Kelemen

Mikor a lányom első osztályos lett, a tanító azt kérte jó volna ha volnának különböző korosztályú babák a teremben, amivel a gyerekek játszhatnak. Én vállaltam. Naná! Akkoriban nagyon izgatott ez a fajta baba, aminek nincs lába, csak zsák teste, viszont az kölessel van tömve így jó súlya van. Kimondottan jó ringatni, cipelgetni, ölbe venni, vele aludni. Szóval akkor egy ilyet varrtam az öltöztetős mellé, csecsemő babának. Peti lett a neve.

Az elsősök azonban nem rajongtak annyira a babákért, sőt...olyannyira nem, hogy a lányom nem engedte, hogy Petit bevigyem az osztályba, mert attól félt, hogy nagyon méltatlanul bánnának vele. Egy darabig velünk lakott, de végül a kispesti waldorf ovinak ajándékoztuk, így ha nem is pont ugyanoda de mégis ugyanabba a családba került ahová eredetileg szántam.

Ezen az őszön Peti megismerkedett Laurával, aki annyira beleszeretett, hogy az angyalok úgy látták jónak, hogy egy egész pontosan ugyanolyan babát szeretnének neki otthoni társnak is.

Így született Kelemen, aki akár ikertestvére is lehetne Petinek, ha nem volna köztük 3 és fél év.

Petyus

Petyus eredeti neve Péter. Ki hitte volna :)? Hana lányom nevezte el Péternek, de én képtelen vagyok egy ilyen csecsemő forma babát Péternek hívni.

Eredetileg ő is az elsősöknek készült, de Hana annyira beleszeretett, hogy az első nap után hazahozta az iskolából.

Én persze nem akartam megengedni, mert oké hogy én varrtam, de akkor se mienk, más tárgyakat se hozunk haza az iskolából csak mert tetszik. Azonban amikor sírva fakadt, hogy nem hagyhatja itt mert itt a fiúk dobálják és ráncigálják, nem tudtam én se jobbat kitalálni, mint hogy mentsük haza.

Úgy döntöttünk legyen akkor ez az ő babája, az iskolásoknak meg varrok majd egy másikat, addigra talán összeszokik jobban a csapat, megszelídül a kezdeti kergeség és a babák is talán nagyobb becsben lesznek.

Petyus úgynevezett párnababa. Nincs külön lába. A kezei és a teste egybe van szabva. Csak a fejet és a kézfejet borítja testanyag, a plüss alatt egy erős fehér pamutvásznat használtam. A következő ilyen babánál, lehet inkább egy kicsit rugalmasabb anyagot választok.

 A plüss sapi és hálózsák is rá van varrva, nem levehető. Különlegessége, hogy kölessel van töltve, így közel másfél kiló. Nem az én találmányom a neten találtam az ötletet még 2 éve, nagyjából azóta tervezem, hogy egyszer majd én is varrok egy ilyet.

Hihetetlen jó, hogy ilyen nehéz. Kb. azt tudja mint egy öledbe kucorodó macska, önkéntelenül is simogatod ringatod.

Jó társnak bizonyult láz esetén is.

Enikő

Az első kisbaba formájú baba amit akit varrtam. 

Ez így nem teljesen igaz, mert 2 éve már próbálkoztam eggyel, de ahogy az velem lenni szokott az utolsó pillanatba fogtam hozzá és hááát nem lett az igazi. Olyannyira nem, hogy bár akkor ajándékként a karácsonyfa alá került, később mégis "rejtélyes" módon eltűnt. Képem még van róla. Nem csak a végtagjai lettek formátlanok és nyeglék, de a fejből kilógó gyapjút se sikerült úgy megzabolázni, hogy mellkas váljék belőle. Mint később kiderült számos más hibát is elkövettem, pl rossz szálirányban szabtam a testanyagot stb.
Egy szó mint száz, most mikor megkértek, hogy varrjak egy kb. újszülött méretű és formájú babát, tulajdonképp teljesen a nulláról kellett kezdenem, mert ezt a nulladik darabot nem tudtam kiindulópontnak tekinteni.

A kérés szerint nem egy pár napos újszülöttet kértek, hanem olyan babát akinek legyen azért már egy kicsit kislányos haja is. Ezért is terveztem ilyen ducira.

Najó, kicsit ducibb lett mint ahogy terveztem, de mostanra nagyon megszerettem a duciságát is, épp úgy ahogy a kisbabák hurkáiba olyan könnyen beleszeret az ember.:)

A karjait végül az utolsó pillanatban mégis valamivel szűkebbre varrtam, mint ahogy a képen látszik, remélem majd kapok róla fotót használat közben és akkor azt is megmutathatom.

A hasába és a végtagjaiba is töltöttem a gyapjú mellett kölest is, hogy legyen súlya. Ez külön kérés is volt.

A végtagok forgathatóak. Tulajdonképp gombos baba, de a gombokat belülre varrtam, nem kívülre.

Nem vagyok teljesen elégedett ezzel a megoldással, még mindenképp finomítani szeretném a módot ahogy a végtagok kapcsolódnak.

Lesz is rá alkalmam, mert a lányom egészen nekikeseredett amikor Enikőért eljöttek és elvitték, így aztán megígértem neki, hogy mindenképp varrok neki is ilyen kisbaba babát.

ezt a képet a lányom csinálta és ő is öltöztette fel és állította be

Nagyon érdekes egy ilyen valós ember méretű babát varrni és kézben tartani.

Mikor este elkészültem vele, hirtelen zavarba jöttem, hogy hova is fektessem éjszakára.

Végül bepólyáltam és kanapé egyik védettebb zugába fektettem és körülbástyáztam párnákkal:)

Legközelebb azt hiszem inkább magam mellé veszem az ágyba