A recept a Judit ötelete, ő találta valami főzős magazinban, és először le is akartam beszélni róla mert eléggé féltem az aszpik-dologtól, de aztán be kellett látnom, hogy pofonegyszerű. Aki utálja az aszpikot, annak is érdemes egyébként tovább olvasni, mert ahogy a képen is látszik éppen csak jelen van, hogy szeletelhetővé tegye a dolgot. (Amúgy nem értem hogy lehet az aszpikot utálni, de sok embertől hallom. Én annyira szeretem, hogy képes vagyok még a felvágottas pultban is venni abból a valamiből, amiben csak néhány répakocka és pulykasonka lebeg:-))
Hozzávalók: 2 kisebb csülök (1 kg körüliek), az egyik füstölt a másik nyers 1 zselatin lap 4 csokor petrezselyem 2 ek magos mustár 2 ek dijoni mustár A főzőléhez: 2 szál sárgarépa 2 szál fehérrépa 1 kis darab zeller 1 fej hagyma 0,5 l almás cider 4-5 babérlevél néhány szem feketebors
A főzőlé hozzávalóit a csülkökkel együtt egy nagy lábasba tesszük, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje őket. kb. 3 órán keresztül főzzük, akkor jó, ha a csont szinte magától kiesik. Ezután minden zsíros részt eltávolítunk, a színhúst pedig apróra vágjuk. Hozzákeverjük a felaprított petrezselymet és a kétféle mustárt. A főzőléből kiszedjük a zöldségeket és a levet jó alaposan beforraljuk, minél sűrűbb annál jobb. 600 ml főzőlét langyosra hűtünk, és feloldunk benne egy zselatin lapot. Egy formát kibélelünk folpackkal, belekanalazzuk a húst, ne nyomkodjuk nagyon össze, különben az aszpik nem tud rendesen közéfolyni és nem lesz szeletelhető. Ezután ráöntjük a zselatinos levünket, jól megrázogatjuk és hideg helyre tesszük. Néhány órát pihennie kell, ezért jobb előző nap elkészíteni.
Említettem már párszor, hogy nem szeretem a friss bazsalikomot, így nekem a pesto nem pálya, már az illatától is rosszul vagyok. Viszont vizuálisan nagyon is tetszik, és akármennyire hülyén hangzik, de mégis meg tudom kívánni, csak azért mert jól néz ki, bár tudom, hogy az első falat után már én sem szoktam érteni magamat.
Egész jól megszerettettem már itthon is ezt a változatot, bár igazság szerint mi legtöbbször valamilyen natúr sülthús mellé esszük (a legjobb fokhagymás szűzpecsenyéhez), de persze miért ne lehetne magában is, nyilván.
A hozzávalókat egyszerre aprítógépben összekeverjük. Nagyon ügyeljünk a sózásra, sokkal több kell bele, mint amennyit gonolunk, a rukkola összezúzva nem olyan karakteres, mint a bazsalikom, és a só hozza ki rendesen az ízét. A másik, hogy itt nem lehet zacskós fűrészporízű parmezánnal trükközni, muszáj bele frissen reszelni. Nincs mese.
Két dolgot tudok elmondani a zsázsával kapcsolatban.
Egy, hogy áltiban volt egy osztálytársam, akinek az anyukája a napi rendes párizsis szendvicsébe nem paprikát vagy uborkát, hanem kerti zsázsát tett. Persze 9 évesen elég kevés gyerek tudja, hogy mi a zsázsa, így mi minden nap meg akartuk győzni a kislányt, hogy nem zsázsa, hanem zsálya van a kenyerében, mert annak, hogy zsázsa, semmi értelme. Viszont zsályát tenni szendvicsbe hülyeség - mondtuk. Ő meg mondta, hogy pukkadjunk meg. Ennyiben maradtunk.
Kettő: pár éve, már a gasztroblogos korszakomban láttam egy borzasztóan guszta salátát zsázsából és kecskesajtból. Annyira jól nézett ki a kép, hogy hetekig vadásztam a zsázsára, meg is találtam egy puccos boltban, nagy elánnal megyek haza, kapom elő az újságot, hogyaszongya vegyünk 50 dkg zsázsát... Mi???? az én celofános tálcám 300 Ft volt, és 40 GRAMM. Ki az aki ebből vesz fél kilót??? Megint csak ennyiben maradtunk.
A múlt héten viszont a Metro-ban találtam egy dobozkával, 150-ért szerintem megérte:-). Semmi mást nem csináltam vele, csak a kecskesajtos, pirított szezámmaggal megszórt szendvicsre tettem. Jó zöld íze van, de nem domináns. És nagyon mutatós.
