az évben ugyanis szeretném, ha a Hold járásának megfelelően tudnánk a kerti munkákat elvégezni, és ehhez nagyon jó kis útmutató ez a kiadvány (a zoldbolt.hu webáruházából rendeltem, ha valakit esetleg érdekelne :) ). Emellett igyekeztem a veteményes megtervezésénél a megfelelő növénytársításokra ügyelni, de ismét benne van legalább 8 órai munkám csak abban, hogy kitaláljam, mit mi mellé ültessünk. Később megmutatom a tervet is, ha már teljesen véglegesnek tűnik már. :)

Terveink erre az évre

Listába szedtem azokat a terveinket, amiket erre az évre tartogatunk, s majd év végén meglátjuk, mi az, amit kipipálhatunk belőle. :)

1. Disznóvágás februárban
2. Fiatal kakasok levágása (ezt már akár pipálhatnánk is, mert a hétvégén 6 kiskakast vittünk el levágatni és megpucoltatni a faluba)
3. Baromfiállomány frissítése, a meglévő tojók mellé inkább több húsbaromfit beszerezni, mert a mostaniak nagyon izmosak és szálkásak, nincs igazán sok hús rajtuk, viszont jól tojnak... amikor tojnak...
4. Patkányállomány elűzése
5. A veteményesben a tavalyinál még több fajtájú zöldség és fűszernövény termesztése
6. Fóliaház építése a vetemény mellett!
7. Kamrai teendők: csalamádé, spagettiszósz, baracklekvár, bodzaszörp, tésztakészítés, lecsó, gyümölcsaszalás, fűszernövény szárítás
8. Lovam újbóli fedeztetése tavasszal, egyúttal a csikó ménesbe vitele
9. Sokkal-sokkal több lovaglás!
10. Az istálló boxosítása, kifutó építése, hogy a következő csikó születésekor közelebbi kapcsolatban tudjunk lenni velük
11. A tyúkól szigetelése belülről
12. Téli tüzelő megvásárlása és felhasítása még nyár előtt
13. A kertészeti tanfolyam sikeres befejezése
14. Cicák ivartalanítása

Hirtelen ennyi jutott eszembe, ez is bőven elég munkát fog adni a hónapok során. :)

Ilyen volt 2014

Újabb év telt el, újabb összegzés következik. Minden év utolsó napján szeretem ismét felidézni, hogy mi is történt az előző 365 napban, mivel lettem, lettünk gazdagabbak, mik nincsenek már az életünkben, mik a tanulságok, mit lehet az elkövetkezendő időkre is továbbvinni magunkkal.

Ahogy a tavalyi, úgy az idei év is eseménydús volt, kijutott a jóból és a rosszból is, de szeretjük egymást, az egészség is megvan, van lehetőségünk dolgozni, körbevesznek minket azok, akiket szeretünk.

A tanyán különösebben nagy változás nem történt, legfeljebb annyi, hogy egy régi sufniból tyúkólat és hozzátartozó baromfiudvart építettünk, amibe idén már kacsák, valamint saját kotlóssal keltetett csibék is költöztek; a veteményes immáron új és végleges helyén működött egészen addig, amíg a nyári fülledt meleg és a napokig tartó esőzés el nem vitte a kb. 50 tő paradicsomunkat. A répák picik maradtak (ez lehet, hogy az én hibám, talán nem egyeltem ki elég nagy távolságra őket egymástól), a céklák és cukkinik rengeteg termést adtak, és a paprikák is nagyon szépen termettek, csak a fajtaválasztás nem volt a legelőnyösebb, mert én nem szeretem a csípőset.
Tettem el spagettiszószt, lecsót, készült bodzaszörp, szárítottam zöldfűszereket, de kimaradt a lekvárfőzés és a paradicsom- és gyümölcsaszalás, tésztakészítés/szárítás.

Jártunk Pécsen, a Balaton közepén Csík-koncerten, a hortobágyi helyszínre költözött Nyeregszemlén. Volt egy disznóvágásunk, megszületett a lovam kiscsikója, voltam baleset miatt kórházban, megörököltem a kis családom nyugdíjazott autóját, lehetőségem volt lecserélni a fotós felszerelésemet, rendeztünk sok tanyalátogató hétvégét barátoknak és rokonoknak, harcoltunk és harcolunk új ellenségünkkel, a patkánnyal, aki a baromfiudvar lakóit ritkítja, hol ő nyer, hol meg mi. Tudjuk már, hány mázsa fával húzzuk ki a telet, hogy mennyi takarmány kell a lovaknak, a csirkéknek, a disznóknak (mert most is van kettő), hogy mit és mennyit adjunk a kutyáknak, hogy ne egyenek ki a vagyonunkból, de jól legyenek tartva, új kis családi kedvencünk egy afrikai törpesün, elbúcsúztunk tanyánk első két cicájától, akik már nem élnek, viszont Töpörtyű és Szörpike igyekszenek az utánuk hagyott űrt betölteni. Tavasszal kertet műveltünk, nyáron bográcsoztunk és hűsöltünk a medencében, ősszel készültünk a télre, télen fűtünk és fűtünk, befagyott csapok miatt vizet hordunk, de ami a legfontosabb, hogy szeretjük egymást, szeretjük a tanyát, szeretjük azt, ami megadatott.

Boldog, sikeres és álmokat megvalósító új évet kívánunk mindenkinek!