Se hó, se hideg, szinte semmilyen általunk megszokott előjele nincs annak, hogy közeleg a karácsony, talán egyet kivéve a naptár dátuma. December van. Aztán, ha elmegyünk vásárolni egy furcsa keverék fogad minket a nagyobb boltokban, a szokásos áruválaszték karácsony girlandokkal és gömbökkel egészült ki, s a hangszóróból már nem csak az általános dalok, hanem egy-egy karácsonyi is meghallható.
A belváros plázái viszont gyönyörűséges ünnepi díszbe öltöztek. Ebből most kettőt említek meg, a két legismertebbet a Suria KLCC-t, az ikertornyok alatt és a Pavaliont.
két hete ilyen volt a központi tér
és a folyósók díszítése
A Suria-ba kb másfél héttel ezelőtt jártunk utoljára, akkor még csak a mostani díszek fele volt kitéve, tegnapelőtt azonban hatalmas karácsonyfák fogadtak minket.
kiegészült a díszítés a fákkal a pici boltok tetején
A Pavalion nincs messze a Suria-tól, csak a megfelelő utat kell hozzá választani ami természetesen ázsiai szokás szerint sok minden más épületen keresztül vezet. Szóval 5 perces út az amit korábban kerülővel kb 30-40 perc alatt tudtunk megtenni. Lényeg: Suria C szintjén elmenni egészen az Aquariumig, majd ott fel a mozgólépcsőn s íme megérkeztünk a Convention Center előterébe. Szépen kimegyünk az ajtón, lesétálunk az utcára, s ha a szemközti járdát választjuk már le se kell róla térnünk. Kövessük egészen a kb 3 percre lévő gyalogos átkelőig. De ekkor már látjuk magunk előtt a Pavalion-t. Szóval átkelőn át, lépcsőn fel, felüljárón át és már ott is vagyunk a pláza hátsó oldalában.
Pavalion hátulról, oldalról megközelítve
majd a bejárat előtt hatalmas karácsonyi gömbök
gyönyörű fák, hót imitáló murva burkolat, jégcsapos-deres fák
Kitettek magukért itt is. Hó imitáció és rengeteg fa! Na meg télapó szánja rénszarvasokkal és maga a Mikulás is ott ült a gyerekek között.
aki jobban megnézi a télapót is láthatja egy picit, lent, középen
Persze minden fára rátettek egy táblát, hogy vigyázat, áram alatt, hiszen este minden kivilágított!
a legnagyobb fa!
Aki pedig valami apró kiegészítőt szeretne vásárolni a lakásba, magára kaphat még mikulást, hóembert, rénszarvast, vagy vehet angyalkás hajráfot és persze nyuszifüleset is, ami nem éppen karácsonyi, de itt Ázsiában ez is elmegy.
Ha nyáron vagy ősszel valaki a konyhában tüsténkedik és befőz, biztos kezébe kerül egy-két befőttes gumi. Na most itt nálunk nincs befőzés, se olyan gyümölcs, se kedv nem lenne hozzá, hogy nekiálljunk. Minek is az örök nyárban mindig friss a gyümölcs - legalábbis a helyi. Mégis nap mint nap kezünkbe akad egy-két befőttes gumi.
Azt már egyszer bemutattam, hogy az ételeket zacskózzák, természetesen ennek a zacskónak a szájára is kerülhet gumi. De ha véletlen nem ide szánják akkor kerül a roti (vékony palacsinta vastagságú kenyérlepény) papírcsomagolására, vagy a műanyag ételszállító doboz köré, az összes zacskóra, esetleg a pénzre.
Igen, a pénzre. Itt ugyanis a nagy helyi bankban (Maybank), ha felveszünk pénzt azt nem a megszokott cég logójával ellátott borítékba pakolják, hanem szépen összegumizzák és átadják. Elsőre kicsit furcsa, de megszokható. Mint az is, ami a képen látszik, hogy nálunk csupa 1-es van összegumizva. Aprópénz gondolhatnánk, de nem, ebből itt rengeteg mindent lehet csinálni, ha nem is egyből, de nem kell hozzá sok tíz, húsz, meg száz, ezer meg végkép nem. Ez itt az utazó pénzünk. Jegyezd meg busz 1-el megy, vissza pedig nem ad a sofőr!
Furcsa egy szó ez, Kiasu, amit ennyire hasonítani lehet a szingapúri és a maláj lakosságra.
Ha pontosan fordítanám akkor annyit tenne, hogy félelem a veszítéstől. Azaz csak nyerni, nyerni és nyerni lehet, s a legjobbnak, a legelsőnek a leg-nek lenni. Egy részét ez érthető, ha sportról van szó, hiszen a másodikat, harmadikat, sokadikat ki jegyzi meg? Viszont itt az élet minden területén fellelhető a kiasu "szelleme".
- Tipikus Kiasu - mondta Jet apukája mikor távoztak tőlünk, s meglátta a főbérlőnk (velünk szembe laknak) kislányát este 9 kor a zongora mellett ülni.
- Van testvére?
- Van, egy öccse.
