Gyerekkorunkban minden nyáron volt Visegrádon kürtőskalács sütés. Mindannyiunkban édes emlékeket ébresztett, ahogy a tűz mellett vártuk, hogy elkészüljön a kürtőskalács, és bár az összes ujjunk leégett, téptük ki egymás kezéből a forró tésztát.
Jó tíz évvel az utolsó után, most felnőttek nélkül próbálkoztunk.
(Igazából ennek a bejegyzésnek is a Dunabogdány vagy még inkább a Visegrád gasztrohoz kéne tartoznia. )
Hozzávalók (kb 10-15 fős társaságra a duplája kell): 1kg liszt, 2 egész tojás, 4 tojás sárgája, 12 evőkanál olvasztott vaj, 12 evőkanál porcukor, 2 cs. szárított élesztő, 1 kávéskanál só, 1/2 liter meleg tej
a kenéshez: kb 25 deka vaj felolvasztva, kristálycukor, dió
Akkor a legjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű. A liszt közepébe mélyedést csinálunk, belerakjuk a tojásokat, cukrot, sót, az élesztőt és egy kis tejet. Ha porélesztőből csináljuk, nem kell előtte felfuttatni, ha simából, akkor ajánlott. Elkezdjük gyúrni a tésztát. Folyamatosan rakjuk bele a maradék langyos tejet. Elég sokáig kell dagasztani, egészen addig, hogy már nem ragad hozzá se a kezünkhöz, se az edény falához. Amikor már jó ruganyos állagú, akkor bele lehet rakni az olvasztott vajat és azzal is egy kicsit dagasztani.
Cipót formázunk belőle (ettől egy kicsit lágyabb lesz a tészta állaga, hogy cipót gyúrjunk, de valami olyasmi formát), megszórjuk liszttel és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Erre kb. 1 óra kell.
Lisztezett felületen kis adagonként fél-egy cm vastagra nyújtjuk, és derelyevágóval a képen látható módon hosszú csíkot készítünk belőle.
A kürtőskalács sütő fát (mi Erdélyből szereztük be, itthon nem tudom honnan lehet), előmelegítjük a parázs felett. A meleg fát megkenjük olvasztott vajjal.
A következő művelet 3 személyes: egyvalaki lassan tekeri a fát, a másik adogatja a tésztát, a harmadik pedig tekeri fel a fára a tésztát egyenletesen egymás mellé. Ha a fa tetejére értünk a tészta végét az előző sor alá dugjuk.
A kezünkkel kicsit megnyomkodjuk, hogy összeálljanak a csíkok.
Megkenjük egy kis olvasztott vajjal és belehengergetjük kristálycukorba.
Mehet a parázs fölé, ahol folyamatosan forgatni kell, mert nagyon konnyen megég.
Ha már félig kész, és a cukor rákaramellizálódott a tésztára, belehempergetjük durvára vágott dióba. Ezt is rápirítjuk és már húzhatjuk is le a fáról.
Megláttam a piacon a frissen érkezett fejes salátákat, és egyből egy jó tojásos galuska jutott eszembe. Tojásos galuskát mindig salátával eszem, más kajákhoz viszont soha nem szoktam csinálni (pedig az újkrumpliból készült paprikás krumpli is finom vele)
Mamától már régóta hallom, hogy milyen jó galuska receptet talált a neten, nem ragad, nem eseik szét, kiírta, de már nem tudja honnan származik. Most mégis megtalálta az eredetijét. Kár, hogy a párizsi pullet paprikakor még ezt nem ismeretem.
A galuskát a következőképpen készítjük el. Mivel a galuskatésztát se sokat kevergetni, se állni hagyni nem szabad, ezért először a sós vizet tesszük fel forrni, és ha mér rögtön forr, akkor állítjuk össze a tésztát.
Egy mérőpohárba tesszük a tojásokat és annyi vizet öntünk hozzá, hogy 350 ml legyen, majd összekeverjük. Egy tálba öntjük a lisztet, a sót és hozzáadjuk a mérőpohár tartalmát. Fakanállal gyorsan összedolgozzuk, majd kiszaggatjuk. Ezt a mennyiséget két-három adagba szaggatjuk, nem egyszerre. Ha a galuskák feljöttek a víz tetejére, már készen is vannak. Forró olajba szedjük és megforgatjuk.
Elkészítjük a rántottát, majd mikor még kicsit rezgős, rátesszük a kifőtt galuskákra.
A salátaöntet arányait nem tudom, de fél deci vízbe ízlés szerint teszünk sót, cukrot, ecetet. Akkor jó, ha nagyon fűszeres. Leöntjük vele a jól megmosott, levelekre szedett salátát.
Nagyon szégyellem magam azért, amit a bloggal (nem) művelek. Sajnos júliusban ledöntött egy vírus, aztán a tüdőgyulladás, és az elképesztő mennyiségű munka az irodában két köhögés között. Így elmaradtak a szokásos és a kísérletezős nyári főzések is...Amikor erőre kaptam, akkor pl egy hét alatt hatszor (!!) csináltam meg Viksi rázzuk össze szilvatortáját, mindenkinek nagyon ajánlom, aki még nem próbálta, 5 perc az összeállítás, nem lehet elrontani, a siker pedig garantált.
Hogy teljesen rendbejöjjek elvonultam egy hétre Visegrádra regenerálódni. Más dolgom sem volt, mint füvetnyírni, olvasni, napozni, aludni, és az előbb felsoroltak között eszegetni... Bevallom nem nagyon főztem, de újra - mint minden nyáron - felfedeztem Dunabogdány kulináris kínálatát.
