Book Heaven

"Victor Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból." Egyértelműen nem lett a kedvencem, sőt. A nyomorultak és A nevető ember után ez a könyv számomra óriási csalódás....

"A romantikus költészet, dráma- és regényirodalom legnagyobb francia klasszikusának hatalmas regénye a XVIII. század nemesi Angliájába vezet bennünket. Hugo színes és groteszk végletek közt csapongó képzelete viharos erővel sodorja az olvasót regényes tájakra, festői koldusnyomorba, hivalgó főúri pompába, de mindenütt az igaz emberséget, a szabadság nemes eszményeit kutatja, és egy nagy forradalmár szertelen gyűlöletét zúdítja a zsarnokság minden formájára. Victor Hugo csalhatatlan művészettel tárja fel a tragikus embersors lenyűgöző pátoszát, s a bohóctragédia hálás témája mindig megtalálja a szívünk titkos kamráihoz vezető utat, a részvét útját." Ez a második könyv amit Victor Hugo-tól olvastam. Az igaz, hogy A nyomorultak talán ismertebb , mint ez a könyv , de mégis ez tetszett jobban. Valamiért a történetet is közelebb éreztem magamhoz, meg terjedelméből kifolyólag (A nyomorultak 1400 oldal, ez "csak" 600) könnyebben átlátható, mint a Nyomorultak

" A romantika legnagyobb francia képviselőjének regényeposza egy volt fegyenc testi-lelki nyomorúságáról, egy közönyös, ellenséges társadalommal vívott harcáról, emberi, erkölcsi felemelkedéséről szól. A gazdag képzelettel megfestett, lebilincselő kalandok háttere a múlt század első fele, a forradalmakkal vajúdó francia társadalom válságos korszaka. A finom lírával árnyalt hatalmas történelmi tablóban Hugo a bűn és bűnhődés, morál és társadalom nagy kérdéseit feszegeti és szenvedélyesen hirdeti a törvény betűjénél is erősebb emberi igazságot, az ember javulásába vetett hitét." Sikerült befejeznem.Nagggggyon hosszú volt, de megérte végigolvasni. Az jutott eszembe, miközben olvastam a könyvet, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve a mai könyvekkel. Rövid, könnyen érthető, hamar emészthető mondatok, 1 délután alatt olvasható könyvek. Viszont valljuk be őszintén nem kimondottan van bennük annyi mondanivaló (mind morálisan mind társadalmilag), mint ebben a műben. Ebben viszont ...