Újrajátszás

Az egyik legnagyobb szenvedés, amit magunknak okozunk, az az újrajátszás.

Valaki (az anyád, az apád, a gyereked, a szomszédod, az utált politikus...stb) mondott valamit a személyedről,  a családodról, a népedről, a hazádról, a vallásodról... Általában egy mondat az egész. Mondjuk elég fájdalmas. Lehet, hogy fel is dühít. Vagy rettegni kezdesz tőle. Szóval egy elég erős reakciót vált ki belőled: az illető beléd talált alaposan.

Az egész általában 10 másodperc. Lehet, hogy 20 is van... de az már nagyon hosszú...

Ennek a terhét elengedni kb. 1 perc, mert még nincsen mélyen. Most még.

De ha nem engeded el magadból a fájdalmat vagy azt az erős érzést, akkor bizony tovább fogod dédelgetni mint egy beléd ragadt bogáncsot.

És ilyenkor jön elő a visszajátszás, mint az egyik a lehetőségek közül.
Visszajátszod a jelenetet a fejedben. Különösen akkor, amikor egyedül vagy.
De ki is hangosíthatod a barátaidnak, a szomszédaidnak, vagy bárkinek, akivel csak találkozol: panaszkodásnak hívjuk.

Az újrajátszás nemcsak újra-és újra elismétli azt az adott mondatot, felidézi a fájdalmat vagy erős érzést, hanem még mélyebbre is nyomja. Tehát az ismétlés által még jobban fáj.

Az a 'jó' az újrajátszással kapcsolatban, hogy bármikor ismételhető,  és kis időráfordítás szükséges hozzá. Különösen működik, ha egyedül vagy. Újra és újra felteszed a fájdalmat okozó lemezt. Belül újra hallgatod,  és újra éled.
Százszor?
Ezerszer?
Akár éveken keresztül.
Én nem vagyok jó semmire. Engem nem szeret senki.
Nem haladok az életemben. Nem vagyok elég jó.
Így lehetsz tőle depressziós, életunt, beteg, reménytelen...

Egy idő után már ránézni sem bírsz arra a valakire. Haragszol rá teljesen, hiszen ő minden bajod forrása...
Pedig valójában az illető egyszer mondta csak neked, és te pedig már ezerszél szenvedtél tőle.
Ha ekkor döntenél úgy, hogy megszabadulnál a szenvedéstől, akkor már a százszoros vagy ezerszeres fájdalmat kellene elengedned. Sokkal nagyobb, már-már rettenetes az erőfeszítés, igaz? Azért is, mert ekkorra kialakítottál egy megszokást is, a harag szokását.

De így vagy úgy,  mégiscsak megérné megszabadulni tőle. Ha találsz rá egy módot, hogy szabaddá válj, óriási lesz a különbség. Ilyenkor jó esélyed van rá, hogy nemcsak az újrajátszást hagyod abba, hanem mások panaszkodására sem leszel vevő: kezdesz átlátni a másik (anyád, apád, gyereked, szomszédod, politikusod) újrajátszási próbálkozásain, és nem veszel be egy csomó dolgot, ami fájdalmat okoz.
Új élet? 
Nagyon is.
Sokkal jobb élet.
Szerintem.