Nem foglalom össze az elmúlt évet, mert miért is tenném:-)
Célokat sem tűzök ki. Ismerem magam annyira,
hogy a szabadságom holmi céloknál többet ér:-)
A múlt év történéseiből egyet azonban kiemelnék.
Szeretném nektek bemutatni a grafikusomat Babecz-Péntek Rékát,
akivel egy bejegyzésemre írt kommentből indult
a kapcsolatunk, barátságunk.
Az ő segítségével lett szép lassan logója, cimkéje, névjegye a "colette márkának":-)
- Mondanál pár szót magadról?
Egy Somogy megyei faluban, Segesden születtem, és Budakalászon telepedtünk le építész párommal, aki szintén faluról jött. Így lélekben mindketten úgymond falusiak maradtunk.
- Gyemekkori vágy, hogy grafikus légy? A rajzolás szeretete honnét ered?
Gyermekkoromban még fogalmam sem volt arról, mit jelent az, hogy grafikus. De igen, gyermekkoromban szerettem meg a rajzolást, méghozzá egy fantasztikus könyvtáros hölgy által, aki gyakran festett, alkotott a könyvtárban. Nagyon sok időt töltöttem nála, és unszolgattam Piri nénit: rajzoljon még! Szerettem nézni, ahogy pillanatok alatt virágokat, állatokat varázsol a ceruzáival. És akkor eldöntöttem: vagy festő lesz belőlem is, vagy semmi! Hát festő nem lett belőlem, de azt hiszem, nem választottam rossz szakmát.
Nagy öröm volt, amikor életem első kiállításán ott láttam a vendégek között Piroska nénit, és elmondhattam, hogy neki is köszönhetem, hogy idáig eljutottam.
- A textilekkel mikor estél szerelembe?
Szintén gyermekként szerettem meg őket, minden érdekelt, amivel el lehet bíbelődni. Varrtam ruhákat a babáimra, később magamra, horgoltam, hímeztem. A kaposvári Iparművészeti Szakközép Iskolába már textil szakra jelentkeztem. Öt évig tanultam szövést Honty Márta textilművésztől, mintatervezést, festést, mindent, amit a textilből ki lehet hozni. Bár nagyon élveztem ezt az öt évet, az egyetemen már mással akartam foglalkozni. Úgy gondoltam, formatervező-grafikusként jobban el tudok majd helyezkedni. Kicsit bánom, mert újra és újra előjön a vágy, hogy többet tudjak a textilekről, de így megmarad egy hobbinak, amibe teljes tudatvesztéssel belemerülhetek.
Grafikusként dolgozom két éve, egy budapesti kis irodában. Könyveket adunk ki, amelyeket én tervezek-tördelek, reklámanyagokat gyártunk, filmeket forgatunk. Sok mindenen dolgozunk egyszerre, így nem unalmas a munkám. Kollégám legújabb filmje a Bűn és büntetlenség, amely Biszku Béláról, az '56 utáni megtorlások egyik vezéralakjáról szól, de kiadtunk például egy mesekönyv sorozatot is, Réka meséi címmel, amiből az Oscar díjas Rófusz Ferenc vezetésével rajzfilmet forgatunk.
- Ha nem dolgozol, mivel töltöd az idődet?
Az idei nyáron házfelújításba vetjük bele magunkat, amivel gondolom minden szabad időnk elmegy, de egyébként sem vagyunk azok a pihenős-fajták. Ha nem dolgozunk, akkor is dolgozunk, ha nyaralni megyünk, szinte csak aktív, kirándulós nyaralásról lehet szó. Valamit mindig kell bütykölnöm, sokat varrok, horgolok, és kivételesen a házimunkát is szeretem. Párom ügyes fotós, úgyhogy nekem is muszáj volt kipróbálnom, mert kíváncsi voltam. Nem lettem profi, csak szeretem kattogtatni. De azért ideje lenne megtanulni néhány alap dolgot:)
- MESKA boltod neve, böpörö... mit rejt ez a szó, boltja péntek rékának???
Amikor menyasszony lettem, kigondoltam az asszonynevem. Babecz Péntek Réka - a bé-pé-er-ből lett böpörö. Ugyan még nem vagyok asszony, de a böpöröt már használom:)
- A kalotaszegi táskád - sokunk kedvence volt, a boltodat most mégsem találom a MESKA-n?!
Sok új, megvalósítandó terv kavarog a fejemben, ami nagyobb léptékű, egységesebb lenne, mint az eddigi munkáim. Amíg le nem tisztul, nem is akarok ezekből szemezgetni. Reméljük, hamar feltölthetem újra a polcaimat.
- "Közel áll hozzám a népművészet, követendő példának tartom az egyszerű emberek leleményességét, ahogyan újat teremtenek a régiből, ahogyan megadják a tiszteletet az anyagnak és a munkának." -olvastam tőled a MESKA bemutatkozóban. Közel állnak hozzám a gondolataid, írnál róluk egy kicsit bővebben?!
Nagy szerelmem/szerelmünk Erdély, ha tehetjük, minden évben kiutazunk immár 15 éve. Kalotaszegre is az egyik ilyen utunk során bukkantam rá, azonnal éreztem, hogy valamit kell ezzel a vidékkel kezdenem, valahogyan bele kell csempésznem a munkámba. Éppen diploma előtt álltam, úgyhogy nem volt kérdés, mivel foglalkozzam. Az már annál inkább, hogyan. Sok-sok hónapon keresztül rágódtam rajta, sehogy sem akart összeállni. Aztán utolsó pillanatban jött az "isteni sugallat", és pár perc alatt megvolt a pontos téma. Kalotaszeg egyik kis falvának, Körösfőnek terveztem egy információs rendszert a turisták számára. Régóta foglalkoznak Körösfőn kereskedelemmel, eleinte a nép munkáját, gyönyörű varrottasokat, faragásokat, festett bútorokat árultak, mára már felhígult a mindenhol kapható giccsekkel. Szerencsére még találkozhatunk eredeti, kézzel készült mestermunkákkal, a gyűjtésem során is ezek a darabok fogtak meg igazán. Alaposan belemerültem a népművészeti motívumokba a diploma készítése közben; Malonyai Dezső és Gyarmathy Zsigáné könyvei akkor váltak a "Bibliámmá". Azóta is sokat forgatom őket, mindig feltöltenek. Izgatnak a motívumok mögött rejlő utalások, amik egyértelműek azoknak, akik látni akarják. Sajnos sokan nem jutnak el odáig, hogy egyáltalán felismerjék, több van egy fiatal lány ruháján lévő tulipánban, mint az egy felületes ránézéssel észrevehető. Például meg lehet belőle állapítani, hogy hajadon-e még, vagy már asszony, vagy hogy az esküvőjére készül-e. Ezek fantasztikus dolgok, jó érzés olyan ruhát viselni, ahol minden motívumnak megvan a miértje, és nem csak azért viselem, mert szép.
- Tervek, vágyak... amennyi elárulható:-)
Vannak. Minden téren. Egyelőre nem szeretnék róluk beszélni, ha sikerül, amit tervezek, idejében jelzem az érintetteknek.
Réka és párjának ősszel volt az esküvője. A riportot még az esemény előtt készítettük.
Az a megtiszteltetés ért, hogy mennyasszonyi ruháját megtervezhettem
és mesterszabó kolleganőm segítségével kivitelezhettem.
Kedves Réka, köszönöm, hogy vagy:-)
