Említettem már párszor, hogy nem szeretem a friss bazsalikomot, így nekem a pesto nem pálya, már az illatától is rosszul vagyok. Viszont vizuálisan nagyon is tetszik, és akármennyire hülyén hangzik, de mégis meg tudom kívánni, csak azért mert jól néz ki, bár tudom, hogy az első falat után már én sem szoktam érteni magamat.
Egész jól megszerettettem már itthon is ezt a változatot, bár igazság szerint mi legtöbbször valamilyen natúr sülthús mellé esszük (a legjobb fokhagymás szűzpecsenyéhez), de persze miért ne lehetne magában is, nyilván.
A hozzávalókat egyszerre aprítógépben összekeverjük. Nagyon ügyeljünk a sózásra, sokkal több kell bele, mint amennyit gonolunk, a rukkola összezúzva nem olyan karakteres, mint a bazsalikom, és a só hozza ki rendesen az ízét. A másik, hogy itt nem lehet zacskós fűrészporízű parmezánnal trükközni, muszáj bele frissen reszelni. Nincs mese.
Két dolgot tudok elmondani a zsázsával kapcsolatban.
Egy, hogy áltiban volt egy osztálytársam, akinek az anyukája a napi rendes párizsis szendvicsébe nem paprikát vagy uborkát, hanem kerti zsázsát tett. Persze 9 évesen elég kevés gyerek tudja, hogy mi a zsázsa, így mi minden nap meg akartuk győzni a kislányt, hogy nem zsázsa, hanem zsálya van a kenyerében, mert annak, hogy zsázsa, semmi értelme. Viszont zsályát tenni szendvicsbe hülyeség - mondtuk. Ő meg mondta, hogy pukkadjunk meg. Ennyiben maradtunk.
Kettő: pár éve, már a gasztroblogos korszakomban láttam egy borzasztóan guszta salátát zsázsából és kecskesajtból. Annyira jól nézett ki a kép, hogy hetekig vadásztam a zsázsára, meg is találtam egy puccos boltban, nagy elánnal megyek haza, kapom elő az újságot, hogyaszongya vegyünk 50 dkg zsázsát... Mi???? az én celofános tálcám 300 Ft volt, és 40 GRAMM. Ki az aki ebből vesz fél kilót??? Megint csak ennyiben maradtunk.
A múlt héten viszont a Metro-ban találtam egy dobozkával, 150-ért szerintem megérte:-). Semmi mást nem csináltam vele, csak a kecskesajtos, pirított szezámmaggal megszórt szendvicsre tettem. Jó zöld íze van, de nem domináns. És nagyon mutatós.
Ez nem is egy igazi recept, csak egy kis kedvcsináló:-))
A leges-legalapabb előétel, évekkel ezelőtt láttam Jamie valamelyik könyvében. Én sajnos utálom a friss bazsalikomot, az eredeti recept pedig azzal készült. Aki akar, tehet bele azt, de petrezselyemmel is isteni. Én nagyon gyakran készítek, és van belőle egy spenótos-rikottás variáció is, de gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy a lehetőségek száma szinte korlátlan, csomó dolog mehet bele, csak a mozzarellát ne hagyjuk ki belőle:-)) A végeredmény egy citromos-füstölt illatú olvadó sajt pirítóson, nagyon-nagyon finom.
A citromokat jól megmossuk, és félbevágjuk, a levét kifacsarjuk, és a fehér hártyás részt kikaparjuk. A fél citromokat megpakoljuk az apróra vágott sonka, petrezselyem és paradicsom keverékével, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk és befedjük a mozarella szeletekkel. Én még az előzetesen kicsavart citromléből is szoktam rá löttyinteni egy kiskanállal. A sütőben alaposan összesütjük, és forrón tálaljuk. Pirítósra, vagy friss bagettre borítva a legjobb előételek egyike, de önmagában borkorinak is szuper, de vigyázzunk, akkor háromszor annyi fogy belőle.
A sült paprikánál kevés ízesebb dolog van a világon. És nem is kell nagyon cifrázni, egy jó kis olivaolaj és füstölt sonka, friss kenyér, és a gyorsan kikevert brutál fokhagymás majonéz. Lehet, hogy másoknál ez könnyen megy, de mi mi mindig csomót kínlódunk azon, hogy mi legyen a vacsora. Ami gyorsan is megvan, finom is, kedvünk is van hozzá blablabla. Ez a kaja most nyáron nálunk egy héten egyszer minimum szerepel, egyrészt mert egybehangzó véleményünk szerint isteni, másrészt meg borzasztó optimális arányban veszi fel a pincehideg balatoni rozéfröccsöt.