Ez nem is egy igazi recept, csak egy kis kedvcsináló:-))
A leges-legalapabb előétel, évekkel ezelőtt láttam Jamie valamelyik könyvében. Én sajnos utálom a friss bazsalikomot, az eredeti recept pedig azzal készült. Aki akar, tehet bele azt, de petrezselyemmel is isteni. Én nagyon gyakran készítek, és van belőle egy spenótos-rikottás variáció is, de gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a lehetőségek száma szinte korlátlan, csomó dolog mehet bele, csak a mozzarellát ne hagyjuk ki belőle:-)) A végeredmény egy citromos-füstölt illatú olvadó sajt pirítóson, nagyon-nagyon finom.
A citromokat jól megmossuk, és félbevágjuk, a levét kifacsarjuk, és a fehér hártyás részt kikaparjuk. A fél citromokat megpakoljuk az apróra vágott sonka, petrezselyem és paradicsom keverékével, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk és befedjük a mozarella szeletekkel. Én még az előzetesen kicsavart citromléből is szoktam rá löttyinteni egy kiskanállal. A sütőben alaposan összesütjük, és forrón tálaljuk. Pirítósra, vagy friss bagettre borítva a legjobb előételek egyike, de önmagában borkorinak is szuper, de vigyázzunk, akkor háromszor annyi fogy belőle.
A szezámmag mániámba lassan beledilizek, mert nem tudom mi mindenbe próbáltam már beleerőltetni, persze nem mindenben volt nyerő, de olyan meglepő kombináció is előfordult, ahol meg éppen hogy nagyon nagyon jól passzolt. A húsgolyóhoz is tökéletes, istenien ropog és pukkannak benne a magok, nem tudom, hogy miért nem előbb jutott eszembe. A zöldek közül ki ne hagyjátok a zellerlevelet, kellemesen megillatosítja a fasirtkákat. Gergő szerint az egész kaja esszenciája a szósz. Ezt pedig úgy készítjük, hogy a sütés után a serpenyőben visszamaradt szaftot egy fél deci tejszínnel, egy kanál dijoni mustárral, és újabb marék picire vágott zöldfűszerrel, sóval és borssal jól elkeverjük, és picit forraljuk. Köret sült- vagy petrezselymes krumpli.
Hozzávalók (kb 15 golyóhoz): 1/2 kg darálthús, 2 újhagyma (fontos, hogy a zöld szárával együtt), 1 tojás, 4 evőkanál szezámmag (szerintem a hántolatlan a legjobb!!!), 3-4 gerezd fokhagyma, só, egy nagy csipet fokhagymabors, és egy nagy csokor zöldfűszer: zellerlevél, menta, petrezselyem - apróra vágva, 1 dl olaj.
Az elkészítés nyilvánvaló és pofonegyszerű, minden hozzávalót alaposan összekeverünk, és a diónál kicsit nagyobb golyókat formálunk belőle. Minimál olajban, viszont fedő alatt, lassan megsütjük, pirítjuk.
A sült paprikánál kevés ízesebb dolog van a világon. És nem is kell nagyon cifrázni, egy jó kis olivaolaj és füstölt sonka, friss kenyér, és a gyorsan kikevert brutál fokhagymás majonéz. Lehet, hogy másoknál ez könnyen megy, de mi mi mindig csomót kínlódunk azon, hogy mi legyen a vacsora. Ami gyorsan is megvan, finom is, kedvünk is van hozzá blablabla. Ez a kaja most nyáron nálunk egy héten egyszer minimum szerepel, egyrészt mert egybehangzó véleményünk szerint isteni, másrészt meg borzasztó optimális arányban veszi fel a pincehideg balatoni rozéfröccsöt.
A paprikákat egy sütőpapírra tesszük, meglocsoljuk egy pici olajjal, és kb 200 fokos sütőben 15 perc alatt addig sütjük, amíg kívülről kicsit felpúposodik és megpörkölődik a héjuk. Nem árt forgatni közben, hogy minden oldalról jól átsüljön. A sütés 10. percében dobáljunk mellé pár szelet nyers füstölt sonkát.
A megsült paprikákról egy összegyűrt papírtörlővel könnyen lehámozhatjuk a kormos héjat. Ezután tegyük őket még forrón egy mélytányérba és locsoljuk meg bőven olivaolajjal. Hagyjuk kihűlni, így az olaj is átveszi a finom paprikaillatot.
Majonéz: A tojássárgáját habosra keverjük és vékony sugárban adjuk hozzá az olajat folyamatos kevergetés mellett. Ízesítjük a felsorolt hozzávalókkal, és a legvégén belekeverjük a fokhagymát.