Aki valaha Dunabogdányban jár (11-es főút, kb 32-es km), még ha átutazóban van is, térjen be a Heim Sütödébe, a Dunakanyar egyik leghíresebb pékségébe. 10-15 évvel ezelőtt a Dunapart egyik lepukkant házában működött a pékség, az éjszakai falulátogatások, bulizások után hajnalonként egy kis dugipénzzel mindig hozzá lehetett jutni frissen sült forró kenyérhez. Azóta már a sváb stílusban felújítva, bolttal, nyitvatartással várja a bogdányiakat és a nyaralókat a Heim sütöde.
Igazi falusi cukrászda. A fagyijukat nagyon szeretem, kérem, habos, az igazi klasszikus ízekben kapható. A sütik nem annyira az én világom, a hagyományos vajas habos vonalat követik, mint ahogy a honlapjuk is... Inkább elvitelre ajánlom, mint beülősnek.
Jani
A cukrászda mellett két házzal árulja Jani, ami a földjein termett. Egész kiskoromtól mindig innen vettük a zöldséget, gyümölcsöt. Nem mondom, megkéri az árát, de mindig gyönyörű az áruja. A bogdányi lapos hagyma, pedig olyan édes és zsenge, mint egy újhagyma.
Borda Húsbolt, és Géza, a hentes
A Borda Húsboltot mindenki nagyon dícséri, szép húsáruja, kolbászai miatt. Én mégis eddig még mindig a másik henteshez, Gézához mentem. Feleségével viszik a boltot, amióta az eszemet tudom, bámulatos, ahogy Géza a húsokhoz nyúl, ajánlja őket, darabolja, tisztítja és csontozza. A főúton a postával szemben található.
Tejbolt
Az elmúlt időszakban nem nagyon iszom tejet, de régebben minden nyári reggelen itt kezdtem. Asványvizes üvegbe mérik ki a hatalmas fém tartályból a friss, zsíros tehéntejet. A hentes mellett van közvetlenül a főúton.
Szieszta - friss pisztráng
A falu határán van a Szieszta nevű étterem, ahol csak pisztrángot lehet kapni. Mamát a születésnapján elvittük ide, mert régi vágya volt, hogy kipróbáljuk milyen is. Különböző fűszerezéssel lehet rendelni a pisztrángot, 55 Ft/dekánként. Kakukkfüves-borsos, kukoricadarás, mandulás, szarvasgombás, füstölt (erre 45 percet várni kell, pedig azt hallottam nagyon finom). Mit mondjak, nem voltam elragadtatva az ételtől, a pisztrángnak semmi íze nem volt, bár látszott, hogy friss volt. Részemről maradok a hekknél.
Hogy mit keres a képen a kis vaddisznó? Szó sincs vaddisznópörköltről. Legnagyobb meglepetésünkre, töbször is ellátogatott hozzánk a kertbe családjával, vagy nélkülük, az egyik alkalommal Puskin őrült ugatása ellenére ennyire közel merészkedett.
Neeeem, nem. Egyikünknek sem született két gyereke az elmúlt pár hétben (de egy igen ;o) ), és nem szervezünk születésnapi bulit Szabi tiszteletére sem. Frédi és Fruzsi anyukája viszont, aki nem mellesleg a mennyei Mignon fejlécét is tervezte, új projekten töri a fejét. Szabi érkezésekor már értesülhettetek az Anikó új „gyermeke” érkezéséről is. Látogassatok el, és gyönyörködjetek... és persze akinek van kire, rendeljen...
Sziasztok!
Szeretném bemutatni nektek weboldalunkat, a Frill Prints-et, ahol letisztult, kedves és modern grafikák találhatók, babás és kisgyerekes témákban (pl. születésnapi meghívó, születési értesítő, babaváró buli meghívó...), amiket bárki online személyre szabhat gyerekének vagy családjának a saját fotóival és adataival, és mi pár nap alatt elkészítjük számára szép papíron, kitűnő borítékkal. A Frill Prints a babavárástól a gyerekek kisiskolás koráig kínál nyomtatványokat. Ambíciónk, hogy részesei lehessünk annak, ahogy az ünnepi és hétköznapi nyomtatványokon is teret kap az igényesség és a kreativitás. Megtalálhatók vagyunk a Facebook-on is, a Frill Prints rajongói oldalon.
Még egy spárgás gyors vacsora. Szerintem finom lehet másfajta zöldséggel is, de még nem próbáltam. A készen vett leveles tésztára ráöntjük a tejfölös tojásos krémet, rárendezzük az előzetesen félig megpárolt spárgákat, és 15 percre a sütőbe toljuk. Elképesztően finom. Másnap is.
Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 1 nagy tejföl, 2 tojás + 1 tojás sárgája, só, bors, szerecsendió, 1 csomag spárga, tetejére zöld csilli a csípősszájúaknak
A spárgát előkészítjük. Megmossuk, eltörjük, majd 5 percig lobogó víz felett pároljuk. A levelestésztát kihengergetjük és a sütőpapíros felével egy tepsibe helyezzük. A tejfölt a tojásokkal és a fűszerekkel összekeverjük és a tésztára öntjük. A spárgákat elrendezzük a tetején. Megszórjuk karikára vágott zöld csillivel. 180 fokos sütőbe toljuk 15 percre, vagy annyira, hogy a tészta szép szép barnára süljön.
Odavagyok a spárgáért. Amióta szezon van hetente legalább kétszer csinálok valami spárgásat. Tudom, hogy aki nézi a blogot, ezt nem mondaná meg... De hiába van nyár, és sokáig világos, valahogy mégsem sikerül normális képeket készítsek.
Az alábbi recept penne tésztával lenne elegáns, a spárgákat pont akkora darabokra vágva, mint a tollhegyek. Ezúttal persze csak spagetti volt otthon.
Elkészítési ideje pont annyi, amennyi alatt a tészta megfő, tehát nem több, mint 10 perc. Lehet még dúsítani tojássárga-parmezán-bors keverékével, lehet rá szórni pirított bacont, de a zsenge spárga, a fokhagyma, az olívaolaj és a bors önmagában is megteszik a magukét.
Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, fél csomag tészta (3 főnek), 2-3 gerezd fokhagyma, só, bors
Feltesszük a vizet forrni. közben megmossuk a spárgát és ott törjük el, ahol magától roppan. Az alsóbb (általában hosszabb) véget kidobjuk, a felsőbb véget akkora darabokra tördeljük, mint a penne tészta.
Egy serpenyőben olajat hevítünk, megdinszteljük a szétpréselt fokhagyma gerezdeket, beleszórjuk a spárga darabokat és megpirítjuk őket. Sózzuk, borsozzuk, és amint kifőtt a tészta, összeforgatjuk a kettőt. Kicsit még rápirítunk a serpenyőben és ehetjük is.
Ha kedvünk van, előzetesen összekeverünk 2 tojássárgáját reszelt parmezánnal és jó sok borssal, és azt is a tésztára öntjük (már akkor, amikor levettük a tűzről). Vagy piríthatunk rá bacont, amivel a végén megszórjuk a tésztahalmokat.
Ez a lehető legegyszerűbb ugyanakkor legfinomabb mártogatós. uborka, zeller, répa csíkkal, chips-szel, nachos-szal, vagy pirítósra kenve is finom. Mindig nagy népszerűségnek örvend, és soha senki nem gondolná, hogy 3 hozzávalóból 5 perc alatt lehet elkészíteni.
Hozzávalók: 2 doboz parmalat krémsajt (250 grammos, Tescosból is nagyon finom, vagy Philadelphia, aki el van eresztve), 2 gerezd fokhagyma, fél marék kakukkfű,só, bors
A krémsajtot összekeverjük az átpréselt fokhagymagerezdekkel, apróra vágjuk a friss kakukkfüvet, és belekeverjük a sóval, borssal együtt. Kész.
Hernyusz barátnőm kimondta a boldogító igent. Ennek tiszteletére még az esküvő előtt összegyűltünk egy koccintásra, illetve hogy átadjuk a kenyérpirítót, a gőzölős vasalót és a hímzett törölköző szettet. Mivel drága barátnőim csak ritkán vesznek magukhoz ételt, akkor is csak szénhidrátmentes fehérjedús harapnivalót, a menü is ehhez igazodott.
Hozzávalók: 1 zacskó bébispenót, 1 szikkadt zsemle/kenyér, 10 deka olvasztott vaj, 12 deka kék sajt, 1 körte, 1 csomag újhagyma, grillcsirke maradék, vagy 1 csirkemell apróra vágva és kisütve
az öntethez: 1 deci olivaolaj, fél deci balzsamecet, só, bors, fokhagyma
Egy serpenyőben összeolvasztjuk a kék sajtot és a vajat, majd a kockára vágott kenyeret/zsömlét beleöntjük. Jól összekeverjük, hogy a kenyérdarabok felszívják az öntetet, majd tepsire fektetve 180 fokos sütőben 5 perc alatt megsütjük.Ha nem találtunk grillcsirkét, vagy frissen szeretnénk elkészíteni a húst, akkor csíkokra vágjuk a csirkemellet, a serpenyőbe még rakunk egy kis vajat és egy kis olivaolajat és megsütjük a csirkemell csíkokat. Ha grillcsirkénk van, apró darabokra tépkedjük.
Elkészítjük az öntetet. 1 deci olivaolajat és fél deci balzsamecetet összekeverünk, jól megsózzuk és borsozzuk, ha szeretnénk, nyomhatunk bele egy fokhagymát is.
A bébispenótot tálba öntjük, a körtét rákockázzuk, az újhagymát rákarikázzuk, a húst rászórjuk. Meglocsoljuk az öntettel, és rászórjuk a kenyér darabokat.
Ha a Másik Mignonnak rossz a time managementje, akkor nekem talán nem is létezik. Nem kell ellátnom és felügyelnem a nap 24 órájában Szabit, a férjemnek sem kell vacsorát főzzek, és mégis. Nem jut időm postolásra. Főzni főzök. Fotózni már kevésbé, mert valahogy sose jön össze, a posztolás pedig...vagy munka előtt csinálom reggel 8-tól, vagy munka után este 8-tól, vagy halogatom....
Jó két hete a csajokkal a csütörtöki Klassz helyett elmentünk kipróbálni a Mák Bistrot, és gasztronómiailag felejthetetlen élményben volt részünk. A hely honlapján lévő fotóról inkább úgy tűnik, mintha romkocsma lenne, de nem az. Az egykori LouLou helyén van, nagy on jó hangulatú, egyszerű berendezés, fa asztalok és székek, egy nagy bárpult szőlőlugassal körbefuttatva, az egyik fal feketével lefestve az aznapi menüt mutatja.
A pincér srác rendkívül kedves és segítőkész, nem tudja elégszer hangsúlyozni, hogy az adagok kicsik. De mennyire? Nagyon. - válaszolja
És tényleg. Naggggyon kicsi. De annál is finomabb.
Italválasztékban nem a hagyományos üdítőket kínálják, házi málna, menta és bazsalikom szörp van. Egytől egyik mindegyik elképesztő finom.
Kenyeret biztos ami biztos rendelünk. Aztán megint és megint.
Úgy döntöttünk, hogy mindenki választ két félét, és majd kóstolgatjuk egymásét.
Rendeltünk tojáslevest, legalább három libamájat spárgával, tökfőzeléket, vörös márnát, szarvast, kacsacombot, kacsa nyelvet, coq au vint. Az egyik köret pirított polenta volt, amit nem kóstoltam, de állítólag épp hogy meg nem szólalt. Egytől egyig mindegyik fantasztikusan finom volt. Bár az is igaz, hogy mindegyikből 3 adagot tudtunk volna megenni.