A paprikákat egy sütőpapírra tesszük, meglocsoljuk egy pici olajjal, és kb 200 fokos sütőben 15 perc alatt addig sütjük, amíg kívülről kicsit felpúposodik és megpörkölődik a héjuk. Nem árt forgatni közben, hogy minden oldalról jól átsüljön. A sütés 10. percében dobáljunk mellé pár szelet nyers füstölt sonkát.
A megsült paprikákról egy összegyűrt papírtörlővel könnyen lehámozhatjuk a kormos héjat. Ezután tegyük őket még forrón egy mélytányérba és locsoljuk meg bőven olivaolajjal. Hagyjuk kihűlni, így az olaj is átveszi a finom paprikaillatot.
Majonéz: A tojássárgáját habosra keverjük és vékony sugárban adjuk hozzá az olajat folyamatos kevergetés mellett. Ízesítjük a felsorolt hozzávalókkal, és a legvégén belekeverjük a fokhagymát.
Hozzávalók: 1 bio tojás sárgája, olaj, amennyit felvesz (szűk 1 dl), 1 kávés kanál mustár, néhány csepp citromlé só, bors, 1 gerezd fokhagyma pépesre zúzva, minimális porcukor, fejenként 1 piros (kápia), 1 sárga, és egy zöld (csípős) paprika, jó minőségű olivaolajból annyi, amennyi a kész sült paprikákat egy mélytányérban kb negyedig ellepi
Jó régen nem írtam, az elmúlt egy évben teljesen az anyai teendőkre öszpontosítottam, és bár tudom hogy mások szuperül megoldják a blogolást akár újszölött bébik mellől is, úgy tűnik, én minden time management tréningről hiányoztam... Az egy év kihagyás nagyon sok, nem is hittem, hogy visszatérek, de annyian hiányolták az újabb recepteket, hogy el sem hittem:-). Nem gondolom persze, hogy tömegek rágták éjjel a párnájukat álmatlanul a nem frissülő Mennyei Mignon miatt, de annyi teljesen meglepő helyről kaptam sürgető megjegyzéseket a folytatásra, és persze nekem is hiányzott már, úgyhogy itt vagyok. Semmi puccos recept a visszatérés alkalmából, egyszerű finom nyári leves, Gergő kedvence.
Hozzávalók:
3 cső kukorica, 1 nagy fej vöröshagyma, 10 dkg vaj, 1 kis paprika (tv), 1/2 húsleveskocka, 1 marék snidling, 1 dl tejszín (20%), fél zacskó pattogatott kukorica, 1 piros csilipaprika
Éles késsel levágjuk a kukoricaszemeket a csőről. Egy lábasban megolvasztunk 1 evőkanál vajat, és megfonnyasztjuk rajta a hagymát és a paprikát. Beletesszük a kukoricát, felöntjük annyi vízzel, hogy jó bőven ellepje, és lassan főzzük kb 30 percig. beledobjuk a leveskockát, persze a profi szakácsok, és mindenki, akinek húslevese, vagy csirke alapleve várakozik a hűtőben az használja azt, de biztos vagyok benne hogy álszent duma és 90%-ban kamu, hogy egy átlagos háztartásban ezek felhasználásra várva, fagyasztva sorakoznak a hűtőben. Mondom 90%-ban, tisztelet a maradék 10% kivételnek.
Szóval főzzük főzzük a levest, közben kipattogtatjuk a kukoricát, felaprítjuk a snidlinget és a méregerős csilit is.
Egy botmixerrel pürésítjük a levest, és hozzáadjuk a tejszínt, ezzel egyet forraljuk, és beledobjuk a kicsire vágott snidlinget. A maradék vajat felforrósítjuk, beledobjuk az apróra vágott csilit, kicsit megsózzuk, és beleforgatjuk a pattogatott kukoricát. Úgy időzítsünk, hogy egyszerre legyenek kész, és tálaláskor egy-egy kanállal pakoljunk a vajas pattogatott kukoricából minden tányér leves tetejére.
