Brassói aprópecsenye (pulykából)

Olyan rég volt már recept, és ez most egyébként is klasszul sikerült, ezért aztán még fotót is tudtam róla készíteni. Nagyon kevés dologban szeretem a sertéshúst, és néha nagy harcok mennek nálunk a milyenhúslegyen,egyáltalánkell-ehúsmindig,deénhústakarok,deénnem téren, hogy most kompromisszumos megoldásként pulykából főztem meg a brassóit.

Hozzávalók (mi kétszer ettünk belőle, tehát 4 személyes az adag)

1 kg pulykamell vagy aprólék

1 nagy fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

3 marék borsó

só, bors, pirospaprika

Köretnek 6-8 nagyobb krumpli.

A hagymát apróra vágva kevés olajon megdinsztelem, közben picit megsózom, hogy levet eresszen és könnyebben párolódjon puhára. Jöhet hozzá a csíkokra vágott hús, és addig forgatom, amíg szépen ki nem fehéredik mindenhol. Ekkor hozzáadom a fokhagymagerezdeket, sózom, borsozom és felöntöm egészen kevés (épp, hogy ellepje) vízzel.

Nagy lángon a hús puhulásáig a következő köröket futom egymás után: víz elpárolog, zsírjára sül a hús, újra felöntöm vízzel. Megint hagyom, hogy elpárologjon, megint felöntöm. Fontos, hogy ne használjunk egyszerre sok vizet, mert akkor a hús csak fő a levében, de nem sül.

Amikor már a hús kezd teljesen megpuhulni, akkor az utolsó zsírjára süléskor félrehúzom a tűzről, megszórom egy vagy két teáskanál pirospaprikával, összeforgatom, ha kell még, akkor sózom borsozom. Utoljára is felöntöm vízzel (ha szeretnénk, hogy jó szaftos legyen, akkor ezúttal már nem kell teljesen elfőzni a húsról), hozzáadom a borsót, és készre főzöm.

Amíg a hús készül, addig sós vízben a kis kockákra vágott, megpucolt krumplit megfőzöm (nem kell nagyon puhára), ha kész, akkor leszűröm és hagyom teljesen kihűlni. Ha ez megvan, és már a hús is kezd kész lenni, akkor olajat melegítek egy nagy serpenyőben, és több adagban szépen kisütöm a krumplit. Ha ügyesek vagyunk, a két fogás egyszerre készül el.

Hóhelyzet 2.

Annyira, de annyira, de annyira gyönyörű körülöttünk minden ebben a hatalmas hóban, hogy naponta több tucat fotót és videót készítek róla, ezért néhányat hoztam ide, a blogba is.

Ma reggel, ahogy mentem ki etetni, ránéztem a hőmérőre, ami igen csak barátságtalan módon -14 fokot mutatott. Mire felöltöztem (harisnya, térdzokni, cicanadrág, bélelt téli nadrág, hosszú ujjú póló, rá rövidujjú póló, pulóver, termo kardigán, kabát, sapka-sál-kesztyű, csizma), már "csak" -12 volt, ezt az állapotot meg is örökítettem.

Sajnos valamelyik este sikerült a lovaknál lévő fagycsapot nyitva hagyni, úgyhogy amíg ki nem olvad, addig lehet a házból vödröket cipelni nekik... Már egy pár órája dolgozik a beszerelt fűtőszál, de azt hiszem, ez most halottnak a csók kategória. Krisz már fel se húzta ezen magát, pedig az esti itatásnál ő szívhatott a vödörcipeléssel, de szerintem mióta bejöttek a nulla és mínusz körüli idők, azóta számított rá, hogy valamikor eljátszom ezt. :) Közben pedig sikeresen hozzászoktak az istállóban történő etetésekhez, már nem szaladnak ki rémülten, ha a saját patájuk dobban a talapzaton (gondolom, ehhez az is hozzájárul, hogy már nem a csupasz padlón kopognak a patáik, mert a kis drágák egyenletesen beterítették trágyával, mert milyen buli már az, hogy ugyan a fagyos időkben nem hajlandók behúzódni, viszont sz.rni és enni pont megfelel nekik, hisz úgy is van személyzet, aki majd kitakarítja...)

Hóhelyzet

Kérem szépen, tegnap délután óta megállás nélkül esik/szakad/szálldogál a hó váltott intenzitással, úgyhogy ennek köszönhetően mintegy 20 centis hó takart be minket. A reggeli etetés kicsit tovább tartott, mint szokott, mert a talicskán nincs sítalp, pedig nem volna rossz ötlet. A baromfik ugyanúgy, mint az első hónál decemberben, most is nagy szemekkel nézték, hogy ez micsoda, és az egész bagázs ott gubbasztott a szín alatt. Egyedül Putyika (a kis fekete) és János voltak olyan merészek, hogy megpróbálták átrepülni a hótakarót, de kb. 4 méter után belátták, hogy lehetetlen. :D

2014.01.24

Úgy tűnik, a csendes, eseménytelen január nem csak a hétköznapokban, hanem a blogbejegyzéseken is meglátszik. Nem tudok beszámolni semmi olyan újdonságról, ami említésre méltó volna különösebben.

Azon kívül persze, hogy a karácsony alkalmából kapott pihentető wellness napokról most érkeztünk haza Krisztiánnal. 3 nap, 2 éjszakát Pécsett töltöttünk egy Mecsekben található wellness szálloda kényelmét, egymás társaságát, a pezsgőfürdőt, a különféle szaunákat és az isteni ételeket élvezve. Kirándultunk egyet Villányban, megnéztük a Siklósi-várat, mindkét este körbejártuk a kivilágított Pécs belvárosát, ettünk hatalmasakat, én kaptam egy profi masszírozást is, úgyhogy egyszerűen remekül éreztük magunkat!

