Gyermeknevelés Malajziában

Sokat elmond az a hirdetés amit január elején láttam a házunk tábláján.
"Bébiszitter keresek most egy hónapos kisfiamhoz. Legyen barátságos, kedves, kínai. Kezdés Április 1."

Nos tudom, Magyarország elkényeztetett helyzetben van a gyerek után járó szociális juttatásokkal, mint Tgyás, Gyed, no meg Gyes és otthon lehetsz akár 3 évig. De azért még a hivatásában legelhivatottabb ismerősök is számolnak legalább 6 hónap otthonléttel. Az egy hónap az még 6 hét sincs, ami nálunk vízválasztó, amikortól vendéget fogadunk, vagy nagyobb közösségbe visszük a csecsemőt. Itt meg, alig 1 hetes gyerekkel a mallba mennek bevásárolni, vagy nagy közösségben valami foodcourton esznek, miközben megannyi idegen kéz tapogatja az apróságot és már azon gondolkodnak hogy néhány hét múlva kire bízzák.

A munkaadó 2 hónapot ad a nőknek míg otthon lehetnek, a bölcsi/ovik - ezek itt egybe intézmények -   általában 4 hónapos kortól fogadják a babákat egész napra reggel 7-től este 7-ig. Hallottam azonban helyekről ahol éjszaka is ottmaradhat a pici és csak hétvégén viszik haza! A mi ovinkban pedig van egy baba aki csak 4 hetes és az anyukája reggel hozza este viszi a baba 3 éves bátyával együtt! Ahol a nagyszülők már nem dolgoznak ott azok lehetőségei, közelsége és kedve szerint vigyáznak a gyerekre míg a szülők dolgoznak. A nagyobbakra óvoda vagy iskola után szintén a nagyszülők vagy Fülöpszigetekről és Indonéziából érkező bébiszitterek vigyáznak.

A vigyáznak a gyerekre nem elírás, mert valóban csak ennyi történik, a gyerek elvan és felnő mellettük. A karjukba míg kicsi, majd babakocsiban ha már nehezebb órákat fogni, majd a játszótéren lézenghet. Ha nincs nagyszülő akkor jön képbe a bébiszitter házhoz hívása, vagy a gyerek gyűjtő bébiszitterhez szállítása naponta, és a bölcsi. Van mindenre példa mindenből választék, csak a pénztárcánk és lakásunk mérete határozza meg.

Egyik délelőtt kínai anyukával csacsogtam akinek hasonló korú a kislánya mint nálunk Pati és kérdezte, hogy nem sok a munka a két gyerekkel? mert neki az egy is sok, de ha külföldiekkel találkozik sose lát velük bébiszittert. Nos, pedig biztos van az a helyzet amikor a külföldinek is van bébiszittere, hiszen több nagyon kicsi gyerek esetén jól jön a plusz segítség és azt is valljuk be jó néha kicsit kiszakadni a gyerekek bűvköréből, s itt mi nem számíthatunk a rokonokra (nekem is jó lenne kicsit többször :) ).

Az említett kínai anyuka egyébként a helyihez képest többet van a gyerekével, hiszen az már majd másfél éves és ő otthon van vele, lehozza a parkba, közösen úsznak a gyerekkel ... Nos a legtöbb szülő legnagyobb gondja a gyerekkel, hogy nem is tudják, hogyan kellene egy kicsivel vagy egy nagyobbal foglalkozni, hiszen nincs is hozott minta.

Gondoljunk csak bele, a gyerekek 4 hónapos koruktól a bölcsiben, majd 2 éves! kortól az oviban és 4 éves kortól a preschoolban vannak reggel 7-8 tól este 5-6-7 ig, mikor is lenne lehetősége a gyereknek a szüleitől egy dalt, mondókát tanulni? A maradék hétvége a szülőké. Lássunk egy átlagos szombatot, megy a gyerek úszni, mert azt meg kell tanulni, a szülő a medence partjáról figyeli csemetéje karcsapásait, megy a gyerek matek és angol órára, nehogy lemaradjon a társaitól hiszen a verseny nagy, és persze délután még tanulni kell egy kicsit meg... 6 éves kortól pedig jön mindez mellé majd a hangszer, vagy fiúk esetében a sport. Nos van még az az egy nap a Vasárnap, a híres Family sunday, amikor együtt a család ... nos elmegy együtt enni a bvkba, shoppingolni és megtelítik a játszóházat.

