Fóliában sült paradicsomos-sajtos csirkemell

Simple the best!- szabadfordításban annyit tesz a legegyszerűbb a legjobb, dúdolhatnám akár Tina Turner után szabadon e bejegyzés megírása közben. Nem is igazán való talán ilyen egyszerű ételt főzős blogban bemutatni. Egy szempontból mindenképpen hasznos, javítja a süti:kaja arányomat. Különben is, talán valakinek pont-e képekre nézve ugrik be, hogy egy ilyen egyszerű kaja is milyen nagyon finom lehet. Mondom én: SIMPLE THE BEST!

Fóliában sült paradicsomos-sajtos csirkemell

A fóliában sütés nagyon hasznos, mert irtó gyorsan megsül benne a hús, olyan mintha egy mini kukta lenne.

Szóval a csirkemelleket besóztam, beborsoztam. A fóliából nagyobb darabokat tépkedtem.( Akkorák legyenek, hogy miután belecsomagoltuk a húst, jól bele lehessen bugyolálni és a tetején összetekerni.)

A fóliadarabokra vajat tettem ( egy teáskanálnyit), ha nincs olaj is jó és rápakoltam a húsokat. Betekertem őket és a batyukat tepsire helyezve sütőben puhára sütöttem. Csirkemellnél ez kb. fél óra.

Ha már puha szétnyitom a fóliát, hogy piruljon is a hús és teszek rá karikára vágott paradicsomot és bőven megszórom sajttal, vagy akár szeletben is rá lehet tenni. Visszadugom a sütőbe még kb. 20 percre, azután késznek nyilvánítom.

Köretnek jöhet mellé rizs, krumpli, saláta. Én csak úgy magában falatoztam és így sem találtam benne semmi kivetnivalót.

Paradicsomsaláta lilahagymával

Átnézve a blogomat ismételten arra a következtetésre jutottam, hogy túltengek kissé süteményügyileg. Úgyhogy, az arányt javítandó következzen most egy saláta, amit hét elején készítettem egy sült kolbász-krumplipüré párosítás mellé. Anyósék ugyanis disznót vágtak, így a nyár közepén, mert kifogytak a húskészleteik. Ha pedig már belevágtak, akkor készítettek egy kis kolbászt és hurkát is. Az utóbbi nálunk kispadra kényszerült, mert egyikőnk se szereti, de a sült kolbászt általában jó szívvel fogadjuk. ( És fogyasztjuk)

Szóval miközben sült a kolbász, rájöttem, hogy valamilyen kísérő még kívánkozik emellé a duó mellé. Gondoltam a savanyúságra, de az olyan téli étel nekem és most még javában augusztus van, úgyhogy jöjjön inkább valamilyen saláta. De milyen? Némi gondolkodás után beugrott, hogy pár napja a nagynénémnél tett villámlátogatáskor, a vacsoraasztalon láttam egy paradicsomos salátát. Na gondoltam ez pont jó lenne nekem. Gyors telefon, utána még pár szakácskönyv és hamarosan össze is állt a saját sk. paradicsomsalátaverzióm. A szakácskönyvek és a telefonos segítség is alapvetően két típusát különbözteti meg ennek a salátatípusnak. A natúrt és az ecetes-olajosat. A natúrnál a zöldségeken kívül csak só és bors van benne, a másikban több hozzávaló is szerepet kap.

Paradicsomsaláta lilahagymával

A paradicsomot szeletekre vágtam, a lilahagymát pedig a reszelő tökgyalurészén lereszeltem. ( Nem gond, ha kissé szétcsúsznak a szeletek)

Egy tálba halmozom őket, jön rá egy kis só, őrölt bors ( én tettem hozzá simát és egy pici fehéret is), egy-két evőkanálnyi olaj, egy kevés ecet (ízlés szerint) és egy teáskanálnyi cukor. (hogy ellensúlyozza a savanyúságot)

Ennyi és nem több, hagytam egy kicsit összeérni, levet engedni. Nagyon finom lett. Egy kis zöldségzöldjét még elbírt volna, de azt nálunk nem mindenki szereti ( lehet tippelni, hogy ki lehet az?), úgyhogy most mellőztem.

Egy újabb citromos édesség- görög citromos süti

Ha lúd, legyen kövér alapon, most megint egy citromos édesség következik blogírói pályafutásomban. Stahl recept ez is, a legújabb Végre otthon c. könyvében szerepel. Ott néztem ki, még talán tavaly novemberben mikor megjelent a könyv. Azután csak halogattam és halogattam a megsütését. Hogy miért? Nos egyrészt, volt némi fenntartásom a sziruppal való megöntözéssel kapcsolatban, féltem, hogy tocsakos lesz tőle a süti, azt pedig ki nem állom. ( most amikor rávettem magam az elkészítésére, kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt, mert nem tudom mi, ( talán a gríz) úgy felszívja a szirupot, mint a pinty. ) Bár nem tudom a pinty szív-e valamit fel, főleg szirupot? Na mindegy.

A másik dolog, ami miatt halogattam, az, hogy az én fejemben vannak téli és nyári sütemények, édességek. És a citromos sütik nekem a nyárhoz kötődnek. Kivételt képez a citromkrém, amit erős nyomás hatására kénytelen vagyok akár decemberben is legyártani.

Szóval ilyen előzmények után hétvégén nekifogtam a sütésnek. A cukor mennyiségét csökkentettem, a előbbi postomban leírt ok miatt. Nagyon finom sütemény lett a végeredmény, sajnálom, hogy nem próbáltam ki hamarabb.

A házi minőségellenőröm szerint azért különösen isteni, mert olyan az íze, mint a citromkrémnek, csak sütiben.

Görög citromos süti ( Stahl Judit: Végre otthon )

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

10 dkg gríz

2 kávéskanál szódabikarbóna

35 dkg cukor ( én csak 25 dkg-ot tettem bele)

1 csipet só

2 és fél dl joghurt

3 tojás

1 citrom

A sziruphoz:

15 dkg cukor

1 és fél dl víz

4 citrom

Elkészítés:

Egy tálba tesszük a száraz dolgokat ( liszt, gríz, szódabikarbóna, cukor,só)

Egy másik tálban összedolgozzuk a nedves dolgokat ( tojás, joghurt, a citrom héja és a citrom levéből kb. 1-2 evőkanálnyi)

Ha kész a joghurtos kevercset ráöntjük a száraz dolgokra és fakanállal összedolgozzuk.

Amikor elkészül, kivajazott tepsibe ( én egy 20*30-at használtam) öntjük és megsütjük. Nem túl nagylángon kb. 45 percig sütöttem.

Miközben sül, elkészítjük a szirupot: a cukrot, a vizet, a 4 citrom héját és levét először kislángon melegítjük. Amikor fölolvadt benne a cukor, akkor erősebb lángon felforraljuk és 3-4 percig forrásban tartjuk.

Ha a süti megsült, kivesszük és azon nyomban sok-sok helyen villával megszurkáljuk és rákanalazzuk a citromos szirup felét. Negyed óráig állni hagyjuk, azután rálocsoljuk a maradék szirupot is.

A tepsiben hagyjuk kihűlni. Utána kockákra vágva tálaljuk.

Citromkrém

Nem tudom, ki, hogy van vele én bizony- sok más könyv és újság mellett-sokszor forgatom Stahl Judit szakácskönyveit is. Nem mondom, hogy minden receptje elnyeri a tetszésemet, főleg, mert, mint azt már többször írtam, én nem túl gyakran használok különleges hozzávalókat. Egyrészt, mert vidéken ezekhez nem mindig egyszerű hozzájutni, másrészt pedig a már szintén többször említett kényes ízlésű férfiember miatt csak óvatosan újítgatok. Ennek ellenére szeretem olvasgatni a könyveit és persze jó pár receptjét ki is próbáltam már. Ahogy így visszagondolok, nem is nagyon volt ezek között olyan, ami ne lett volna sikeres. Talán a tutti-frutti tallér idéz bennem elő kellemetlen emlékeket, de ott sem a recept vagy az írója volt a hibás, a 3-ból 2 tepsi elégetésében nekem volt fontos szerepem.
A blog olvasóinak nem fog meglepetést okozni, hogy főleg Judit édességreceptjeivel próbálkoztam szívesen. Általános tapasztalatom, hogy a mi ízlésünkhöz képest egy kicsit túl édesek a sütijei, úgyhogy általában már alapból lecsalok a készítésnél belőle kb.10 dkg cukrot. A kivétel erősíti a szabályt mondás azonban itt is érvényesül. Az itt leírt citromkrémen ugyanis semmit sem változtattam, úgy tökéletes ahogy van. Legalábbis a szerelmetes párom szerint, akinek ez a number one édessége. Ha bármikor megkérdezem: Na, milyen édességet készítsek? A válaszok között mindig az első ez a citromkrém. Ünnepekkor dupla adagot készítek, hétköznapokon-mint most is- csupán szimplát, de így is, úgy is rekordsebességgel tűnnek el a kelyhek a hűtőből.
Ja! És akár a túrótorta, ez sem vendégváró édesség nálunk. Ez annyit jelent, hogy ha ez van otthon és vendégek jönnek ez szigorúan a "NEM FELKÍNÁLANDÓ" kategóriába tartozik.

Citromkrém (Stahl Judit: Büntetlen örömök c. könyvéből)

Hozzávalók:
1 citrom
1 tojás
12 dkg cukor
1 kávéskanál vaníliaaroma
1 1/2 evőkanál vaj ( 3 dkg)
30 dkg natúr joghurt
1 1/2 deci hideg tejszín

Elkészítés:
- Citrom héját lereszelem, a levét kicsavarom.
- A cukrot, a tojással és a vaníliaaromával simára keverem.
- Egy kicsi lábosban felolvasztom a vajat, ha már teljesen folyékony lehúzom a tűzről és beleszórom a citromhéjat, beleöntöm a citromlevet és elkeverem.
- Utána hozzáadom a tojásos-cukros kevercset is és szintén jól, egyneműre eldolgozom.
- Visszateszem a tűzre és a legkisebb lángon, habverővel ( én fakanállal szoktam) folyamatosan, gyorsan keverem, amíg be nem sűrűsödik.
- Addig kell kevergetni, amíg, és itt idézem S. J. -ot " amíg a belemártott kanálra már szépen rátapad" Én onnan szoktam látni, hogy kész, hogy egyrészt ha egy pillanatra leállok a keveréssel, akkor lávaként puttyog, valamint, ha miközben keverem a fakanál nyomán láthatóvá válik a lábos alja néhány tizedmásodpercre, akkor késznek nyilvánítom. Ja és persze sűrűnek is kell lennie. Nem annyira, mint egy pudingnak, hanem kb. mint amikor a mirinda szelet tetejére főzzük a zselét. ( Ha valakinek mond ez valamit)
- Szóval, ha kész jön bele a joghurt és hagyjuk kihűlni. ( Ez nem tart túl soká, mert a joghurt gyorsan lehűti)
- A tejszínt habbá verjük és fakanállal óvatosan beleforgatjuka kihűlt, citromos alapkrémbe.
- Kész is vagyunk. Nincs más hátra, csak a kiadagolás kisebb-nagyobb tálkákba, kelyhekbe, ízléstől és étvágytól függően.

