Mi vagyunk öten vagy ti vagytok négyen?

A májusi havervagyos bazilikás borozás után (klikk, és olvashatod) nem volt kérdés, hogy az őszi rendezvényükre is elmegyünk.

Ennél jobb nyárbúcsúztató esténk nem is lehetett volna, hiszen az utolsó kellemes, holdfényes, teraszos koccintás volt a csütörtöki. És hogy a terasz a Bazilika kupolájában volt, az még emelte a hangulatot. Is.

Ahhoz, hogy az ország több borvidékébe is belekóstoljunk, és haverkodjunk, nem is kellett sokat mászkálni. Csak körbe-körbe.

A vörös és fehérbor kínálat szerencsére túlmutatott a van száraz és édes is vonalon, bátran lehetett kérdezni egy-egy bor részleteiről, de ha csak egy pohár édesebbet kért valaki, akkor sem nyakazták le.

Az alábbi pincészetek haverkodtak velünk, és a teletöltött poharakkal lehetett aztán feljebb menni, nézelődni a kupola teraszáról.

Tokaj Hétszőlő

Malatinszky Kúria-Villány

Hilltop Pincészet-Neszmély

Bujdosó Pincészet-Balatonszemes

Szent Gaál Pincészet-Szekszárd

Gróf Buttler Pincészet-Eger

Central European Wine Institute-Borakadémia

Gedeon Birtok-Izsák

Gere Tamás és Zsolt-Villány

Malatonszky Csaba Serenája volt a belépő italunk, biztosra mentünk a már többször is kóstolt chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasával.

És már át is keveredtünk Tokajba, a Hétszőlő birtokra, ahol én a száraz Furmintot szerettem, míg a többiek a Sárgamuskotály késői szüretet kortyolták szívesen.

Gedeonék Kövidinkája névről nagypapánk borát juttatta eszünkbe, sajnos az ízvilág is, ezek szerint a kövidinkával van a baj.

Zekkel sajnos nem sikerült közös fotót készíteni, mire visszaértünk a bámészkodásból, ő már elvesztette a fejét, ami egy széken pihent. Fotó helyett Zekk egy kicsit veszélyes Heumann Villányi Roséját kóstoltuk meg, friss, gyümölcsös, és Zekk szerint ez 2011 legszexisebb roséja.

Gere Tamás és Zsolt erdei gyümölcsökre emlékeztető Aureusa volt nekem a vörösök közül a kedvenc, de én nem vagyok nagy vörösbor értő.

Persze, a kóstolási sorunk mellőzött minden szakmaiságot, mindenki a saját ízlése és pillanatnyi döntése alapján választotta a tételeket.

A bejegyzés címe a csigalépcsős kacskaringózásban született, mert most kipróbáltuk, milyen, ha nem lifttel jövünk vissza a kupolától a rendezvényterembe. Kár lett volna kihagyni, ahogy borospohárral a kezünkben suhanunk lefelé.

És kár lett volna kihagyni ezt az estét! Én várom a következőt!

Egy este a város tetején

A Bazilika 3. emeletén a kupola alatti lovag teremben az alábbi pincészetek borait kóstoltuk, az élményt a naplemente és az éjszakai fények fokozták a kupola alatti teraszról.

1. Rókusfalvy Pál pincészete
2. Szent Gaál Pincészet Szekszárdról
3. Bujdosó Pincészet Balatonboglárról
4. Tokaj Hétszőlő
5. Malatinszky Kúria Villányból
6. Borkorzó Borkereskedés-- Süli Tamás
7. CEWI (Central Europen Wine Institute) boriskola
8. Sebestyén Pince Szekszárdról
9. Szőlőőr

És hogy kerültünk a Bazilika tetejére, kezünkbe borospohárral? Hogyan lehet egy templom tetején borozgatni? Haverok kellenek hozzá, akik leszervezik. Ennyi a titok.
És ha haver vagy, mehetsz a bulijukra.
Már hallottam hasonló borkóstolóról, irigykedve, és vágyakozva akartam én is kipróbálni, milyen az alattunk fekvő városra koccintani. A Bazilika kupolájában amúgy sem voltam még, így már a kilátás is meglepetés, új extázis volt.
Szerencsére nem csak az én számat hagyták el a tömör, egyszavas kifejezések, amikor a sötét lépcsőházból egyszer csak elénk tárult a város. Naplementés majd teliholdas megvilágítással.
Meseszép volt, lélegzetelállító, és navigációs valamint idegenforgalmi látványosság felismerős. Az utak, amerre naponta járunk, gyalog vagy kocsival, mértani pontossággal megtervezve, a fekete járdákból kinövő zöld fák, dacolva a betonnal és a szmoggal, és a tetők, amiket eddig még nem láttunk.
Antennák, cserepek, tűzfalak és galambok, de pár fokkal odébb már a Parlament kupolája, a Duna felcsillanó vize, és a Budai hegyek. A Vár, a Halászbástya, a Sikló, az Erzsébet-híd pillérei, aztán az Astoria épületei, távolban a Fradi pálya óriás reflektorai, az Aréna Pláza csillogó üvegfelülete, parkok, utak, épületrengeteg, klasszikus és panel, biciklisek, autósok.