Hozzávalók: 1 bio tojás sárgája, olaj, amennyit felvesz (szűk 1 dl), 1 kávés kanál mustár, néhány csepp citromlé só, bors, 1 gerezd fokhagyma pépesre zúzva, minimális porcukor, fejenként 1 piros (kápia), 1 sárga, és egy zöld (csípős) paprika, jó minőségű olivaolajból annyi, amennyi a kész sült paprikákat egy mélytányérban kb negyedig ellepi
Megláttam a piacon a frissen érkezett fejes salátákat, és egyből egy jó tojásos galuska jutott eszembe. Tojásos galuskát mindig salátával eszem, más kajákhoz viszont soha nem szoktam csinálni (pedig az újkrumpliból készült paprikás krumpli is finom vele)
Mamától már régóta hallom, hogy milyen jó galuska receptet talált a neten, nem ragad, nem eseik szét, kiírta, de már nem tudja honnan származik. Most mégis megtalálta az eredetijét. Kár, hogy a párizsi pullet paprikakor még ezt nem ismeretem.
A galuskát a következőképpen készítjük el. Mivel a galuskatésztát se sokat kevergetni, se állni hagyni nem szabad, ezért először a sós vizet tesszük fel forrni, és ha mér rögtön forr, akkor állítjuk össze a tésztát.
Egy mérőpohárba tesszük a tojásokat és annyi vizet öntünk hozzá, hogy 350 ml legyen, majd összekeverjük. Egy tálba öntjük a lisztet, a sót és hozzáadjuk a mérőpohár tartalmát. Fakanállal gyorsan összedolgozzuk, majd kiszaggatjuk. Ezt a mennyiséget két-három adagba szaggatjuk, nem egyszerre. Ha a galuskák feljöttek a víz tetejére, már készen is vannak. Forró olajba szedjük és megforgatjuk.
Elkészítjük a rántottát, majd mikor még kicsit rezgős, rátesszük a kifőtt galuskákra.
A salátaöntet arányait nem tudom, de fél deci vízbe ízlés szerint teszünk sót, cukrot, ecetet. Akkor jó, ha nagyon fűszeres. Leöntjük vele a jól megmosott, levelekre szedett salátát.
Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.
Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)
Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.
Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors
A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.
Ez az étel sokkal finomabb combból, mint mellből, de ha valakinek olyan megátalkodott férje van, mint a húgomnak :-), aki csak csirkemellet eszik, akkor csinálhatjuk abból is, egész finom. Hátránya, hogy előző este be kell áztatni sós tejbe, így nem egy spontán kaja, előnye viszont, hogy az istenien ropogós fűszeres bunda alatt a hús nagyon szaftos és puha marad. Mostanában kerülöm a bő olajban sütendő dolgokat, de ez olyan, ami miatt néha (gyakran) kivételt teszek. A recept Nigellától való, köretnek én vajas zöldborsót csináltam hozzá, ha már egyszer Anglia.
Hozzávalók: 8 csirkecomb (esetleg mell), 1 l tej, 3 tojás, 15 dkg liszt, olaj a sütéshez, só cayenne bors (vagy őrült csili) bors, őrölt szerecsendió
A húst előző este alaposan megsózott tejbe áztatjuk, és hűvös helyre félretesszük. A lisztbe a felsorolt fűszerekből egy-egy kávéskanállal keverünk. Másnap, sütés előtt a combokat lecsepegtetjük, és először a fűszeres lisztbe hempergetjük, majd felvert tojásba, mártjuk, ezután újra a liszt következik, végül bő forró olajban kisütjük. A végeredmény, ahogy írtam, egy belül szaftos és omlós, kívül pedig ropogós fűszeres sülthusi lesz. Nagyon ajánlom.
Mindig azt hittem, hogy ha egyszer terhes leszek, akkor fogja majd csak a blog igazán aranykorát élni, hiszen lesz időm receptek keresgélésére, inspirálódásra, főzésre, és főleg a természetes fénynél történő fotózásra. Nem számoltam a 4 hónapig tartó folyamatos rosszulléttel, émelygéssel és kajaundorral, mely alatt nem hogy főzni, még rendes ételre gondolni sem igen tudtam. Ekkor kezdtek alaposabban elmaradozni a posztok.Aztán abban a tévhitben éltem hetekig, hogy később, a hányingeres korszak elmúlásával majd mindent bepótolok, és naponta kreálok valami izgalmasat a konyhában, de ahogy érzékeltétek itt sem minden úgy alakult, ahogy terveztem. Ugyanis semmi újat nem főzök szinte hónapok óta, csak ugyanazokat a kajákat kívánom, semmi kreativitás, kísérletezés… Most mégis azt gondoltam, hogy megosztom itt ezeket is, bár tudom, hogy nem a bazi nagy kreativitás okán lesznek érdeklődésre igényt tartók.
