Ezme - Isztambul vol.2.

A legfinomabb ezmét, ezt a képen láthatót a Nagy Bazár mögötti kis utcai helyen ettük.

Az egész üzemegység nem volt más, mint egy nagy kemence, egy pult és néhány sámli az utcán. Gondoltuk, csak bekapunk valamit gyorsan aztán irány vissza a forgatag, így csak két ayrant frissen sült kenyeret, egy húsos lepényt, és ezt a salit rendeltük. Mást nagyon nem is tudtunk volna, mert a választék nagyjából és egészében ennyi volt. Mindent kb. három és fél perc alatt eltüntettünk, egyrészt mert isteni volt, másrészt pedig a sámli és a miniatűr asztalok nem nyújtottak éppen vendégmarasztaló asszisztenciát. Az ezme a világ egyik legegyszerűbb dolga, és kiválóan illik húsok mellé. Létezik ettől eltérő variáció is, amit paradicsompüréből és nem nyers alapanyagokból készítenek, és padlizsán is van benne. Az sem rossz.

Hozzávalók: 1 kígyóuborka, 5 paradicsom, 2-3 csípős zöldpaprika (ők egy vékony hosszúkás, enyhén csípős fajtát használnak, de tartok tőle, hogy ez a típus nincs állandóra belistázva a Spárba, szóval helyettesítsük amivel tudjuk, de ha nem csípős paprikából csináljuk, feltétlenül dobjunk bele azért egy csilit), egy csokor petrszelyem, 2 gerezd fokhagyma, egy fej hagyma, ½ citrom leve, 2 ek menta (lehet szárított is) oliva olaj.

A paradicsomokat és az uborkát meghámozzuk, és minden összetevőt borzasztó apró darabokra, szinte pürészerűre aprítunk, beleértve a petrezselymet, a hagymákat és a paprikát is. Jól megsózzuk, megszórjuk a mentával, meglocsoljuk néhány csepp olajjal és kész.

Isztambul

Isztambul szuper hely. Millió történelmi látnivaló, barátságos emberek és ki-vá-ló ételek. Pörgős, barátságos város, pont annyi egzotikummal, mely egy kicsit megfűszerezi a dolgokat, de mégis Európában érezzük magunkat.

És végig ott van a levegőben az összefonódó történelem, olyan aprónak nem mondható eltérésekkel mondjuk, mint hogy a mohácsi vész náluk például diadal, vagy a Palota falain látható térképek, melyek az Oszmán-török birodalom legnagyobb kiterjedését mutatják büszkén, nekünk azért keserves időket idéznek, éppen másfelet a „magyar nép zivataros századaiból”.

A félelmetes szultánok, akiket mi a történelemkönyvekből ismertünk, és már ott is kevertük őket, hogy Murad, Mehmet, Szelim, vagy Szulejmán, lassan arcot kapnak, megelevenednek ahogy végigjárjuk a pazar lakosztályaikat, kertjüket, fürdőiket, vagy végignézzük ékszer- és ruha gyűjteményeiket. A ruhagyűjtemény volt az, ami nekem legjobban tetszett: egy az egyben ott volt az a bugyogó, amibe a mesebeli török szultán az ordítozó kiskakast rejtette, aki hisztérikusan követelte vissza az ellopott gyémánt félkrajcárját :-) és pontosan úgy nézett ki, ahogy gyerekkoromban elképzeltem. És ott volt még millió pazar szövésű kaftán és turbán, pont mint a mesekönyvekben. Erről eszembe is jutott egy újabb alap magyar-török összefonódás: mi az amit az óvodások először tanulnak rajzolni? Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske, kicsi nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa :-)… Nem tudom, hogy ez menő-e még a mai ovisok körében, de mi annak idején napi kb. 40 törökbasát rajzoltunk, ezzel is ápolva a közös magyar-török történelmi emlékeket… na meg ott volt a kedvenc diafilmünk a török Mehemedről, aki soha nem látott tehenet, és csúnya véget ért, amin még a századik alkalommal is annyira képesek voltunk nevetni, és ha hiszitek ha nem, ezek mind a Topkapi Palota kincstárában jutottak eszembe. Szóval lesz néhány poszt török kajákról, és a sültgesztenye illatú városról, ahol most jártunk először, de nem utoljára.

