A sárga paradicsommal való első találkozásom végzetes volt.
Örök rajongás, és egy kidobható póló lett az eredménye. Mert a paradicsomtőkék
között, mosatlanul úgy majszoltam és tömtem a számba a finom, lédús, kicsit
édeskés gömböket, hogy a kifröccsenő lé ugyanúgy nem zavart, mint 3 évesen.
Már augusztus elején elhatároztam, hogy én ebből a
paradicsomból paradicsomlét akarok főzni.
Sárgát. Mert pirosat bárki tud.
Sárgát is tud, persze, ugyanaz a főzési folyamat, csak az
eredmény lesz egy különleges színű, de paradicsom ízű lé.
A legnehezebben 2013. szeptemberében a tartósítószer
beszerzése ment, hiszen mikor legyenek üresek a polcok, és hiányozzon a
Natrium-benzonát, mint amikor nekem több kiló sárga paradicsom várja a sorsát a
konyhában.
Így két részletben készült a lé, az esti sikertelen
vásárlást reggel folytattam. Addig viszont egyszer felforraltam a
paradicsomokat, mert nem szerettem volna, ha éjszaka elkezdenek rothadni. Az
eső után szedett paradicsom héja könnyen reped, sérül, ezért célszerű szedés
után minél hamarabb feldolgozni.
A megmosott paradicsomokból kivágtam a hibásnak tűnő
részeket, az esőtől kirepedezett héjak barna részét is, majd a nagyobb
darabokat félbevágva, a kicsiket egyben hagyva mentek a lábosba. Forrástól
számítva közepes lángon rotyogtattam egy órán keresztül, majd hagytam kihűlni.
Reggelig.
Reggel újabb kör a környékbeli boltokban, a legkisebben volt
nátrium és celofán is.
Aztán a megfőtt paradicsomot paradicsom passzírozón
áttekertem, így megszabadult a magjától és a héjtól, csak a finom lé maradt.
A paradicsomlét újra forraltam, és főztem 20 percig. Közben
ízesítettem cukorral és sóval.
Még forrón üvegekbe töltöttem, a tetejére szórtam egy kevés
tartósítószert, celofánnal és kupakkal légmentesre zártam, és száraz dunsztban
hagytam kihűlni. Ez az üvegek bebugyolálását és békén hagyását jelenti vagy egy
napig.
A sárga paradicsomlé önmagában, vodkával, vagy ételekbe
főzve is finom. Ugyanúgy használható, mint a piros, csak vidámabb színe van. Kicsit édesebb az íze, mint a pirosnak.