Még egy jó tulajdonsága is van amellett, hogy nagyon finom. Nem hízlal. A könyv adatai szerint, egy adag ( ez 6 adagos recept) csupán 238 kalóriát tartalmaz.

Banános piskótatallér

Szerintem ennél egyszerűbb, gyorsabb és finomabb édesség nem létezik. Az alapötlet az nlc valamelyik topikjáról való, de azóta már legalább 4 másik különböző fajtájáról olvastam.Van aki pudingot ken a banán alá, van aki fehércsokiba mártja és így tovább. Az én " mindenképpen ki akarom próbálni" receptjeim között is szerepel még egy fajtája, narancskrémes piskótakarikák néven. Ígérem, ha bejön a zordabb idő és narancshoz is hozzájutok, arról is beszámolok majd.
Egyenlőre maradt az alap prototípus.

- Végy két csomag piskótakarikát, banánt ( kb. 3-4 darabot), csokit ( a tetejére) és diszítéshez szórócukrot.
- A banánt karikázd fel ( a végeit nyugodtan megeheted) és két tallér közé tégy egy banánkarikát ( ne legyen a banán túl vékony min. 0,5 cm vastagságúra szeleteld!)
- A csokit olvaszd meg ( én most kaptam tasakosat, amit csak meleg vízbe kell tenni és utána folyatni a sütire, de máskor simán gőz fölött megolvasztom és kiskanállal simítgatom a tetejére. Most nem volt kedvem elsimítani, ezért lettek ilyen összevissza-csíkosak.)
- Végül szórd meg díszítőcukorral.
- Hagyd állni egy éjszakát vagy pár órányit, addigra összepuhul és olyan lesz, mintha banánkrém lenne a tallérok között.

Nagyon finom édesség, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Akármikor készítek ilyet, ez az első, ami elfogy és a végén az utolsó darabokért már kisebb közelharc folyik.

S.O.S. édességek

Most olyan leszek, mint Rémusz bácsi, ott folytatom, ahol az előző bejegyzésemben abbahagytam. Szóval az arab kávétorta nagy siker volt, szinte pár óra alatt elfogyott. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a váratlanul, ebéd közben beállító anyósék is, sógornőstől, gyerekestől. Hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak. Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor azt sem tudja, hogy mit csináljon hirtelen? Pakolja le az asztalról a félig evett ételmaradékot, dugja a mosatlant a mosogatószekrénybe vagy a szanaszét heverő cipőket, papucsokat próbálja meg egy diszkrét mozdulattal a konyhapult mögé rúgni. Nos ilyen előzmények után, jött a következő dilemma. Mivel is kínáljam meg őket. Ásványvíz, üdítő még csak-csak akadt, de sehol egy árva csomag mogyoró, ropi vagy keksz. Így azután kénytelen voltam - az Uram rosszalló pillantásai közepette- elővenni a megmaradt fél kávétortát. Ami- és ez nem kis büszkességgel töltött el- pillanatok alatt elfogyott, mindenkinek nagyon ízlett. A sógornőm még a receptet is elkérte.

Itt vége is lehetne a történetnek. Minden jó, ha a vége jó. Persze, csak akkor, ha a vendégek kikísérése után, nem találjuk szembe magunkat, egy, a hűtőt aggodalmasan nyitogató férfiemberrel, aki döbbent arccal szegezi nekünk a kérdést: " Ugye nem mondod, komolyan, hogy annyi volt az összes torta?" A tömör, de válaszra szenvedő arckifejezés a válasz, úgyhogy persze megsajnáltam és megnyugtattam, hogy mindjárt összeütök valamit. Elhamarkodottan ígértem, döbbentem rá pár perc múlva, hiszen a készleteim a 3 napos, hosszú hétvége végére, igencsak megcsappantak és lévén augusztus 20-a, délután 5 óra volt, minden üzlet zárva. Az ígéret azonban, mint tudjuk, úgy jó, ha megtartják, így azután összekaptam az összes kreativításomat és egy óra múlva három turbódesszertet prezentáltam a látványosan édességhiányban szenvedő drágám elé.

A reakció? Jóleső mormogás és egy májhízlaló dicséret: " Hát cica! Te fantasztikus vagy, hogy a semmiből is tudsz ilyen dolgokat csinálni!"

Nos íme a három S.O.S. , maradékfelhasználó, turbóédesség, amelyek nagy előnye, hogy felhasználtam több olyan dolgot is, amire amúgy a kidobás várt volna.

Találtam a szekrény hátsó zugában egy dr. Oetker pudingport. Vanília ízű manduladarabokkal felturbózva. Utolsó pillanatban leltem rá, mert néhány nap volt már csak hátra a szavatossági idejéből. Valamikor régen vehettem, amikor újdonságként feltűnt, azután meg szépen elfelejtkeztem róla. Most azonban pont jól jött.

Megfőztem, azután pedig a pár hónapja a Pennyben vett mini szilikonos formáimba rétegeztem a pudingot, némi maradék háztartási keksszel és sok-sok szőlővel dúsítva. A maci nem lett túl sikeres, legközelebb nem a forma aljára rakom a szőlőt, mert így úgy néz ki, mint egy arcnélküli rémmedve.Amikor kihűltek, hűtőben raktam 20 percre a formákat, azután pedig óvatosan tányérra fordítottam őket.

A legnagyobb sikert a három desszert közül ez a tejberizses-poharas desszert aratta, úgyhogy ez valószínűleg nemcsak kényszerhelyzetek esetén lesz szívesen látott vendég a konyhámban.

Főztem egy adag tejberizst. ( Nekem- tudom, eléggé el nem ítélhető módon- volt itthon egy szintén Oetker doktor által készített tejberizs alapom- amit a gyorsaság miatt bevetettem, de amúgy simán működik a hagyományos módon készített tejberizzsel is. Ha valaki még nem készített- nem szégyen az, én is 25 évesen tanultam meg-lapozzon visszább és a 3. vagy 4. bejegyzésemnél megtalálja én, hogyan szoktam készíteni alapesetben.)

Szóval mikor kész volt, ketté osztottam és az egyik feléhez kevertem 1 púpos evőkanál mogyorókrémet. Utána poharakat vettem magam elé és rétegezni kezdtem: sima tejberizs-szőlő( jó bőven)-mogyorókrémes tejberizs-szőlő és így tovább, amíg tartottak a hozzávalók.

Nagyon-nagyon finom.

A harmadik kreálmányom: nudista kókuszgolyók. Gondolkoztam is, hogy megmutassam-e őket, mert elég csúnyácskák. Az ízük jó volt, bizonyítja ezt az is, hogy alig bírtam lefényképezni pár darabot és utána azok is hamar eltűntek.Azért nudisták, mert nem volt otthon kókuszom és semmi olyan más dolgom, amibe jószívvel beleforgattam volna őket.
Én a kókuszgolyót mindig csak úgy saccra csinálom, nem mérek ki hozzá semmit.
Most volt otthon kb. fél csomag darált háztartási keksz, tettem hozzá 2 evőkanál mogyorókrémet, egy kis porcukrot, 1-2 evőkanálnyi kakaót, egy pici rumaromát és annyi tejet amennyi kell ahhoz, hogy jól formázható, de nem száraz és nem is szottyos masszát kapjunk. Tudom, hogy ez így elég homályos, de máshogy nem tudom elmondani, de érezni lehet amikor készíted. Végül kigömbölygetem őket és kókuszreszelékbe hempergetem. Én ezt most kihagytam. Így is finom volt.

Arab kávétorta

Szeretek sütni. Gondolom ez azok számára akik olvassák a blogomat, nem okoz meglepetést, hiszen az eddigi bejegyzések között kissé túltengenek a sütireceptek. Hiába. Sokkal hamarabb tanultam meg sütni, mint főzni. Valahogy egyszerűbbnek tűnt, minden mennyiség pontosan volt megadva, ami nekem nagy könnyebbség volt. Nincs ugyanis szerintem rosszabb, mintha valakinek, aki éppen próbálkozik a sütés-főzéssel, olyanokat mondogatnak, hogy egy csipetnyi, amennyit felvesz, csak egy gondolatnyi, érzéssel adagold stb. Ez annak, akinek van egy kis rutinja érthető, de akinek nincs, annak maga a káosz és zűrzavar. Egy sütirecept pedig legtöbbször pontos adagokat határoz meg, ezért- legalábbis nekem- könnyebbnek tűnt elkészíteni. Főzni, sokkal később tanultam meg, csak miután már önálló háztartásom lett. Akkor viszont kínkeservesen. Leégett, ízetlen vagy túl ízes ételek, kidobott lábasok, sírások, elkeseredések szegélyezték az utamat. Persze oltári szerencsém volt az én áldott jó természettel megáldott Urammal. Soha, egyetlen egyszer sem mondta azt, hogy ez nem jó. Kínkeservvel, de mindig megette. Ha édes kaja volt, sok cukorral és lekvárral, ha édes egy nagy adag majonézzel megfejelve mindent legyűrt. És még dicsért is. Szóval főzés terén ilyen foltos a múltam, nem is szerettem meg azóta sem annyira, mint a sütést.

Ekkora vargabetű után következzen a hétvége termése: az arab kávétorta. Nem volt semmi alkalom, egyszerűen csak beugrott, hogy egyszer régen sütöttem már egy ilyet ajándékba és finom volt. Innen már csak egy lépés volt a megvalósítás.Az eredeti receptet néhány helyen átírtam Itt és most a javított ,sk. recept fog következni.

Arab kávétorta

Tészta:

24 cm-es átmérőjű tortaformához

5 tojást, 5 evőkanál cukorral habosra keverünk. ( Legalább 5-6 percig, hogy kifehéredjen a hab és a térfogata is megemelkedjen. Stahlnál láttam ezt a piskótasütési módszert és én azóta ezt használom.)

Ha ez kész óvatosan hozzákeverünk fakanállal 5 evőkanál lisztet és egy fél tasak sütőport.

Végül hozzákeverünk 5 dkg reszelt csokit ( én egy olcsóbb tejcsokitábla felét reszeltem hozzá) és egy kis tasak kávéport (mondjuk nescafé 3in 1, de bármelyik jó)

Egyenletesen összeforgatjuk és a formába töltve megsütjük.



Krém:

15 dkg porcukrot, 3 tojássárgáját, 1 egész tojást, 1 csomag vaníliáscukorral és 2 dl tejjel sűrű krémmé főzzük.

Még melegen hozzákeverünk 2 evőkanál jó erős kávét és 5 dkg reszelt csokit. ( Nálam a tejcsoki másik fele)

Kihűtjük és hozzákeverünk 20 dkg margarint. Vagyis célszerűbb fordítva, a margarinhoz adagolni a krémet. A margarin pedig legyen puha, de ne folyós.

A tortalapunkat kettévágjuk és ezzel a krémmel töltjük és vonjuk be kívülről.