Levendulás creme brulée

Megint egy hétvége, megint egy új creme brulée. Immáron majdnem egy év eltelt, azóta, hogy a mikulás húzáson Anikóéktól egy üveg levendulás cukrot kaptam ajándékba. Persze azonnal lázas kutatásba kezdtem a lila cukor felhasználási lehetőségeiről, és a legtöbb helyen creme brulée variációkba botlottam. Egyből ki is próbáltam, de még a hagyományos módszerrel, azaz a sütőt grillre állítva próbáltam a cukrot a krém tetejére karamellizálni,természetesenn sikertelenül. A krém összeesett, a cukor az eredeti halmazállapotába maradt. Ráadásul az egész masszának molyirtó íze lett...

Ezúttal azért klasszisokkal jobban sikerült. Az új szerszám birtokában a karamell tökéletes lett, és az előzőekből tanulva csínján bántam a levendulás cukorral. Ha valakinek netalántán nem lenne otthon levendulás cukra (milyen háziasszony az olyan), az tűz fölött melegítse össze a tejszínt, a cukrot, és szárított levendula virágot. Sütés előtt szűrje le, és úgy töltse a kis tálkákba.

Különleges alkalmakra, gourmandoknak és vállalkozó szelleműeknek melegen (?) ajánlott...

Hozzávalók: 6 deci tejszín, 4 tojás sárgája, vanília komplett, 2 ek. levendulás cukor, 2 ek. kristálycukor, cukor a tetejére

Egy lábasban összemelegítjük a tejszín, a tojássárgákat és a cukrot. Kis tűzálló tálkákba töltjük, majd a tálkákat egy nagy tepsibe állítjuk. A tepsit feltöltjük vízzel, úgy, hogy a víz a tálkák 2/3-áig érjen. 200 fokon kb 20-30 percet sütjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, majd mindegyikre egy-egy evőkanál cukrot szórunk, és a szakácspisztollyal megkaramellizáljuk tetejüket.

Spenótos quasadilla

Bár még nem volt szerencsém Mexikóhoz, azért a mexikói gasztronómiával már találkoztam. Közelebbi kapcsolatba is kerültünk. Kezdjük a nachos chipssel. El tudok rajta élni napokig, sőt... Ciki vagy nem, a Tescos sós és mexikói ízesítésű a kedvencem. Aztán ott van a guacamole. Az avokádó minden formájában kedvenc. Vajaskenyéren vagy guacamolénak bekeverve. A különböző töltelékkel készített fajitákról, quasadillákról és burritokól már ne is beszéljünk... És az arany tequila... A mostani quasadilla nem egy autentikus mexikói recept, maradékokból dobtam össze még jó múltkorában. Spenóttal, és pirított dióval van töltve és persze rengeteg sajttal megszórva.

Hozzávalók: 1 zacskó tortilla, 1 zacskó fagyasztott leveles spenót, 1 csomó újhagyma, 1 gerezd fokhagyma összepréselve, 1 marék dió, kis tejszín, só, bors, szerecsendió, 5 deka vaj, a tetejére reszelt sajt

A vajban megdinszteljük a karikára vágott hagymát, majd hozzáadjuk és megpároljuk a spenótot, végül felengedjük a tejszínnel. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. Egy másik serpenyőben megpirítjuk a diót. A trotillákat tepsire rakjuk, felét megrakjuk a töltelékkel, rászórjuk a diót, majd ráhajtjuk a tortilla másik felét. 200 fokos sütőbe toljuk kb 20 percre. Kivesszük, megpakoljuk reszelt sajttal, és 5-10 percre még visszatoljuk, hadd piruljon.

Mézes édeskömény-saláta

Az édesköménynek ánizs íze van. Pont ezért nem is szereti senki. Én se szeretem egyébként, de olyan szimpatikusan néz ki hogy elhatároztam: megpróbálom megszeretni, így egy ideje készítgetek belőle ezt-azt. Ez a saláta váratlanul finom lett, bár gondolom ebben az olvasók 80%-a erősen kételkedni fog. Fontos összetevője ugyanis a kapor, ami itthon a politikához hasonlóan erősen megosztó erővel rendelkezik. Szóval mondhatnánk, hogy édeskömény kaporral, na köszi ezt eszemben sincs. És bár most csak az én szavamra támaszkodhattok, de megéri megpróbálni, mert nagyon friss izű, ropogós, és szerintem jól feldobja azt az egy egyszerű sült húst, ami mellé példának okáért kipróbáljuk.