Megláttam a piacon a frissen érkezett fejes salátákat, és egyből egy jó tojásos galuska jutott eszembe. Tojásos galuskát mindig salátával eszem, más kajákhoz viszont soha nem szoktam csinálni (pedig az újkrumpliból készült paprikás krumpli is finom vele)
Mamától már régóta hallom, hogy milyen jó galuska receptet talált a neten, nem ragad, nem eseik szét, kiírta, de már nem tudja honnan származik. Most mégis megtalálta az eredetijét. Kár, hogy a párizsi pullet paprikakor még ezt nem ismeretem.
A galuskát a következőképpen készítjük el. Mivel a galuskatésztát se sokat kevergetni, se állni hagyni nem szabad, ezért először a sós vizet tesszük fel forrni, és ha mér rögtön forr, akkor állítjuk össze a tésztát.
Egy mérőpohárba tesszük a tojásokat és annyi vizet öntünk hozzá, hogy 350 ml legyen, majd összekeverjük. Egy tálba öntjük a lisztet, a sót és hozzáadjuk a mérőpohár tartalmát. Fakanállal gyorsan összedolgozzuk, majd kiszaggatjuk. Ezt a mennyiséget két-három adagba szaggatjuk, nem egyszerre. Ha a galuskák feljöttek a víz tetejére, már készen is vannak. Forró olajba szedjük és megforgatjuk.
Elkészítjük a rántottát, majd mikor még kicsit rezgős, rátesszük a kifőtt galuskákra.
A salátaöntet arányait nem tudom, de fél deci vízbe ízlés szerint teszünk sót, cukrot, ecetet. Akkor jó, ha nagyon fűszeres. Leöntjük vele a jól megmosott, levelekre szedett salátát.
Még egy spárgás gyors vacsora. Szerintem finom lehet másfajta zöldséggel is, de még nem próbáltam. A készen vett leveles tésztára ráöntjük a tejfölös tojásos krémet, rárendezzük az előzetesen félig megpárolt spárgákat, és 15 percre a sütőbe toljuk. Elképesztően finom. Másnap is.
Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 1 nagy tejföl, 2 tojás + 1 tojás sárgája, só, bors, szerecsendió, 1 csomag spárga, tetejére zöld csilli a csípősszájúaknak
A spárgát előkészítjük. Megmossuk, eltörjük, majd 5 percig lobogó víz felett pároljuk. A levelestésztát kihengergetjük és a sütőpapíros felével egy tepsibe helyezzük. A tejfölt a tojásokkal és a fűszerekkel összekeverjük és a tésztára öntjük. A spárgákat elrendezzük a tetején. Megszórjuk karikára vágott zöld csillivel. 180 fokos sütőbe toljuk 15 percre, vagy annyira, hogy a tészta szép szép barnára süljön.
Odavagyok a spárgáért. Amióta szezon van hetente legalább kétszer csinálok valami spárgásat. Tudom, hogy aki nézi a blogot, ezt nem mondaná meg... De hiába van nyár, és sokáig világos, valahogy mégsem sikerül normális képeket készítsek.
Az alábbi recept penne tésztával lenne elegáns, a spárgákat pont akkora darabokra vágva, mint a tollhegyek. Ezúttal persze csak spagetti volt otthon.
Elkészítési ideje pont annyi, amennyi alatt a tészta megfő, tehát nem több, mint 10 perc. Lehet még dúsítani tojássárga-parmezán-bors keverékével, lehet rá szórni pirított bacont, de a zsenge spárga, a fokhagyma, az olívaolaj és a bors önmagában is megteszik a magukét.
Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, fél csomag tészta (3 főnek), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors
Feltesszük a vizet forrni. közben megmossuk a spárgát és ott törjük el, ahol magától roppan. Az alsóbb (általában hosszabb) véget kidobjuk, a felsőbb véget akkora darabokra tördeljük, mint a penne tészta.
Egy serpenyőben olajat hevítünk, megdinszteljük a szétpréselt fokhagyma gerezdeket, beleszórjuk a spárga darabokat és megpirítjuk őket. Sózzuk, borsozzuk, és amint kifőtt a tészta, összeforgatjuk a kettőt. Kicsit még rápirítunk a serpenyőben és ehetjük is.
Ha kedvünk van, előzetesen összekeverünk 2 tojássárgáját reszelt parmezánnal és jó sok borssal, és azt is a tésztára öntjük (már akkor, amikor levettük a tűzről). Vagy piríthatunk rá bacont, amivel a végén megszórjuk a tésztahalmokat.
