Párnababák

Nem igazán jó név  ez a párnababa. Mert ezek a babák a legkevésbé sem párnák. Remek alvótársak, de nem párnák, nem az a feladatuk. A név abból adódhat, hogy nincs külön megvarrva a lábuk hanem egy párnaszerű vagy inkább hálózsákszerű rész csatlakozik a felsőtesthez. Jó puha ölelős rész.

Kisebb gyerekeknek szokták javasolni, akik még nem öltöztetik a babákat csak hurcibálják őket le fel, meg takargatják. Magda, akitől nagyon sokat tanultam és waldorf oviban dolgozott(és dolgozik) hosszú éveken át, azt mondta, ez a kor(mármint hogy inkább csak takargatják a babákat) gyakorlatilag majdnem az egész óvodás korra jellemző. 

Elámultam, ahogyan mindenki más is amikor ezt felvetem. Aztán szépen visszakeresgettem az emlékeimben. Nem kellett mélyre menni, hiszen Hana lányom még csak idén lett iskolás. Figyeltem az ovisokat és minden ilyen korú gyereket. És tényleg, ha maguk játszanak örömmel, akkor nem nagyon kínlódnak ruhákkal.

Léna babája

 Aztán van amikor kínlódnak mégis, hiszen ott van előttük egy baba, meg a sok ruhája, szinte kiabálja, hogy öltöztess fel. Ahhoz már elég nagyok, hogy felismerjék ezt az elvárást, ahhoz viszont még nem elég ügyesek, hogy egyedül boldoguljanak vele. Bár a szülők 4 éves kortól előszeretettel ajándékoznak öltöztetős babákat, sőt van olyan gyerek aki még öltöztet is, de ahhoz szinte minden esetben szülői segítség kell. A beszélgetésekből meg az derült ki számomra, hogy anyukák szinte kötelességüknek érzik, hogy öltöztessék a gyerek helyett annak babáját. Persze ha a gyerek segítséget kér, akkor nyilván segítünk, de mindenkinek, legfőképp a gyereknek, áldásosabb volna ha érezné, hogy legalább a saját világában kompetens.

Dóri kérésére barna hajú babák

Éppen erre az időszakra vannak kitalálva, a rávarrt plüss testű (manó)babák vagy akár ezek a párnababák. A párnababáknak még lábuk sincs, legfőképp ringatásra, hurcibálásra, rágcsálásra valók. Azért lehet velük úgy csinálni mintha ülnének, de pelenkázáshoz már nagy fantázia kell...nekünk felnőtteknek. A gyerekeknek ez még könnyen megy. Főleg ha nem nevetjük ki őket.

Léna babája

Ezek a babák a képeken mind egy év körüli kislányoknak készültek.

Betlehem, Betlehem, a te határidba...

...érkezett Mária rongyos istállóba.

Csacsiháton. József kísérte, az ökör várta. Mire odaértek már egykét bárány is kószált arrafelé. A A pásztorok valahol messzebb tanyázhatnak.

Nem túl jó képek. Egyetlen éles sincs közöttük ... de hát sötét van (volt, ott még)

Míra babája

Igazi aranyhajú királylány baba. Sokáig bogarásztam a fonalak között, míg ezt megtaláltam. Kimondottan tetszik, hogy ilyen fényes. Egyébként bambusz fonal, tapintásra épp olyan mint a selyem. Hűvös, nehéz és nagyon selymes.

Kb 40-45cm magas.

A kiskondás

Az óvodában ahova a gyerekeim jártak (Iván még mindig), az a szokás, hogy nyárünnepen az elballagók szülei bábelőadással kedveskednek a gyerekeknek.  

Idén az én lányom is a ballagók között volt. Nagyon nagy öröm volt titkon összeállítani egy ilyen előadást, a mesébe nyakig elmerülni, titkait kifürkészni. Az eddig számomra teljesen jelentéktelen mese kinyílt és mára igazi kedvencemmé változott.

Ráadásul abban az örömben is részem lehetett, hogy én készíthettem a bábokat.

Sajnos az előadásról nagyon kevés fotó készült vagy nem jutott el hozzám. A bábokat múlt hétvégén fotóztam, amikor a mi családunk volt soros az ovi takarításában. Két porszívózás között készítettem pár képet a három főszereplőről akik az előadás óta az ovi előszobájában laknak. Sajnos a többi báb nem tudom merre lehet, pedig  a narancs és fehér selyemkendőből csomózott róka igazi kedvencem volt.