Díszítéshez az eredeti recept valami étcsokoládéba mártott kávészemeket javasol. Nekem ez semmit nem mond itt vidéken, úgyhogy maradt egy kis csíkokra vágott banános csoki, de ezt mindenki variálhatja aszerint, hogy mit szeret és mi van otthon.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: EZ A KRÉM NEM LESZ IGAZÁN SŰRŰ, LEGALÁBBIS NEKEM NEM SIKERÜLT MÉG EGYIK ALKALOMMAL SEM OLYAN ÁLLAGÚRA BESŰRÍTENI AMI NEKEM A SŰRŰT JELENTENÉ. ETTŐL MÉG NAGYON FINOM A KRÉMJE, NEM ÁZTATJA EL A TÉSZTÁT, CSAK KICSIT HÍGABB, MINT EGY HAGYOMÁNYOS TORTAKRÉM. TALÁN ÉPPEN ETTŐL OLYAN SELYMES ÉS KÖNNYŰ SÜTI.

AKI MÉGIS A SŰRÍTÉS MELLETT DÖNT ANNAK AJÁNLOM PRÓBÁLKOZON PL.: EGY-KÉT EVŐKANÁL CSOKIS VAGY VANÍLIÁS PUDINGPORRAL, EGY KIS LISZTTEL ESETLEG KEMÉNYÍTŐVEL.

Ezt leszámítva ez egy szuperfinom torta, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még egy napot sem ért meg.

Lecsós hús avagy a bakonyi sertésborda új ruhája

Az úgy kezdődött, hogy az alább leírt prézlis hús sütőtálba pakolgatásakor kiderült, hogy bizony 3 és fél szelet kilapogatott, besózott szelet husi nem fér bele, akárhogy is próbáltam tuszkolni. Végül feladtam és keresgélni kezdtem a szakácskönyvekben, mit is kezdjek, eme nem túl nagy mennyiségű félkészre sütött sertéscombbal?
A választ az egyik kedvencemben találtam meg: Máté Pálné Terenyei Kati néni: Ahogy én készítem c. szakácskönyvében. Méghozzá a Bakonyi sertésborda képében a 100. oldalon. Afölött a nyilvánvaló tény fölött, hogy nekem sertéscomb-szeletek árválkodnak a konyhapultomon és nem kicsontozott bordák könnyedén átsiklottam. Mint később kiderült több más fontos dolog fölött is.

Szóval adott volt a margarin+olaj keverékén ( így nem ég meg a margarin vagy vaj) mindkét oldalán megsütött, előtte sózott, borsozott 3 és fél szelet hús.

2 paradicsomot és 2 paprikát valamint 1 fej vöröshagymát apróra mixeltem. Én egy T. W. tekerős szerkentyűt használtam. ( Sose tudom megjegyezni a fantázianevüket), de simán, késsel is jó apróra vágva, csak így nekem egyszerűbb volt.
Egy lábasban kevés olajat hevítettem (Ekkor lépett be az unokahúgom, akit a nővérem küldött egy tejfölért. Odaadtam. Ennek a kis intermezzónak később még lesz jelentősége)
Szóval az olajra rádobtam a paprika-paradicsom-hagyma vagdalékot és 4-5 percig hagytam ( időnként megkeverve, hogy le ne égjen), hogy összepiruljanak.
Utána lehúztam a tűzről és meghintettem pirospaprikával (ízlés szerint és kb. egy púpos evőkanálnyit dobtam rá)
Hozzáöntöttem vizet ( kb. 2 decit), tettem bele sót, borsot, fokhagymát.
Ezt az egészet jól átmelegítettem és beletettem a húsokat.
Lefedtem ( fedő híján alufóliával) és jó 3/4 órán át pároltam.
Néha rá kell nézni, hogy nehogy leégjen, ha úgy látjuk, veszélyben van öntsünk még alá kevés vizet.

Idáig ment is minden, kivéve, hogy amikor már szépen fődőgélt, újra átolvasva a receptet, kiderült, hogy gomba is kellett volna bele.
Természetesen nem volt otthon, bolt zárva. Lemondtam róla, gondoltam nem nagy gáz, ha hiányzik belőle.
De, ha már ott voltam végigolvastam a receptet és ért még meglepetés. Ugyanis a végén lisztes tejföllel be kellett volna habarni az egészet. A tejfölöm viszont már benne volt a tesóék krumplipüréjében.

Szóval így esett a nagy eset. Így nem lett nekem bakonyi sertésbordám, "csupán" egy adag lecsós húsom, ami rácáfolva a nehézkes elkészülésre, krumplipürével tuti finom kaja volt. ( így, múltidőben, mert már híre-hamva sincs)

Ja! A friss petrezselyem a tetején sokat dob rajta. ( És az eredeti recept is így írja, ezt legalább sikerült betartanom)

Prézlis hús

Többször is említettem már, hogy a háztartásom alapfelszerelése közé tartozik 1 azaz egy darab válogatós " húst inkább nem eszem" típusú férfiember. No, most nem azt mondom, hogy én állandóan húst ennék hússal, de azért néhanapján bizony jól tud esni egy nagy szelet rántott hús, töltött csirkemell vagy akármi más olyan húsos kaja, ami viszonylag száraz húsból készült, mert a zsíros, rágós vagy más furcsa fajtáit én sem szeretem. Persze nem mindig tudom rászánni magam a dupla főzésre, de azért elő-előfordul. Mint például ezen a hétvégén is.
Szerintem minden családnak tuti van egy sajtos-tejfölös húsreceptje, amire esküszik, hogy ez a legfinomabb. Nos én is így vagyok vele. Ezt a recipét még otthon anyu csinálta először, míg otthon laktam és azután hoztam magammal és mostanában egyre gyakrabban készítem megint. Hogy miért megint? Hát csak azért, mert mikor önállóságom első lépéseként anyósomékat vendégül láttam, ezt főztem nekik, mondván, hadd tudják meg mi a finom. Nagy felbuzdulásomban azonban kissé túlsütöttem, úgyhogy szinte ehetetlen volt, úgy kellett kirobbantani a tepsiből. Persze mindenki megette ( elrágta), de én szégyelltem magam, hogy így elrontottam. Talán emiatt hosszú évekig nem is csináltam ilyet, míg pár hónapja ( kiheverve a kudarcot) újra eszembe jutott és azóta gyakran csinálom magamnak, ha kiéhezek egy kis igazi, jó húsos kajára.

Sajtos-tejfölös-prézlis hús

- A hússzeleteket ( én combból csináltam, de szerintem a karaj is jó hozzá) kiklopfolom, azután besózom, beborsozom őket. ( A sózásnál figyeljünk arra, hogy a sajt is sós valamennyire, nehogy a végeredmény túl sós legyen)
- Kicsit állni hagyjuk a szeleteket, közben reszeljük le a sajtot. (5-6 szelet húshoz kb. 20-25 dkg kell)
- Vajat olvasztunk egy serpenyőben ( nekem most nem volt otthon margarin és pici olaj keverékével pótoltam, de vajjal finomabb) és a hússzeleteket egy kissé megsütjük, oldalanként kb. fél percig.
- Minden szelet húst, mikor kiemelünk a vajból rögtön zsemlemorzsába hempergetünk és így pakoljuk szépen egymás mellé egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba.
- Ha mindegyik hús kész, a tetejüket bevonjuk egyenletes rétegben tejföllel és bőven megszórjuk reszelt sajttal.
- Végül alufóliával lefedjük és megsütjük. ( Ha sütőtálban készítjük hideg sütőbe tegyük, ha tepsiben előmelegíthetjük a sütőt.)
- Kb. 1 óráig sül, de közben rá kell nézni, amikor a hús már jó omlós és a sajt is megpirult akkor késznek nyilváníthatjuk.
- Látszik a képen is, hogy én jól megpirítottam a sajtot, mert így szeretem, de aki nem, az kapja ki a sütőből 5-10 perccel hamarabb.
- Én mindig krumplipürével tálalom. Valami isteni finom. Bátran ajánlom kipróbálásra.


Bocs, a képek minősége elég vacak. A képméretező progival túlságosan lekicsinyítettem őket és ezzel arányosan a minőségük is gyatra lett. Próbáltam visszaméretezni, de nem akart sikerülni, sehogy se. Szóval bocs, techinában nem vagyok túl erős.

Briós muffinformában

Hétfőn késő délután, 6 óra körül jutott eszembe, hogy sütni kéne valamit. Igazándiból nem volt ez létkérdés, mert volt még a vasárnapi palacsintából és az itt is elregélt puzzle süteményemből is.( Ami most tökéletes lett, lévén, hogy volt türelmem kivárni, hogy kihűljön.)
Ennek ellenére elkezdtem gondolkozni, hogy mit is kéne összehozzak. Gondoltam, hogy olyasmi legyen, amiből az éjszakára menő Uram is tud vinni magával.
Nos ebből sajnos semmi sem lett, mert mire én mindent kitaláltam, összeraktam, megdagasztottam, formáztam, sütöttem addigra ő már javában robotolt.
Szóval visszatérve-még hat óra körül beugrott nekem, hogy láttam egyszer egy brióst muffinformában sütve, sőt még arra is emlékeztem, hogy a sütis topicra írta be alchri. Viszont valamiért nem mentettem le a recipét, úgyhogy a fórumkereső.hu-n bepötyögtem és pár másodpercen belül ki is dobta a kért infót.
Először úgy gondoltam, hogy én pipec leszek és úgy megfonom a briósokat, mint a boltit. Azután a kész, megkelt tésztát látván erről hamar lemondtam, ugyanis eléggé lágy lett, egy kis liszt még jöhetett volna hozzá. Így azután maradtam a nem túl szakszerű, viszont eredményes beledobálós módszernél. Nem is lettek olyan guszta kis kalapos briósaim, mint az alchri képein, helyette én eldicsekedhetek azzal, hogy feltaláltam a briós gombamuffint.

Amúgy finom lett, bár én a tésztájába legközelebb még fogok rakni cukrot, mert az nekem kicsit semmilyen ízű volt. Persze egy felet ettem csak belőle, de nem kell aggódni a többinek is jutott gazdája, egy sem maradt árván.

Ide másolom az eredeti receptet amit a sütik-képpel topicról szedtem le.


Briós muffinformában/alchri:

45 deka liszt, 2,5 deci langyos tej, 5 deka cukor, 1 mk. só, 1,5 deka friss élesztö, 5 deka vaj, 1 tojás. A tetejére: 1 tojássárgája, barnacukor
Az élesztöt egy kevés tejben kis cukorral felfuttattam. A többi tejet a tojással, a vajjal a kenyérsütö gépem edényébe öntöttem, beleszórtam a lisztet, a sót, a cukrot majd a felfuttatott élesztöt. A dagasztó programon kidolgoztam, megkelesztettem.
A muffinformát kikentem vajjal. A tésztát 14 részre osztottam. 12 golyót a muffinmélyedésekbe tettem, a maradék két golyóból 6-6 kis golyót formáltam, a nagyok tetejére ültettem.
Megkentem egy tojássárgájával, megszórtam barnacukorral és 180 fokon 20-25 percig sütöttem. Amikor nagyon pirult, letakartam fóliával.