- Sportol igaz, valami küzdősportot?
- Igaz.
Tipikus kiasu, ha a gyerek (márpedig itt a legtöbb család gyereke) sportolni jár ha fiú, és zongorázni vagy zenélni ha lány. Természetesen a tanulásban és az iskolában is elsőnek kell lenni, ezért bármily furcsa nincs súgás, hiszen azzal előnyhöz juttatnád a társad. Ha pedig kikerül az iskolából és várja a munkahely sokszor egy európai embernek furcsa, csak a munkájának élő emberrel találkozikunk, aki képes minden este késő éjjelig bent lenni és ebből szinte versenyt űznek (képesek családi vacsoráról visszamenni dolgozni), akinek segíteni nem lehet mert ő tudja azt csak jól, aki megosztani információt nehezen oszt meg, hiszen ha már te is tudod, ő mitől lenne több. Csapat munka, sokszor kizárva. De a munkájára büszke. Van ennek jó és rossz oldala is.
De számtalan esetet, magatartás van amit ezzel a szóval magyarázhatunk, vagy belemagyarázhatjuk, íme egy cikk még erről angolul, s tőlem két apró történet.
Karácsonyra készülünk, itt is, a muszlim országban, hiszen a multikulti lehetővé teszi, hogy minden vallás ünnepét ünnepeljük. Jasmin már feldíszítette a karácsonyfáját, mire kérdően néztünk rá.
- Nem korai még ez, így november végén?
- My nick name is Kiasu :). - jött a válasz.
Hétfő reggel korán keltem, s még mielőtt a többiek magukhoz tértek volna már felöltözve indultam a rendelőhöz. Korán volt, csak 8, s ők 9 kor nyitnak, de nem akartam órákat várni, s egy gyors sétával pár perc alatt elérhető tőlünk. 8.10 kor megkaptam az 0001 sorszámot, amit büszkén mosolyogva vittem magammal haza, s közben az jutott eszembe, kiasu. Lehet, hogy már elég időt töltöttem el itt ahhoz hogy egy picit szívjak a kiasu érzésből?
Van a házunkban egy testvérpár, egy fiú és egy lány, úgy 8-10 éves formák lehetnek, bőrük sötétebb barna, szemük enyhén vágott. Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy indiaiak, míg nem egyik nap találkoztam az anyukával. Dél-Afrikából való, az apuka pedig koreai. Itt élnek Malajziában 3 éve, de most novemberben mennek is tovább, mert a papa új állást kapott. Vietnamban.
Ez itt Ázsia, a népek keverednek és sokasodnak, na meg vándorolnak. Nem véletlen, hogy Malajzia is ilyen sokféle.
Kezdhetném úgy is a bejegyézést, hogy amikor ... még a pocakomban volt ... ez valami reklámszöveg, de éppen ide illik. Szóval amikor még olyan apró volt, hogy csak terveztük hogyan terelgetjük, felmerült a nyelvi kérdés.
Ismerőseinkkel mentünk hosszú hétvégére. A család teljesen Magyar, mégis anyuka angolul is beszélt születése óta az akkor már 13 hónapos gyerekhez. Értette mindkét nyelvet. Elgondolkodtatott. De én mégis csak én vagyok, nem is jutott végül eszembe, hogy az anyanyelvem helyett máshogy vagy máshogyis szóljak a megszületett babához. Azért annyit tettem egy idő után, hogy kisgyereknek szóló énekeket hallgattunk kínaiul és angulul.
Most viszont itt vagyunk, egy három nyelvű országban, ahol a saját anyanyelvünk a negyedik. A lakosság a saját nyelvét használja, a maláj a malájt, a kínai a kínait az indiai a tamilt vagy hindit, bár ők a leginkább angolosok. A nagy közös nyelv pedig az angol megannyi akcentusban, bár az ország hivatalos nyelve a maláj.
A nyelv tanítását már jóval iskola előtt megkezdik. Amikor a játszótéren együtt játszott az indiai, a kínai és a magyar gyerek, meglepődve kérdezték a helyiek, hogy Lili nem ért angolul? Nem, mondhattam, sajnos nem. Mert ugyan ebben a korban még működhet a metakommunikáció a gyerekek között, de ő már ért mindent magyarul, viszont a vele együtt játszó gyerekek nyelvét nem. Ért és próbál is kommunikálni, de most nem érti mások mit mondanak neki és ez a helyzetet kudarcba fullasztotta a kapcsolatteremtést az első időben.
A helyi gyerekek otthon már angolul is tanulnak, a szülőktől, vagy ha nem otthon akkor éppen az ovodában, bölcsödében. Például itt a mi kondominiumunk területén is működik egy bölcsi-ovi-iskolaelőkészítő ahol a gyerekekkel angolul beszélnek és a gyerekek aki műr 2-3 évesek gyönyörűen beszélnek. Játszi könnyedséggel ugrálnak az "anyanyelvük" és az angol között.