A bábok feje hasonló technikával készül mint a waldorf babáké, testük azonban selyemből van.

Sajnos nem volt időm a selymeket az előadás előtt beszegni, ezért látszik egy-egy képen hogy olyan kis szakadt. Azóta megtanultam szépen selymet szegni, remélem egyszer jut még idő, hogy ezeket a bábokat is illően befejezzem. Megérdemelnék.

Aprónép

Zita

Eszter első "igazi" babája. Születésnapra. Az első manóbabáját is én készítettem, ezért most külön öröm volt, hogy ez a baba is az én kezeim alatt születhetett meg. Az volt a kérés, hogy sok egyszerűen ráadható ruhája legyen és fésülhető haja. Nos az utóbbi maradéktalanul megvalósult és a ruhatár sem csekély, de ott még van mit fejleszteni. A hátizsák, nem a babának, hanem Eszternek készült, ebben lehet cipelni a sok ruhát ami a babához tartozik.

Zita(gondolom lesz neki majd egy másik neve) klasszikus waldorf stílusú baba. Kézzel varrtam, csak természetes anyagot használtam, gyapjúval tömtem. A haja három réteg vékony szálú pamut fonal. Hordhatja kibontva, két vagy egy copfba vagy eltűzheti, szóval sok mindent lehet vele csinálni, még fésülni is. Na nem a legszűkebb fésűvel, de lehet.

nemezelésről, találkozásról, jótanácsról

Nem igazán voltam jóban a nemezeléssel. Nem tetszettek eléggé a tárgyak ahhoz, hogy kipróbáljam a nagyon macerásnak tűnő folyamatot. Sokáig nem láttam meg a  szépségét ennek a technikának.

Aztán tavaly vagy tavaly előtt, már nem emlékszem pontosan mikor, rátaláltam Corinna blogjára.

Egészen elvarázsolt. Legfőképp a tárgyak, de a blogon olvasható hozzáállás is. Ragyog a blogról, hogy imádja csinálni. Felteszem minden kézműves őszintén szívből lelkesedik azért amit csinál, különben nem csinálná, mégse gyakori, hogy ez a lelkesedés is átsugárzik, pusztán a  tárgyakról készített fotókról , egy-két jól megfogalmazott mondatból. Nem arról beszélek ami logikusan kikövetkeztethető a közölt információkból, hanem egy érzésről ami egyszer csak felbukkan az emberben ahogy egy adott képet, tárgyat néz. Úgy is mondhatom megszólít az amivel találkozom. Nem mindenkit szólít meg ugyanaz a dolog és időben sem állandó ez a találkozás, de ha megtörténik nagyon nagy kincs. Én legalábbis kincsként őrzöm az ilyen élményeimet.

Akkor nagy lelkesedésemben valószínűleg feliratkozhattam a hírlevelére vagy nem tudom mire, minek következtében pár hete egy emailt találtam a postaládámban Corinnatól amihez egy csatolt pdf dokumentum is tartozott. Nem emlékeztem már a blogra, ezért majdnem a spamek között landolt a levél, de az utolsó pillanatban a kincsesládámból mégiscsak kikiabált az emlék: héé ez a Corinna, az a nemezelős csaj!

Megnéztem a levélben linkelt blogot és rögtön beugrott minden. A csatolt dokumentum egy ingyenes öt alkalmas online nemezelő tanfolyam első leckéje.

Na ezen a ponton szoktak engem nagyon kiröhögni. Online nemezelés hahaha, online horgolás hahaha.

Az emberek fejében az van, hogy ezeket a kézműves dolgokat csak személyes átadással lehet megtanulni.

Én viszont kimondottan szeretek könyvből és internetes útmutatókból tanulni. Követni a leírt technikát és "hallgatni" az anyag és a mozdulatok "hangját". Vannak használhatatlan és vannak remek útmutatók. Természetesen én sem vitatom, hogy van ami szinte csak személyesen adható át, főleg ha még soha életedben nem fogtál olyan tárgyat amilyet készíteni szeretnél adott útmutató alapján.

