Apró örömök

 Sikerült a héten az alsó mosdóba beszerezni egy mosdószekrényt és polcot na meg a kiegészitőket. Nem mondom, hogy ez volt a terv, mert nem, de mint mindig most is meg kellett alkudnom, de legalább hasonlít a terveimhez. 

Az elképzelés az volt, hogy pult fut végig és rá van ültetve a mosdókagyló, alul pedig fiókos elem lesz vagy zárt szekrény valamint felülre is terveztem volna két szekrényt a fal hosszában. 

És akkor itt jön a DE. Mert az mindig van. Annyira keskeny a felület, hogy oda bevágatni pultot nem érdemes. A legkisebb mosdokagyló is kilógott volna. Maradt a kész kis szekrény megoldás és mellé két polc, azt a hatást keltve, hogy pult.  Felülre nem tettünk szekrényt, mert nyilván a méret nem stimmel, vagy kisebb vagy nagyobb lett volna, na meg akkor a fényforrést is takarta volna, mert oldalt a falon van a lámpa. Amúgy nagyon zsúfolt lett volna a hatás, így nem volt nehéz lemondani róla. A Pepcoba szereztem be tárolókat (nem, nem ez volt az elképzelés, de nyilván olyan sosincs akkor amikor nekem kell), kacérkodtam még valami dizájnos mécsessel vagy művirággal, de azt gondoltam Gábor ki fog vágni vele. Erre mikor mindent elrendezett odahivott, hogy valami illatgyertya olyan jól mutatna ott. 🙈 A végeredménnyel elégedett vagyok, azt az illatgyetyát a következő kanyarban beszerzem. 

Ja, és a szőnyeget még lecserélem :)

F, mint

 Fogszabályozás: 

Minden rendben van. Áront nagyon megdicsérte most is a doktornő, neki marad az éjszakai viszont nem kell neki menni csak augusztus végén, szeptember elején kontrollálni, nem lesz szüksége állandóra.

Bencének is szépen beálltak a fogai, június 7-én leveszik neki az alsót és a felsőt is, éjszakait fog majd kapni. 

Focicipő:

Áron szeretne már hosszú hónapok óta igazi focicipőt. Eddig simán elfocizott edzőcipőben és én ettől boldog is voltam, de eljött az idő amikor természetesen mindenki másnak már van. Elkezdtünk nézelődni, de nyilván ami tetszik neki, az aranyárban vagy vagy nincs a méretében, ami vállalható anyagilag, és méret is van, az nyilván nem tetszik. Sikerült rendelnek a netről egyet, de a méret kicsi lett. Nézelődtünk neten végül ha már Dunakeszi felé vettük az irányt, akkor már elmentünk a Duna Plázáig. Ott is végigjártuk amit csak lehetett, focicipőből nem voltak eleresztve. Végül az Intersport a visszamentünk, legalább a méretet be tudjuk lőni, aztán úgy alakult, hogy találtunk olyat, ami árban is tök jó volt és méretet is találtunk és még tetszik is a gyereknek. Halleluja...

Fürdőszoba:

Felújítást tervezünk. A héten már elmentünk körülnézni csempe és járólap ügyben. A fejemben él egy kép vannak ötleteim, de nyilván el kell engednem őket, meg kell alkudnom, mert hiába tetszik, olyan árak vannak, hogy számomra megfizethetetlen kategória. Azt gondoltam majd elsőre sikerül kiválasztani a csempét - mondjuk sikerült is - de aztán jött a gondolkodás, hogy az úgy nem lesz jó, meg kellene valami szín ami megtöri a fehéret. Közben Gábor is variál, mert mégiscsak le lehet vinni a bojlert a pincébe, mégiscsak meg lehet cserélni a kádat és a mosdókagyló helyét. S ha már így, akkor nyilván a falburkolaton is lesz matekolás...

Nagy nehezen találtam a katalógusban egy csempét, ami nagyon tetszik, nem sima, de nem is mintás, tehát nem unom meg 5 év múlva. Hát nem kifutott már?! Marhajó. Van még ami tetszik, de nem szerelem első látásra. Még hezitálok. Most még lehet. És inkább most, mint akkor fogjam a fejem amikor már fel van téve. 