Hernyusz barátnőm kimondta a boldogító igent. Ennek tiszteletére még az esküvő előtt összegyűltünk egy koccintásra, illetve hogy átadjuk a kenyérpirítót, a gőzölős vasalót és a hímzett törölköző szettet. Mivel drága barátnőim csak ritkán vesznek magukhoz ételt, akkor is csak szénhidrátmentes fehérjedús harapnivalót, a menü is ehhez igazodott.
Hozzávalók: 1 zacskó bébispenót, 1 szikkadt zsemle/kenyér, 10 deka olvasztott vaj, 12 deka kék sajt, 1 körte, 1 csomag újhagyma, grillcsirke maradék, vagy 1 csirkemell apróra vágva és kisütve
az öntethez: 1 deci olivaolaj, fél deci balzsamecet, só, bors, fokhagyma
Egy serpenyőben összeolvasztjuk a kék sajtot és a vajat, majd a kockára vágott kenyeret/zsömlét beleöntjük. Jól összekeverjük, hogy a kenyérdarabok felszívják az öntetet, majd tepsire fektetve 180 fokos sütőben 5 perc alatt megsütjük.Ha nem találtunk grillcsirkét, vagy frissen szeretnénk elkészíteni a húst, akkor csíkokra vágjuk a csirkemellet, a serpenyőbe még rakunk egy kis vajat és egy kis olivaolajat és megsütjük a csirkemell csíkokat. Ha grillcsirkénk van, apró darabokra tépkedjük.
Elkészítjük az öntetet. 1 deci olivaolajat és fél deci balzsamecetet összekeverünk, jól megsózzuk és borsozzuk, ha szeretnénk, nyomhatunk bele egy fokhagymát is.
A bébispenótot tálba öntjük, a körtét rákockázzuk, az újhagymát rákarikázzuk, a húst rászórjuk. Meglocsoljuk az öntettel, és rászórjuk a kenyér darabokat.
Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.
Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)
Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.
Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors
A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.
Mindig azt hittem, hogy ha egyszer terhes leszek, akkor fogja majd csak a blog igazán aranykorát élni, hiszen lesz időm receptek keresgélésére, inspirálódásra, főzésre, és főleg a természetes fénynél történő fotózásra. Nem számoltam a 4 hónapig tartó folyamatos rosszulléttel, émelygéssel és kajaundorral, mely alatt nem hogy főzni, még rendes ételre gondolni sem igen tudtam. Ekkor kezdtek alaposabban elmaradozni a posztok.Aztán abban a tévhitben éltem hetekig, hogy később, a hányingeres korszak elmúlásával majd mindent bepótolok, és naponta kreálok valami izgalmasat a konyhában, de ahogy érzékeltétek itt sem minden úgy alakult, ahogy terveztem. Ugyanis semmi újat nem főzök szinte hónapok óta, csak ugyanazokat a kajákat kívánom, semmi kreativitás, kísérletezés… Most mégis azt gondoltam, hogy megosztom itt ezeket is, bár tudom, hogy nem a bazi nagy kreativitás okán lesznek érdeklődésre igényt tartók.
A fenti rizst kicsit saját magam becsapására készítem (nagyon gyakran). Semmi különleges nincs benne ugyanis, de azáltal, hogy pálcikával lehet enni, olyan, mintha valami egzotikus kaja lenne – mostanában ezeket kívánom ugyanis a legeslegjobban. De persze nem ehet egy kismama egyfolytában csípőset, és fűszereset, még ha állandóan úgy is érzi, hogy megzavarodik érte, így átverésnek például tök jó a sült rizs. Variálni is lehet persze, de én nem szoktam, ezt a legegyszerűbb és leggyorsabb verziót csinálom mindig.
Hozzávalók: 1 csésze rizs (thai vagy indiai, vagy ha ezek nincsenek kéznél, akkor valami sima, de jobb minőségű), 1 kanál napraforgóolaj (ha van szezámolaj, használjunk azt, ha nincs, emiatt ne vegyünk…), 2 db tojás, 1-2 szál újhagyma, 1 gerezd pépesre tört fokhagyma, 1-2 evőkanál sötét szójaszósz, 1-2 evőkanál halszósz (tehet bele egy kis kanál reszelt gyömbért is, aki szereti – én nem sajnos)
A wokban (serpenyő) olajat forrósítunk, beleöntjük a felvert tojást. Gyorsan kevergetve enyhén átsütjük. A tojást keveset kell sütni, mert könnyen kiszárad. A tojást kiszedjük egy tányérra, a serpenyőbe újra kell egy pici olaj, ha forró, beletesszük a fokhagymát és az újhagymát, ha a hagyma illatozik, mehet a főtt rizs, és folyamatos kevergetés mellett addig sütjük, amíg a szemek szét nem válnak, és enyhén át nem pirulnak, végül ráöntünk egy kevés szójaszószt, halszószt, jól átkeverjük és kész. Sózással óvatosan, a szója- és halszósz miatt!
