A túrós-olajos az egyik leghálásabb, leggyorsabb és legegyszerűbb alaptészta, amit igazán nehezen lehet csak elszúrni. Furamód mindig megfeledkezek róla, mert hajlamos vagyok kelttésztában gondolkodni, ha péksüteményről van szó, aztán annál jobban örülök, amikor újra felfedezem. Itt megemlíteném, hogy én a morzsalékos magyar túróval még nem próbálkoztam, mindig krémes a német túrót veszem. A mai napig. Túró hiányában zsírszegény natúr krémsajttal gyúrtam össze és jelentem, nagyon jól működik! Nem terveztem mára friss péksüteményt reggelire, de belefutottam Gesztenyének ebbe a receptjébe, és nem vesztegettem tovább az időt. 5 perc alatt megvan a tészta, további 5 perc a nyújtás, töltelékkel való kenés, feltekerés, szeletelés, eközben a sütő is bemelegszik 200 fokra. Ha minden jól megy ...
Elég ragacsoska lett a tésztám, de ezen úgy segítettem, hogy 2 réteg folpack között, kevés liszttel megszórva nyújtottam ki, ment is mint a karikacsapás. Rákentem a házi kajszilekvárral kikevert cukros diót, a folpack segítségével szorosan feltekertem, és kés helyett egy darab fogselyemmel kb. 2 cm-es darabokra vágtam. A fogselymet természetesen cérnával is lehet helyettesíteni, de mindenesetre egyszerűbb így vágni a puha tésztákat, mint késsel, ráadásul nem nyomódik ki a töltelék és nem deformálódnak el a szeletek. Forró sütőben 5 percig 200°C fokon sütöttem, aztán visszavettem a hőt 175°C-ra. Kb. 20-25 perc múlva szép aranyszínűre sülnek. 4-5 evőkanál porcukorhoz annyi forró vizet kevertem pici adagonként, amíg egy méz sűrűségű mázat nem kaptam. Evvel átkentem még forrón a csigákat. Langyosan isteni!
A tészta hozzávalói:
- 250 g liszt
- 2 tk. sütőpor
- 1 csipet só
- 100 g finom kristálycukor (vagy porcukor)
- 250 g krémsajt (vagy krémes túró)
- 5 ek. olaj
- szükség esetén egy kevés tej, de szerintem ezt legközelebb kihagyom
A töltelékhez:
- 150 g darált dió
- 100 g cukor
- 1 tasak vaníliás cukor
- annyi kajszilekvár, amennyitől kenhető masszává áll össze a cukros dió