most már azzal vagyok elfoglalva főállásban,hogy megpróbálok minden harsogó zöld színt beszívni,hiszen mire kettőt pislogok,már újra levéltelen lesz minden,és újra itt az örök tél..
kérészként hiszem,hogy alig pár perc lesz ez a nyár(hiszen a tavasz is egy pillanat volt csupán)..
nem éreztem még soha ilyen sürgetőnek,hogy minden színt és illatot megőrizzek az emlékeimben,hiszen olyan sokáig kell majd táplálkozni ezekből az emlékekből a sötét hónapokban..
ezért aztán a jó gazda gondosságával szemlélek meg mindent alaposan..
soha ennyi időt nem szöszmötöltem a kertben,közelről lesve minden levelet,és soha ilyen mélyeket nem lélegeztem az erdőt járva,mint mostanában..
sosem gondoltam,hogy a zöldnek ilyen rengeteg árnyalata van,vagy legalábbis sosem volt számomra ennyire fontos,mint mostanában..
szeretem ezt a harsogást,milyen kár,hogy ezt nem lehet befőttként eltenni télire..