Bár már évek óta szinte minden héten átfutom a Nők Lapját, nagyon ritkán találok benne olyan receptet, amely felkelti az érdeklődésemet. Nem bántásból írom, tudom, hogy nem vagyok a célcsoportban (viszont cserébe a Nagyi azt mondta a múltkor, átlapozva Nigella nyári szakácskönyvét, hogy ennél bénább kajákat még életében nem látott, és nagy kár volt ezekért egy könyvet kiadni :-)). Szóval kinek ez, kinek az. Ezért is kellemes meglepetés az alábbi süti, ugyanis a Nők Lapjában találtam, és már kb. tizedszerre sütöm, és mindig sikert arat. Percek alatt megvan, és forrón, egy kis friss tejszínhabbal nagyon jó…
A recepten a saját tapasztalatok alapján itt-ott változtattam.
A csokit a tejben felolvasztjuk, hozzáadva a kristály- és vaníliáscukrot. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a kókuszt, a morzsára tört kekszet, kakaót és a lisztet, majd jól összekeverjük. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a töltelékhez keverjük, a fehérjéből habot verünk, majd a már kihűlt masszába óvatosan beleforgatjuk. Egy réteslapot lefektetünk, megkenjük olvasztott vajjal, rá a következő réteslap, újra vaj és újra réteslap következik. Megtöltjük a masszával (a végeit feltétlenül hajtsuk be). A rétesek tetejét megkenjük vajjal, és 200 C-ra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt hirtelen megsütjük. Ezután pár percre kinyitjuk a sütő ajtaját - hogy hamarabb lehűljön -, levesszük a hőfokot 150 C-ra, és az ajtót visszahajtva, még 10 percig sütjük. Felvágás előtt legalább 15 percig pihentessük. A tetejére (bár az elveimmel tökéletesen ellenkezik) szórjunk egy kis vaníliás porcukrot – így lesz tökéletes.
Mielőtt elkezdődött volna ez az egész terhesség dolog, már akkor is világ életemben borzasztóan meg tudtam kívánni egy-egy ételt, és addig nem tudtam kiverni a fejemből, míg hozzá nem jutottam valahogy. Ezen a tulajdonságomon persze nem segített a babavárás, sőt. A legképtelenebb dolgokat tudom megkívánni a legképtelenebb időpontokban. Persze az ember uralkodik magán ideig-óráig, úgyhogy a Gergőnek nem kell éjjel csokis fánkért, savanyított patisszonért vagy főtt kukoricáért rohanni, de záros határidőn belül hozzá kell jutnom, mert különben addig nem tudok másra gondolni. Az indiai kaja is ilyen. Fix, hogy a kisgyerek a hasamban imádja a fűszeres dolgokat, mert szinte állandóan az indiaiban lógnék, és ennék szinte mindegy, hogy mit, húst, halat, zöldséget, rizst, lencsét.
Ez egy otthoni gyors indiai recept, egyszerű, könnyű, hiperfinom. Garam masala kell hozzá, ez a különböző delikáteszekben, ázsia boltokban könnyen beszerezhető, de jó hír, hogy a fűszerkeverék otthon is elkészíthető kb. 3 perc alatt, a következő alapanyagokból: fahéj, szegfűszeg, fekete bors, római kömény, kardamom, szerecsendió. (az összetevőket száraz serpenyőben megpirítjuk, majd finom porrá őröljük.)
Hozzávalók 2-3 főre: ½ kg csirkemell, 5 dl natúr joghurt, 2 ek garam masala, 1 csilipaprika, 3 marék zöldborsó, 1 tk pirospaprika, 3 ek sűrített paradicsom, kevés olaj, 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma
A nagyon apróra vágott hagymákat 3-4 evőkanál olajon megpirítom, rászórom a fűszerkeveréket, alaposan összemelegítem, hogy az aromák minél jobban kioldódjanak. Mikor már illatozik, mehet rá a piros paprika, a csirke és 1 dl víz, ezt aztán lefedve 10 percig párolom, eddigre a hús jól beszívja a fűszereket. Ezután következik a sűrített paradicsom, és beleszórhatjuk a zöldborsót is. További néhány perc párolás után ráöntöm a joghurtot, ezzel éppen csak összeforralom és kész. Sima rizs illik hozzá, melynek a főzővizébe pár szem szegfűszeget teszünk.
