Miből lesz a cserebogár, azaz a tervezmény?

Mert sztori az mindig van...

Legtöbbször a fonal vezet. Meg akarom kötni. Pont azt. Adott a mennyiség, ami behatárolja, hogy mi lehet belőle. Kevés van? Háromszög kendő, vagy elnyújtott valami lehet... Sok van? Legyen stóla, vagy belebújós, visszakanyarodós... A fonal színe, tarkasága behatárolja, milyen mintát használhatok. Tarkabarka? A csipke nem áll neki jól... És akkor jön a minta, és elkezdek kötni. Nincs meg az egész kendő az elején. Kötök, mérek, mennyi fonal van még? És úgy tervezem a folytatást, hogy az utolsó cseppig kihasználhassam a fonalat, komoly exceltáblákat vezetek a grammokkal és a sorokkal.
Ami ritkábban fordul elő, hogy akarok egy valamit vagy valamilyet. Tetszik egy forma, próbáljuk ki! És ahhoz keresek fonalat.

Egyszóval mindig van pár kiindulási feltétel, ami beszorít a lehetséges keretek közé, és viszi előre a folyamatot, megszabja, hogy mit tehetek és mit nem, néha nagyon csúnyán megszabja, mert én kitalálom, hogy így, de a fonal meg nem akarja. Vagy esetleg egyszerűen képtelenség is pont úgy megkötni. És akkor bontok és kezdek újra, és bosszankodom :) És lehet, hogy valami egész más lesz belőle. A Swiss Cottage kendő például egy csücsökből induló asszimmetrikus kendő kellett volna legyen. Valami olyasmi, mint az Orange Sorbet, csak nem ennyire elnyújtott. Kicsit más lett, nem? :) Nem bírtam ráerőszakolni az elképzelésem, így teljesen megváltoztattam, csak a 2 fonal és a csíkozás maradt az alapötletből. Akárhogy is alakul az eredmény általában tetszik, és ez jó! :)

Tervezés

Erről még nem is írtam? ELfogadhatatlan?
AZ egész úgy történt, hogy jöttek a csúnya reklámok. Jól csinálták, mert nagyon szerettem volna megnézni a csipkekendő tervezés tanfolyamot, bár semmiféle tervezési tervem nem volt, csak kíváncsi voltam. Megvettem, megnéztem, és muszáj volt ceruzát ragadnom. Így született meg a "Hug of the Forest" kendő.

Az egész folyamatot annyira élveztem, hogy nincs megállás, mostantól tervezek. Kihívás ez nekem, mert nem vagyok egy túl precíz ember. Hiányzik egy szem? Sebaj, csinálunk egyet, én így szoktam kötni. Nadekérem, itt nem lehet! Honnan tudjam, hogy a tervben van a hiba, vagy a kötésemben? Bontani kell, sokat. Az sem az én műfajom. No, és rendesen lejegyezni mindent. Igazán jellempróbáló feladat, igyekszem.
A nyakmelegítő csereberére egy igen egyszerű mintát terveztem, így azt ingyen adtam ki.

Jövő télen talán már lesz ahhoz is elég tudásom, hogy sapi is készüljön hozzá, ki tudja. Egyelőre még félek attól, ha méretezni kell, képes vagyok egy leírt mintát is rossz méretűre kötni. De ez csak tanulás kérdése. Jut is eszembe, beszereztem két tervezős könyvet, lesz mit olvasgatni. A legjobban a kardigántervezés izgat.

A második kendő igazi kihívás volt, amit lerajzolni egyszerű volt, megvalósítani annál nehezebb. Sok-sok kísérletezéssel, számolással, bontással járt, majd egyszercsak összállt a kép, a kendő megkötése után már papíron is ki tudom számolni a mintát! Szerintem megérte, nem hétköznapira sikeredett! Számomra az értékét tovább növeli, hogy ezzel kezdtem a fonalfestési pályafutásomat is, saját magam által festett fonalból készült. A minta korábban megjelent már magyarul, és tegnap németül-angolul.
Az ölelős sorozat része (még filózok, milyen ölelések lehetnek még? :)): Hug of the Ocean.

Azóta kész van még egy kendő, ami téli témájú, tehát télig várok vele :) És elkezdtem hosszan színátmenetesból megint egyet. Festettem fonalat egy nagyon csipkésnek is, egyszínűt és kicsit tarkát, azon is már jár az agyam. Ez olyan, mint az alkoholizmus, a fonalitisz, és az elekzditisz mellé újabb betegséget szereztem, mintákon jár az agyam, lapozgatom a mintagyüjteményeket... Egy baj van, a kezem nem jár elég gyorsan hozzá... :)))