Kisnyalkán az élet I.

Hogy is mondhatnám el nektek?

Nyelvi zavaraink lennének. 

Nem ismeritek például a celluxos macska történetét, amikor is Mónika édesapja a macska letört farkát celluxal ragasztotta vissza, mert éppen az akadt a kezébe, mindez stand-up stílusban előadva. Idén nem is volt belőle előadás, valamiért  mégis ez ugrott ki elsőnek kisnyalkai élménydobozomból. Minden évben telipakolom az élménydobozt új kifejezésekkel, személyekkel, történésekkel. Aktuális kedvencem a "babakutya" kifejezés, amit Niától ( ő pedig lánykáitól ) tanultam. És alany is volt hozzá, aki életre hívta az új szót: LUNA. Miért írom nagy betűkkel folyton? Ha nem ma jársz először az oldalamon, akkor nyilván ismered az azonos nevű elismerésért epedező táskakollekciómat. Egy olyan hitrendszer szerint élek, amiben semmi nem véletlen, minden-mindennel összefügg, így aztán, amikor évente visszamegyek a RÉZ-hegy és a KIS-hegy lábánál fekvő majorba és ott egy LUNA nevű babakutya néz rám okos tekintettel, a jó érzés csak fokozódik bennem. Mondtam a lányoknak, ha a kutyus megmarad itt és felnő, akkor évek múltán mindent az ő megjelenéséhez, korához fogunk majd viszonyítani és mérni ( mint mikor a gyerekeink életkorához datáltunk eseményeket ): ... -Tudjátok, mikor a LUNA babakutya volt és körbefosta az épületet minden reggelre! :-)... így anekdotázunk majd róla. Akinek kutyája van, nyilván ezek ismerős dolgok... mi meg nem történik egy babakutyával, hát még egy arisztokrata agárral!? :-) 

Amit legjobban mégis szeretek ebben a helyben, hogy hagyjuk a dolgokat megtörténni, nem megyünk határozott koncepcióval. A spontán ötleteknek tere van. Olyannyira, hogy most már le merem írni, az első három évben ( senki ne vegye magára, mert akkor is minden szuper volt ám ) nem működött a tábor, mert volt program. Amióta nincs, azóta minden ok. Ez van.   Aztán, három év kellett, hogy meg tudjuk fogalmazni az optimális működési feltételeket, ami mindenki jóérzéséhez szükségesek. A legkeményebb dió a hadtáp. Az első három évben egy közeli település csárdájából hoztuk az ebédet, ami az igényszintemet finoman szólva alulról sem súrolta. Miután visszatértem a friss-színes-ízletes étkezési vonalhoz, nehéz lett volna elképzelni, hogy beengedek mégegyszer is a tábor konyhájába alumínium éthordóban ( szó szerint hordó ) szállított lebbencslevest és társait. Két éve, amikor nagyon  csúnyát  és hangosat káromkodtam ( beleremegtek a falak ), a lányok szerintem meg is szeppentek rendesen... feltéve végre az I-re a pontot, ilyen kaja nem lesz többet itt az asztalon. A mostani állapot ( már két éve tart ) átmeneti, mert alapvetően azt hiszem textiles alkotó ember vagyok, gyakorlatilag viszont szakácsnőként üzemelek a tábor életében perpillanat. De már látom az alagút végét, jövőre én leszek a mesebeli okos lány, aki főz is meg nem is. Kiváncsiak vagytok, mi? Colette már megint milyen őrültséget eszelt ki?

Tudom az ember kiváncsi lény, de a titkomat még egy ideig dédelgetem/érlelgetem. Addig is, ha tanácstalanok lennétek, mit főzzetek nyáridőben, közzé tettem az idei  tábori menüsort... kizárólag az ebédet, mert a többire nem emlékszem, sajnos, annyi mindent ettünk. Egybehangzóan a vega töltött paprika a no.1, ha jösztök jövőre,  megkóstolhatjátok! 