A fenti rizst kicsit saját magam becsapására készítem (nagyon gyakran). Semmi különleges nincs benne ugyanis, de azáltal, hogy pálcikával lehet enni, olyan, mintha valami egzotikus kaja lenne – mostanában ezeket kívánom ugyanis a legeslegjobban. De persze nem ehet egy kismama egyfolytában csípőset, és fűszereset, még ha állandóan úgy is érzi, hogy megzavarodik érte, így átverésnek például tök jó a sült rizs. Variálni is lehet persze, de én nem szoktam, ezt a legegyszerűbb és leggyorsabb verziót csinálom mindig.
Hozzávalók: 1 csésze rizs (thai vagy indiai, vagy ha ezek nincsenek kéznél, akkor valami sima, de jobb minőségű), 1 kanál napraforgóolaj (ha van szezámolaj, használjunk azt, ha nincs, emiatt ne vegyünk…), 2 db tojás, 1-2 szál újhagyma, 1 gerezd pépesre tört fokhagyma, 1-2 evőkanál sötét szójaszósz, 1-2 evőkanál halszósz (tehet bele egy kis kanál reszelt gyömbért is, aki szereti – én nem sajnos)
A wokban (serpenyő) olajat forrósítunk, beleöntjük a felvert tojást. Gyorsan kevergetve enyhén átsütjük. A tojást keveset kell sütni, mert könnyen kiszárad. A tojást kiszedjük egy tányérra, a serpenyőbe újra kell egy pici olaj, ha forró, beletesszük a fokhagymát és az újhagymát, ha a hagyma illatozik, mehet a főtt rizs, és folyamatos kevergetés mellett addig sütjük, amíg a szemek szét nem válnak, és enyhén át nem pirulnak, végül ráöntünk egy kevés szójaszószt, halszószt, jól átkeverjük és kész. Sózással óvatosan, a szója- és halszósz miatt!
Más években kábé ilyenkor szoktam nekilátni a téli ázsiai utunk szervezésének, mely idén természetesen a hasamban lakó kiskomára való tekintettel elmarad. Igyekszem beérni most csak az izekkel.
Mivel egyébként pedig úgy veszem észre, hogy ő is kifejezetten rajong az egzotikus kajákért, nem nagyon tartóztatom meg magamat ilyen téren, így az indiai mellett másik állandó tartózkodási helyem Wang étterme, ahol soha nem szűnő lelkesedéssel eszem minden egyes alkalommal szecsuáni üvegtészta levest (van úgy hogy egymás után kettőt :)), desszertnek meg egy csípős savanyú levest (ezt szerintem terheseknek és másnaposoknak receptre kellene felírni). Szóval ebben az állapotban ért a hír, hogy nyílik Wang új helye, amit azóta vártunk, hogy a Fő utcait bezárta, és a nyitó vacsora ujgur menüsora is klassznak ígérkezett, így hát elmentünk. Az étterem berendezése, ahogy eddig is megszoktuk, semmi különös: egyszerű, tágas és világos, díszítések nélküli, viszont tömve volt, és mivel farkaséhesen érkeztünk, enyhe pánikrohamot is kaptam, mert biztosra vettem, hogy ilyen tömegben nem megy majd flottul a kiszolgálás, engem pedig percek választottak el az éhhaláltól. Fölösleges volt aggódnom, minden olajozottan működött, kaptuk pontosan és szépen a következő fogásokat:
Jade rákja
"Ég és Föld” oldalas Birka ’Gan Guo’ módra
Pikáns csirke Wu Dong tésztával
Kínai kel ’Ming Lu’ módra
Kínai kenyér(saslik)
Báránysaslik
Bei Jing-i pizza
Öt elemű rizs
Kézzel tépett pirított tészta
Édességek
Szezámgolyó Kókuszgolyó
Az ilyen fix menük előnye egyben hátrányuk is: azaz, csomó dolgot soha nem kóstolnék meg magamtól, de mégis ízlik, viszont van olyan eleme, melyről előre tudom, hogy nem ízlik majd, és tényleg nem. Naggggyon kellemes meglepetésvolt a tofumetélt, mivel zsigerből irtózom a tofu minden fajtájától, ezt soha nem kértem volna magamtól, amivel nagy hibát követtem volna el, mert isteni. Úgyszintén hibátlan az Ég és Föld oldalas (kép), csípős, omlós, rengeteg fokhagymával. Feltétlenül kóstoljátok meg a bej jing-i pizzát - vékony tésztalapok között istenien fűszerezett hagymás darálthús, és a gyümölcsízű marhahúst. A rózsaszín ginseng műfajában leginkább a kimchi-re hasonlít, nagyon finom. Nagyon durván jó a kacsaleves, egyedül meg tudtam volna enni a tizenkettőnknek kihozott fazékkal. A kínai kenyérsaslik jópofa, bundáskenyér bunda nélkül, érdekes. A csirke Wu Dong tésztával bő szaftos, nagyon jó ízű fogás, de csak az kérje, aki biztos benne, hogy nem zavarják a csonttal együtt, látszólag ad hoc helyeken elvagdosott csirkedarabok.