Hozzávalók: 1 édeskömény (egyelőre legyünk óvatos duhajok, és csak akkor készítsük többől, ha meggyőződtünk róla, hogy nem is olyan rossz, pláne, hogy 8-900 Ft kilója), egy csokor petrezselyem, 3-4 evőkanál méz, egy citrom leve, néhány szál kapor

Nagyon vékonyra felszeleteljük az édesköményt és egy percre (nem többre) forrásban lévő sós vízbe dobjuk. Gyorsan le is szűrjük. Az öntethez összekeverjük mézet, citromlevet és felöntjük kb. 2 dl hideg vizzel, és beleszórjuk az apróra vágott zöldfűszereket. Jól behűtjük és voilá.

Sajtos túrókrémmel töltött színes paprikák

Anyukámnál a hűtőszekrényen mindig vannak innen-onnan kitépett, kipróbálásra váró receptek. Az alábbi is az egyik receptújság lapjáról származik. Eddig nem nagyon csináltam ilyen jellegű kajákat, de ez valami miatt megtetszett Talán a színes paprikák látványa keltette fel az érdeklődésemet. Előételként, vagy vacsoraként egy frissen sült bagett társaságában kiváló. A feljegyzett mennyiség 6 töltött paprikához elegendő, ebből ketten-hárman jól lakhatunk.

Hozzávalók: 3 kaliforniai paprika, 40 deka tehéntúró, 10 deka krémsajt, 1 tojás, 1 hagyma, 2 fokhagyma, petrezselyem, olaj, só, bors

A túrót kikeverjük a krémsajttal, a tojással, az apróra vágott hagymával és fokhagymával. Belekeverjük az apróra vágott petrezselymet és a félbevágott kicsumázott paprikákba töltjük. Kiolajozott tepsibe fektetjük a paprika csónakokat, és 200 fokon pirosra sütjük őket. A recept elkészítése fél óránál tuti nem vesz igénybe többet.

Mézes csirke fűszerkéregben – XXL

Alig-alig térek magamhoz a döbbenettől. Nemrég ért véget a TV2 új élő (miért volt szükség élő adásra?!) kabaréja. Húha. Nagyon régen láttam ennyire erőltetett kinlódást, Kern és Kamarás Iván alázták meg magukat és a nézőket is a színvonaltalan vicceikkel. A műközönség műtapsolt és műnevetett, bár a bohózatok nyilvánvalóan olyan gyengére sikerültek, hogy a sírás lett volna helyénvaló. Az Irigy Hónaljmirigy végtelenségig irritáló tagjai nem hiányozhattak, de erre persze számítottunk, a TV2-nél évek óta nincs szórakoztatónak képzelt műsor nélkülük. Lehangoló volt és ciki az egész, az egyetlen röhejes dolog a közel 2 óra alatt Kapócs Zsóka színészi teljesítménye volt. Szóval dermedt csendben figyeltük a produkciókat, Kamarás feszengős szerencsétlenkedését, és Kern András erőltetett Latinovits-paródiáját, amit egyébként már elsütött néhány hete a Heti Hetesben. A Bagi-Nacsa páros ütötte meg egyáltalán egy szórakoztató műsor minimális követelményszintjét, de különösebben vicces ez sem volt (a ping-pong labdás Baló Györgyön azért még mindig elnevetem magam, noha azt is láttuk már vagy százszor).

Az idő közben elkészülő fenti csirkét is a kanapén fogyasztottuk el, mert van az a lelkiállapot, amikor egyszerűen nem tudok elkapcsolni, nézni kell, nézni, pedig én érzem magam kellemetlenül.

Hozzávalók: ½ kg csirkemell, 7-8 evőkanál méz, 1 csomag durvára darált színes bors, szerecsendió, őrölt kömény, 10 dkg vaj

A csirkemellet csíkokra vágom, besózom. Megforgatom először a mézben, majd jól meghempergetem a fűszerkeverékben, és egy sütőpapírral kibélelt jénaiba teszem. Rádobom a vajat, és kb. 15 percig lefedve, majd még 10 percig e nélkül sütöm, úgy a jó, ha nagyon alaposan megpirul rajta a fűszerbevonat. Sima rizs kiváló hozzá, de mivel a kanapén a rizsköret nehézkes, mi csak barnakenyeret ettünk hozzá, és csípős joghurtba mártogattuk.