Kisnyalka ötödször ( bevezető )

Írnék róla szívesen, nagyon sokat írnék ( de érdekes lehet ez valakinek? ). Könyvet is írnék, arról milyen Kisnyalkán az alkotótábor, az élet. Hogyan sűrűsödik be az idő és a cselekvés. Sosem értem mikor hazajövök, hogy fér bele annyi élmény egy hétbe? Idehaza lényegesen lassabbak a napok, nehézkesebbek, rutinszerűek a cselekvések, legalábbis a nagy részük. Szerettem volna úgy elmenni  ( végre ötödik alkalommal ), hogy az idehazából ne vigyek magammal semmit.  Ez a része nem sikerült maradéktalanul, de összességében egy tartalmas, feltöltő  hét batyujával érkeztem vissza. Úgy tartják,  a hazafelé út mindig rövidebb. Sok helyen jártam a világban, valóban minden alkalommal igazolódni látszott ennek igazsága. Van azonban egy hely, ahol még a nagy igazságok is megdőlnek. Kisnyalka-major. ( Látlak benneteket csajok, hogy hevesen bólogattok ;- ) Egy hétig tartott hazaérkezni, pedig minden belefért egyszerre az autóba. 

fotó: Szegedi Annamari

Történt idén,  kétszer érkeztem meg Kisnyalkára. Annyi csomag képződött a hadtáp felvállalásával, hogy kétszer kellett fordulnom. Mivel sok kedvet nem éreztem egy hétfő kora reggeli indulás, majd megérkezés utáni újból  hazaindulásnak  a második dobozhegyért, ezért már vasárnap este kivittem a heti élelmiszer csomag felét + konyhai eszközeimet. Bekanyarodva a földes útra,  a  keresztnél összefutottam M.-vel, éppen egy lovasrendezvényről érkezett haza. Hamarosan kiderült, új családtaggal bővültek a  háziak, 16 hetes agár "babakutya" személyében, akit LUNA-nak kereszteltek. A cica család is nagy figyelemmel kísérte kipakolásomat. Körbejártam a házat, a birtokot, szemrevételeztem a felújításokat, összességében egy  órát szívtam a major feltöltő levegőjét, majd visszaindulva az autóval a földes úton egy kidőlt fa keresztezte az utamat. Mikor került ez ide? Egy órája még nem volt kidőlve? Közben nem fújt szél, nem volt vihar, igaz fekete felhők jöttek-mentek az égen! M. otthonléte szabadított ki nyalkai fogságomból, hozta a láncfűrészt és összeaprította a kicsinek éppen nem mondható fát az út közepéről. Mindeközben a szomszédos Kis-hegy lankásai mögül ránk mosolygott egy dupla szivárvány. Egy cseppet sem lettem volna bánatos, ha nem jön a szabadító erő...

 LUNA 

fotó: Kustra Erika

V. Kisnyalkai Alkotótábor

A keresztnél balra, végig a napraforgótábla mellett... ott túl a térképen, ahol egyszer csak kinyílik a tér, megáll az idő, és mintha egy másik bolygón landoltál volna... folyt.

2014. július 14-20-ig csatlakozhatsz nyitott szívű szabad alkotó közösségünkhöz. Nincs előre eltervezett program, ez vált be a legjobban... jelenlét van és együttlét!
Ha idén nem szeretnél az élményről lemaradni, akkor ludvig.nicolette@gmail.com címen levelezhetünk a részletekről.

Menjünk beljebb az erdőbe...

Van egy hely... Igen, nyolc éve a férjem beültetett a kocsiba és azt mondta: - "Most elviszlek egy olyan helyre, ami tetszeni fog!" És elvitt, és tetszett, mert minden viszontagságunk ellenére ő ismer és tudja nekem mi a jó, viszont is igaz...

És ebben a helyben azonnal megláttam a lehetőségeimet, a feladatomat, ami azóta egyre jobban és tisztábban körvonalazódik. Ez a hely ráadásul tanít engem és emlékeztet : időtlenségre, bizalomra, nyugalomra, türelemre, szerelemre... a férfiakban vetett, oly sokszor elbukni látszó hitemben, mert ez a hely alapvetően teremtő férfi energiáktól hemzseg... tavaly már pár sorban említettem. Dolgom van itt. Szerveztem  Robinson gyerektábort, húsz éves érettségi találkozót és negyedik alkalommal jövünk vissza alkotni nyitott szívű barátokkal. Az életem részévé vált, így nem túlzás azt hiszem, ha azt mondom: - "Szívem egy újabb kis darabját hagytam itt!"