De a legjobb az egészben az volt, hogy amikor elindultunk hazafelé, nem volt bennünk az az érzés, hogy ó, de kár, hogy vége van és visszakerülünk a hétköznapokba és megint vár ránk a reggeli-esti etetés, favágás, tűzrakás, hanem boldogok voltunk, amikor megláttuk az útról a mi kis tanyánkat, amire ismételten és egyre rutinosabban édesapám vigyázott.

Mire bepakoltuk a házba a csomagjainkat a kocsiból, elkezdett esni a hó, ráadásul olyan mennyiségben, hogy 1 óra alatt egyenletes hótakaró borított mindent. Ha reggelig így folytatja, kb. 15 centi is lehet majd.

A lovakat az esti etetésnél már elkezdtük beszoktatni az istállóba, mert bár az ajtaja éjjel-nappal nyitva van és önszántukból bármikor behúzódhatnak, egyszerűen nem használják. És bár világéletükben ridegtartásban voltak, azt gondolom, ez nem ok arra, hogy hagyjuk, hogy jégcsapok lógjanak a hasuk aljáról, és a hátukra hullott hó 5 centis jégtakaróként hűtse őket. Most még minden furcsa dobbanástól, puffanástól megijednek odabent, de azt hiszem, reggelre azért el fog fogyni nyugalomban a bekészített szénájuk, és majd már a reggelit is oda fogják kapni.

A vendégház #4 - kész!

És végre, december 31-re elkészültünk a vendégházzal! Sokáig húztuk, mit a rétestésztát, bőven volna rajta még mit alakítani, fogunk is még csiszolni rajta idővel, de most már használható állapotba került. Tavasszal valószínűleg nem fog ártani neki egy jó kis csatorna-karbantartás (sajnos szerintem mindannyian tudjuk, mivel jár az, ha egy rég nem használt, beszáradt wc-t egyszer csak újra elkezdünk üzemelni, és abból milyen buké tud alattomosan felszínre törni), ha egyszer a kezünkbe kerül egy padlócsiszoló, akkor biztos nekiveselkedünk a régi hajópadlót felcsiszolni, és még a konyhai mosogatónál lévő leesett csempét is pótolni kell, de ezek már mind-mind másodlagosak.

A szokásos before-after fotó :)

A kupáink, oklevelek, érmek, emlékplakettek a főszereplők.

Krisz legújabb alkotása, az új mosogatószekrény

A Ritáéktól kapott asztal és székek :) 

A kisszobából még el kell kerülnie néhány doboznak, a box-zsáknak sincs
még végleges helye, és ide is szeretnénk még képeket rakni a falra.

És itt vannak a korábbi, vendégházzal kapcsolatos bejegyzések:

1. rész

2. rész

3. rész

Karámépítés és felosztás

Eljött az idő, hogy végre hagyjuk pihenni a lovak területén a gyepet, hogy a következő nyárra ismét bőségesen legyen mit legelniük. Tavasszal szeretnénk majd megfogasoltatni, és némi legelőkeverékkel feljavítani, de addig is szükségessé vált, hogy Omár és Dabra most a téli pihenőt egy kicsit kisebb helyen töltsék el, úgyhogy szerszámokat ragadtunk, és azon a részen, amit én lovaspályának neveztem ki, illetve ahol a lovak etetője is van, ott egy adott helyen keresztben karámoszlopokat állítottunk, és lezártuk a többi résztől. Amíg ügyködtünk, gyanúsan méregettek minket, és mintha csak megérezték volna a szándékunkat, még gyorsan kiosontak az építkezés közben a később már "tiltott területre", hogy még a maradék milliméteres füvet lerágcsálják.

Amennyit ebben az időben önszántukból mozognak, azt továbbra is le tudják, ha akarják, de így legalább nekem is lényegesen könnyebb dolgom lesz a megfogást illetően, ha lovagolni támad kedvem (ez utóbbi folyton megvan, inkább csak időhiányban szenvedek), plusz a pálya homokját is kicsit összetömörítik talán és nyárra nem lesz olyan mély itt-ott.

Ha már nekiálltunk, akkor jó néhány csúnya illesztést kijavítottunk, illetve ahol nagyon el volt korhadva a léc, azt kicseréltük, meg ahol a minap bevetődött egy drifteléssel egy őzike, ott is megjavítottuk a karámot (nem tudom, milyen apróból, meg hogyan, de nem vette észre a három sorban feldeszkázott karámot, és csórikám alulról beslisszant a lovaspályára, majd miután a lábon kihordott infarktusból feléledt, villámgyorsan távozott a színtérről a kutyák kerítésen belüli őrjöngésétől kísérve, és a karám végében egy hatalmas ugrással már ismét "szabad" volt.

 

Fúrtunk, faragtunk...

Könnyen fel-le pakolászható "kapu". :)

Megérkezett a helyi minőségellenőr is.

A mostani lerekesztésnek köszönhetően a lovak helyét összesen 5 különböző karámra tudtuk szétválasztani. Most az egyikben vannak elkerítve ők, a másik négy pihen tavaszig, ami aztán fogasolásra és bevetésre kerül, s majd ha már lesz legelhető mennyiség rajtuk, akkor szépen sorban végighaladhatnak mindegyiken, adott sorrendben, így ha szerencsések leszünk az időjárással, akkor ugyanúgy, mint az első évben, kb. szeptemberig lesz bőséges legelő, s majd csak utána kell ismét ráállni a nagyobb mennyiségű szénázásra.