Mind az amit mi "tanulunk" gyereknevelés címszó alatt meg gyerek ellátás alatt az náluk formális. Megszüli jó pénzt fizetve, majd megveszi neki jó pénzért a reklámok legjobb tápszerét, legjobb pelenkáját ... de az együtt töltött idő az valahol elveszik a részletek között (és sajnos még sok egyéb is ami viszont fontos lenne).

Sőt rosszabbat mondok a játék is elveszik a részletek között, mert a bölcsiben kevesebb játék van mint nálunk itthon! (pedig a költözés során a játékok alapos rostáláson mentek keresztül és tényleg csak azt hoztuk el amivel játszanak is, de az is igaz, hogy a játékgyűjtés nem áll meg soha :) ). A 3 éves ovis csoportban van éneklés, színezést és van könyv, de nem mese, hanem tanulós könyv, nincs szabad játék, nincs torna óra, és kint az udvaron szaladgálás is heti egyszer szerdán!

Amikor egy maláj ismerős ismerőse elhozta hozzánk 1,5 éves kisfiát, az a játékoktól megrészegülve ült és pislogott, az se tudta mihez kapjon, majd felszállt a motorra és csak élvezte. Mint kiderült náluk a lakásban nincs játék! Na de hol máshol lenne? Az udvaron? Nem is mennek az udvarra mert meleg van és ott nincs légkondi!

Van gyerek, mert kell gyerek,az élet így kerek! így van utód, aki tanul, aki örököl, az összes többi csak részlet kérdés.

Vagyunk

idestova 2 hete itthon. Ha most az eredeti tervek szerint lennénk, akkor lázasan járnánk a családot és az ismerősöket és lassan az üdvözlést a búcsúzás váltaná fel, s készülnénk a visszafelé útra. De nem.

Itthon vagyunk, kicsit nehezen sikerült az átállás, kb 1 hétbe telt mire visszaállt az idő a régi kerékvágásba, mert valahogy valaki mindig felkelt hajnal 4 kor, majd 5 kor, végül 6 kor, de most... Most már tudunk aludni egészen reggel 8-ig, 9 ig is :) A másik átállás az az ételek terén volt nehéz. Aki azt hiszi, hogy na akkor most az ittenit és nem az ottanit eszem, s ezzel minden le van rendezve, az bizony nagyot téved. Egyrészt az adagok, főleg az ünnepi adagok alaposan kifogtak rajtunk. Valószínű nem csak a méret számított, hanem a hús és zsírtartalom, ami jelentősen eltér az eddig fogyasztottaktól. Szóval lehetett szaladni a mosdóba. Hiányzik a friss zöldség, a sok friss today és tomorrow papaja, mangó, az ananász édes íze és elérhető ára. A melegről már ne is beszéljünk. Ez a sok ruha amit folyamatosan fel kell venni, brrr. Lili például állandóan vetkőzik, cipő le, zokni le, nadrág le, s a végén meztelenül szaladgálna ha lehetne. De nem lehet. Nincs elég meleg a lakásban sem, vagyis én nem érzem úgy hogy az lenne, 28 fokot meg mégse csinálhatok, így is elég száraz a levegő, hiába párologtatok.

Szóval a napok telnek, szokjuk az itthoni itthont, élvezzük, hogy egyszerűbben elérjük a családtagokat és az ismerősöket, hogy van tejföl és sajt rendes (bevallom a túró a túrórudin kívül nekem nem hiányzott és most se hiányzik), hogy van újra varrógép (bár még csak egyetlen órát használtam), hogy van újra autónk, mert ugyan ott minden séta közelségben volt azért itt sokat használjuk és megyek is vele folyton folyvást különböző időpontokra amit igyekszek összeszervezni.

Mert az aki miatt mi most januárban nem térünk vissza Malajziába, az egy kisfiú. Egy kicsi akivel kell egyik orvostól a másikig menni, pótolni a leleteket, mert a rendszer két fő tagja tökéletesen elfogadja a harmadik a leg elhanyagolhatóbb azonban nem. Szóval igen, járok újra háziorvoshoz, nőgyógyászhoz, védőnőhöz most a pótlás miatt ide oda sűrűbben, aztán majd havonta, de nagyon hamar ismét sűrűsödni fog, s májusban eléri a tetőpontját. Kisfiú, akiről ezt még kint nem lehetett tudni november utolsó napjaiban, de mire hazaértünk már akkora lett, hogy ezt meg tudták állapítani. Most már túljutottam én is azon a para-időtartományon ami mindenkinél máskor jön el, hogy merek beszélni is róla. Túl a félidőn a 21. hétben, ő minden nap szépen jól érezhetően rugdossa a hasam, amit nem csak én érezhetek s ez mind boldogság tölt el engem, minket.