A pekingi kacsa sajnos nem átütő - bár lehet, hogy adni kellene neki még egy esélyt mikor nem kétszázan ülünk egy egyenvacsorán -, meg persze hogy ahhoz hasonlítottuk, amit nyáron ettünk Pekingben, így eleve kevés esélye volt. A mirelit koktélrákból készült saláta sem volt finom (bár én semmilyen formában sem szeretem a mirelit koktélrákot), és nem ízlett a báránysaslik sem, amit eléggé sajnáltam, mert ezt mondák a legautentikusabb ujgur fogásnak. A desszertek olyanok, amilyenek, kínai étteremben nem hiszem, hogy valaha átütő élmény érne minket desszert fronton, de persze soha nem mondd, hogy soha.
Összességében finom volt a vacsora, a kiszolgálás külön pontot érdemel, mindenki menjen és próbálja ki, én is így teszek még párszor. Bár nekem a Telepy utca egyelőre verhetetlen.
Wang étterem XIV., Gizella utca 46/A.
(061) 251-2959
Nyitva 11:00-23:00
Mielőtt elkezdődött volna ez az egész terhesség dolog, már akkor is világ életemben borzasztóan meg tudtam kívánni egy-egy ételt, és addig nem tudtam kiverni a fejemből, míg hozzá nem jutottam valahogy. Ezen a tulajdonságomon persze nem segített a babavárás, sőt. A legképtelenebb dolgokat tudom megkívánni a legképtelenebb időpontokban. Persze az ember uralkodik magán ideig-óráig, úgyhogy a Gergőnek nem kell éjjel csokis fánkért, savanyított patisszonért vagy főtt kukoricáért rohanni, de záros határidőn belül hozzá kell jutnom, mert különben addig nem tudok másra gondolni. Az indiai kaja is ilyen. Fix, hogy a kisgyerek a hasamban imádja a fűszeres dolgokat, mert szinte állandóan az indiaiban lógnék, és ennék szinte mindegy, hogy mit, húst, halat, zöldséget, rizst, lencsét.
Ez egy otthoni gyors indiai recept, egyszerű, könnyű, hiperfinom. Garam masala kell hozzá, ez a különböző delikáteszekben, ázsia boltokban könnyen beszerezhető, de jó hír, hogy a fűszerkeverék otthon is elkészíthető kb. 3 perc alatt, a következő alapanyagokból: fahéj, szegfűszeg, fekete bors, római kömény, kardamom, szerecsendió. (az összetevőket száraz serpenyőben megpirítjuk, majd finom porrá őröljük.)
Hozzávalók 2-3 főre: ½ kg csirkemell, 5 dl natúr joghurt, 2 ek garam masala, 1 csilipaprika, 3 marék zöldborsó, 1 tk pirospaprika, 3 ek sűrített paradicsom, kevés olaj, 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma
A nagyon apróra vágott hagymákat 3-4 evőkanál olajon megpirítom, rászórom a fűszerkeveréket, alaposan összemelegítem, hogy az aromák minél jobban kioldódjanak. Mikor már illatozik, mehet rá a piros paprika, a csirke és 1 dl víz, ezt aztán lefedve 10 percig párolom, eddigre a hús jól beszívja a fűszereket. Ezután következik a sűrített paradicsom, és beleszórhatjuk a zöldborsót is. További néhány perc párolás után ráöntöm a joghurtot, ezzel éppen csak összeforralom és kész. Sima rizs illik hozzá, melynek a főzővizébe pár szem szegfűszeget teszünk.
Ezt a filléres, Ázsiában az utcán is ezer változatban kapható ételt egyes híresztelések szerint a vietnámiak csinálják a legjobban. Nem titkolt célom ezt a helyszínen ellenőrizni mihamarabb, de addig is a sokféle eddig kóstolt tavaszi tekercsből rakosgatom össze a saját ízlésem szerinti variációt. Először is ne legyen nagyon olajos, mert kevesen szeretik, ha minden harapásnál egy deci olaj csurog az állukra. Másodszor ne legyen benne rák, nekem az túl tömény, én a sima zöldségeset szeretem a legjobban. Harmadszor: a legjobb az a változat, ahol üvegtésztát kevernek a fűszeres zöldségekhez, és ezt töltik a tekercsbe. És negyedszer: (csak a szezámmag mániám miatt) és hogy itt-ott ropogjon, szoktam beletenni egy kis előre megpirított hántolatlan szezámmagot.
Én előételnek is szoktam csinálni, de nagyon kiadós, és sör mellé szuper falatka.