A szakács a Csalogány 26-ból igazolt át.
A desszert már jóval nagyobb volt, akkora mint a főételek...A mákos guba utánozhatatlan, a csoki is (háromféle belga csokiból készítik), és a bab au rhum is maradandó élményt nyújtott.
Végül is jól laktunk, ami nagy részben a kenyérnek is köszönhető.
A roppant kedves felszolgáló fiú is elárulta, hogy azért néhány szalámis szendviccsel érkezik otthonról...
Vacsorázni, fiúval menni, nagy családi vasárnapi ebédre nem alkalmas, de dumálni és csipegetni, gurmankodni, kóstolgatni annál inkább. A hangulat és az íze utánozhatatlanok.
A Facebookon nyomon lehet követni a folyamatosan változó menüt.
Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, és erről a fórumról is puszit küldünk azoknak, akik drukkoltak nekünk. Szabolcs szupecuki, szupergyönyörű és szuperaranyos :-), bár a napjaink egyelőre húzósak. Mert a szüléssel kapcsolatban ugyanis az égvilágon mindenre felkészültem, nem sok meglepetés érhetett volna, ezt biztosan állíthatom, de erre az időszakra már nem láttam előre, úgyhogy itt azért gyakran kibillenünk mindannyian a komfort zónánkból :-). Persze főleg én, mert a fiacskám általában persze csak eszik aztán meg alszik, mint aki jól végezte a dolgát. Engem viszont a kényelmes, terhesség alatti 10-12 órás alvások után enyhén szólva sokkol a most nem ritkán összesen 2-3 óra :-) A szülésről húszmilló rémtörténetet végighallgattam, de senki nem beszélt arról a lógó nyelvű, véres szemű zombiállapotról, ami a gyanútlanul hazaérkező kezdő kismamára vár otthon :-)
Igyekszem a konyhai dolgokkal is felvenni majd a fonalat, de alapvetően ez még csak néhány hét múlva lesz reális. Addig is légyszi tartson ki mindenki, ha már eddig kitartott, aztán innen folytatjuk :-)
És még valami:
A fenti képes értesítőt Ancsa barátnőm készítette, aki 2 tüneményes gyereke mellett a www.frill.hu „anyukája” is. Akinek szintén vannak gyerekei (most már én is ide tartozom:-)), biztosan imádni fogja a tündéri, igényes, kicsiknek és nagyobbaknak való dizájnnal készülő változatos meghívó, születési értesítő, tombola- és ültetőkártyákat, melyek személyre szabhatók, és mindenki a neki legjobban tetszőt, és a gyermek egyéniségéhez legjobban illőt választhatja. Az oldal hamarosan indul, mintákat addig is nézhettek a facebookon:
Aki nem ismeri, a száját húzza, mikor meghallja, mert - gondolom - valami trappista sajtos édesség egy csodálatos édesség jut eszébe...de ha egyszer megkóstolod...
Mióta Bécsben a Neniben egy csodálatos szelet sajttortát ettem, azóta keresem a tökéletes receptet. Hogy mennyi a sajt-tejföl-tejszín-tojás arány, az receptről receptre változik, mintahogy az is, hogy vízfürdőben, vagy egyszerűen sütőben sütjük. Az alaptortára lehet különböző gyümölcsöket és önteteket rakni, ezúttal én Speculoos krémből(még Párizsból) és tejszínből főztem egy kis karamell öntetet.
Nem túl édes, de nagyon különleges ízű és selymes állagú lett.
Hozzávalók: 30 deka keksz (valamilyen digestive a legjobb), 12,5 deka vaj olvasztva, 60 deka sajtkrém (Philadelphia, de most anyagi okokból Tescosajátmárkássajtkrémmel csináltam), 15 deka porcukor, 3 tojás, 3 tojás sárgája, 1 deci tejföl, 1 deci tejszín, 1 ek liszt, 1 citrom leve és héja
A kekszet megtörjük. Én be szoktam rakni egy műanyag zacskóba, a zacskót bekötöm és becsavarom egy konyharuhába, majd húsklopfolóval megütögetem. A vajat megolvasztjuk és összekeverjük a kekszmorzsával, majd egy kerek (23-26 cm) tortaforma aljába nyomkodjuk.
A krémhez kikeverjük a sajtkrémet a porcukorral, hozzáadjuk a tejfölt, a tejszínt, tojásokat egyenként, majd a tojássárgákat, a citrom levélt és lereszelt héját és végül a lisztet is.
Ráöntjük a keksz alapra. Ezután két lehetőség közül választhatunk. Vagy 180 fokon megsütjük kb 45 perc alatt. Vagy pedig becsomagoljuk a tepsit alufóliába és berakjuk egy nagyobb tálba, amibe forró vizet öntünk úgy, hogy a tepsi feléig érjen a víz, és így sütjük meg kb 50-60 perc alatt.
Ezután rakhatunk a tetejére bármilyen gyümölcsöt, vagy csoki-, karamell- illetve citromkrémet.
Tudom, kicsit megcsúsztam a húsvéti poszttal, de idén így alakult.
Annyi volt a munka, hogy nem is volt időm azon gondolkozni, hogy mit fogok sütni-főzni. Mama megcsinálta a sonkát, rám várt volna többi, de ezt csak péntek reggel tudtam meg, úgyhogy másfél két órát bolyongtam a boltban, míg nagyjából összeszedtem mindent.
Ez a csodálatosan finom kalács Bözsikének, a keresztanyám nagynénjének a receptje. Minden húsvétkor ez kerül az asztalra. De persze más hétvégén is el tudom képzelni vajjal és baracklekvárral, csak olyan nehéz hozzákezdeni...
Először is, mint minden kelt tésztánál, egy bögre cukros langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt. Letakarva félrerakjuk negyed órára, azalatt biztos felfut.
