"Ez a nap egy fos"

...írta Pilla délután, és hát tényleg, úristen. 

Itt jártak nálam a csajok hétvégén. Nagyon jó volt látni, mikor szombat este elvittem őket a révhez a kedvenc teraszomra, és ültek ott velem a Nyakas Irsai fröccsükkel, mindhárman a stégen töltött délutántól lebarnult, kisimult arccal, leeresztve, kipihenve. Nagyon jó volt együtt főzni, meg pizsamában együtt reggelizni a teraszon, meg minden jó volt, szuper kis lakótársak voltunk. 

És akkor ma reggel bazdmeg. Vége a nyári szünetnek, reggel 8-kor már az értekezleten ültem. Indulás előtt még eszembe jutott, hogy lehet, hogy Noénak szüksége lenne egy kis segítségre, hogy felterelgesse az állatokat a bárkájára, de nem akartam elkésni, úgyhogy gondoltam, biztosan megoldja megint. 

A június végi kiránduláson összebarátkoztam két fiatal tesitanárral, és azóta megkülönböztetett figyelemben részesítenek, ma mögöttem ültek az értekezleten, és kaptam túró rudit, pogácsát és kakaós tekercset. Úgyhogy ezennel megnyitom az üres, tápérték nélküli, ám kurvafinom kalóriák időszakát. Jövő héten veszek bérletet az edzőterembe. 

Amúgy káosz a suli, de még nem idegesítem magam miatta, mert szerintem még egy csomó minden fog változni. Illetve hát remélem, hogy fog, mert ezt ne, hogy az osztályomnak csak a felét fogom angolra tanítani, a másik felével csak osztályfőnöki órán találkozom majd, agyfasz. Nem voltam valami nagy hangulatban, beültem az asztalomhoz, és amíg a kollégáim azon sírtak egymásnak, hogy egy csomó hányinger adminisztrációt kell megcsinálnunk az elkövetkezendő napokban, én nekiültem, és megcsináltam a hányinger adminisztrációs melókat. Mondjuk jobban örültem volna, ha közben van nálam fülhallgató. Vagy füldugó. elszoktam a tanáritól.

Aztán még itthon is volt két tanítványom, majd aludtam fél órát, mert még mindig beteg vagyok, ez mondjuk aggaszt kicsit, a torkom vagy két hete kész, a közérzetem is rossz. Este kínomban sütöttem banánkenyeret, mert annyira nagy volt a baj. Viszlát, nyár.