Hozzávalók (20-25) tekercshez: 20-25 db rizstészta lap (nagyon olcsón lehet kapni az Ázsia boltban és jóval drágábban a Culinarisban), 15 dkg üvegtészta, 1 csokor zöldhagyma, 2-3 sárgarépa, 20 dkg fehér káposzta, 3-4 marék bébispenót, (ha éppen hozzájutunk. Nagyon finom benne, de ha nem sikerül szerezni, az sem tragédia), néhány evőkanál szezámolaj, ½ dl sötét szójaszósz, 2 evőkanál szezámmag.
Az üvegtésztát sós forró vízbe áztatom, addig, míg átlátszóvá nem válik. Főzni nem kell, esetleg ha kihűlt a víz, öntsünk rá forrót még egyszer. Míg a tészta puhul, a szezámolajon pirítsuk meg az apróra vágott zöldhagymát (a zöld részével együtt), a lereszelt répát és káposztát, és tegyük bele a külön megpirított szezámmagot. Szűrjük le a kész tésztát, és keverjük a zöldségekhez. Öntsük rá a szójaszószt, és pirítsuk még 1-2 percig. A rizstészta lapokat mártsuk kézmeleg vízbe, így könnyen formázhatóvá válnak, és töltsük meg a tésztás zöldséggel. Végül a kész tekercseket forgassuk át egy csepp szezámolajjal forróra melegített serpenyőben.
Ez a végtelenül egyszerű krém pirítósra is kiváló, de mártogatósként is istenien használható. Valójában egy ízesített tejfölös túró, ami talán meglepő benne, az a szezámolaj jelenléte, ami nagyon érdekessé, illatossá és karakteressé teszi. Ez is a kísérletező kedvű Judit barátnőm találmánya, aki sokszor kénytelen a borozós estéken valami spontán harapnivalóval előállni. Másodpercek alatt elkészíthető, mégsem szokványos, kifejezetten sikerorientált, és minimális idővel rendelkező vendéglátóknak.
Hozzávalók (3-4 főre): 1 csomag sovány túró, 1 pohár tejföl, 1 gerezd fokhagyma (nem kell, hogy domináljon az íze), 1 nagy csomag petrezselyem, és a lényeg: 4-5 evőkanál szezámolaj (ha már veszünk, nagyon érdemes a drágább fajtát venni, sokkal karakteresebb, ízesebb), 8-10 evőkanál hántolatlan szezámmag, só őrölt bors.
A túrót, a tejfölt, a reszelt fokhagymát és a szezámolajat alaposan kikeverjük, és beletesszük a nagyon apróra vágott petrezselymet. A szezámmagot 1 ek szezámolajon megpirítjuk, nagy részét a krémhez adjuk, a maradékot a tetejére szórjuk. Barna kenyeret pirítsunk hozzá.
Semmiképpen nem akarom feltalálni a spanyolviaszt (egy kollégám szerint viaszkot), biztos rengetegen grilleztek már friss rákot faszénen. Most azoknak hívnám fel a figyelmét erre a kivételesen finom és ínyenc fogásra, akik eddig csak csirkemellben vagy maximum tarjában gondolkodtak egy kerti sütés alkalmával. Még lesz is valamennyi jó idő, aki teheti, tegyen egy próbát, isteni franciás, könnyű vacsorában lesz része. A grillezett rák mellé kötelező jelleggel sült koktélparadicsomot készítünk, és lehetőség szerint bagettet eszünk. Másra nem is nagyon van szükség, egy jégbehűtött rozén kívül persze.
A rákokat locsoljuk meg olivával, alaposan keverjük bele az apróra vágott fokhagymát és lehetőség szerint 2 órára tegyük a hűtőbe. A koktélparadicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy tepsibe és alaposan locsoljuk meg valami drága balzsamecettel. (aki nem szánja rá a balzsamecetre azt a nem kis összeget, amibe a jobb fajták kerülnek, annak soha a büdös életben nem lesz fogalma arról, hogy miről beszélek). A balzsamecet, a paradicsom leve ugyanis a sütőben karamellizálódik, és az olajjal összekeveredve krémes bársonyos szószt alkot, amit majd a bagett héjával mártogatunk a tepsiből. kb. 30 pecig kell sütni.
Hozzávalók: ½ kg rák (páncéllal együtt), ½ kg koktélparadicsom, fél fej fokhagyma balzsamecet, olivaolaj. A legjobb friss rákból, nekünk a szuper kapcsolatokkal rendelkező barátnőnkön keresztül sikerült frisset kapnunk, de csináltam már fagyasztottból is, és az is teljesen rendben van.
Odavagyok az egyszerű ételekért. Egy vajas kifli, egy jó paradicsomos spagetti vagy akár egy sós avokádós pirítós...hm... Nem nagy flanc az egész, mégis a hozzávalók íze vagy minősége miatt rabulejtenek.
