Szögezzük le, a tojáslikőr nem csak a nagymamák kedvenc itala. 
Saját Munding bonbonokat, pralinékat is vásárolhatunk, amik Valhrona csokoládéból készítenek, természetesen a forró csokijuknak is ez az alapja.
Több mint 60 féle kávéspecialitást kínálnak, a ház kávéja 1907 óta 7 különböző arabica kávéból áll, az alábbi termőterületekről válogatva: Guatemala Antigua Pastores, Jamaika Blue Mountain, Kenya AA és Kona Hawaii.
A hatvanas évektől ugyanazzal a kávégéppel főzik a kávékat folyamatosan magas minőséget garantálva, ez a Faema E61, nem véletlen, hogy ők is megkapták az Arany Kávébabszemet 2007-ben.
Híresek még a cukrászat lekvárjai és gyümölcslevei is, ezeket még nem kóstoltam, de nagyon ígéretesek az elnevezések is: ananász tahiti vaníliával, karamellizált sárgabarack, vagy erdei gyümölcsök vaníliával.
Visszatérve az Aranytetőre.
Ez Innsbruck egyik jelképe, az Altstadt szívében található, gótikus erkély, melyet az 1500-as években illesztett hercegi rezidenciájához I. Miksa császár.2657 tűzzománcozott rézlemez borítja az oszlopos erkély tetejét, aranyos csillogással ragyogva a nézelődőkre.
Már írtam arról, mennyire jól esik a hideg hóból a hüttébe betérve egy tál forró levest megenni. Ugyanolyan gyorsan felmelegít, mint a forralt bor, de néha enni is kell, hogy legyen erő síelni vagy túrázni. Egy tál leves egy tartalmas levesbetéttel átjárja a tested, jó megfázás ellen, és akár másnaposságra is.
A választékban mindenhol szerepelnek a hagyományos tiroli gombócos levesek, amik marhahús alaplében tálalt zsemlealapú gombócok: hagymával, szalonnával vagy májjal ízesítve.
A Speckknödelsuppe, a szalonnagombócos leves az egyik kedvencem, de ha a levesekről írok, meg kell említeni a palacsintatésztás húslevest is.
Ezt még tízévesként kóstoltam először, amikor a Wörthi-tónál táboroztunk, és a játszótérről beláttunk a konyhába, ahol a konyhásnénik palacsintát sütöttek. Annyira örültünk, hogy ebédre palacsintát fogunk majd enni, hogy szinte sokkolt bennünket, amikor a húslevesben láttuk a felcsíkozott tésztát. Semmi kakaós vagy túrós desszert nem lett, ment minden a levesbe. Amit akkor majdnem sírva ettünk meg, hiszen ki látott már palacsintás húslevest?
Azóta kicsit szélesedett a gasztronómiai világképem, és szívesen eszem a palacsintát akár levesben is.
A szalonnát meg ugye bárhol és bármikor, levesgombócban is.
Te milyen gombócos levest eszel szívesen?
És ki emlékszik a Wörthi táboros mókusunkra? Nem, nem ettük meg a palacsinta helyett…
A képet a Koch Rezept oldalról szedtem, mert a legutóbbi gombócos levesnél úgy át voltunk fagyva, hogy még fotózni is elfelejtettem.
Ha valaki azt gondolja, hogy az aperol spritz csak a nyári nagy melegben esik jól, az próbálja ki ma este, amikor már unja a sima pezsgőt, habzóbort.
Igazán kellemes, fanyar ízű koktél, ami itt a tiroli hegyekben egész télen kapható a hüttékben is. Talán azért mert a Hintertux túloldala már Olaszország, ahonnét ered, de az Aperol egyre nagyobb teret hódít Európában. Kétféle ember van, aki szereti, és aki utálja. Gyógyfüves, kesernyés, narancsos beütésű Aperolt habzóborral vagy száraz pezsgővel, egy kis szódával és narancsszeletekkel vegyítünk, és télen-nyáron jó party alap, beszélgetésekhez, de tombolós bulikhoz is ajánlott.