Ez a végtelenül egyszerű krém pirítósra is kiváló, de mártogatósként is istenien használható. Valójában egy ízesített tejfölös túró, ami talán meglepő benne, az a szezámolaj jelenléte, ami nagyon érdekessé, illatossá és karakteressé teszi. Ez is a kísérletező kedvű Judit barátnőm találmánya, aki sokszor kénytelen a borozós estéken valami spontán harapnivalóval előállni. Másodpercek alatt elkészíthető, mégsem szokványos, kifejezetten sikerorientált, és minimális idővel rendelkező vendéglátóknak.
Hozzávalók (3-4 főre): 1 csomag sovány túró, 1 pohár tejföl, 1 gerezd fokhagyma (nem kell, hogy domináljon az íze), 1 nagy csomag petrezselyem, és a lényeg: 4-5 evőkanál szezámolaj (ha már veszünk, nagyon érdemes a drágább fajtát venni, sokkal karakteresebb, ízesebb), 8-10 evőkanál hántolatlan szezámmag, só őrölt bors.
A túrót, a tejfölt, a reszelt fokhagymát és a szezámolajat alaposan kikeverjük, és beletesszük a nagyon apróra vágott petrezselymet. A szezámmagot 1 ek szezámolajon megpirítjuk, nagy részét a krémhez adjuk, a maradékot a tetejére szórjuk. Barna kenyeret pirítsunk hozzá.
Semmiképpen nem akarom feltalálni a spanyolviaszt (egy kollégám szerint viaszkot), biztos rengetegen grilleztek már friss rákot faszénen. Most azoknak hívnám fel a figyelmét erre a kivételesen finom és ínyenc fogásra, akik eddig csak csirkemellben vagy maximum tarjában gondolkodtak egy kerti sütés alkalmával. Még lesz is valamennyi jó idő, aki teheti, tegyen egy próbát, isteni franciás, könnyű vacsorában lesz része. A grillezett rák mellé kötelező jelleggel sült koktélparadicsomot készítünk, és lehetőség szerint bagettet eszünk. Másra nem is nagyon van szükség, egy jégbehűtött rozén kívül persze.
A rákokat locsoljuk meg olivával, alaposan keverjük bele az apróra vágott fokhagymát és lehetőség szerint 2 órára tegyük a hűtőbe. A koktélparadicsomokat vágjuk félbe, tegyük egy tepsibe és alaposan locsoljuk meg valami drága balzsamecettel. (aki nem szánja rá a balzsamecetre azt a nem kis összeget, amibe a jobb fajták kerülnek, annak soha a büdös életben nem lesz fogalma arról, hogy miről beszélek). A balzsamecet, a paradicsom leve ugyanis a sütőben karamellizálódik, és az olajjal összekeveredve krémes bársonyos szószt alkot, amit majd a bagett héjával mártogatunk a tepsiből. kb. 30 pecig kell sütni.
Hozzávalók: ½ kg rák (páncéllal együtt), ½ kg koktélparadicsom, fél fej fokhagyma balzsamecet, olivaolaj. A legjobb friss rákból, nekünk a szuper kapcsolatokkal rendelkező barátnőnkön keresztül sikerült frisset kapnunk, de csináltam már fagyasztottból is, és az is teljesen rendben van.
Nem kifejezetten nyári desszert, de hát mit csináljak, ha annyira kívántam a legutóbbi áfonyás palacsintát, de csak néhány szottyadt banán hevert a gyümölcsös tálban...
A karamell öntet annyira finom, és annyira jó passzol a banánhoz, hogy a palacsintahalom egy perc alatt elfogyott, az utolsókhoz, már karamell sem jutott, legnagyobb bánatomra...
Hozzávalók: 20 deka liszt, 1 tk sütőpor, 2 tojás, 4 deci tej, kis olvasztott vaj, 3 banán
a karamell öntethez: 10 deka cukor, 10 deka vaj, 3 ek golden syrup (nekem pont volt, akinek nincs, az használjon 15 deka cukrot), kb 1,5 deci tejszín
A palacsintához robotgéppel elkeverjük a hozzávalókat, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a karikára vágott banánokat.