Megjegyzések tőlem:
1.szilikonos muffinformában sütöttem
2. mint már írtam nem golyóztam, hanem kupacoltam
3. nem barnacukorral szórtam meg, hanem mezei kristállyal
+1 nem kellett letakarnom fóliával, gyenge közepes lángon sütöttem

Hamis húsos tészta

Szerintem mindenki járt már úgy, hogy fáradtan, lestrapálan hazaérve az égvilágon semmi kedve nem volt főzni, viszont jólesett volna valami meleg kaja. Erre az esetre több alternatív un. joker kajám is van, amiket ilyenkor bedobok. Ezek közül az egyik leggyakoribb nálunk a hamis húsos tészta. Hogy miért hamis? Hát, mert igazi hús egy szál sincs benne, csak párizsi. Erre nem elsősorban a pénztárcakímélés szorított rá, hanem a velem élő 1 azaz egy darab válogatós " húsfélét inkább nem eszem, ha nem muszáj" férfiember. Ennek ellenére az étel finom, gyors, olcsó és a maradék másnap kitűnően melegíthető.

Hamis húsos tészta Zsuzsi módra

Hozzávalók két személyre és egy normál méretű sütőtálra

- 25 dkg tészta - én általában orsót veszek hozzá, de csináltam már nagy fodroskockával is

- 1 kisdobozos tejföl - ha "szottyosabban" szeretitek, akkor lehet több is.

- 20 dkg sertéspárizsi- én egészben veszem meg a boltban és otthon a sajtreszelő nagy lyukán lereszelem

- 15-20 dkg trappista sajt -

- fokhagyma, só, bors, mustár ízlés szerint.

Elkészítés:

- Kifőzzük a tésztát.

- Közben elkészítjük a mártást: a tejfölt, a fokhagymával, sóval, borssal esetleg pici mustárral összekeverjük, hozzáadjuk a lereszelt párizsit.

- A kifőtt tésztát egy mélyebb tálba öntjük és összekeverjük a tejfölös mártással. Ha egyenletesen felvette és eloszlott benne-rajta a cucc, akkor egy kivajazott, kizsemlemorzsázott sütőtálba ( vagy akár tepsibe) tesszük. Ráreszeljük a sajtot és sütőben jól átforrosítjuk kb. 15-20 perc alatt. ( Ha sütőtálban készítjük hideg sütőben kezdjük a sütést, ha sima tepsiben elő lehet melegíteni.)

- Én, ha bőven van a sajtból, szoktam egy kicsit a mártásba is rakni.

Churros

A recept eredetije Stahltól való. Többször is szembejött és ingerkedett velem. Volt a Nők Lapjában, leadta a műsorában és végül megjelent a legújabb könyvében is. Ami igazán vonzott benne, az pedig nem más volt, mint a FAHÉJAS PORCUKOR. Szóval nekiálltam. Egyetlen egy gondom volt, a formázás ugyanis eredetileg csillagcsöves habzsákkal kéne hogy történjen. Nos, nekem ez nem volt. Hosszas kotorászás után előástam a kütyüs fiók mélyéről egy valamikor egy szakácsújsághoz ajándékba adott habzsákszerűséget. Gondoltam ez majd jó lesz. Tévedtem, de erre csak akkor jöttem rá amikor a forró olaj már tele volt a churros-kígyók mellett apró tésztamaradványokkal. Először fel sem tűnt, hogy mi a gond, csak hosszas kutakodás után jöttem rá, hogy a zsák oldala ki van vágva és bizony orrán-száján jön ki a tészta. Habzsáknak csúfolt valami kidob- jön a b terv, a zacskó. Ezzel nem is lett volna baj, csak túl nagy lyukat vágtam rajta és így túl vastagok lettek a churros-kígyók, nem sültek át rendesen. Szóval fontos: egy cm-nél vastagabbra nem formázzuk, inkább picit kisebbre.

Churros (Stahl: Végre otthon)

Hozzávalók:

2, 5 dl tej, 5 dkg vaj (margarint tettem bele), 1 evőkanál cukor, 1 nagy csipet só, 12 dkg finomliszt, 4 tojás

A tejet, a vajat, a cukrot és a sót kevergetve összeforraljuk. Ha a cukor és a vaj is felolvadt, hozzáadjuk a lisztet. Takaréklángon gyors mozdulatokkal addig keverjük ameddig egynemű, sima, sűrű masszát nem kapunk.

Ha ez kész egy másik tálba átöntjük, hogy hűljön. Mikor már alig langyon egyenként hozzádolgozzuk robotgéppel a tojásokat. A tészta ezzel kész is.

Sütés: Nagy lábosban bő ( kb. 3-4 cm-es) olajat forrósítunk. Csillagcsöves habzsákkal ( vagy lásd fent valamilyen alternatív megoldással) kb. 1 cm vastag és 10 cm hosszú kígyókat nyomunk a forró olajba. 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük, úgy hogy közben forgassuk, hogy egyenletesen süljenek.

A kész fánkokat papírtörlőn lecsöpögtetjük és még melegen fahéjas porcukorba forgatjuk.



Saját megjegyzések:

- a fahéjas cukrot sütés előtt kell előkészíteni, mert utána már nem lesz idő rá.

- nekem nem kellett 2-3 perc, sokkal gyorsabban megsültek, szinte alig volt időm megforgatni az előző adagot a cukorban.

- az enyém nem lett ropogós, olyan jó puha, harapnivaló falatok voltak.

- ebből az adagból nem lett túl sok, alig több mint amit a képen láthattok, igaz a vastag, sületleneket nem tettem hozzá. Szerintem ez kb. kétszemélyes adag.

- maradt másnapra is egy kevés, és a házi minőségellenőröm megállapította, hogy bizony hidegen is nagyon finom.

Túrós-tejszínes-kekszes avagy a tejfölös-kekszes új ruhája

Ez a süti-hasonlóan a sült túrótortához- saját kreálmány. Én gyúrtam össze két receptből: a sokak által ismert kekszes-tejfölös és egy túrótorta leírásából. Hogy miért?
Nos több oka is van:
1. mint már említettem a kekszes krémesnél, szeretem-szeretjük az ilyen típusú sütiket
2. az Uram egy vendégségben evett a kekszes-tejfölösből és nagyon ízlett neki, állandóan felemlegette, hogy miért is nem csinálok én olyat
3. A harmadik ok pedig a 2. következménye ugyanis nem fűlt a fogam a tejfölös sütihez, mert -biztosan nagyon hülye vagyok, és ezt vállalom is- én a tejfölt jobbára kajákban tudom elképzelni. A tejfölös süti nekem olyan párosítás mintha azt mondanánk, hogy csokoládés tepertő. Tehát ki kellett találni valamit, ami hasonló és megnyugtatja a szerelmem háborgó kedélyét és gyomrát.
Így alakult ki ez a recept, ami bátran állíthatom a nyár kedvence lett. Volt olyan hét, amikor négy nap egymás után ezt gyártottam.

Túrós-tejszínes-kekszes

Hozzávalók

25 dkg túró
3 dl tejszín ( lehetőleg nem cukrozott, hanem sima habtejszín)
4 evőkanál porcukor
2 csomag kocka alakú háztartási keksz (én két csomag 20 dkg-osat vettem és kb. az egyik csomag fele maradt meg, de persze ez a tepsi méretétől függ)
1 csomag tortazselé (ehhez kb. 2-3 evőkanál cukor)
gyümölcs

- Először készítsük el a tasakon olvasható utasítás szerint a tortazselét. A cukor mennyiségét aszerint határozzuk meg, hogy mennyire savanykás a gyümölcs, ami a tetejére kerül.
- Ha kész, hagyjuk hűlni, közben pedig 4 evőkanál porcukorral verjük fel a tejszínt kemény habbá.
- A túrót kicsit dolgozzuk át a habverővel ( nyugodtan lehet tejszínes, csak fordítva nem működne a dolog), azután adjuk hozzá a habot és keverjük össze jó alaposan. (Én eléggé elítélhető módon kicsit rá szoktam segíteni a robotgéppel, mert így nagyon klassz, sima, egynemű krémet kapunk)
- Egy tepsi vagy sütőtál alját ( kb. 20*30-as) rakjuk ki egy sor keksszel, majd kenjük el rajta egyenletesen a krémet. Figyeljünk arra, hogy faltól-falig teljesen végigérjen a krém, hogy majd a zselatin ne találjon utat lefelé, nehogy eláztassa a sütink alját.
- Rakjuk ki a tetejét is végig keksszel.
- A tetszőlegesen választott gyümölcsöt a keksz tetejére tesszük. Lehet ömlesztetten vagy úgy, hogy minden kockára egy darab gyümölcs jön. ( Természetesen, ha fagyasztottat rakunk rá, akkor csöpögtessük le előtte)
- Végül a zselatint egyenletes rétegben öntsük rá. Utána tegyük hűtőbe min. 12 órára. Addigra megpuhul, összeérnek az ízek.

Túrós pogácsa

A mai nap egyik termése lett a túrós pogácsa. Ahogy írta róla a könyvajánlóban, az Uram meglátta és természetesen szóvá is tette, hogy milyen régen nem sütöttem én már pogácsát. Felhívtam a figyelmét, hogy valószínűleg azért, mert 40 fok volt. De azután, bebizonyítandó, hogy milyen klassz menyecske is vagyok én, gyorsan sütöttem egy adag túrós pogácsát Farsang Erika: Szuperanyu újra száguld c. könyvének receptje alapján. Kb. 3/4 8-kor vettem ki az utolsó adagot a sütőből és jelentem tisztelettel a képen látható kosár már teljesen üres.

Túrós pogácsa (Farsang Erika módra)

30 dkg margarin
30 dkg liszt
30 dkg túró
só ( egy csapott evőkanál, de ízlés és sót szerint változhat. Én pl. háromnegyed kanállal tettem a jódozott vákumsóból és kicsit sós lett.)

A tetejére: 1 tojás

A lisztben elkeverjük a sót, hozzákockázzuk a hideg margarint és gyors mozdulatokkal szétmorzsoljuk benne. ( Ha van késes betétű robotgépünk avval gyorsan túl lehetünk rajta)
Ha kész hozzáadjuk a túrót és gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Ne pepecseljünk vele sokat, mert megolvad a margarin. Hamar össze fog állni.

Most jön a hajtogatás. Nyújtsuk ki kb. 1 cm vastagra a tésztát lisztezett nyújtólapon, azután gondolatban felezzük meg az előttünk fekvő lapot és az általunk elképzelt függőleges középvonalig hajtsuk be a tészta két szélét.
Hagyjuk így pihenni negyed óráig.
Ezt a nyújtás, hajtogatás, pihentetés ciklust még kétszer ismételjük meg.
Ha kész nyújtsuk ki 1 cm vastagságúra, kockázzuk be késsel a tészta tetejét és apró kb.2 cm-es szaggatóval gyártsunk apró, formás kis pogikat. A tetejüket a felvert tojással kenjük le. Ha szeretnénk sajttal is meg lehet szórni.
Előmelegített, forró sütőben, végig nagy lángon sütjük. Tepsinként kb. 15-20 percig sütjük, de figyeljünk rá, mert viszonylag hamar kész.Nem fognak nagyon megnőni vagy terülni a pogik, nyugodtan lehet őket egymáshoz közelebb rakni.