Persze, lehet, hogy ezt kívülről én látom csak így. Lehet, hogy nehezebb volt a kisgyerek korai nyelvi fejlődése, és később szólalt csak meg egy-egy nyelven, vagy keveri őket. Lehet. Saját, utazás előtti aggodalamam is ez volt, hogy vajon az éppen beszélni kezdő gyerekre milyen hatással lesz a más nyelv. Nem áll e meg a fejlődése és lesz "kuka" egy időre.
Az elmúlt egy hónapban nem kukult meg. Bár szókincse még könnyen összeszámolható, de napról napra les el magyar és angol szavakat és mondja utánunk. A legnagyobb meglepetés hogy az angol szavakat is használja, nem csak a magyar szavakat. Rendszeres, hogy veszünk toját, én mondom magyarul ő angolul. Persze könnyebb is az egg, mint a tojás szó.
S mi a vágy? Jó lenne, ha az angol, vagy a kínai alapokat magába szívná. Egyiket se bánnám, mert jó lenne ezen a téren, ha tovább fejlődne, s talán mi is továbbfejlődnénk az egyszerű "niháo"-n vagy a gyerekdalokon túl.
Gyerekdal! Ülünk a fent említett bölcsi-ovi-előkészítő termében, körülöttünk sok gyerek. (A gyerekek vonzák Lilit így be szoktunk kéredzkedni egy kicsit) Játszanak, próbálják magukkal hívni Lilit is aki a szoknyámmögé bújva nem akar menni nélkülem. Dalolni kezd két kínai kislány, s ez megüti a fülem, hogy én ezt ismerem. Úgy hatott rám, mintha magyarul szólaltak volna meg, pedig nem, csak egy egyszerű kínai dalocskát adtak, adtunk elő.
A dalt erről a CDről hallgattuk, amit az Amazonról rendelt a férjem, de van egy DVD-nk is. Lili nagyon szerete nézni. A TV-t egyébként nem nézi, nem köti le, most se, egy picit sem. Kivéve a BBC Teletubbies műsora abban is a kisbaba aki a napban mosolyog és a Tikkabila.
Sajnos itt se DVD lejátszó, se BBC. TV adások között van maláj és van kínai. A kínai soksor kínai felirattal, de néha még rányomják az angolt vagy a malájt is. Szép mikor egymás alatt felett egybeúszó feliratok kuszálódnak össze. A malájok ennek megfelelően a TV3-as csatornát szeretik ami maláj, a kínaik kedvene pedig a TV7, de a legjobb mikor eredeti angol hanggal megy a film.
A maláj nyelvet olvasni egyébként könnyű. Szinte mindent úgy mondanak ahogy írnak. Tanulni is lehet bőven! Szóval lecke feladva, nyelvtanulás!
Meghökkentő, hogy hőségben, mert az van, hogyan képesek hosszú újjú és hosszú szárú nardágban közlekedni a helyiek. A muszlimon még fejkendőt is hordanak, de ez vallási kérdés, érthető. Természetesen az öltözék kötelező kiegészítője az ernyő, napsütésben a nap ellen, esőben az eső ellen.
Megdöbbentő, hogy a reklámok és óriásplakátok nagy százaléka fehérítő krémekről szól, melyekkel barna esetleg pigment foltos bőrből gyorsan szép világos, fehéret varázsolhatunk. Faktorszámuk 50+, azaz biztosan védenek a naptól, dehogy fehérítenek is az kétséges. A legnagyobb gyártóknak szerepel fehérítő krémük a polcokon és ezek szépen fogynak is. Választhatunk a LANCOME, a Shiseido, a Clarins, az Estee Lauder, a Garnier, a Nivea és még sok csak kifejezetten erre szakosodott gyártó termékei közül. A reklámokban fehér bőrű európai arc vagy nagyon világos bőrű ázsiai lányok mosolyognak ránk. Fenti képen aki nem ismerné fel a népszerű mesehőst annak elárulom, ő hófehérke, amitől ilyen szép fehér az pedig ez a krém itt lent. Ez a kedvencem, mert papagája is van :)
Hogyan függ az előző két dolog össze? A fehér az ideális szín. Ez Európában természeres, de Dél és Kelet és Dél-Kelet Ázsiában a nők és sokszor a férfiak nagy része erre törekszik, s ezért sokat is tesznek.
Két mosolyogtató történet a bőrszínről:
A foci VB-n például Jeff az ételárus nem szurkolt az egyik meccsen a Dél-Ameriaknak, mert az ő bőrük sötét. Jaja, valóban, de ha valaki látná Jeff-et rájönne, Jeff is elégé, kb ugyan annyira sötét bőrű.
A másik alkalommal a kínai férfi ismerős felhúzta az inge újját és megmutatta karját!
-Nézd fehér! Olyan fehér mint a tied, én is fehér vagyok!- mondta.
(Haha)
Ez a fehérre való törekvés meglepő mikor mi, nyaralásból visszatérve szép aranybarnán szeretünk flangálini valami szép fehér ruhában, hogy még jobban mutassunk benne. De ha belegondolunk, hogy nyárra való készülésnél már olyan krémket is vásárolhatunk, ami eleve színezett, nem is olyan furcsa a színkérdés. Itt azonban éppen fordítva van minden.