A lisztet nagy tál közepébe szórjuk, közepébe mélyedést formálunk, majd beletesszük a tojásokat, a felfuttatott élesztőt és a maradék cukrot, és annyi langyos tejet, amennyit felvesz. Jól kidolgozzuk a tésztát robotgéppel, vagy kézzel. Amikor már a tészta elválik az edény falától, hozzáadjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat, és ezt is beledolgozzuk a tésztába.
Aki szereti, tehet bele mazsolát is.
Az edényt lefedjük, majd meleg helyen duplájára kelesztjük a tésztát.
Lisztezett deszkán kétszer három hurkát formálunk a tésztából, majd megfonjuk a kalácsot.
A két kalácsot egymás mellé rakjuk egy nagyobb tepsibe, vagy külön külön egy-egy őzgerinc formába. Legjobb sütőpapírral kibélelni, hogy könnyű legyen kiszedni.
A sütőformában még egyszer letakarva félrerakjuk a kalácsokat 20-25 percre, hogy megkeljenek.
Végül tojással megkenjük és 180 fokos előmelegített sütőben kisütjük kb. 35 perc alatt.
A bébivisszaszámláló 18 napot mutat :-) - 18 nap múlva megszületik a kisfiunk :-)
Mármint elvileg. Gyakorlatilag ma a védőnő finoman emlékeztetett a szerdán közelgő hidegfrontra, aztán megparancsolta, hogy a bőröndöm az autóban legyen maradéktalanul összepakolva. Persze tudom, hogy az össze nem pakolással nem tudom kitolni a szülés időpontját, mégis halogatom. Kb. tízezerszer hallottam azt a zseniálisan humoros biztatást, hogy nyugi gyerek még nem maradt bent, és nyilván nem, én mégis borzasztóan félek. Olyan gyorsan elment ez a 37 hét, most meg itt állok, és olyan, mintha egyáltalán nem lennék felkészülve egy szülésre... :-)
A babavárással kapcsolatos teendők, a költözés, a berendezkedés, és a rozmárasszony-szerű testalkatom miatt most már valóban csak elvétve főzök (pedig a költözéssel isteni-gyönyörű csokibarna, aranymozaikos vadonatúj konyhám lett :-)).
Ez egy olyan recept, ami főzést nem igényel, viszont nagyon alap. Mármint azoknak, akik vagy ázsiai-csipős kaja mániákusok, vagy állandóan csípőset kívánó 37 hetes kismamák.
A kimchi egy nagyon egyszerű koreai savanyúság, amit alap esetben kínai kelből készítenek, és annak idején egy agyag edényben leásták a földbe az erjedés idejére.Kétségtelenül a káposztás is isteni és kilószámra tudom enni azt is, de a leges-leges-leges ledurvábban jégcsapretekből finom, én otthon csak ebből csinálom.
Annyit még előljáróban, hogy ha nincs idegrendszerünk kivárni az összeéréshez szükséges 8-10 napot, menjünk el a Fő utca elején található koreaiba, és tömjük magunkat degeszre belőle.
Hozzávalók: 3 nagy jégcsapretek, 1-2 gerezd fokhagyma, egy dió nagyságú gyömbér, 2-3 teáskanál száraz csilipor vagy pehely, só, cukor, 1-2 szál újhagyma. (Az ázsiaboltban lehet kapni külön kimchipaprikát, de soha nem sikerült még rájönnöm, hogy miben különbözik a sima csilitől)
A kockára vágott retket nagyon alaposan sózzuk be, és egy éjszakára tegyük a hűtőbe. Másnap öntsük le róla a sós levet, öblítsük le, és enyhén sózzuk újra, tegyünk rá 1 evőkanál cukrot, reszeljük rá a gyömbért és a fokhagymát, és a csilipaprikát. Alaposan keverjük össze, és tegyük bele a nagyon vékonyra felkarikázott újhagymát (én csak a fehér részét szoktam).
Légmentesen zárjuk le, és sötét helyen szobahőmérsékleten érleljük 8-10 napig, ha nem felejtjük el, a negyedik napon alaposan keverjük össze. Én egy nagy befőttes üvegben szoktam késziteni, amit alufóliával betekerek.
Fogyasztás előtt 1 napra tegyük a hűtőbe elkülönítve a többi kajától, mert kegyetlen szaga tud lenni.
Végre eljutottam. A SUGAR-ba. Bá már több mint egy éve megnyílt még nem volt alkalmam kipróbálni a helyet előbb, pedig kíváncsivá tett, hogy többektől hallottam, hogy a csodálatos külső kevésbé elkápráztató belsőt rejt.
Pár hete péntek délután csapatépítés címén felkerestük a Paualy E. utcai üzletet. Tele volt. A legkülönfélébb emberekkel Első randevús párokkal, munka után betérőkkel, iskola után az idejüket itt elütőkkel, külföldiekkel, kisgyerekes anyukákkal (ez nagyon jól nevelt gyerekre, vagy kötélidegzetű anyukára vall, én soha nem merném megpróbálni).
A bejárattól balra vannak a cukorkák, nyalókák, golyórágók, jelly bellyk, drazsék a szivárvány tényleg minden színében. Valamint a legkülönfélébb ajándékok, a már klasszikusnak számító Hello Kittys mindenféle, pillecukorból kiírt szövegek, muffin formában rejtőző szájfény, és olyan hülyeségek, mint a "Communicate with your father" szájspray, vagy a Modellkaja nevű kapszula. Na, mi már ennél a részlegnél eltöltöttünk vagy fél órát. Az ember 5-10 perc eltelte után azt sem tudja hol van...egy videoklipben, álmodik, külföldön, vagy tényleg egy cukrászdában? A színek, fények, formák, bútorok, díszletek, az eladók és persze maguk a termékek is már önmagukban elegek lennének, hogy elvarázsoljanak.