Szolgálati közlemény tőlem: én mindenből 25 dkg-ot vettem, mert a túróból és a margarinból is annyi van egy csomagban és szerintem így sokkal egyszerűbb, mintha meg kéne egy-egy újabb csomagot bontani.

Főzés közben olvassunk vagy olvasás közben főzzünk?

Szeretek olvasni. Meg sütni. Meg főzni is. Sőt ezeket képes vagyok egymással párhuzamosan is művelni. Még otthonlakásom idején hallgattam is anyutól eleget azt, hogy " aki szeret olvasni, az sosem lesz jó szakácsnő". Ezt még anno neki mondta az ő anyukája, szóval az alma nem esett messze a fájától. Persze nyilván arra értette ezt, hogy aki elmerül a betűk világában az könnyedén megfeledkezik a készülő ételről. Szerintem azért egy kis odafigyeléssel megoldható, hogy ne legyen gubanc. Na persze azt nem állítom, hogy nem történhetnek kisebb mallőrök. Bizony én is találtam már főtt krumpli helyett, elszenesedett rögöket a fazék alján és jó pár palacsinta is áldozatul esett egy-egy izgalmas olvasmánynak.
Hogy hogyan is jön ez most ide? Olvastatva más gasztroblogokat, többször is találkoztam a bejegyzések között a receptek mellett éttermi leírásokkal és könyvajánlókkal is. Innen jött az ötlet, hogy én is írok pár sort a kedvenc "konyhás" könyveimről. Úgy gondolom, hogy annak aki szeret olvasni és főzni-sütni is, igazán élvezetes olvasmány lehet egy-egy olyan könyv, ami kombinálja a kettőt. Számomra a lényeg, hogy olvasmányos, érdekes legyen és a főzős részek pedig legyenek egyszerűek, nem tudálékosak, hogy az embernek kedvet csináljon ahhoz, hogy olvasás közben, vagy utána kirobogjon a konyhába és nekiálljon sütkérezni. Van olyan is a kedvenceim között amiben benne vannak az említett receptek leírásai is, de ez nem feltétlenül fontos, anélkül is csinálhat kedvet a konyhai sertepertéléshez.
Természetesen ez az én magánvéleményem, mindenkinek más ebben is az ízlése és egy így jó. Íme néhány kedvcsináló mondat a képen látható könyvekről.


Farsang Erika két Szuperanyus könyve tulajdonképpen nagyon messze áll a gasztroregény fogalmától. Rövid novellákban ír a saját családjáról, az életükről. Az életükhöz azonban szorosan hozzátartoznak a családi főzések, sütések, ebédek és vacsorák. Olyan olvasmányosan tudja leírni, hogy hogyan készít késő este a lánya osztálytársainak muffint, hogy az ember lánya azon kapja magát, hogy már kavarja is a tésztát. A második kötetben már konkrét családi recepteket is megoszt az olvasókkal. Úgy, mint a túrós pogácsa, a csodalekvár, a linzer nyúl és morzsás túrócsoda Farsang módra.Szinte egyhuzamban olvastam végig mindkét kötetet és azóta is gyakran forgatom őket.


Nora Roberts: Mézes puszedli

Ez az írónő kifejezetten a romantikus regényekre specializálódott, véleményem szerint tőle is messze áll a gasztrónomia. Erre a regényére teljesen véletlenül bukkantam rá, viszont meglepő módon azóta többször is olvastam. A story egy szimpla szerelmi történet: férfi és nő találkozik, először utálják egymást, azután egymásba szeretnek és egy kis kitérő után, boldogan élnek míg meg nem halnak. Ami engem megfogott benne, hogy a főszereplő lány profi cukrász és miközben vívja a szerelmi csatákat különlegesebbnél-különlegesebb édességeket készít és ezek a leíró részek igencsak élvezetesek voltak a számomra.


Joanne Fluke: Hannah Swensen titokzatos eseteinek 3 Magyarországon megjelent kötete már tipikus gasztroregény, azaz gaszrokrimi. A főszereplő Hannah-val mindig történik valami, állandóan hullákba botlik és persze bőszen nyomoz. Közben pedig ugyanilyen lelkesedéssel süt is. A történet szerint van egy pici kávázója, ahol házi sütemények várnak a betérőkre. Ezekben a krimikben már megtalálhatóak a szóban forgó sütik receptjei is.Átlagosan kötetenként 6-7 db, főleg aprósütemények. Élvezetes olvasmányok, amolyan könnyen emészthető, esős vasárnap délutánokra valók.

A végére maradtak a Stahl könyvtárának darabjai, belátom igencsak hálátlan módon, hiszen szerintem a köztudatba ő ültette el a gasztroregény kifejezést. A ház a Tatin utcán és az Életünk a Tatin utcában egymással összefüggő írások. Mindkettő főszereplője egy valós amerikai hölgy Susan Loomis és a családja. Arról szól mindkét regény, hogy hogyan építik fel az életüket Franciaországban. Közben rengeteg szó esik ételekről, piacokról, konyhaberendezésről, receptekről. Nekem nagyon tetszett mindkettő. Ebben is bőven vannak receptek. Többet ki is próbáltam belőle pl: Audrey joghurttortáját vagy a krumplilepényt. Mindegyik működött, finomak voltak.
Van még egy könyvem a Stahl sorozatból, azt hiszem 1000 nap Velencében a címe. Hát az nekem nagy csalódás volt. Végigolvastam ugyan, de semmi nem maradt meg bennem a történetből.
Amúgy nem tudom kinek mi a véleménye, de nekem pl. Stahl Judit szakácskönyvei is felérnek egy -egy gasztroregénnyel.

Hát ennyi az én listám. Belátom nem túl gazdag, bár itt is, mint máshol nem a mennyiség számít. Azért, ha valakinek, aki olvassa ezeket a sorokat, vannak a tarsolyába hasonlóan élvezetes könyvek, kérem ossza meg velem őket, hogy bővíthessem a gyűjteményem.

Két legyet egycsapásra: Kekszes krémes + 1 szedres gyümölcstorta

Szeretem a kekszes sütiket. Gyorsan kész vannak, nem kell őket sütni, általában előre elkészíthetők, mert puhulniuk kell, úgyhogy ideálisak vendégváráshoz. Emellett persze nem elhanyagolható előnyük az, hogy nagyon finomak. Így azután jó barátunk: az albert kekszes, a túrós-tejszínes, az almás krémes és a többi finomság. Ezért nem is meglepő, hogy amikor a sütik-képpel 1. gyűjteményében rábukkantam a kekszes krémesre, nem is volt kérdéses, hogy kipróbálom-e? Most hétvégén került rá sor és még egy bónusz süti is "járt" hozzá.

Kekszes krémes

1 liter tejet, 4 tojássárgáját, 3 van. cukrot, 3 vaníliás pudingport 4 evőkanál cukorral és 1 csomag zselatinnal ( ezt keverjük el 2 evőkanál hideg vízben) sűrűre főzünk.
Ha kihűlt felhabosítunk robotgéppel egy 25 dkg-os Ramat és apránként hozzákeverjük a kihűlt vaníliás krémet. Végül óvatosan hozzákeverjük a 4 tojásfehérje 5 evőkanál cukorral felvert habját.
Tepsi alját kirakjuk kocka alakú háztartási keksszel, ráöntjük a krémet, majd a tetejét is befedjük egy sor keksszel. Csokoládémázzal vonjuk be.
Hűtőbe rakjuk és min. 1 napig állni hagyjuk, addigra klasszul megpuhul.

megjegyzés tőlem:
- én egy közepes méretű, kb. 20cm*30cm-es sütőtálba raktam le, viszont így kimaradt a krémnek kb. a fele. Úgyhogy ha mindet fel akarnánk használni, akkor vagy nagyobb tepsibe rakjuk le, vagy felezzük a krém mennyiségét.
- mielőtt fogyasztjuk, kb. fél órával tanácsos kivenni a hűtőből, mert szobahőmérsékletre melegedve a legfinomabb.


Mint ahogy fent már említettem, kimaradt a kekszes krémes krémjének a fele. Gondoltam, mindenképpen fel kellene használni és mivel épp aznap kapóra jött egy adag frissen szedett szeder, kézenfekvőnek tűnt egy szedres gyümölcstorta.
Az alap egy sima 4 tojásos piskóta volt, amit gyümölcstortaformában sütöttem meg. Lehetett volna egy sima kerek tortalap is, mert ez a krém annyira megdermed, hogy nem folyt volna le arról sem.
A tortalapra jött a kimaradt krém, rá pedig jó bőven a friss szeder. Nagyon finom lett, de erre is igaz, hogy jobb egy kicsit hamarabb kivenni, mint ahogy enni szeretnénk, hogy legyen ideje az ízeknek "észhez térni".

Töki pompos

Nem tudom ki hogy van vele, de én bizony sok-sok évet éltem le úgy , hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi az a töki pompos. Azután néhány hónap alatt több ízben is " szembejött" velem. Itt a nlc-n, receptújságban és egyre inkább befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy ezek a visszatérő megjelenések nem véletlenek. Végül úgy döntöttem megadom magam a sorsnak és kipróbálom. A recept a már sokat emlegetett Liannától származik és meg kell mondjam most sem lőttem bakot a receptjével. Már csak egy döntő csata volt hátra. Beadagolni a válogatós és új kaják terén roppant elővigyázatos uraságnak, hogy itt bizony ma töki pompos lesz az ebéd. Az ütközet 11 óra tájban indult. Megkértem, hogy reszeljen egy kis sajtot. Könnyen ráállt, én közben a már megkelt tésztát nyomkodtam a tepsibe. Itt még nem volt gond, mert azt hitte egy szimpla pizza készül. Azonban ahogy sorra kerültek elő az oda nem illő hozzávalók ( tejföl, hagyma, szalonna), úgy szaladt egyre magasabbra a szemöldöke és lett lassabb a sajtot reszelő keze. De még tartotta magát. Nem sokáig. Amikor a fokhagymás tejföl rákerült a tésztára, kibukott belőle a kérdés, hogy akkor mi is lesz ez és miből is van ez a fehér izé?
A válaszom: miszerint töki pompos készül, valahogy nem nyugtatta meg teljesen.
A gyanakvó: Szeretem én ezt?- kérdésre, határozott és nyugodt igennel válaszoltam.A vonásai azonban csak akkor simultak ki teljesen, amikor megkóstolta a végeredményt. Az ítélet: ilyet csinálhatsz máskor is. A csatát megnyertem.( Ha a háborút még nem is)
Amúgy nekem hidegen sokkal jobban ízlik, mint frissen, melegen. Ezt alátámasztja a két , a főztömet gyakran leellenőrző unokaöccs is, akik egy-egy emberes szelet elfogyasztása után közölték velem, hogy ez bizony frankó volt.
Ezek után mit is mondhatnék mást, mint, hogy fogalmam sincs, hogyan élhetünk ezidáig töki pompos nélkül?