Kevesen ismerik személyes adalék történetem: huszonéve a szomszédos Nyalka-kishegy tizenháromban volt anyuméknak egy hangulatos háza , amikor még Győrben laktunk a panelrengetegben és hétvégente ide jártunk feltöltődni, kapálni, házat újítgatni. Meghatározó élmények voltak ezek és éppen tizennyolc éves koromban határoztak úgy szüleim, eladják a házat, a lakótelepről csanaki kertes házba költözés után, nem maradt kapacitásuk rendben tartani. Sokat sírtam emiatt, de érzetem, a környékre visszajövök egyszer... és másokat is magammal hívok: - "Kisnyalka visszavár!" 

Egyre többen jelzik felém, hagyjam már azt a fakanalat és üljek vissza szépen a varrógépemhez, a gyapjú szálakhoz, meg a  cérnákhoz. Jó itt nekem a konyhában, színekkel operálok, a látványon felül ízek és aromák keverednek, felfokozott érzelmi állapot, tudni szükséges a sorok között olvasni;-) Az egész élet egy terápia, önmagunk megismerése a világ tükrében, nekem a vegán ételkészítés ebben az évben lényegesen többet hozott a konyhára, mint bármi más;-) 2013 színe a divatban a smaragdzöld, de itt a piros, hol  a piros? Tartsatok velünk minél többen 2014-ben is!

Több képet itt találsz.

KISNYALKA ( cselekmény )

Szerettem volna egy komplex textiles tábort, ahol nem csak kreatív módon varrunk, de az alapanyagok is saját terveink alapján születnek. Ehhez, az első két napon segítségünkre voltak Rita és Timi a Kreatív Homokozó lelkes létrehozói. Még mielőtt a tettek mezejére léptünk volna,  játékos formában ismerkedtünk önmagunkkal és az alkotókészség fogalmával. Egy röpke asszociációs játék kapcsán eddig  ismeretlen gondolatok (is) jöhetnek felszínre: így tágul a kör, önmagunk keretei átrendeződnek, kitolódnak. Világnézetektől függetlenül  állíthatom, hogy az alkotás folyamatában benne lenni isteni állapot:-)

A lányokkal egyébként nyomdáztunk. Kiváncsian várjátok a végeredményt, melyek füzet formájában fognak testet ölteni? Mi igen! A Kreatív Homokozó hamarosan bemutatja őket:-)

A boszorkány konyha már egy ismert fogalom a nyalkai táborozók körében, de Hokata barátném, mint konyhaboszi minden nyárra tartogat számunkra meglepetéseket. Ez a nap biztos sikerélmény a "hagyom a dolgok, magától alakuljanak" és a "majd én megmondom, mi legyen belőled" típusú alkotóknak egyaránt.

Van egy csoda pillanat, amit egyszerre várunk mindannyian , amikor a zsinegek kibomlanak és a festék megmutatja spontán lenyomatát a vásznon.

Nia nemezelős napja az újdonság erejével hatott. Új anyag, új technika, ha láttátok volna azokat a kiváncsi tekinteteket: ebből meg mi lesz? Megtanultunk bánni a finom szálú merino gyapjúval, de a legérdekesebb mégis az volt amikor a légies vattacukor állapot finoman szegélyezett kendővé gyúródott össze. A konyhai mozdulatokra nagy szükség volt, a profi rétes készítők előnyt élveztek az új technika elsajátításában:-) Itt aztán jelen volt az a bizonyos női princípium, el is neveztem ezt a technikát a nemezelés női ágának. Tudjátok egyébként, hogy a nuno hány éves múltra tekint vissza és pontosan mit takar?  Meglepődtem, mikor megtudtam, még csak kamaszkorát éli.

Az utolsó napokon lehetőség volt, hogy az eddigi alapanyag termésünket egy átalakító programnak vessük alá. A szabást eleve kilőttük, mert minden általunk készített dolog, legyen az tároló doboz, táska, hátizsák, tunika, egy négyzet alakú anyagból készült és a japán hajtogató kedvet hívtuk életre, hogy egy kis varrás segítségévek végső formájára alakítsuk. A kedvencemet hoztam el nektek megmutatni, a  hajtogatós hátizsákot, amit Misi fiamnak készítettem, de a befejezés már itthonra maradt. A tábor végére ugyanis az aktivitásom elfogyott mindezen ellenére feltöltődve érkeztem haza. Ha az utóbbi kijelentésben ellentmondást véltek felfedezni, akkor csak annyit mondhatok: 

Veletek, jövőre, ugyanitt!