A jelly belly részlegen való nézelődésünket persze az is nyújtja, hogy félünk a süteményes részhez közel kerülni, megpróbáljuk elodázni a választást. Mert rengeteg féle, fajta, színű, formájú, állagú van. A pitéktől a moussokig, a muffinoktól a mignonokig, a tejberizstől a sajttortákig és még sorolhatnám. A tejberizsre vagy 20 fajta öntetet, extrát, gyümölcsöt lehet kérni. Aztán vannak még az italok is...Smoothie-k, shake-ek, teák, kávék. Háromszor négyszer végig kellett menjünk a pult mellett és egy 10 perces meetinget tartani, hogy eldöntsük mit is választunk. Mindenki válaszottt egyet, meg négyünknek egyet pluszba, és természetesen fejenként egy shake. Nem ajánlanám a kalóriák per kopf kiszámítását...
Az emeleten lehet leülni, színes lámpabúrák alá. Természetesen a pink wc-t is meg kellett néznünk, ahol még a mosdóban is nyalókák és cukorkák vannak, a wc falain pedig egy egész mese világ.
Az egyetlen kritizálni való a személyzet. Még csak nem is a kedvességükkel volt baj, inkább a szakértelmükkel. Vagy 20 percbe telt, míg megkaptunk mindent, négy részletben. Egy kis káosz uralkodott a felszolgálók között. Lehet, hogy kevesen voltak, lehet (biztos) hogy nem felszolgálók voltak, inkább fazon alapján válogatták őket.
A sütemények finomak voltak, volt amelyik nem okozott életreszóló élményt, de lehetett érezni a hozzávalókat (vanília, vaj, tejszín, gyümölcs), ami nem megszokott, és a látvány...
Azt hiszem kicsit sokat rendeltünk, és talán a vizuális élmény is eltelített.
Egy szó mint száz, mindenkinek el kell mennie egyszer kipróbálni, utána úgysem fogja kibírni, hogy ne menjen még egyszer, és még egyszer...
A honlapjuk sem okoz csalódást, színes, szagos, mindentudó.
Folytatom mindjárt az útleírásokat is, csak előtte gyorsan írok pár szót a mostani mindennapi betevőmről. KAKAÓS CSIGA. Napi akárhányat tudnék enni, de a védőnő rosszalló tekintetétől üldöztetve, uralkodom magamon. (lassan ott tartok, hogy minden jóízűen lenyelt falatnál a szigorúan összeszorított szájú védőnőt, látom, ahogy fejcsóválva felkiáltójeleket tesz a kismamakönyvembe).
Azért érdekes a dolog, mert szerintem egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik az elmúlt harminc évben egyetlen kakaós csigát sem vettek, és nem is ettek soha. Soha nem voltam édesszájú, és nem gondoltam, hogy egy péksüti miatt vesztem el a fejemet terhesség alatt. De ez van, és így a nyolcadik hónapban, mikor az ember csak értetlen tekintettel figyeli magán az ijesztő méreteket öltő bálnásodási folyamatot, sajnos nagyon meg kell gondolni minden falatot. Úgyhogy napi fél/negyed csigát engedek meg magamnak, de rájöttem, hogy ebből a Nagyi-féléből lehet egészen kicsiket csinálni, így egy EGÉSZ KAKAÓS CSIGA elfogyasztásának illúziójába is ringathatom magam :-)
Azt nem tudom, miért hívja a Nagyi ferdinándinak ezt a sütit, feléjük annak idején így mondták. A vicces név a lényegen nem változtat: ez valójában minden kakaós csigák legfinomabbika.
2 dl langyos tejben elolvasztunk 5 dkg cukrot, és ebben felfuttatunk 3 dkg élesztőt. A lisztbe 4 ek olvasztott margarint öntünk, hozzáadjuk a tojások sárgáit, és a felfuttatott élesztőt. Annyi plusz tejet öntünk hozzá, amennyit még esetleg kíván, és egy csipetnyi sóval rugalmas tésztát gyúrunk belőle. 2 cipóra osztjuk, és 20-25 percig pihentetjük.
A töltelékhez 25 dkg margarint 25 dkg cukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverünk, és a kinyújtott tésztára kenjük. A kókuszreszeléket és a kakaót 5 dkg cukorral összekeverjük és a bekent tésztára hintjük.
Könnyedén feltekerjük, mint a bejglit, 5 cm-es darabokra szeleteljük, és kivajazott tepsibe tesszük. Ne tegyük közvetlenül egymás mellé! Külön-külön megkenjük olvasztott margarinnal, majd langyos helyen kb. 1 óráig kelni hagyjuk. Közepes hőfokon kb. 40 percig sütjük. A sütési idő felénél vaníliás, cukros tejjel meglocsoljuk, majd mehet vissza a sütőbe.
A képen látható a diós verzió is, itt a kakaós kókusz helyett darált diót használjunk, egyébként mindenben ugyanúgy járjunk el.