Amúgy, ha így belegondolok, mégis csak van egy nagy hibája ennek az ételnek: a neve. Ugyanis a fiúk képtelenek voltak megjegyezni, többszöri elmondás után is töki kompót és töki pompomként emlegették.
Persze ez a kaja értékéből semmit sem von le, a fiúkéből viszont?????

Töki pompos (Lianna receptje)

Hozzávalók:
1 kiló finomliszt
2-3 közepes krumpli megfőzve, összetörve
2 tk. Só
1 dl tej+pici cukor+1 kocka élesztő
fél dl olaj
2-3 ek. tejföl

Tetejére:
1 kis doboz tejföl
fokhagyma
1-2 fej lilahagyma
15-20 dkg húsos szalonna
reszelt sajt

Az élesztőt felfuttatjuk a tejben. Ha kész összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Szükség esetén vízzel hígítjuk. (én kenyérsütő gépben dagasztatom be a tésztát). Jól kidolgozzuk és letakarva egy órán át kelesztjük. Egy nagy gáz tepsit kiolajozunk és a megkelt tésztát ebbe nyomkodjuk. A tejfölt kikeverjük sóval és tetszés szerinti mennyiségű fokhagymával. Megkenjük vele a tésztát, rászórjuk a felkockázott hagymát, szalonnát és a reszelt sajtot.
180 fokon sütjük amíg a teteje meg nem pirul.


Megjegyzés tőlem: a tészta nekem túl sok lett, bár lehet, hogy a tepsim nem volt elég nagy ( kb. 35*40 cm-es), szerintem elég lett volna fele olyan vastag, bár ez azt hiszem ízlés kérdése.Mindenesetre én legközelebb fele adag tésztából fogom csinálni.

Mogyorókrémes csigák

Íme egy újabb példa a kenyérsütőgép és szerény személyem közös projektjére. Nagyon fontos szolgálati közlemény, hogy a kelt tésztareceptet Liannától kaptam az nlc egyik fórumozójától és nagyon hálás vagyok érte. Azóta szinte mindig csak ezt a fajtát használom. A fenti képen mogyorókrémes csigák láthatók, még sütés előtt majd utána. Az első képen még épphogy a formába szuszakoltam a csigákat, utána még egy jó negyedórát hagytam kelni.

A mogyorókrémet-amennyiről azt gondoltam, hogy elég lesz- kiszedtem egy tálkába az üvegből és mikróban egy kicsit meglangyosítottam, így folyékonyabb lett, könnyebb volt kenni.

Ez a csiga mivel sülés közben a nutella olvad, nem lesz egy száraz sütemény.Hogy elkerüljük, hogy túl maccsos legyen, akár a tészta egy kis részéből nyújthatunk egy alapot, amire aztán pakoljuk a sütiket.

Íme a tésztarecept, úgy ahogyan azt kaptam:

1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni. Ebből lehet kakaós csigát, buktát, bármilyen sós kiflit, csigát, stb. csinálni. Ebből az adagból 12-15 db péksüti lesz, attól függ, hogyan formázod.

Idáig a recept, ami tényleg szuper. Azt is Lianna írta, hogy nem véletlenül nincs benne tojás, mert állítólag így puha marad a tészta, ami igaz is.

Amúgy a csigákat lehet tepsiben, egymástól kb.5 centire elhelyezve is sütni, csak nekem tetszik mikor így összenőnek.

Virslis kiflik

Bár eddig erről még nem írtam, gyakran sütök kelt tésztákat, péksüteményeket. Na persze nem volt ez mindig így, főképp azóta vagyok ilyen lelkes, hogy van kenyérsütőgépem. Az eredeti funkciójára, mitagadás, nem túl gyakran használom, volt ugyan pár próbálkozásom kenyérügyileg, de valahogy nem váltunk a rabjává. Elment-elment, de nem volt az igazi. Talán nem találtunk rá még a tökéletes receptre. Persze, ha vasárnap este jövünk rá, hogy nincs elég kenyér a hajnali munkábamenetelhez, akkor mint csodafegyvert bevetjük. A fent említett esemény pedig könnyen előfordulhat, merthogy az én Uram bizony a kenyeret ipari mennyiségben fogyasztja. Szerintem ebből következik az is, hogy rajong a különböző péksütikért . No nem ám a boltiakért-azt köszöni, nem kéri-hanem a házilag sütöttekért. Én pedig, mint jó asszonyka, szorgalmasan gyártom neki a buktákat, csigákat, kifliket, zsömléket. És itt jön a képbe, kis kanyarral, a kenyérsütőgép. Ugyanis a dagasztófunkció nekem maga az áldás. Belátom a lusta háziasszonyok áldása, de mégiscsak áldás. Beleteszem a hozzávalókat a gépbe, és másfél óra múlva kiveszem belőle a gyönyörűen kidolgozott és megkelt tésztát, amit azután töltök, formázok. Öröm így a sütögetés.

A virslis kiflik nem véletlenül váltak a kedvencévé az én válogatósomnak. Ugyanis ő húst, azt köszöni, nem kér, csak darált formában. Viszont a "kitudjamitdaráltakbele" virsli jöhet minden formában és mennyiségben. Így azután nem volt nehéz elkápráztatnom ezzel a péksütivel. A recept eredetije amúgy a Príma konyha c. magazinból való.

Tészta hozzávalói

3 dl tej
1 kiskanál kristálycukor
5 dkg élesztő
50 dkg finomliszt
1 púpozott kiskanál só
1,5 dl olaj

Ezekből tésztát készítünk. Ha van kenyérsütőnk, akkor csak mindent belepakolunk, figyelve az alapszabályokra:folyadék alulra, só ne érintkezzen az élesztővel. Azután jöhet a dagasztó, kelesztő program.
Ha nincs gépünk, akkor az élesztőt kis tejben, a cukorral felfutattjuk.Azután a hozzávalókból sima, egynemű tésztát dagasztunk és kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.

Ha kész 3 egyforma cipóra osztjuk és egyenként kb. 20 cm átmérőjű kerek lappá nyújtjuk. Mindegyiket 8-8 részre vágjuk, úgy, hogy a kört először függőlegesen, majd vízszintesen is félbevágjuk. Majd az így kapott negyedeket szintén még megfelezzük.
A virsliket (egyet általában három darabba szoktam vágni, mert különben túl kicsi lesz és csak a tészta fogja uralni a sütit) a háromszögek szélesebb oldalára helyezzük, majd a csúcs felé haladva feltekerjük. Kicsit formázuk és így helyes kis kiflijeink lesznek.
Sütőpapírral bélelt vagy olajjal kikent tepsibe rakjuk őket.
A tetejüket felvert tojással lekenjük, sajttal megszórjuk (trappista vagy füstölt), majd előmelegített sütőben, jó közepes lángon kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.

ui1: lehet a virsli alá kenni mustárt is, sőt akár egy fél szelet lapka sajtot is. Bár ez utóbbi csak ötlet, még nem próbáltam, lehet, hogy kifolyna.
ui2: az eredeti recept írja, hogy a virsliről a bőrt le kell szedni, mielőtt használjuk. Én ezt azért nem írtam mert szerintem ez mindenki számára evidens. ( Bár végül mégis leírtam, úgyhogy tök mindegy)
ui3: én a sajt mellett vagy helyett el tudom képzelni, hogy külön

Héjában sült krumpli krémsajtos-snidlinges öntettel

Ez az egyik kedvenc, gyorsan elkészíthető, jolly joker receptem. Több receptet gyúrtam egybe a saját ízlésünknek megfelelően. Sokszor szoktam készíteni, frissen is nagyon finom, de én másnap mikróban egy kicsit megmelegítem és úgy is tökéletes.

I. Krumplicsomagok készítése
A krumplikat jó alaposan megmossuk .
Próbáljunk, ha csak lehet kb. egyformákat választani, hogy egyszerre süljenek meg, de ha nem megy ( én már jártam így), az sem nagy gond, legfeljebb a nagyobbakat kicsit tovább hagyjuk sülni.
Én általában amíg jó zsenge a krumpli ( lehet egyáltalán a krumpli zsenge?na mindegy) szóval amíg újkrumpli van, én a héját is meg szoktam enni, szerintem nagyon finom marad így egyben sütve.
Szóval a megmosott krumplikat villával 4-5 helyen megszúrkáljuk. ( állítólag azért nehogy szétdurranjanak, úgyhogy ez fontos momentum, hacsak nem akarunk sütőt suvickolni)
Annyi alufóliadarabot tépünk le, ahány krumplink van. Akkorák legyenek, hogy a krumplikat bele tudjuk bugyolálni és fölül egy kicsit betekerni a csomagokat.( a képen kicsit látszik)
Mielőtt belerakjuk a fent nevezett zöldségeket a bugyrokba teszünk alá egy pici zsíradékot. A legfinomabb egy teáskanál vaj, de ha nincs ugyanannyi olaj is megteszi. (oliva vagy sima)
Ezután egy tepsibe vagy sütőlemezre rakjuk a bugyrokat. Lényeg, hogy legyen alatta valami, necsak a rácsra tegyük, mert kifolyhat a zsíradék és a konyhánkat akkor bizony átható füstszag fogja beborítani.
Előmelegített sütőben, nagylángon sütjük, addig amíg puha nem lesz. Ezt én egy beleszúrt kétágú villával szoktam lemeózni. Ez kb.1/2 - 3/4 óra.

II. Mártás készítése
Itt jöhetnek az ízlések és pofonok.
Az alap: egy tejföl( kicsi), egy tubus krémsajt ( az a sima ömlesztett) én natúrt veszek hozzá mindig, de lehet evvel is variálni.Ezt kikeverjük és utána jöhet a fűszerezés. Ez nálam petrezselymet, tetemes mennyiségű friss snidlinget, fokhagymát, egy pici szerecsendiót, sót és frissen őrölt borsot jelent.
Természetesen az összeillő ízekkel bátran lehet variálni ,rengeteg féle módon.Nekünk a fenti variáció jött be. De ki-ki milyet szeret. El tudom képzelni kaporral, kakukkfűvel, rozmaringgal, füstölt sajttal stb. is.
Amíg a krumpli sül, ezt behűthetjük.

Amikor megsült, kibugyoláljuk összevágjuk, törjük - mindenki magának - kicsit megsózzuk és gazdagon meglocsoljuk a krémsajtos-fűszeres mártásunkkal. Friss kenyérrel vagy péksüteménnyel fantasztikus élményben lesz részünk.