Kisnyalka minden nyáron kitárja kapuit.

KISNYALKA (bevezető)

Tervek után az élményekről...

Harmadik alkalommal töltöttük nyári alkotó szabadságunkat azon a bizonyos úttól és településtől elzárt HELYen, ami Pannonhalmától pár kilométerre fekszik. Az előző két év spontán programalakulásába idén folyondár szerűen bekúszott a tervszerűség, engedve ezzel megtapasztalni, hogy e két kifejezés nem csak ellentét pár, egymás támogatását is magában hordozza.

Szeretek mélázni találkozásokon, rátalálásokon, az ittlét miképp lehet motorja felismeréseknek és mi az a végtelen időtlenség és bizalom, ami jelen van? Minden látogatásomkor aktív, alapvetően erős és magabiztos, férfias  princípiumot éreztem magam körül... ami a bennem lévő női lelket erős mágnesként vonzotta. Fontos és meghatározó élmény és nem véletlen, hogy  női minőségű tábor szervezésébe fogtam...hiszen a legbelsőbb igényünk a harmónia, az egyensúly megélése... így kívánom elementáris erővel újra és újra ezt a HELY-et:-) 

.... folyt köv.

Napijegy az Isten háta mögé

Köszönjük a sok kedves érdeklődő levelet a Hokatával közösen szerveződő textiles táborral kapcsolatban. A legtöbben arról írtatok, hogy szívesen belekóstolnátok az alkotói munkába de csak egy-két napra. Szeretnénk ezt a lehetőséget biztosítani azoknak, akik nem tudnak velünk tartani  az egész alkotói hétre,

ezért kitoltuk a jelentkezés határidejét július 8-ig. Eddig várjuk nagyon sok szeretettel  a napijegyre jelentkezőket. A részletes program segít a kiválasztásban, hogy mely nap a legvonzóbb  számotokra.

( Fontos tudni: napi jegy tartalmazza az aktuális nap témájához szükséges alapanyagok biztosítását, háromszori étkezést és egy nyugodt álmot ígérő éjszakát Kisnyalkán:D )

Érdeklődni lehet a colette.color@gmail.com címen.

Mit tervezünk az Isten háta mögé?

Van egy HELY. Nézem a képeket... talán az Isten színe előtt jobban illik rá:-) Aki már járt ott osztja erősen érzelmi befolyás alatt álló véleményemet. Lábnyomok a poros úton az Isten háta mögött, érdemes elgondolkodni hogy idén a tiédet is ott hagyod-é? Kisnyalka visszavár! Augusztus 6-12-ig kitárja ajtaját.  

fotó: csutkailda

Igen, talán az egy jó hír, hogy tervek és programok vannak, nevezzük tervezett programnak vagy program tervezetnek úgyis beszövi  pókhálószerűen  a spontanitás, és mindenestül felfogatjuk az ötleteinkkel, de legalább vannak. 

1. NAP

- Augusztus 6. az érkezés napja, ami  nagyjából úgy szokott kinézni, hogy egész délelőtt folyamatosan érkezünk. Különböző  távolságokról, van aki 20 km-ről, de van aki 220 km-ről az előre el nem tervezett akadályokkal együtt, mi pedig együtt örülünk a megérkezetteknek.

Nem késlekedünk sokat a közös ebéd után  megkezdjük a  munkát: " Alkotunk, tehát vagyunk"- játékos és interaktív kreativitásébresztő Homokozó módra, avagy "kezdjük ott, ahol vagyunk és alkossunk azzal, amink van"!  Bevezető foglalkozás ismerkedési, önismereti és kreativitásfejlesztési gyakorlatokkal, ahol megmozgatunk olyan izmokat, amelyek létezéséről még senki sem hallott... erről szól a kreativitás, ugye?... kínálja mindezt Rita és Timi, a Kreatív Homokozó lelkes alapítói.