Következő alkalommal a műsor házigazdái a két féktelen nevettető, Gesztesi Károly és Hujber Ferenc lesznek. Azok feltétlen nézzék meg, akik szeretnek sírva vigadni.

Creme brulée

Újabb creme brulée a fedélzeten! Amióta megvan a karamellizáló pisztolyom, egyszerűen minden hétvégén kell csináljak egy adagot. Ezúttal a sima változatot készítettem. Bár maga a vaníliakrém nem nagy ördöngőség, de az, hogy mennyi cukrot szórjunk a tetejére, mennyivel a karamellizálás előtt, és hogy milyen technikával karamellizáljuk, már egy kicsit nehezebb feladat. Na jó, nem annyira, mint megállni, hogy rögtön utána be ne törjük az összes tetejét...

Bár a pisztoly használatának egyéb alkalmazási területeit is megtudtam már, eddig csak a cukor karamellizáló funkciót használtam ki. Ezen tapasztalatok alapján megfigyeléseim a szakácsfáklya használatáról:

• minimum 1 éjszakás hűlés után, szigorúan tálalás előtt karamellizáljunk


• minden tálkát közvetlen azelőtt szórjunk meg cukorral, hogy beizzítanánk a pisztolyt


• annyi cukrot szórjunk a krém tetejére, hogy ne szívja fel a vaníliakrém az egészet


• körkörös mozdulattal karamellizáljuk a creme brulée tetejére a cukrot
  

Be kell valljam, hogy lehet, hogy az eredeti, turbózatlan verzió az, ami eddig a leginkább magával ragadott. Vannak olyan dolgok, amik úgy jók, ahogy vannak, kár mindenféle plusz csavarral próbálkozni.

Hozzávalók: 6 deci tejszín, 4 tojássárgája, 4 ek cukor, vanília komplett, cukor a tetejére

Összemelegítjük a tejszínt a tojássárgákkal és a cukorral, meg a vaníliakomplettel. Nem kell felforralni, mert akkor kicsapódik a tojás. Kis hőálló tálkákba töltjük a krémet, majd egy vízzel félig teli nagy tepsibe állítjuk őket. A víz a tálkák 2/3-áig kell érjen. 170 fokos sütőbe rakjuk, és a tálkák méretétől függően 30-45 perc alatt készre sütjük őket. Akkor jó, ha a teteje már szilárd, de ha megrázzuk, még rezeg. Ha langyosra hűlt, hűtőbe rakjuk őket, és ha sikerült megóvni az éjszakai tolvajoktól, a másnapi ebéd előtt a fent leírt módon rájuk karamellizljuk a cukrot.
Nehéz ennél édesebb kényezetést elképzelni....

Háromsajtos canelloni friss koktélparadicsommal

A négysajtos pizzát, gnocchit nem szeretem. A 4 egyszerűen túl sok, túl tömény. Nyáron Toszkánában ettünk igazi házi recept alapján készülőt, és a legjobb benne az volt, hogy kiderült: összesen három féle sajt van csak benne, ami bőven elég, sőt így lesz maga a tökély. Az íze pontosan olyan, mintha egy olasz nagyi vidéki konyhájában készülne, és ha a tetején jól megpirítják a sajtot akkor nem csak ízre, kinézetre is kifejezetten rusztikus. Mostanában egyébként ez az egyik kedvenc deklarált jelszavam a konyhában, a molekulánként méricskélt és alapanyagokból és mértani gonddal elhelyezett, nehezen beszerezhető, drága és nyakatekert összetevőkből réges-rég kiszerettem már. Ha valaki hasonlóan érez, dobjon össze egy háromsajtos canellonit, akár egy sima hétköznapi vacsira, akár egy könnyű szombati ebédre.