Van az úgy...- hétvégi puzzle sütemény

Van az úgy, hogy az ember lányára és az ő Urára egy szürke hétvégi délután rátelepszik egy kis sütemény utáni vágy.
Van az úgy, hogy az ember lányának se kedve, se ideje, se türelme, se hozzávalója nincs egyetlen egy flancos süteménykölteményhez sem.
Van az úgy, hogy az ember lányának és pláne az ő Urának szemernyi kedve sincs elmenni a boltig.
Nos ilyenkor jön jól a régi, szakadt, foltos több generáción át öröklödő kézzel írt szakácskönyv és a benne lévő százszorosan kipróbált, olcsó és gyors sütemények.

Kakaós tortaszeletkék

8 dkg vajat vagy 6 dkg zsírt (én szinte mindig margarint használok), egy egész tojással, 25 dkg cukorral és fél citrom reszelt héjával ( én a levéből nyomtam bele kb. 1 evőkanállal) simára keverünk azután hozzáadunk 25 dkg lisztet,1 csomag sütőport, 4 dkg kakaót és 1/4 liter tejet. Simára keverjük és kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük. Előmelegített sütőben, közepes tűznél sütjük. Sütés után ketté vágjuk és lekvárral megkenjük. A tetejét porcukorral szórjuk meg.
Isteni finom tészta, az egyik ismerősöm például ha csokis alapú tortát süt ( pl. Fekete-erdő) piskóta helyett mindig ezt csinálja.

És, hogy miért puzzle sütemény? Ugyanis egyetlen egy szépséghibája van ennek a sütinek. A tésztája bizony könnyen törik. Pláne, ha az ember lánya még langyosan pakolgatja. Nos ilyenkor jön az, hogy a kettévágott lap teteje darabokra hullik és ezután pedig kezdetét veszi a kirakó. Hát innen a név. De ennek ellenére tényleg bátran ajánlom, mert egy jó kis savanykás lekvárral ( én meggyel csináltam) annyira finom lesz, hogy senkit nem fog érdekelni, hogy kiskanállal kell enni.

Mézes puszedli

Elérkeztem az aprósüti-szappanopera 6., befejező részéhez és egyúttal a number 1-hoz is. Némi magyarázat szükségeltetik ahhoz, hogy miért is kezdtem el a nyár közepén egy tipikusan karácsonyi, téli süteményt sütni. Nos, az úgy kezdődött, hogy rábukkantam ( teljesen véletlenül) a helyi boltban a Dr. Oetker egyik újdonságára. (legalábbis nekem új) Csokimáz, zacskóban, felhasználás előtt forró vízben kell megfürdetni, azután simán rácsorgatni a sütire.A pláne benne pedig az, hogy barna és fehér csoki vegyesen, tehát a rajta lévő kép szerint klassz cirmákos hatást lehet vele elérni.Hát íme ez a magyarázat. Rendkívüli módon evett ugyanis a fene, hogy kipróbáljam az új szerzeményemet. Először kinéztem egy receptet, nem is lett volna vele baj, csak azt 1 napig állni kellett volna hagyni, az én uram pedig miután elküldtem mézért, mindent hozott, csak éppen azt nem, úgyhogy már nem volt egy napon arra, hogy várjak, hacsak nem akartam volna hajnalban kelve kisütni a mézeseket. (És én nem akartam.)Már majdnem teljesen feladtam, mikor barangolva az internetről lementett receptjeim között rábukkantam a Lianna által beírt mézes recepre. Három dolog is megfogott benne: 1. nem kell csak kb. 1 órát pihentetni, 2. rögtön puha lesz, 3. kipróbálhatom a hiper-szuper mázam Ja és persze az sem utolsó szempont, hogy Liannától már nagyon sok jó receptet gyűjtöttem be, szóval bíztam a véleményében. És nem kellett most sem csalódnom. Szuper a recept. Könnyen összeáll, hamar megvan és irtóra finom. 3 félét csináltam: simát, lekvárral töltött puszedliket (vagy inkább párnácskákat, mert a formázás nem lett tökéletes) és angyalszemszerű kis lekvárszemes golyókat. (Ja, finom savanykás meggylekvárt használtam) Mikor kisültek egy sütőpapíron szorosan egymás mellé ültettem őket és teljesen szisztéma nélkül ( ahogy kedves kis unokanővérem megjegyezte) húztam rájuk a csokicsíkokat. Utána kb. 1 órát száradtak.

Tényleg nagyon finom, ajánlom mindenkinek, hogy bátran próbálja ki.

Utóirat1: Azóta az Uram már sütött (némi segítséggel) egy újabb adagot magának, mert rendkívül sérelmezte, hogy az előző adagból itthonhagyott kb. 10 db-ot "megetettem" a vendégekkel. Ő, csokimáz híján megcsinálta az ott ajánlott fehér mázat és szuper lett vele, akárcsak a bolti mézes, csak persze finomabb és legalább tudjuk mi van benne.

Utóirat2.: A receptet úgy, eredetiben másolom be, ahogyan én is lementettem. Előre szólok, hogy fogalmam sincs, hogy mit jelent a citromnál az a furcsa mennyiségmeghatározás. Én a mázba egy fél citromnak a levét csavartam bele. Úgy emlékszem Lianna egyszer leírta hozzá a magyarázatot, de én eléggé el nem ítélhető módon azt már nem mentettem le, se a gépre, se pedig a saját winchesteremre. Egyszóval elfelejtettem.

Utóirat3.: Nem volt mézeskalács fűszerkeverékem, csak fahéjat tettem bele. Kb. egy csapott evőkanállal.

Utóirat4.: Én a puszedliket nem nyújtottam, csak simán a tésztából golyóbisokat formáltam és úgy ültettem a sütőlapra őket. Egy kicsit megnő, szóval kell helyet hagyni közöttük, de nem vészesen.

Íme az eredeti recept, ahogyan én letöltöttem:

Beírom nektek az én mézes receptemet, tavaly kaptam, azóta ezt sütöttem már többször. Rögtön puha és sokáig az is marad. Nagyon finom!

Magyar Ágiék féle mézes(nagyon fincsi):
Hozzávalók:

3 tojás sárgája
15 dkg kristálycukor
Ezt habosra keverjük.
70 dkg liszt
1 csapott evőkanál szódabikarbóna
5 dkg zsír
4 ek tejföl
mézeskalács fűszerek
fél citrom leve
25 dkg langyos méz

A kikevert tojást és ezeket a hozzávalókat összedolgozni, cipót formálni, és kb. 1-2 órát pihentetni
hűtőben.( mi kb. fél órát pihentettük)

Ha a tészta pihent összegyúrjuk, újra, hogy szép sima legyen és vékonyra kinyújtjuk, formával
kiszaggatjuk. Tetejét tojással kenjük meg.

Ha mézespuszedlit szeretnél: akkor 1 1/2 ujjnyira nyújtjuk ki.
Puszedlire máz:
3 tojás fehérje
25 dkg cukor (szitált porcukor)
3 citromlé 1/2 kb.
Gőz fölött keményre verni és a kisült forró tésztát ebben forgatni.

Ha mézeskalácsot szeretnél díszíteni:
1 tojás fehérjéhez annyi porcukrot (3 pici citromlé kell tenni hogy folyamatosan keverve sűrű és
fényes legyen. Ezt a masszát papírtölcsérbe töltve, szépen lehet díszíteni vele.

Kb. 20-25 perc alatt megsül.

Megjegyzés:Nekem kevesebb idő, figyelni kell és kis lángon sütni. Akkor jó ha kicsit pirosodik.

Csokoládés tallérok

Megmondom őszintén mikor hozzákezdtem a csokis tallérokhoz, nem gondoltam volna, hogy ez bizony finom lesz és még nekem is ízleni fog. Akik olvasták már a korábbi beírásaimat, azok tudhatják, hogy a kakaós, csokis dolgokkal szemben van némi fenntartásom. Nos, be kell valljam ez az egyik kivétel ami erősíti a szabályt. A recept eredendően Stahl narancssárga Gyorsan, valami finomat! c. könyvéből van. Csak egy egészen picit változtattam rajta, mert nem volt otthon 10 dkg étcsokim ( konkrétan egy deka sem), úgyhogy ezt úgy váltottam ki, hogy egy kis maradék tej tortabevonót és egy kis maradék Boci csokit vágtam falatkákra, de mivel még így sem volt 10 dkg, egy kicsit több kakaóport raktam bele. Stahl képén kicsit vaskosabbnak tűnnek a tallérok és be is vannak repedezve, az enyémek teteje sima lett és kicsit lapingerebbek is, de az ízüknek ez nem ártott. Az igazság az, hogy tervezem, hogy hamarosan újra megsütöm, mert nagyon hamar megvolt, de akkor egy 10 dkg-os TEJ csokit fogok belevágni.Szerintem isteni lesz. Ja, anyunál is ez a fajta fogyott el leghamarabb a hat közül.

Hozzávalók (az eredeti recept szerint)
15 dkg liszt
1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
negyed teáskanál őrölt fahéj
10 dkg étcsoki
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.
Egy másik tálban a puha vajat a cukorral meg a tojással habosra keverem.
Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.
Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is)
Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.
Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. (Én onnan láttam, hogy kész, hogy a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.

Kókuszos tallér

A képzeletbeli dobogó legalsó fokán áll ez a kókuszos tallér. A Rama legújabb "Házi sütemények 2" gyűjteményében leltem rá. Irtó könnyű volt megcsinálni, pikk-pakk kész volt. Aki gyorsan akar valami finomat, egyszerűt és olcsót annak bátran ajánlom. ( Csak azért nem került előkelőbb helyre a ranglistán, mert én nem nagyon csípem a kókuszt.)

Hozzávalók kb. 20 tallérhoz

-10 dkg margarin
-10dkg porcukor
-10 dkg kókuszreszelék ( nekem egy kicsit kevesebb volt, nem ártott neki)
- 1 db tojás
- 1 kávéskanál sütőpor
- 15 dkg finomliszt

A margarint habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojást, a sütőporos lisztet és végül a kókuszreszeléket is beledolgozzuk. A kész tésztát rövid időre hűtőbe tesszük, azután tallérokat formázunk belőle és előmelegített sütőben 180 fokon 10-15 percig sütjük.

Lekváros golyó avagy a golyó pleccsnisítése

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon-nagyon finom süti. Csupán csak a külsejével akadt némi problémám. A receptet egy pár évvel ezelőtti Kiskegyed közepéről kiszedhető karácsonyi aprósüti mellékletből szedtem. (Igen-igen és mindezt a nyár közepén) Ott lekváros golyó néven szerepel, a képen pedig ingerlően gusztusos kis félgömbök kellették magukat, málnalekvárral a közepén. Nos a mai napig sem tudom, hogy mit rontottam el, de nekem gusztusos golyók helyett, gusztusos pleccsnijeim kerültek elő a sütőből, amelyek ezt mégegyszer hangsúlyozom nagyon-nagyon finomak. Próbáltam kis lángon, nagy lángon sütni, az eredmény ugyanaz maradt. Viszont az egyik legkelendőbb süti volt, úgyhogy máskor is szeretném megsütni. Ezért azután ha valaki rájön a golyómegmaradás törvényére, kérem írja meg nekem a titkot! Előre is köszönöm.