Az egyszerű ételek azért is jók még, mert roppant gyorsan elkészülnek. A következő étel is ilyen, hazaéréstől, egészen pontosan a konyhába belépéstől számított 20. percben asztalterítéssel együtt garantáltan el lehet kezdeni a vacsorát. Egy jó pohár hideg fröccsel, friss bagettel tunkolva a paradicsomos szószt, nincs is idálisabb a napi élmények átbeszélésére. Mégis... Ha mindezt egy naplementébe hajló teraszon tennénk. Giccses, giccses, de ha velünk történik, mégsem olyan rossz.
Hozzávalók: 1 gerezd fokhagyma, 25 deka koktélparadicsom, 15-20 nagyobb fagyasztott vagy friss rák, só, bors, bagett
Egy serpenyőben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, beledobjuk a rákokat, majd a félbe vágott paradicsomokat. Lefedjük és kb 10 percig főzzük, amíg a rákok megfőnek, a paradicsomok pedig összeessenek. Sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is.
Ezt a receptet feltétlenül akkor készítsük el, ha el akarjuk kápráztatni vacsoravendégeinket. Illetve ha önbizalomhiányban szenvedünk és egész este a májunkat akarjuk hízlalni a dicséretekkel. Sajnos az sem árt, ha éppen fizetéses hét van, mert eme impozáns vacsora két fő hozzávalója a rák és a lazac...Viszont viszonylag kevés is elég belőle, mert nagyon laktató.
És aki nem gyakorlott szakács az se ijedjen meg, tényleg nem ördöngősség, maximum a lazac szendvics összeállítása kicsit macerás!
Hozzávalók: kb 1,5 kiló lazacfilé (hosszúnak kell lennie, nem szeletbe vágva), 2 ek. lime leve, 2 ek méz, 2 ek szójaszósz
a töltelékhez: nagyobb darab friss gyömbér, 1 kisebb csilipaprika, 1 csokor újhagyma felkarikázva, 2 gerezd fokhagyma, olaj, 5 deka kókuszkrém kocka (ha nincs, nekem nem volt, kókusztej), 40 deka nagy garnélarák
A töltelékhez hámozzuk meg a gyömbért és a csilivel együtt vágjuk vékony csíkokra. Az olajban pirítsuk meg az előzőeket az újhagymával és a fokhagymával, adjuk hozzá a kókusztejet, majd tegyük bele a rákokat is, ízesítsük sóval, borssal. Ha a rákok megsültek, vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni.
Melegítsük elő a sütőt 240 fokra, majd 2 lazacfilé szeletből és a töltelékből készítsünk szendvicset. Kössük át spárgával és tegyük be a sütőbe negyed órára.
Ha megsült a szendvicsünk, takarjuk le úgy 15 percre a halat, ezalatt készítsük el a mártást. Főzzük össze a lime levet a szójaszószt és a mézet, majd öntsük a lazacra.
Sima rizzsel kínáljuk, mert biztos nem fogjuk akarni, hogy bármi egyéb elterelje a figyelmet erről a csodálatos ízorgiáról.
A múlt héten a piacon úgy viselkedtem, mint egy ötéves gyerek a játékboltban. Egyik standtól a másikig rohangáltam, annyi minden kedvencemnek van most szezonja, hogy azt sem tudtam, hirtelen, mit vegyek és természetesen megint sokkal több mindent összevásároltam, mint kellett volna, tökéletesen ész nélkül. Mire hazaértem már fogalmam nem volt, hogy eredetileg minek vettem 4-4 csokor kaprot és petrezselymet. Végül miden fogásba került a friss zöldségekből, szegény Gergő, a kapor esküdt ellensége alaposan ki volt akadva, de én legalább degeszre ettem magam a nyár ízeivel.
A darált húst jól összekeverem a fokhagymával, gyömbérrel, fűszerekkel tojással és zsemlemorzsával. Hozzáadom az apróra vágott zöldfűszereket is. Dió nagyságú gombócokat formázok belőle, és egy nagy tepsiben egymás mellé pakolom őket, megspriccelem olivával, így megspórolom a bő olajban sütést. A tepsiben visszamaradt (Bede Róbert által bűbájos mosollyal pörzsanyagoknak hívott) szafthoz adok egy kanál lisztet, jól összesütöm, és belepakolok még egy-egy csokor apróra vágott kaprot és petrezselymet, és ezzel locsolom le a gombócokat tálalás előtt. Én még köretnek is extra petrezselymes rizst csináltam hozzá :-)
Hozzávalók: 70 dkg darált hús, 2 tojás, 2 cm reszelt gyömbér, 1 fej fokhagyma, 2 ek zsemlemorzsa, fehérbors, currypor, 2 hatalmas csokor kapor és petrezselyem, 5 dkg vaj, 1 ek liszt.