2. NAP

- Augusztus 7. kedd és innentől a közös foglalkozások kezdési időpontja 9 óra. Előtte lehetőség van kora reggeli sétára a természetbe, napfelkeltét nézni, fotózni, meditálni vagy mozgásos meditáció gyanánt elnyargalni a főútig, meg vissza, egyszer, kétszer, háromszor:-) Jajjj, de nagyon várom én ezt a hetet!!!

Nyolc óra magasságában tálaljuk a közös reggelit, és itt szükséges megjegyeznem  a közös étkezések fontosságát... reggeli, edéd és vacsora alkalmával. Egyéb tábori szabályok nem igazán lesznek, de a közös étkezések időpontját szigorúan betartatjuk:-)

" Az írás megmarad..."- nyomda és füzetkészítés kreativitás gyakorlatokkal fűszerezve. Közben beszélgetünk az írásról, alkotás folyamatairól és sok más egyébről, közben elsajátítjuk a nyomdakészítés fortélyait és elkészül a saját füzet... titkoknak, ötleteknek, gondolatoknak... mindez Rita és Timi vezetésével.

Amióta van füzetem tőlük és írok is bele, sokkal összeszedettebb vagyok, kevésbé szétfolyós... a lapok  és a sorok monotómiája sorokba rendezi a gondolataimat...

3. NAP

- Augusztus 8. szerdán előmaradnak a festékek, de mélyebbre megyünk a ( hagyományos) batikolás erdejébe, ahol Hokata lesz a vezetőnk. Az alapok megismerése után az ismeretlen sűrűjébe vetjük bele magunkat, csak bízni tudok benne, hogy hazatalálunk:-) Mindenesetre jó ha a hátizsákodba teszel madzagot, parafa dugót, menetes csavarokat, facsipeszt, vöröshagymát, tűt, cérnát, fóliát. Hogy minek? Az majd a túlélő gyakorlaton kiderül... mindent előre azért nem árulhatunk el:-) 

4. NAP

- Augusztus 9. amikor a meglepetésekre is sor kerül. Nagyjából eddig pamut anyagokkal és textil festékekkel játszódtunk, kreatív helyzetgyakorlatokkal megspékelve. A meglepetés napon  a nuno nemez technika alapjaival ismerkedünk és mindenki elkészíthet Nia segítségével egy chiffon stólát, amire színes merino gyapjúval pamacsokat, indákat, csigákat varázsolunk... a képzelet határtalan. Locsoljuk, simogatjuk, gyúrjuk mindaddig, míg a gyapjúszálak a selyembe végérvényesen bele nem kapaszkodnak, s lesznek egymáséi örökkön-örökké. 

5-6. NAP

Nos, eddig hogy tetszik?  Velünk tartasz? Szerinted mit csinálunk a befejező két napon? Varrni is kéne, vagy nem?:-) Augusztus 10-11. az én ( colette) napom, varrunk, hajtogatunk... egyetlen kiindulás a négyzet alakú anyag... tetőtől talpig felöltözünk belőle.

Ha a táborral kapcsolatosan bármilyen információra, bővebb tájékoztatásra van szükséged

colette.color@gmail.com címre várom kérdéseidet.

Mit csinálsz a nyáron?

... mondjuk augusztus 6-12-ig? Van már programod? Ha azt mondom, Kisnyalka Major visszavár, tudod-e miről beszélek? Hoztam egy egész fotóalbumot, hogy képbe kerülj:-)... a többiről holnap részletesen! 

Képeket ITT nézheted meg!

A keresztnél balra, végig a napraforgótábla mellett... ott túl a térképen, ahol egyszer csak kinyílik a tér, megáll az idő, és mintha egy másik bolygón landoltál volna... folyt.

... és a konkurencia  együtt alkot... folyt.

... boszorkánykonyha is van ... folyt.

... torkunk szakad szét a népdalok zengésétől... folyt.

2012. augusztus 6-12.

között ismét leszakadunk a drótról ( számítógép),

 Kisnyalka visszavár benneteket is!

Hokatával ott leszünk... de hamarosan megtudhatod, 

hogy még kikkel alkothatsz együtt ezen a más bolygón:-) ...