Hozzávalók: 1 doboz canelloni, 25 dkg rikotta, 15 dkg füstölt mozzarella, 20 dkg sima mozzarella, 4 dl tejszín, 10 dkg friss koktélparadicsom apró kockára vágva, frissen őrölt bors

Akinek a canelloni és rikotta káromkodásnak hangzanak, az könyörgöm vegyen annyi fáradságot, hogy beírja a google képkeresőjébe és rájön, hogy a két varázsszó nem más mint túró és tészta, ami valljuk be annyira nem rémisztő :-)

A rikottát, 2 dl tejszínt és a kétféle reszelt sajtot összekeverjük egy nagy tálban nagyon jól megsózzuk, borsozzuk és a keverékkel megtöltjük a hengereket. Jól sózzuk és borsozzuk, meg tényleg, mert a rikotta hihetetlenül sótlan tud lenni. A sima mozzarellából egy marékkal félreteszünk. NEM, a gurigákat nem kell előtte megfőzni. Egymás mellé pakoljuk a megtöltött észtákat és az egészet meglocsoljuk a maradék tejszínnel. Szorosan lefedjük alufóliával és 30 percre a sütőbe tesszük. Az idő elteltével a fóliát leszedjük, megszórjuk a félretett resztelt sajttal, és a feldarabolt koktélparadicsommal. 10-15 percre visszatoljuk a sütőbe, míg a sajt jól rá nem sül.

Marokkói paradicsomleves

Ez a leves nálunk abszolút az alapreceptek között van, anyukám sokszor csinálja, kiváltképp, ha vendégek jönnek. Eddig mindenkinek ízlett, még annak is, aki egyébként úúútálja a paradicsom levest. ...és csak egy pillanat összedobni. Hogy mitől marokkói? Jó kérdés. De egy, a 80-as évek elején megjelent nemzetközi recepteket felvonultató szakácskönyvben szerepel az eredeti recept, és ott így nevezték :-) Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók: 5 deka vaj, 2 ek liszt, 1 nagy sűrített paradicsom konzerv, 1,5 liter csirkealaplé, 1 deci tejszín, 1 deci tejföl, 1 tojássárgája, só, bors

Kis vajon megfuttatjuk a lisztet majd hozzákeverjük a paradicsomkonzervet. Felöntjük 1,5 liter csirkealaplével és felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk. Összekeverjük a tejszínt és a tejfölt a tojássárgával, és a levesbe keverjük. Ízlés szerint lehet rá kaprot vágni vagy reszelt sajttal megszórni. Nagyon finom!

Camambertes csirke körtével és rozmaringgal

A körte és a camambert úgy vannak egymással, mint mondjuk a gin a tonikkal, vagy a bundáskenyér a kakaóval.
Külön külön is finomak, naná, de mikor összekerülnek, akkor tárják fel igazi valójukat, és fogalmazódik át a szerepük a másik által oly módon, hogy eredeti jelentésük átlényegülésével egymás komplementereiként funkcionálva, nyitnak meg új és komplex értelmezés-horizontokat, melyek extra jelentéstartalom hozzáadásával helyezik őket az egyszerű összetevők szintjéről egy magasztosabb pozícióba, és válnak ezáltal szinte kizárólag az egymás számára nyújtott kontextusban értelmezhetővé.

Mielőtt egy pillanat alatt elkattintanátok, totál vagy idiótának hisztek, jelzem, hogy remélem a fenti mondatot Sz-nek küldöm, aki éppen most MBA-zik, de ehelyett egy gasztro-egyetemre szeretne járni, mert azt hiszi, hogy ott egyértelmű és világos recepteket és ételleírásokat kellene csak olvasgatnia. :-)

Nem rajongok egyébként a gyümölcsös húsokért, de van néhány olyan eset, ahol a gyümölcs teljesen átlényegül és jelen esetben a szóbanforgó körte nem körteként, hanem szinte fűszerként szerepel. Megjegyzendő még, hogy a fogás szigorúan vajjal készíthető el, ez ugyanis olyan krémes és illatos aromákat hoz elő, melyek nélkül nem is ugyanarról az ételről beszélünk.

Hozzávalók: (4 főre) 1 kg csirkemell, 3 körte, 20 dkg bármilyen camambert, 10 dkg vaj fehérbors, egy szál friss rozmaring

A vékony szeletekre vágott besózott csirkemelleket egy kivajazott jénaiba teszem, óvatosan megszórom fehérborssal (vigyázat! sokkal intenzívebb íze van mint a feketének) ráöntök fél deci vizet, rápakolom a vékony szeletekre vágott körtét, lefedem kb. 30 percre, ennek elteltével leveszem a fóliát, rászeletelem a sajtot, rámorzsolom a friss rozmaringot, és visszatolom a sütőbe további 10 percre.