Az Aperolt az 1910-es évek végén Padovában alkották meg a Barbieri testvérek narancs, reberbara, kínafa, jácint, encián és még nagyon sok titkos gyógynövény felhasználásával.
Népszerűsége azóta töretlen, számos koktél hozzávalója, legtöbbször mégis Aperol Spritzként találkozunk vele.
Én először Miklóscsabi Parádéjával próbáltam, szenzációs párosítás. Aztán a DiVinoban, a Bazilika tövében is jólesett a nyári estéken, de nem okoz csalódást itt a tiroli télben sem.
Igaz, hogy most nem Parádéval isszuk, hanem a különböző olasz habzóborokkal teszteljük, azért a hangulatot garantálja nekünk esténként.
Szóval, aperol spritz télen-nyáron!
Boldog új évet mindenkinek!
A legelső tiroli bejegyzésemben írtam arról, hogy mindenhol tehénszagot éreztünk, mert november elején hajtották le a hegyi legelőkről a zillertali teheneket. Most istállókban várják a tavaszt, hogy újra a zöldben csatangoljanak és legeljenek. Addig is a nyáron lekaszált szénát eszik. Hogy a lehető legfinomabb tejet adhassák, amiből tökéletes sajtok, vajak, túrók és joghurtok készülnek.
A tiroli gazdák nagyon ügyelnek a jóhírükre, nem etetik silóval, és génkezelt tápokkal az állatokat, csakis a hegyi legelőkön található füveket adják nekik. Mert azt vallják, hogy ami évszázadok óta garantálja a magas minőségű tejet, az nem más, mint a friss hegyi levegő, és a mezőkön található növények.
Nem csak a tejes dobozokon, de külön tájékoztatókban is leírják, mennyire fontos a tejtermékek minőségénél, mit is eszik az állat, legyen az tehén, kecske, birka.
Nyáron több mint 50 féle friss fűből, virágból, gyógynövényből álló terített asztal, vagyis maga a hegyoldal biztosítja ezt a takarmányt, télen pedig ennek a lekaszált, szárított változata.
Nincs szükség kukoricára, silóra, hiszen minden ásványi anyag megtalálható a szénában.
Minél aromásabb füvet legel a tehén, annál zamatosabb lesz a teje is. Ezek a zillertali tehenek sokkal magasabb tápértékű tejet adnak, mint az istállókban tápokkal etetett társaik, ezek a tejek értékesebb zsírokat tartalmaznak, melyek segítenek az izomzatunk felépítésében vagy a szívünk működésében.
A zillertali a gazdák már évszázadok óta az idilli hegyi legelőkön, festői környezetben gondozzák az állatokat családi gazdaságokban. Ezeket a legelő teheneket látjuk az autópályákról, sőt, meg a reklámokban is.
A környezetvédelem az állattartásban is nagyon fontos az osztrákoknál, a hegyi legelőket nem permetezik, és nem használnak semmiféle műtrágyát sem. Persze, a kiránduló utakon néha kerülgetni kell az óriási adag tehénlepényeket, de ez biztosítja a legelők tápanyag utánpótlását. Úgy, mint mindig. A természet körforgására és megóvására nagyon ügyelnek, hiszen az ükunokáinknak is szüksége lesz friss hegyi tejre.
A prospektusok szerint ez a többezer hegyi tehén sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb a bezárt társaiknál, ez is érződik a tej ízén.
Minden ősszel tartanak fesztivált a teheneknek, ilyenkor fejdíszekkel dekorálják őket, és versenyt is rendeznek. A kolomp díjakat pedig nagy becsben tartják, vitrinbe teszik és büszkélkednek vele a vendégeknek. Mert nagyon sokszor vendéglőt, panziót is üzemeltetnek a gazdák, ahol a saját tejből, vajból készítik a tejtermékeiket reggelire, ebédre, vacsorára.
Ja, és nem lilák. Mármint a tehenek.