Költözünk. Biztos van más is, aki nyolc hónapos terhesen csomagolt, dobozolt, intézkedett és tárgyalt a mesterekkel, de úgy érzem, hogy lassan nekem ebből ennyi elég. És a java még hátra van. Tegnap a konyhaszekrény tartalmának dobozba rendezése volt a program. Mivel a nyolcadik hónap mellett nehezítésnek van egy klassz terhességi magas vérnyomásom is, és ez gyakorlatilag kizár minden fizikai megerőltetést, egy chaplini börleszkbe illő jelenetnek lehettek volna tanúi az arra tévedő bámészkodók. Lehajolni ugyanis már nagyon nehezen tudok, és a vérnyomás miatt nem is kifejezetten javallott, viszont a kezembe kerülő fehérbab zacskója lyukas volt, így egy gyakorlott szántó-vetőt idéző klasszikus mozdulattal szórtam tele a konyhát és a nappali háromnegyedét fehérbab szemekkel. Ha megvan a jelenet a Hippolit a lakájból, mikor a személyi edző papírfecniket dobál a földre a nagyságos asszonynak testedzési céllal, kb. olyan arccal kászálódtam neki én is a babok egyesével történő összegyűjtésének (a porszívó már az új lakásban). Arra már csak utólag gondoltam, hogy a közben elhangzó folyamatos káromkodás minden szavát hallja a kisfiam is odabenn, de csak remélni tudom, hogy egyelőre ez nem zavarja a békés növekedésben, ugyanis nincs tisztában a szavak jelentésével hálistennek. A földről fáradtságos munkával összegyűjtött babokat először finoman a kukába akartam helyezni, de aztán szebb halálnak gondoltam számukra a forró vízben való hosszú kínzást, így alapos mosás-áztatás után nekiálltam a fenti levesnek, bár elmondani nem tudom, mennyire nem volt hozzá kedvem ilyen előzmények után.
De nem bántuk meg, nagyon finom lett, krémes selymes, és jó csípős. (a tetejére kerülő szezámmag zacskóját ezek után érthető módon, hatszor vizsgáltam át a mosogató fölött. Ha azzal ugyanez megismétlődött volna, szegény gyerekemnek egy megbomlott elméjű mamája lenne már csak…)
Hozzávalók: 25 dkg száraz fehérbab, 1 hatalmas fej fokhagyma, 1 fehérrépa, 1 kis darab zeller, 3 marék bébispenót, 3 ek tejföl, fehérbors, szerecsendió, szárazon pirított szezámmag
A megmosott, beáztatott babot hideg vízben feltesszük főni, a félbevágott fokhagymagerezdekkel együtt. Kb. 40 perc műlva mehet hozzá a többi zöldség, a spenót kivételével. További kb.20 perc főzés után (de mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy elég puha) összeturmixoljuk, ízesítjük só, jó sokbors, szerecsendió, mehet bele a tejföl, és a spenót. Ezután zárjuk le, hadd maradjon egy kis zöld íz a spenótban. Tálalás előtt szórjuk meg a pirított szezámmaggal.
Mérsékelten kreatív módja a maradékok hasznosításának, bár még mindig meglepődöm, hogy milyen kevesen használnak tortillát a hétköznapokban. Mintha az valami nagyon egzotikus, és nehezen elérhető dolog lenne, holott gyakorlatilag bárhol kapható. Én mindig tartok a fagyasztóban, fóliával elválasztva őket egymástól, így akár egyesével is kiolvasztható, arra a végső szituációra, ha a már-már üres hűtő előtt állva teljesen szétkínlódtuk magunkat a vacsorát illetően. Ebbe aztán bármit beletehetünk, két kanál spagettiszószból, maradék sajtból, fél paprikából is szuperkultúrált vacsora készíthető.
Borozós estéhez tízből nyolcan mogyorót, kisperecet, max. sajtkockákat tesznek az asztalra. Ez itt egy borkorcsolyaként nagyon jól bevált tortilla tekercs, ami kb.6 perc alatt van kész, és mégis azt a látszatot kelti, hogy vendégvárásból tökprofik vagyunk. :)
Nem írom most itt le azt a totál elcsépelt mondatot, hogy ez csak egy variáció és bízzuk a fantáziánkra a dolgot, bármi más töltelékkel is működik. Pedig de.
Hozzávalók: 4fő 1 csomag tortilla, 30 dkg natúr krémsajt, 3 marék rukkola, 2 csomag metélőhagyma, 15 dkg sajt, 15 dkg fekete erdei sonka, só bors
A krémsajtot egy tálban jól kikeverjük tetszés szerinti sóval és borssal, hozzátesszük a kicsire vágott zöldségeket. A hajszálvékony csíkokra vágott sonkát egy kicsit megpirítjuk, ez is mehet bele. Egy forró teflon serpenyőben a tortilla egyik oldalát megmelegítjük, majd megfordítjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és mikor kezd kicsit olvadozni, jó is. Rákenjük a krémsajtos masszát, feltekerjük és voilá. Percek alatt elfogy.
Bangkokban, ahogy már írtam, minden megvehető, mindent el lehet intézni. Ahol csak 2-3 turista megfordul, már tornyokban állnak a másolt CD-k, DVD-k (egyébként, ha valakinek nincsenek elvi fenntartásai, baromi jó zenékhez juthat fillérekért, a CD-árusok nagyon jó érzéssel követik a legújabb zenei trendeket :-)), de könnyen vehetünk bármilyen hamis igazolványt, nemzetközi diákot, jogsit, diplomát(!) akármit.