A serpenyőben felolvasztunk egy kis vajat, így sütjük ki a tenyérnyinél nem nagyobb palacsintákat.
Közben elkészítjük a karamell öntetet: egy kis lábasban összemelegítjük a vajat a cukorral és a sziruppal, majd ha már minden felolvadt és megpörkölődött, akkor hozzáadjuk a tejszínt is. (Később, ha besűrüsödik, adhatunk még hozzá).
A palacsintákat banánkarikákkal és karamell öntettel tálaljuk. Leírhatatlan...
Odavagyok az egyszerű ételekért. Egy vajas kifli, egy jó paradicsomos spagetti vagy akár egy sós avokádós pirítós...hm... Nem nagy flanc az egész, mégis a hozzávalók íze vagy minősége miatt rabulejtenek.
Az egyszerű ételek azért is jók még, mert roppant gyorsan elkészülnek. A következő étel is ilyen, hazaéréstől, egészen pontosan a konyhába belépéstől számított 20. percben asztalterítéssel együtt garantáltan el lehet kezdeni a vacsorát. Egy jó pohár hideg fröccsel, friss bagettel tunkolva a paradicsomos szószt, nincs is idálisabb a napi élmények átbeszélésére. Mégis... Ha mindezt egy naplementébe hajló teraszon tennénk. Giccses, giccses, de ha velünk történik, mégsem olyan rossz.
Hozzávalók: 1 gerezd fokhagyma, 25 deka koktélparadicsom, 15-20 nagyobb fagyasztott vagy friss rák, só, bors, bagett
Egy serpenyőben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott fokhagymát, beledobjuk a rákokat, majd a félbe vágott paradicsomokat. Lefedjük és kb 10 percig főzzük, amíg a rákok megfőnek, a paradicsomok pedig összeessenek. Sózzuk, borsozzuk és már ehetjük is.
Az utóbbi időben nagyon megszerettem az áfonyát, magában is jó, de szinte bármilyen édesség gyümölcs alapjaként emlékezetes íz és színélményt nyújt. Minden szakácskönyv reggelire ajánlja az amerikai palacsintát, én valahogy sose tudtam elképzelni, hogy hogy van arra valakinek ideje reggel, hogy nekiálljon egyenként kisütni a palacsintákat, és utána még arra is maradjon ideje, hogy leüljön és kiélvezve az ízeket elfogyassza a duci kis palacsintákat. Pedig tényleg meg lehet csinálni, na nem egy hétfő reggelen, de egy vasárnap reggelre tökéletes, nem több, mint 20 perc! A tésztában nincs cukor, de az áfonya miatt mégis kellemesen édes. Azért azzal ne áltassuk magunkat, hogy nullkalóriás a reggelink, a juharszirup bepótol mindent.
Hozzávalók: 20 deka liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 3,5 deci tej, 20 deka áfonya, vaj vagy olaj a sütéshez. Cukor- vagy juharszirup a tálaláshoz.
Robotgéppel keverjük össze a tojásokat a tejjel, majd adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet és egy kis olvasztott vajat. Öntsük a tésztába az áfonyát. Egy nagyobb serpenyőben melegítsük fel az olajat vagy a vajat és nagyobb kanállal kis tésztahalmokat kanalazzunk a serpenyőbe. Nekem elfért belőlük 3 is egyszerre, ami jelentősen meggyorsítja a sütést. Öntözzük meg juharsziruppal, vagy szórjuk meg porcukorral, esetleg, de ez már nagyon durva, együnk hozzá egy kis fagyit...
Néhanapján megengedem magamnak, hogy vegyek egy kis rákot. Fagyasztottatt, így nem muszáj az egészet rögtön elhasználni. Ilyen csábítás esetén azért jó, ha van az embernek egy gasztroblogja, mert azzal az érvvel, hogy mégsem rakhatok fel unalmas, hétköznapi kajákat mindig, egész jól le tudom csendesíteni a lelkisimeretemet.
Ez a különleges malajziai étel, az aktuális kedvencem, rák, cukorborsó, tészta, koriander, minden amit szeretek. Kedvünk szerint csinálhatjuk erősebbre, vagy úgy, hogy jobban teret engedjünk a többi íz kiteljesedésének.
