Még suttogni se szabad a nevedet...

A szívem megdobban még most is ha valahol látom,
És hogyha csak eszembe jutsz aznap könnyes az éjszakám
Sokszor álmodom én, hogy még ott vagyok nálad
És mikor leszáll az alkonyat én még most is csak téged várlak.

Én bevallom azt is, hogy holtomig szeretlek téged
És alázatosan felkínálom újra szívemet,

Ha te nem is jössz el már én még mindig remélek,
Nekem te vagy a boldogság, nekem te vagy az élet.

A szíved enyém, ezért szeretlek én.

Sose volt még ennyire durva

Száz szerelmes sátán csábítva csábít.
Menekülni már soha nem tudok,
a rabod vagyok én.
Száz szerelmes sátán bennem rád vágyik.
Örök izgalom ül az arcomon,
gyere angyalom már!
Ne engedj sírni, nem vagy te ember,
ha néked nem kell az én szívem.
Halálos méreg az ölelésed,
és mégis érzem, hogy kell nekem!
Száz szerelmes sátán csábítva csábít......
és mégis érzem, hogy kell nekem!

Valami, ami újul szüntelen...

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te otthon
Épp úgy láthatod…
Mindig a Te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.