Egy nyüzsgő város, körbe-körbe. És egy nyüzsgő este, körbe-körbe a teraszon, körbe-körbe a borászatok között.
Nem jellemzem végig az összes kóstolt tételt, csak kiemelem a kedvenceket.
A Balatoni Bujdosó Pince Rose seccoja, Rókusfalvyék Sauvignon Blanc-ja vagy Sebestyén Csaba Kadarkája emelkedett ki a hozott tételeik közül.
A CEWI olyan fiatal borászokat mutatott be, akik a Zwack házzal összeállva egységes arculattal vonulnak be a piacra Zekk márkanév alatt. Zekk egy nyúlúrfi-szerűség. A boroscímkéket a miklóscsabinak is tervező Ipacs Géza készítette nekik.
A Tokaji Hétszőlőt nem lehetett kihagyni, száraz Furmintjuk tökéletes, Kövérszőlőjük pedig igazi különlegesség.
Nagy kedvencünk Malatinszky Csaba Serenája, ami chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasa.
És bár ennél nagyobb hírverést ér, de a Malatinszky borok képviselték hazánkat a királyi esküvő vacsoráján.
És ha már vacsora, akkor Malatinszky Csaba spárgás rizottója is említést érdemel. Olyan tűzzel és átéléssel mesélte el nekünk, hogyan készíti a Borterasz vendégei részére ezt a tavaszi könnyed fogást, hogy éreztük a szánkban, ahogy roppan a spárga, és elolvadnak az ízei a rizottóval. Szinte hallani lehetett, ahogy koccan a lábos falához a fakanál, miközben spárga alaplével és Serenával gazdagítja a rizotto szemeket. Igazi hedonizmus.
Megvan a következő kirándulásunk, főzés és borozás Villányban.

A győztes Olimpia

Az Olimpia Éttermet egy halvacsora sorát ki kell próbálni, és kész.
Még most is könnybe lábad a szemem a gyönyörűségtől, ahogy visszaidézem az ízeket. Az étterembe belépve egy hatalmas fekete táblán már láttuk, mi is vár ránk.




Szent Jakab-kagyló borsos eperrel
Osztriga osztrigahabbal, hínárral
Branzino narancsos spárgasalátával
Halleves feketekagylóval
Kagylós ravioli rákszósszal, scampival
Tőkehaltempura szójás gombasalátával
Lazac uborkával, édesköménnyel, sáfrányos vajmártással
Ördöghal rebarbarafőzelékkel
Kalamári ,,brassói"
Desszert

Nem is tudom, igazán melyik volt a legjobb fogás, de hogy aznap, amikor ott jártunk, csak jó fogás volt, az biztos. Hiába, a friss tengeri alapanyagok egész másképp olvadnak a szánkban. És ha minden igaz, akkor ezek a falatkák előző éjszaka még Trieszt környékén úsztak a tengervízben.
Igen, egy igazi tengerparti étterem hangulata beelőzné az Olimpiát, mert a Keleti pályaudvar környékén semmi tengermoraj. De a konyha, tökéleteset alkotott.
Haladó hedonistákat teljesen meggyőző ételsort, borokat, felszolgálást és élményt kaptunk.
Hibátlan este volt hibátlan falatokkal.
Tényleg nem tudtunk betelni az ízek kavalkádjával, minden fogásnál egyre apróbb falatokat tettünk a szánkba, hogy minél tovább élvezzük az ízorgiát.
Nagyjából 3 órán keresztül érkeztek a kisebb nagyobb adagok, időt hagyva az ízeknek, az élménynek és a beszélgetésnek. Észrevétlenül repült az idő, ahogy szinte észrevétlenül, de mindig a kellő időben cserélődtek a tányérok, töltődtek a poharak.
Takács Lajos séf és Csongrádi Csaba nem a dizájnra, hanem a konyhára költött, saját bevallásuk szerint őszinte konyhát visznek táblára írt napi ajánlatokkal, csak a legfrissebb alapanyagokat felhasználva.
„Az ételek készítésénél a modern technológiákat ötvözzük a tradicionális megoldásokkal, a megszokott ízeket az újdonságokkal, fantáziával, élettapasztalattal fűszerezve, beleadva szívünket, hogy a tányéron összegeződve egyénisége legyen az ételnek.”
És egyénisége minden falatnak volt. Nem is tudom, talán a desszert volt a legvagányabb. Ami az utolsó percig titkos volt, és csak reménykedtünk, hogy nem ponty agyvelő lesz tejszínhabbal. Vagy bármi, ami a vízből jön. Pedig a vízből jött, legalábbis a tengeri só, ami a gyönyörűséges csokoládés sütit körbevette, és ami a sós karamellafagyit körülölelte. Méltó befejezése volt a lakomának, azóta erről a karamellről álmodok.
A Konyári és a Malatinszky borok szépen csúsztak kísérőként, ahogy a házi eperszörp és a hagyományos szódavíz is.
Aki egy igazán tartalmas, és élvezetes vacsorára vágyik, foglaljon asztalt, és kóstolja meg az Olimpiát.
Igen, igen, az ára. Nos, hát egy több tagú családot jól tudnának lakatni ebből az összegből, de hosszú idő után az első tökéletes vacsora, ami nekem minden szempontból megérte. És ha abból indulok ki, hogy egy ócska plázás gyrososnál 1500 egy adag, akkor ár-érték arányban is az Olimpia győzött.
A weboldalukon minden fontos infót megtaláltok.