Nem is tudom eldönteni, hogy tésztával, hús étellel vagy levessel van-e dolgunk, de azt hiszem mindegy is...nagyon finom, ez biztos!
Hónap vége felé meg lehet próbálni csirkemellel is....
Megéri!
Hozzávalók: 30 deka kínai rizstészta, 2 hagyma, 1 púpos evőkanál tom yum csili paszta, 3 deci kókusztej, 4 deci húsleves alaplé (találtam az ázsiai boltban tom ka kai, és tom yum leveskockát!!!!), ízlés szerint egy kis hallé és szójaszósz, 20-30 deka királyrák/garnéla, 15 deka borsó, babcsíra
tetejére: újhagyma, limelé, és koriander!
A risztésztát 4 percig forraljuk sós vízben, majd leszűrjük.
Közben olivaolajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, felöntjük a kókusztejjel és a húslevessel, beleszórunk egy kis csiliport. Mivel én tom yum leveskockából csináltam a húslevest, csak egy kis csilit használtam az erősség kedvéért. Aki sima húslevessel főzi, bármilyen sárga/zöld/piros curry pasztát tegyen a mártásba. Forraljuk 2 percig, majd borítsuk bele a rákokat és a borsót. Ízesítsük szójaszósszal és halszósszal.
A tésztára szedjük rá a rákos levest, szórjuk meg újhagymával, babcsírával és friss korianderrel.
Nálam a pénteki vacsoravendégségek a legstresszesebbek. Aznap én nyilván ugyanúgy dolgozom mint máskor, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben hatra érek haza. Leggyakrabban fogalmam sincs még reggel, hogy mit készítsek, a bevásárlást jó esetben ebédidőben intézem. Múlt pénteken pedig a takarítónő is csúnyán kibabrált velem, csak reggel szólt, hogy közbejött valami, nem tud jönni, és mikor körbenéztem a lakásban arra gondoltam, hogy elsírom magam, aztán pedig arra, hogy lemondom az egészet. Végül egy nagy levegővel úgy döntöttem ez egy szép kihívás, én meg pont ezeket szeretem (vagy mittudomén :-))
Mikor beértem a munkahelyemre, rögtön láttam, hogy az ebédidőre tervezett bevásárlásnak lőttek, egész nap megbeszélésekkel telt, és mikor 6-kor nagy nehezen elindultam haza már az is világos volt, hogy csak a kisbolt kínálatából rögtönözhetek, esélyem sincs az Intersparba eljutni. Ebben a válsághelyzetben született a fenti vacsora, mely igazi sikersztorinak bizonyult.
Egyszerre izgalmas és egyszerű, gyorsan elkészül, és nem igényel extra hozzávalókat. A sütőzacskót imádom, az ilyen esetekben életet ment, lehet, hogy bővebben is kitérek majd az erényeire egy külön posztban – most csak tőmondatokban: gyors, egyszerű, és a végeredmény minden esetben kiváló.
Tehát pakoljuk a zacskóba a következőket (ekkora mennyiségnél 2 zacskóra van szükség): besózott húsok, koktélparadicsom, zöldfűszerek, negyedekbe vágott lime, néhány ek olaj. Az egészet jól masszírozzuk össze, zárjuk be a zacskó száját, szurkáljuk meg néhol egy hústűvel, helyezzük egy tepsibe, és kb. 30 perc alatt süssük készre. (az utolsó 5-10 percben kivághatjuk a zacskó tetejét és így még jobban megpirulhat a hús).
Amíg sül, pirítsuk meg az apróra vágott fokhagymát dobjuk rá a villával összetört avokádót, a felaprított paprikát és néhány elnegyedelt koktélparadicsomot. Az egészet pirítsuk jól össze, majd öntsük fel a tejszínnel. Jól borsozzuk meg, majd keverjük össze a kifőtt spagettivel. Az egészet tegyük egy nagy tálba és jöhetnek rá a zacskóból kihalászott csirkecombok.
Hozzávalók: 6főre: 2 kg vegyesen csirkecomb és csirkemell, 2 zöldcitrom, néhány koktélparadicsom, 1dl oliva olaj, zöldfűszerek vegyesen: rozmaring, zsálya, kakukkfű, 4 érett avokádó, 4 tv paprika, 8 gerezd fokhagyma, 6 dl tejszín, fehér bors, szerecsendió, 10 dkg vaj, 3 csomag spagetti