Nálam a pénteki vacsoravendégségek a legstresszesebbek. Aznap én nyilván ugyanúgy dolgozom mint máskor, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben hatra érek haza. Leggyakrabban fogalmam sincs még reggel, hogy mit készítsek, a bevásárlást jó esetben ebédidőben intézem. Múlt pénteken pedig a takarítónő is csúnyán kibabrált velem, csak reggel szólt, hogy közbejött valami, nem tud jönni, és mikor körbenéztem a lakásban arra gondoltam, hogy elsírom magam, aztán pedig arra, hogy lemondom az egészet. Végül egy nagy levegővel úgy döntöttem ez egy szép kihívás, én meg pont ezeket szeretem (vagy mittudomén :-))
Mikor beértem a munkahelyemre, rögtön láttam, hogy az ebédidőre tervezett bevásárlásnak lőttek, egész nap megbeszélésekkel telt, és mikor 6-kor nagy nehezen elindultam haza már az is világos volt, hogy csak a kisbolt kínálatából rögtönözhetek, esélyem sincs az Intersparba eljutni. Ebben a válsághelyzetben született a fenti vacsora, mely igazi sikersztorinak bizonyult.
Egyszerre izgalmas és egyszerű, gyorsan elkészül, és nem igényel extra hozzávalókat. A sütőzacskót imádom, az ilyen esetekben életet ment, lehet, hogy bővebben is kitérek majd az erényeire egy külön posztban – most csak tőmondatokban: gyors, egyszerű, és a végeredmény minden esetben kiváló.
Tehát pakoljuk a zacskóba a következőket (ekkora mennyiségnél 2 zacskóra van szükség): besózott húsok, koktélparadicsom, zöldfűszerek, negyedekbe vágott lime, néhány ek olaj. Az egészet jól masszírozzuk össze, zárjuk be a zacskó száját, szurkáljuk meg néhol egy hústűvel, helyezzük egy tepsibe, és kb. 30 perc alatt süssük készre. (az utolsó 5-10 percben kivághatjuk a zacskó tetejét és így még jobban megpirulhat a hús).
Amíg sül, pirítsuk meg az apróra vágott fokhagymát dobjuk rá a villával összetört avokádót, a felaprított paprikát és néhány elnegyedelt koktélparadicsomot. Az egészet pirítsuk jól össze, majd öntsük fel a tejszínnel. Jól borsozzuk meg, majd keverjük össze a kifőtt spagettivel. Az egészet tegyük egy nagy tálba és jöhetnek rá a zacskóból kihalászott csirkecombok.
Hozzávalók: 6főre: 2 kg vegyesen csirkecomb és csirkemell, 2 zöldcitrom, néhány koktélparadicsom, 1dl oliva olaj, zöldfűszerek vegyesen: rozmaring, zsálya, kakukkfű, 4 érett avokádó, 4 tv paprika, 8 gerezd fokhagyma, 6 dl tejszín, fehér bors, szerecsendió, 10 dkg vaj, 3 csomag spagetti
Megpróbálom még addig előadni az autentikus kínai sertésszüzet, míg a Másik Mignon vissza nem jön a kínai nagyfalnál tett kiruccanásáról, mert utána már esélyem se lesz.
Ez az ázsiai beütésű sertésszűz igazi vagy sem, egy biztos nagyon finom. Omlós, hihetetlen különleges a fűszerezése, nagyon jól passzol a kínai rizstésztával, és nem utolsó sorban kb 20 perc az elkészítése.
Hozzávalók:1 nagy sertésszűz, 3 ek szójaszósz, 1 ek szezám olaj, 2 ek kínai ötfűszer keverék, 1 gerezd fokhagyma összepréselve, 1 ujjnyi friss gyömbér lereszelve, 4 ek méz, olaj, 1 csilipaprika, 0,5 kiló leveles spenót, paprika, vagy fagyasztott wok zöldségkeverék, babcsíra, pirított szezámmag, rizstészta
Vágjuk darabokra a sertésszüzet, öntsük rá a szójaszót, a mézet, a friss reszelt gyömbért, a fokhagymát, a szezámolajat, az ötfűszerkeveréket és tegyük félre 10 percre.
Melegítsük fel az olajat egy serpenyőben és pirítsuk meg a szűdarabokat, kicsit később adjuk hozzá a páclevet is.
Egy másik serpenyőben olajon pároljuk meg csilit meg a babcsírárt a leveles spenótot és a többi zöldséget. Borítsuk a zöldségeket a húsos serpenyőbe és rottyantsuk össze. Pirított szezámmaggal meghintve tálaljuk, rizstésztát kínáljunk hozzá.
