Nem igazán voltam jóban a nemezeléssel. Nem tetszettek eléggé a tárgyak ahhoz, hogy kipróbáljam a nagyon macerásnak tűnő folyamatot. Sokáig nem láttam meg a szépségét ennek a technikának.
Aztán tavaly vagy tavaly előtt, már nem emlékszem pontosan mikor, rátaláltam
Corinna blogjára.
Egészen elvarázsolt. Legfőképp a tárgyak, de a blogon olvasható hozzáállás is. Ragyog a blogról, hogy imádja csinálni. Felteszem minden kézműves őszintén szívből lelkesedik azért amit csinál, különben nem csinálná, mégse gyakori, hogy ez a lelkesedés is átsugárzik, pusztán a tárgyakról készített fotókról , egy-két jól megfogalmazott mondatból. Nem arról beszélek ami logikusan kikövetkeztethető a közölt információkból, hanem egy érzésről ami egyszer csak felbukkan az emberben ahogy egy adott képet, tárgyat néz. Úgy is mondhatom megszólít az amivel találkozom. Nem mindenkit szólít meg ugyanaz a dolog és időben sem állandó ez a találkozás, de ha megtörténik nagyon nagy kincs. Én legalábbis kincsként őrzöm az ilyen élményeimet.
Akkor nagy lelkesedésemben valószínűleg feliratkozhattam a hírlevelére vagy nem tudom mire, minek következtében pár hete egy emailt találtam a postaládámban Corinnatól amihez egy csatolt pdf dokumentum is tartozott. Nem emlékeztem már a blogra, ezért majdnem a spamek között landolt a levél, de az utolsó pillanatban a kincsesládámból mégiscsak kikiabált az emlék: héé ez a Corinna, az a nemezelős csaj!
Megnéztem a levélben linkelt blogot és rögtön beugrott minden. A csatolt dokumentum egy ingyenes öt alkalmas online nemezelő tanfolyam első leckéje.
Na ezen a ponton szoktak engem nagyon kiröhögni. Online nemezelés hahaha, online horgolás hahaha.
Az emberek fejében az van, hogy ezeket a kézműves dolgokat csak személyes átadással lehet megtanulni.
Én viszont kimondottan szeretek könyvből és internetes útmutatókból tanulni. Követni a leírt technikát és "hallgatni" az anyag és a mozdulatok "hangját". Vannak használhatatlan és vannak remek útmutatók. Természetesen én sem vitatom, hogy van ami szinte csak személyesen adható át, főleg ha még soha életedben nem fogtál olyan tárgyat amilyet készíteni szeretnél adott útmutató alapján.
De miért is ne jöhetne át online a lényeg? Ha a tárgyak képesek pusztán egy-két fotó alapján megszólítani, ha képes vagyok "hallani" a lelkesedést amivel egy képen szereplő tárgy született, akkor miért ne jöhetne át mindaz, ami személyes tanítás közben.
Rendkívül fontosnak tartom a személyes, fizikai kontaktussal is szépített találkozásokat, az egymás szemébe nézést. Nyílt, kézzelfogható, intim, más.
Ugyanakkor a mesében sem kíséri el hősünket az öreganyó/apó aki pontról pontra megmondja hogyan tegyen, hogyan ne tegyen. A legkisebb királyfi/szegénylegény/lány általában nagyon precíz utasításokat kap, de teljesen egyedül kell elmennie és cselekednie úgy kell, hogy már nem áll mellette senki, nem fogja a kezét senki és előtte sem látott soha senkit úgy cselekedni.
Én azt mondom kalandra fel! Megéri!
A képeken az én legutóbbi kalandom végeredményét láthatjátok.
Két nemezelt virág szárral. Az egyik virág szárának végén található ez szőrös kis kincstartó fészek. A másik virág szára rövidebb és a végére egy levélformát lapogattam. Ezt a kisebbet lehet hajba kötni, gomblyukba fűzni, karkötőként a karunkra kötni stb. A hosszabbat inkább a lakásban használnám. Anyukám születésnapjára készítettük 6 éves lányom közreműködésével.
Színes szalaggyapjút, selyemszálakat, szappant, forróvizet és nemezelő tűt használtunk.
