A májusi havervagyos bazilikás borozás után (klikk, és olvashatod) nem volt kérdés, hogy az őszi rendezvényükre is elmegyünk.
Ennél jobb nyárbúcsúztató esténk nem is lehetett volna, hiszen az utolsó kellemes, holdfényes, teraszos koccintás volt a csütörtöki. És hogy a terasz a Bazilika kupolájában volt, az még emelte a hangulatot. Is.
Ahhoz, hogy az ország több borvidékébe is belekóstoljunk, és haverkodjunk, nem is kellett sokat mászkálni. Csak körbe-körbe.
A vörös és fehérbor kínálat szerencsére túlmutatott a van száraz és édes is vonalon, bátran lehetett kérdezni egy-egy bor részleteiről, de ha csak egy pohár édesebbet kért valaki, akkor sem nyakazták le.
Az alábbi pincészetek haverkodtak velünk, és a teletöltött poharakkal lehetett aztán feljebb menni, nézelődni a kupola teraszáról.
Tokaj Hétszőlő
Malatinszky Kúria-Villány
Hilltop Pincészet-Neszmély
Bujdosó Pincészet-Balatonszemes
Szent Gaál Pincészet-Szekszárd
Gróf Buttler Pincészet-Eger
Central European Wine Institute-Borakadémia
Gedeon Birtok-Izsák
Gere Tamás és Zsolt-Villány
Malatonszky Csaba Serenája volt a belépő italunk, biztosra mentünk a már többször is kóstolt chardonnay, rajnai rizling és muscat ottonel hármasával.
És már át is keveredtünk Tokajba, a Hétszőlő birtokra, ahol én a száraz Furmintot szerettem, míg a többiek a Sárgamuskotály késői szüretet kortyolták szívesen.
Gedeonék Kövidinkája névről nagypapánk borát juttatta eszünkbe, sajnos az ízvilág is, ezek szerint a kövidinkával van a baj.
Zekkel sajnos nem sikerült közös fotót készíteni, mire visszaértünk a bámészkodásból, ő már elvesztette a fejét, ami egy széken pihent. Fotó helyett Zekk egy kicsit veszélyes Heumann Villányi Roséját kóstoltuk meg, friss, gyümölcsös, és Zekk szerint ez 2011 legszexisebb roséja.
Gere Tamás és Zsolt erdei gyümölcsökre emlékeztető Aureusa volt nekem a vörösök közül a kedvenc, de én nem vagyok nagy vörösbor értő.
Persze, a kóstolási sorunk mellőzött minden szakmaiságot, mindenki a saját ízlése és pillanatnyi döntése alapján választotta a tételeket.
A bejegyzés címe a csigalépcsős kacskaringózásban született, mert most kipróbáltuk, milyen, ha nem lifttel jövünk vissza a kupolától a rendezvényterembe. Kár lett volna kihagyni, ahogy borospohárral a kezünkben suhanunk lefelé.
És kár lett volna kihagyni ezt az estét! Én várom a következőt!