De miért is ne jöhetne át online a lényeg? Ha a tárgyak képesek pusztán egy-két fotó alapján megszólítani, ha képes vagyok "hallani" a lelkesedést amivel egy képen szereplő tárgy született, akkor miért ne jöhetne át mindaz, ami személyes tanítás közben.

Rendkívül fontosnak tartom a személyes, fizikai kontaktussal is szépített találkozásokat, az egymás szemébe nézést. Nyílt, kézzelfogható, intim, más.

Ugyanakkor a mesében sem kíséri el hősünket az öreganyó/apó aki pontról pontra megmondja hogyan tegyen, hogyan ne tegyen. A legkisebb királyfi/szegénylegény/lány általában nagyon precíz utasításokat kap, de teljesen egyedül kell elmennie és  cselekednie úgy kell, hogy már nem áll mellette senki, nem fogja a kezét senki és előtte sem  látott soha senkit úgy cselekedni.

Én azt mondom kalandra fel! Megéri! 

A képeken az én legutóbbi kalandom végeredményét láthatjátok.

Két nemezelt virág szárral. Az egyik virág szárának végén található ez szőrös kis kincstartó fészek. A másik virág szára rövidebb és a végére egy levélformát lapogattam. Ezt a kisebbet lehet hajba kötni, gomblyukba fűzni, karkötőként a karunkra kötni stb. A hosszabbat inkább a lakásban használnám. Anyukám születésnapjára készítettük 6 éves lányom közreműködésével.

Színes szalaggyapjút, selyemszálakat, szappant, forróvizet és nemezelő tűt használtunk.

Petyus

Petyus eredeti neve Péter. Ki hitte volna :)? Hana lányom nevezte el Péternek, de én képtelen vagyok egy ilyen csecsemő forma babát Péternek hívni.

Eredetileg ő is az elsősöknek készült, de Hana annyira beleszeretett, hogy az első nap után hazahozta az iskolából.

Én persze nem akartam megengedni, mert oké hogy én varrtam, de akkor se mienk, más tárgyakat se hozunk haza az iskolából csak mert tetszik. Azonban amikor sírva fakadt, hogy nem hagyhatja itt mert itt a fiúk dobálják és ráncigálják, nem tudtam én se jobbat kitalálni, mint hogy mentsük haza.

Úgy döntöttünk legyen akkor ez az ő babája, az iskolásoknak meg varrok majd egy másikat, addigra talán összeszokik jobban a csapat, megszelídül a kezdeti kergeség és a babák is talán nagyobb becsben lesznek.

Petyus úgynevezett párnababa. Nincs külön lába. A kezei és a teste egybe van szabva. Csak a fejet és a kézfejet borítja testanyag, a plüss alatt egy erős fehér pamutvásznat használtam. A következő ilyen babánál, lehet inkább egy kicsit rugalmasabb anyagot választok.

 A plüss sapi és hálózsák is rá van varrva, nem levehető. Különlegessége, hogy kölessel van töltve, így közel másfél kiló. Nem az én találmányom a neten találtam az ötletet még 2 éve, nagyjából azóta tervezem, hogy egyszer majd én is varrok egy ilyet.

Hihetetlen jó, hogy ilyen nehéz. Kb. azt tudja mint egy öledbe kucorodó macska, önkéntelenül is simogatod ringatod.

Jó társnak bizonyult láz esetén is.

Zsuzsi

Zsuzsi szintén e dolgos nyár szülötte. Két babát ígértem a lányom osztályának a terembe lévő kuckóba. Egyikük lett Zsuzsi.  Van egy nagyon lenge, hosszú szárú hónaljig felérő bugyija/nadrágja és egy nyáriruhája, horgolt kis cipőcskével. Az a tervem, hogy később még kap kiegészítőket, ahogy hidegebbre fordul.

Kézzel varrtam végig. A haja mohair. Nagy teszt most ez ennek a típusú hajnak. Egy 29 fős osztályt kell kibírnia, ahol 17-en fiúból vannak és háát nem kíméletesek ám a babákkal.

A második babát(egy csecsemő) a lányom nem is engedi, hogy bevigyem, mert fél, hogy méltatlanul bánnak vele.

ebben a kuckóban lakik, de most ő is inkább a gyerekek után mászott.

a kuckóban

a polcon.