Procacci - Bécs

A Madonna koncert alkalmából megszállták a magyarok Bécset. Mi is ott voltunk. Lehet, hogy túl nagyok voltak ez elvárásaim, de a koncert különböző hangosítási nehézségek miatt felejthető volt. Délután viszont betértünk egy étterembe, ami már jobban bevéste magát az emlékezetembe… A hely neve: Procacci.

Látványban nem hasonlít az általunk megszokott ütött-kopott rusztikus trattoriához. Egy sokkal kifinomultabb, letisztultabb kép fogad minket. Proseccot iszunk, és a csajokkal együtt rendelünk mindenféle előételt. Pirított baconos szarvasgombás ruccola salátát, lazacos édeskömény levest, és egy vegyes előétel tálat. A tálon volt egy különlegesen finom dolog, amit kiemelnék, a szarvasgombás krumplipüré. De természetesen a sonka, meg a grillezett padlizsán is remek volt.

Első-második fogásnak mindenki másfaját rendelt, hogy tudjunk csereberélni. Paradicsomos scampis raviolit, Grillezett calamarit spenóttal, én pedig egy fehérboros parmezános risottót. Mindegyik étel nagyon finom volt, és bár az adagok nem voltak nagyok, mégis jól laktunk velük. Ha választani kellene közülük, akkor azt hiszem a raviolit választanám…vagy a risottot?

Ezen a ponton már azt hittük, hogy nem fér belénk semmi, hacsak nem egy újabb pohár prosecco…Aztán mégis elcsábultunk. Két desszertet is választottunk. Egy citrom tortát sós karamellel és az örök kedvencet csoki szufflét vaníliafagylalttal. Egyikben sem volt kivetnivaló. A szufflé forró, belül folyós, a vaníliafagyi hideg, pont olyan amilyennek lennie kell. A citromtorta egészen lenyűgözött, talán azért mert az elején kicsit idegenkedtem tőle, de mikor megkóstoltam szertefoszlott minden gyanakvásom és már az első falat levett a lábamról.

A kiszolgálásban nem volt hiba, mindig ott voltak ha szükségünk volt rájuk, de nem tapadtak ránk. Az étterem másik felében bár működik. Ha Bécsbe mentek feltétlen üljetek be, ha másra nem is, legalább egy pohár proseccora.

Fokhagymás sült gomba szezámmaggal, mozzarellával

Nem kapcsolódik a témához, de gyakran olvasom más blogokon, hogy a látogatók milyen irreális kereső-kifejezésekkel jutnak el az egyes oldalakra. Most nem tenném itt közzé a saját statisztikánkat, csak szólok, hogy az utóbbi időben drasztikusan emelkedett azoknak a száma, akik a „Mennyei Atyaúristen” szó beírásával találtak ránk. Na okéj :-)

A képen pedig megint egy fogás, amit hívhatunk tapas-nak is, de készíthetjük köretnek, vagy meleg előételként is. Egyre jobban szeretem azokat a dolgokat, amiket percek alatt el lehet készíteni, és egyre gyakrabban készítek olyan vacsorákat, ahol nem a megszokott fogások következnek egymás után, hanem egyszerre 6-8 féle apróbb dolog kerül terítékre, aztán lehet eszegetni, beszélgetni, meg borozgatni. Ezeket háziasszonyként is jobban lehet élvezni, mintha máriáshuncut módjára kellene ugrálni, leszedni az asztalt, ezt behozni, azt tálalni, szóval ez a kényelmes vendéglátók megoldása, ajánlom mindenkinek. Ilyen vacsi egyik fogása nyugodtan lehet ez a gomba kaja, a lent vázolt recept igazából csak ötletadás.

Hozzávalók: 50 dkg kicsi gomba, fél mozzarella gömb, 5 teáskanál szezámmag, nagy csokor petrezselyem, 5 gerezd fokhagyma,

A gombákat alapos megtisztítás után a tűzforró olívaolajra dobom. Azért kell, hogy tűzforró legyen, mert így a gomba sül, és nem párolódik, ami nagy különbség, rádobom az apróra vágott fokhagymát és rázogatva tovább pirítom, sót és borsot teszek rá, majd jöhet a szezámmag, az a jó, ha sistereg és pattog. Jó néhány percig együtt sütöm, a végén rádobom, az apróra vágott petrezselyem zöldet. Bagett, fehér bor.

