Hozzávalók: 30 dkg kukoricaliszt, 6-7 dl aludttej, pici só, esetleg egy kis cukor, ici-pici szódabikarbóna, szilvalekvár
A lekvár kivételével a hozzávalókat összekeverjük, zsírozott (lényeges), lisztezett tepsibe öntjük.
A tetejére tehetünk kis foltokban szilvalekvárt, majd egy kis (felmelegített) olajjal locsoljuk meg.
Irány a sütő, amiben ropogósra sütjük.
2008. április 9., szerda
Kukoricamálé, de nem a kemencéből
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
De jó, pont most fogalmazgatok erről egy írást! Mi prószának hívjuk ezt a "sütit". Jó kis savanykás lekvárral...hmm....
Örülök,hogy másnál is "előkerül" :) A nagymamám is nevezte prószának, málénak, mikor hogy.
Már a múltkor néztem a VKF-es dödöllédet, nagyon guszta, "mi már ettünk belőle....imádjuk :)
De jó, hogy feltetted, pont ilyesmin gondolkoztam. Kellene sütni valami hasonlót. Ha nem bánod, akkor ezt a receptet kölcsönveszem és legyártom a családnak :D
Szia Csibe!én is elkészítem,mert megkívántam :-)
Dejó:) Éppen két napja posztoltam én is egyet a témában, és annyira megkívántam újra a prószát, mert felénk így hívják, hogy tegnap sütöttem is egy újabb adagot. Az én receptem kicsit másabb, de a tiéd is jónak tűnik.
Christine, remélem ízleni fog...sokáig csak ezt a változatot ismertem, de a neten utána nézve láttam, hogy elég sokféleképpen csinálják.
Ottis, pikk-pakk elkészül :)
Mithrile, te hogyan készíted?...be is lesek hozzád ;)
Szia Orsicsibe!
Mi még ilyet nem is ettünk, de kipróbálom szerintem!
(végrevégrevégre nem hiába nézek ide!!!!!!)
pussz
Jujjjdejóóó! Nagyon örülök neked!!!
Megjegyzés küldése