Lekváros golyó

hozzávalók kb. 40 darabhoz ( nekem nem lett ennyi)

18 dkg liszt, 2 tojássárgája, 6 dkg cukor, 12 dkg vaj, 1 vaníliás cukor, a töltéshez lekvár ( én meggylekvárt használtam)

A tésztát összegyúrjuk ( omlós, úgyhogy a minden hideg legyen és gyors összegyúrás elve lép életbe) kb. 1 óráig hűtőben pihentetjük, azután kis golyókat formálunk belőle és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket. Fakanál végével ( én kézzel csináltam, mert a fakanálra a 3. után már ráragadt a tészta) lyukat fúrunk és megtöltjük a lekvárral. Előmelegített , 180 fokos sütőben ( nekem gázsütőm lévén ez nem sokat mond) kb. 15 percig sütjük.

Vaníliás hógolyók

Az ötödik helyezett szintén ( teljesen véletlenül) egy internetes gyűjteményben talált Stahl Juditnak tulajdonított recept. Én persze ezen is kicsit variálni kényszerültem, több ponton is. 1. Kihagytam belőle a darált mandulát (ok: nem volt itthon), 2. sima mezei vaníliás cukorral dolgoztam, nem a recept által előírt keverékkel, bár elismerem úgy teljesen más lett volna az ízhatás, úgy lett volna tökéletes. Így sem lett rossz, bár mikor dobozba pakoltam megállapítottam, hogy nem puhult meg, de lehet, hogy nem is kell neki, az előkóstoló uram szerint finom. (amúgy az illata is, én eltelve az édes illatoktól nem bírtam már rávenni magam a kóstolásra, talán ezért került csak erre a nem túl előkelő 5. helyre)
Nagyon könnyű volt formázni, gyorsan megvolt.

Vaníliás hógolyók


Hozzávalók:
5 deka mandulabél
15 deka liszt
1 vaníliarúd
5 deka cukor
12 deka puha vaj

a hempergetéshez porcukor

Bekapcsolom a sütőt 200 C-ra (gázsütőn 6-os fokozat), és kibélelek sütőpapírral egy nagy tepsit.
A mandulát tisztára mosott kávéőrlőben finomra darálom, és összekeverem a liszttel. Ezután újabb munkára fogom a gépet: beleteszem a darabkákra vágott vaníliarudat meg a cukrot, és pillanatok alatt elkészítem benne a saját gyártású vaníliás cukromat. Ezt hozzászórom a puha vajhoz, és a cukros vajat robotgéppel kikeverem. Kézzel hozzágyúrom a mandulás lisztet, és a kész tésztát 5 percre beteszem a fagyasztóba.
Sütéskor a tésztából kb. 2 és 1/2 centi átmérőjű golyókat formázok, és két ujjnyi távolságban egymás mellé teszem őket a tepsin. A golyókat 15 perc alatt megsütöm, és még melegen porcukorba hempergetem. Ha már kihűltek, újra meghempergetem őket: így szép, egyenletes hóbundát kapnak.
kb. 20 darab lesz belőle.

Tutti-frutti tallérok

Nos akkor elkezdem. Közben kitaláltam, hogy aszerint, hogy, hogyan sikerültek, rangsort fogok felállítani a 6 süti között. Hiszen mikor elindítottam a blogot, azt ígértem, hogy a kudarcokat, kevésbé sikeres dolgokat sem fogom elhallgatni. Annál is inkább, mert 1. az én hülyeségemből is tanulhat valaki 2. lehet, hogy ami nekem nem ízlik nem sikerül, az másnak tökéletes lesz.

Szóval, hátulról kezdem, mint egy igazi, komoly eredményhirdetésnél. A 6. helyezett az bizony a Tutti-frutti tallér lett, több -"rajta " kívül álló- ok miatt. A recept amúgy eredetileg Stahltól van. Ez a süti lett a " futottak" még kategória. Igazándiból nem is akartam ilyet készíteni, helyette egy vaníliás kiflivel szemeztem, csakhogy a két meglévő receptem közül valahogy egy sem volt százas. Az egyiknek a tésztájába 2 főtt! tojássárgája kellett volna. Nos, gyors körtelefon tesóknak. Hitetlenkedés a túl végen, senki nem hallott még róla, úgyhogy ezt a lehetőséget egyöntetű szavazással kizártuk. A másikba pedig mandula vagy dió kellett volna, ami pedig nem volt. Így jött szembe velem, miközben keresgéltem ez a tutti-frutti tallér. Még az adásra is emlékeztem, amikor Judit ezt csinálta, azt hiszem talán az unokahúgainak készítette, de ez nem biztos.

A recept amúgy végtelenül egyszerű:
Tutti-frutti tallérok


Hozzávalók:
15 deka liszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1 doboz színes tortadara (8 deka)
1 narancs
10 deka puha vaj
15 deka cukor
1 tojás

Bekapcsolom a sütőt 190 C-ra (gázsütőn x-es fokozat), és 2 nagy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Ezután előveszek a tésztához 2 tálat, hogy az egyikbe a „száraz” a másikba pedig a „nedves” alkotóelemeket teszem.
Az elsőben összekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a színes tortadarát, aztán belereszelem a narancs héját. A másik tálban a puha vajjal indítok. A vajhoz hozzászórom a cukrot, és robotgéppel összehabosítom. A cukros vajhoz ezután géppel hozzádolgozom a tojást, és jöhet bele a narancslé. A megreszelt narancs egyik felének kifacsarom a levét, aztán 3 evőkanálnyit hozzákeverek a cukros-tojásos vajhoz. Ezzel kész a tészta „száraz” és „nedves” része, már csak össze kell kevernem őket. A vajas tálba apránként beleszórom a lisztes egyveleget, és közben fakanállal jól összeforgatom a tarkabarka színű masszát.
A kész tésztából 4 és 1/2 centi átmérőjű, csapott evőkanálnyi tésztahalmokat rakok ki egymástól viszonylag távol a tepsikre, mert sütés közben a tallérok eredeti átmérőjüknek a duplájára nőnek. Mielőtt az egyik tepsit a másik után betolnám 9-10 percre a sütőbe, ujjammal kicsit megdizájnolom a halmokat, hogy a félgömbökből szabályos tallérok legyenek sütés után.
Az aranybarna szélű tallérok melegen még puhák, de miközben kihűlnek, megkeményednek, és ettől jó ropogósak lesznek.
18-20 tallér lesz.

Megjegyzés:

- nem volt narancsom, úgyhogy helyette egy fél citrom levét nyomtam bele, de szerintem kevés volt, simán elbírt volna még egy kis savanykás ízt.

Összeségében nekem egy kicsit édes együtt a tortadara meg a 15 dkg cukor. Legközelebb egy kicsit kevesebb cukorral próbálom meg. Szerintem pont a magas cukortartalom miatt, a sütik teteje kicsit lyukacsos lett, de persze ez lehet mástól is.

Porcukrozni, nem porcukroztam, a képen csak azért látszik, mert a dobozban ráhullott a másik sütiről.

Ja! És a három tepsiből csak egy lett ehető, merthogy kettőt szénné égettem. Egyet, mert a nővéremmel eldumáltuk az időt, a másikat, pedig, mert anyu telefonált éjjel 11-kor, hogy becsapott a telefonvezetékébe a villám, nincs árama, lyuk lett a falba stb. Persze rögtön elrohantunk segíteni, a süti pedig otthon maradt. A többit gondolom már sejtitek. Szóval emiatt sem lopta be magát a szívembe, pedig nem tehet szegény róla. Ennek ellenére marad a 6. hely, de szerintem adok neki még egy esélyt hamarosan, hogy bizonyítson.

Megőrültem

A címbeli felkiáltás az elmúlt napokban többször is elhangzott felém, csak éppen kérdő hangsúllyal. Bárki aki betette a konyhámba a lábát (pedig voltak egy páran),szemmel láthatóan komolyan kétségbe vonta az elmeállapotom épségét. Ugyanis, most amikor 40 fok körül stagnál a hőmérő, és minden józan gondolkodású ember konyhafrászt kap és messzire kerüli a gáztűzhelyet én 3 napja aprósüteményeket sütök folyamatosan. Igen, hülye vagyok, vállalom. Mentségemre szolgáljon, hogy nem saját részre készítettem ezt a mennyiséget, hanem ajándékba szántam anyunak. Hogy miért pont ezt? Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, én szeretem az édességet (le sem tudnám tagadni), viszont, ha éppen rámtör az édesség utáni vágy(akárcsak a reklámban) én bizony nem érem be bármivel és ha nincs kedvemre való, akkor inkább nem eszem semmit. Persze van a másik típusú ember is. Nos ide sorolhatjuk szűkebb pátriámból anyut és az Uramat is. Ők, ha elkapja őket az ihlet, képesek a tortabevonót, a vaníliás cukrot sőt a szórócukrot is megenni. Ilyen előélettel nem csoda, hogy anyukám gyakran hív fel azzal a kérdéssel, hogy nem sütöttél valamit?

Ahogy közeledett a névnapja anyunak (Anna), úgy kezdtem el agyalni, mit is vigyünk neki. Az igazi ajándékot már 2 hete megkapta. (Egy parfümöt, amit elveimmel teljesen ellentétben hamarabb odaadtam)Igenám, de az ember csak nem állíthat be köszönteni üres kézzel. Itt jött a képbe a sütemény. Először csak egy fajta túrósra gondoltam. Azután rájöttem, hogy az (főleg ha vendégei is jönnek) hamar fogy, kevés, romlandó stb. Így azután eljutottam az aprósütik gondolatához, amire akár napokig is rá tud járni, eláll és finom is.Az ötlet tehát megvolt, következett a terv kidolgozása.

Először is ki kellett válogatni a sütiket. A töménytelen mennyiségű szakácskönyvből, újságból, fecnikről, internetről lementett receptekből ez nem is volt olyan egyszerű dolog. Mivel igencsak hónap vége felé járunk, az is szempont volt, hogy ne kelljenek hozzá drága hozzávalók, csak amiket otthon is meg lehet általában találni. Másik szempont volt, hogyha már ilyen őrültségre adom a fejem, hogy legalább nyújtani ne kelljen a tésztát, meg szaggatni, ennyivel is könnyítsek a dolgomon. Azután próbáltam különböző ízvilágokat válogatni, hogy ne legyenek egyforma, egyenízű pleccsnik, hanem változatosak. Hát mit mondjak nem volt egyszerű. Pár nap alatt többször is változtattam az eredeti terven, végül az eredetileg tervezett 4 fajtából hat lett. Szépen két dobozba rendeztem őket ( miután elmenekítettem őket az éhes tekintetek és mohó kezek elől). Ma délelőtt vittük ki anyunak és azt kell mondjam az öröme és meglepetése felülmúlta a várakozásaimat. Szóval nagy sikert arattam vele, úgyhogy nekem már megérte a 40 fokos 3 napos konyhaláz.

Beírom mind a hat receptet, külön-külön, nem hallgatva el az esetleges kudarcélményeimet sem, mert azért az is akadt. Induljon hát a 6 részes aprósüti-szappanopera.