Csőben sült szárzeller

A csőben sült dolgoktól mindig is ódzkodtam (hogy írják ezt a szót???) egy kicsit, mivel elég vizuális típus vagyok és kb egy vízvezetékben úszó karfiol jut eszembe a kifejezés hallatán. Remélem most már a nem annyira vizuális beállítottságú olvasóknak is elment a kedve a recept kipróbálásától... ;o)

Komolyra fordítva a szót, most először próbáltam ilyen csőben sült dolgot készíteni. Nem egy nagy ördöngőség. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az előfőzött zöldséget egy kis sajttal felturbózott besamelmártásban sütjük ki. Mivel a besamelmártás nem arról híres, hogy markáns íze mindent elnyom, annál finomabb lesz a csőben sült zöldség, minél határozottabb ízű zöldség kerül a tepsi aljára. Na a szárzeller pont ilyen. Nem olyan rég fedeztem fel, de salátába épp olyan jó, mint mártogatós krémekhez. És most itt a következő felhasználási terület: csőben sütve. Meglepően finom. És gyors. Igazi hétköznap esti vacsora.

Hozzávalók: 2 csomag szárzeller, 10 deka vaj, 2 ek liszt, 5 deci tej, 15 deka reszelt sajt, só, bors, esetleg szerecsendió

A zellercsomót szétszedjük, megtisztítjuk. Zöldséglevesben kb 5 perc alatt kifőzzük. Elég ha csak roppanósra főzzük. Miközben fő a zeller, csináljuk meg a besamelmártást. A vajjal és a liszttel készítsünk világos rántást. Öntsük föl a tejjel, és sűrítsük be. Ízesítsük sóval, borssal, szerecsendióval, majd a reszelt sajt felét szórjuk bele. Egy kivajazott jénaiba fektessük szépen egymás mellé a zellerszárakat, majd öntsük rájuk a mártást. A maradék reszelt sajttal fedjük be. 200 fokos sütőben 20 perc alatt szép világosbarnára sül. Friss bagettel Mennyei...

Burgonya krémleves csípősen, köményes chorizóval

Mondhatnánk rá, hogy krumplileves kolbásszal, de úgy a környezetemben élők 99%-a soha meg nem kóstolná, így viszont kb. a huszadik kiló krumpli kerül az asztalra ebben a formában (esetleg mondhatjuk-e, hogy a környezetemben élők sznobok? :) A krumplit mindenki hajlamos unalmasnak gondolni, pedig egy-két fűszerrel olyan változatos dolgokat lehet belőle csinálni, hogy csak na. Itt van például a nagyi krumplilevese (ami szigorúan tejföllel és soha nem tejszínnel készül), ami egy kicsit eltérő fűszerezéssel és kiegészítéssel egészen pofás lesz, hovatovább fúziós látszatot kelt. A krémlevesek nagy reneszánszának idején pedig egy lehetséges alapanyagot sem szabad kihagyni a számításból.
Chorizo-t nem nehéz beszerezni manapság, a kisebb delikáteszek mellet például az Interspárban is folyamatosan lehet kapni.

Hozzávalók: fél póréhagyma, ½ kg krumpli, 2 pohár piros tejföl, 20-25 dkg fehérrépa, 10 dkg chorizo, 1 csilipaprika, őrölt kömény, szerecsendió, babérlevél

Minimális vajon melegíteni kezdjük a karikára vágott póréhagymát, rádobáljuk a felkockázott fehérrépát, és addig pirítjuk, amíg barnulni nem kezd, beletesszük a felkockázott krumplit, felöntjük vízzel, jön a babérlevél, só, és belemorzsoljuk a chili magjait. Mikor a krumpli élei eltűntek, azaz készre főtt, lebotmixerezzük, ezután szépen hozzákeverjük a tejfölt. Mindig pirosat használjunk, mert ettől lesz homogén és krémes textúrájú. Egy serpenyőben olajat melegítünk, beleszórunk egy teáskanál őrölt köményt, egy kis szerecsendiót, jól kiolvasztjuk az ízüket, majd beleszórjuk a feldarabolt chorizót, alaposan megsütjük, majd ezzel a köményes szafttal együtt tesszük a forró leves tetejére.

Update: Igen Apu, leturmixolni babérlevél nélkül kell. :-)