Amiből én alaposan bevásároltam, azok a Lonely Planet útikönyvek. Kívülről semmiben sem különböznek az eredetitől, ugyanolyan kötés, fényes borító, a belső oldalak azonban fénymásoltak, az olcsóbb megoldásoknál az illusztrációk is. Mivel elég sokat utazunk, és általában a Lonely Planetet használjuk, nekünk nagyon jó vétel volt darabját 4-5 dollárért beszerezni. Azóta sok országot ezekből a könyvekből utaztunk végig, és nagyon jól beváltak, ráadásul folyamatosan frissítik is a kínálatot az újabb kiadásokkal :-)
Néhány szó a Királyi Palotáról, templomokról és buddhákról. A történelmi adatok minden útikönyv első oldalán szerepelnek, így ezeket nem írom ide. A palota fő látványossága, a színpompás thai építészeti megoldások, kertek és szobrok mellett, a Smaragd Buddha. Igaziból nem smaragdból, hanem jade-ból készült, és mindig az évszaknak megfelelő öltözetben láthatjuk, átöltöztetését hatalmas ceremónia keretében a király maga végzi. A palotába nem engednek be kivágott ruhában, és ezt itt kifejezetten szigorúan veszik. A férfiaknak hosszú (de legalább térd alá érő) nadrág, a nőknek vállat takaró póló kell minimum. A bejáratnál néhány forintért lehet bérelni szárikat, meg bő nadrágokat, de talán senki nem hal bele, ha reggel egyből egy rövid ujjúban indul útnak a bikinifelső helyett :-)
A palota jó hely, hatalmas területen fekszik, így eloszlik a tömeg, amitől könnyen sokkot kaphatunk a bejáratnál, de Bangkok legklasszabb nevezetessége szerintem a Wat Pho, azaz a fekvő buddha temploma. Ennek is hatalmas, gyönyörűen gondozott kertje van, melynek központi épületében fekszik a 46 méter hosszú és 15 méter magas arany buddha szobor. A talpánál ül egy néni, aki 10B-ért ad egy kis tálka aprót, melyet egyesével kell bedobni a végeláthatatlan sorban egymás után következő adománygyűjtő perselyekbe. Ezt én minden alkalommal végigcsinálom :-), nem tudom miért, de imádom hallgatni ahogy a magasból beejtett fillérek csilingelnek az öblös fekete perselyekben. A buddhához csak mezítláb lehet bemenni, a bejáratnál elhelyezett polcon kell letenni a cipőket, papucsokat. (Ha valaki reggel megy, és hajlamos a felfázásra vigyen egy zoknit, mert hideg még a kő. Én a nagy meleg ellenére itt is össze tudtam szedni egy felfázást – mondjuk egyesével bedobálni az aprót legalább egy negyed óra :-))
A nevezetességek környékén rajzanak a tuk-tukos hiénák, akik meggyőzően állítják, hogy a templom/palota/buddha, vagy ahova éppen igyekszünk, az éppen zárva tart, legtöbbször valamilyen buddhista ceremónia miatt, ők viszont nagyon olcsón elvisznek egy másik jó helyre. Na, ezeknek ne dőljünk be, keressük meg a főbejáratot és látni fogjuk, ahogy özönlenek ki-be a látogatók.
A cipőlevételről jut eszembe, hogy nemcsak a templomokba, hanem bizonyos üzletekbe, éttermekbe is illetlenség cipővel bemenni. A rengeteg turista miatt ezek a szabályok lazultak, nem kell mindenhol levenni, de ahol látjuk, hogy a bejáratnál sok papucs sorakozik, oda mi se trappoljunk be cipővel. (különösen gyakori jelenség a szigetek tengerparti éttermeinél).
Bangkok általában tranzitállomásként szerepel a turisták útitervében (legalábbis ritkán hallok olyat, hogy valaki 2 hétre jött Bangkokba). Ide érkeznek a nagy európai járatokkal, aztán innen irány a déli szigetek, az északi városok vagy akár a környező országok, fapadossal ezek is könnyen elérhetők már néhány tízezer forintért. Nagyon jó áron repülhetünk a Bangkok Air járataival akár valamelyik szomszéd országig, akár Koh Samui az úticél. Van egy Discovery Airpass nevű bérletük: ha min. 3 desztinációt veszünk, akkor belföldre 65, a környező országokba 120 USD egy út ára. Nagyon megéri, egyáltalán nem jellemző a késés, és ilyen kedves személyzettel ritkán lehet találkozni. (A thai stewardessek ruhái egyébként szerintem isteniek, nem tudom, a Malévnál ki foglalkozik ezzel, de szívesen figyelmébe ajánlanék egy tanulmányutat. Bár zárójelben megjegyzem, mehetne az illető a világ bármely pontjára körülnézni, mert a malévos egyenruhánál rondábbat és lehangolóbbat, életemben nem láttam. Maga a ruhában manifesztálódott kommunista rezsim :-)).
Van még az Air Asia nevű fapados légitársaság, ez is jó, ha időben foglalunk, hatalmas kedvezményeket lehet kifogni, de az ő központjuk Kuala Lumpur, így a Bangkokból viszonylag kevés célállomás érhető el. Mindkét esetben bátran foglaljunk a neten, megbízható rendszerük van, nekünk soha semmilyen problémánk nem volt.
Van aztán, aki úgy dönt, hogy akár spórolásból, akár kalandvágyból éjszakai vonat, vagy busz útra vállalkozik. Ezeket a neten nem tudjuk lefoglalni, valamelyik helyi utazás-szervező segíthet (mint írtam tele van velük a KhaoSan road), ezek is megbízhatóak, az árakra azért figyeljünk, ne vágjanak át túlságosan. Félelmetesen kidolgozott profi rendszerük van, induláskor az úticélnak megfelelő színű matricát ragasztanak az utasra és minden átszálláskor nyomon követnek, irányítanak, nem lehet eltévedni :-). Ők foglalkoznak a Bangkok környéki túrák szervezésével is, korlátlan számú variációt kínálnak, ha olyan látnivalókhoz szeretnénk eljutni, mint a Kwai folyó, az úszó piac, vagy esetleg egy tigris farm.
Ezen kívül vannak menetrend-szerinti autók az olyan népszerű célpontokhoz, mint Angkor (Siem Riep), vagy Laosz nagyobb városai, ezek elég baráti áron elérhetők, de azért gondoljuk végig, hogy tíz-egynéhány órát esetleg a platón rázkódva tölteni, az belefér-e még a komfort zónánkba.
Az éjszakai vonatútról írok majd részletesen a szigetekről szóló posztban.
Cipót formázunk belőle (ettől egy kicsit lágyabb lesz a tészta állaga, hogy cipót gyúrjunk, de valami olyasmi formát), megszórjuk liszttel és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Erre kb. 1 óra kell.
Ha már félig kész, és a cukor rákaramellizálódott a tésztára, belehempergetjük durvára vágott dióba. Ezt is rápirítjuk és már húzhatjuk is le a fáról.