Ilyenek tetszenek:

Az első kettőt variálnám egymással. Sőt van még hozzá egy matt világosabb kék is, lehet azt is hozzácsapnám. A mintás menne a zuhany és akád mögötti falra, a sima pedig a fennmaradó falfelületre.

A legalsó tetszik a legjobban, ehhez kellene még valami világos színt keresni és szintén ez a sötét menne a zuhany-kád mögötti részre.

Fess, alkoss, gyarapíts!

 Új hónap-új kihívás. A mostani feladat a háttér festése volt. Nem mondom, hogy könnyen vettem az akadályt, mert ötödik nekifutásra sikerült olyan hátteret alkotnom, ami nekem is tetszik (de még így sem vagyok maradéktalanul elégedett vele). Hiába nézegettem rengeteg alkotást, volt ami nagyon inspirálólag hatott, de mikor nekiláttam mégsem úgy sikerült. Ilyen még sosem fordult elő velem a 6 év alatt mióta elkezdtem foglalkozni a scrapbookkal.  Még jó, hogy egy egész hónap áll rendelkezésre, így sikerült befejezem és beküldeni a csoportba a havi feladatot is. Mindig egy élmény alkotni, örülök, hogy most sem adtam fel, hanem újra és újra nekifutottam. 

Csak úgy

 

Valami történt

 Az történt, hogy nem tudom mi történt, de alig bírok rálépni a bal lábamat. 

Igazából tegnap reggel konstatálta, hogy fáj a bal lábfejem ha rálépek, de nem néztem meg tüzetesebben. Viszont amikor dolgozni mentem és nyargaltamnvolna már Vácon úton a kórházba, nem tudtam úgy kapkodni a lábam, mint szoktam. Minden egyes lépésnél a csillagokat láttam szikrázó napsütésben.  Még az is megfordult a fejemben, hogy lemegyek a röntgenbe, de aztán nem volt időm foglalkozni vele, mert egész éjjel dolgoztunk.  Reggel pltözés közben már ránéztem, egy kicsit be is van dagadva, egy kicsit piros is, de lebicegtem a buszhoz, hazafelé viszont már akkor is fájt mikor ültem, így Gábor lejött értem, nem kellett még haza is sétálnom. Jegeltem délelőtt is, most is, de fáj. Valami rémlik, hogy valamikor belerugtam az ágyunkba vagy valahogy beütötte, de nem tudom mikor. 

Nem igazán szeretnék vele a sürgire menni, gondolom max csak egy kis zuzódás van. Remélem gyorsan rendbejön.

Akkor kell kutyát sétáltatni, amikor jól esik

 A családom a szélrózsa minden irányában volt tegnap. A srácok péntek óta edzőtáborban vannak Velemcén, Gábor dolgozik 24-ben én meg itthon múlatom az időt, nem mással, mint a ház takarításával. Mert bár lógathatném a lábamat, de sajnos nem hagy nyugodni a sok tennivaló. Így lehúztam az ágyneműket, több körben mostam, mellette nekiálltam takarítani. A fürdőszoba kivételével sikerült is a végére értem. Közben olyan fejfájásom volt, hogy délben már azt hittem hányni fogok, hiába vettem be gyógyszert és döntöttem magamba a vizet folyadékpótlás gyanánt. 

Délután miután olvastam is már vagy fél órát, azt gondoltam egy kis séta nem árt. Sajnáltam Mexet, mert mostanában elmaradnak a napi séták -jó azért valaki mindig igyekszik elvinni, de vannak napok amikor elmarad - így feltöltöztem és neki indultunk. Félúton rájött az eső, de őt ez nem nagyon zavarta, nekem meg volt kapucnim. Sokáig nem esett, mire hazaértünk, már majdnem meg is száradt a nadrágom. 

Nescafé Crema

 Kisebbfajta agyvérzést hordtam ki lábon, mikor megláttam hová emelték a kedvenc kávém árát. Az egekbe. Le is mondtam róla.

Kb 600 ft-ot dobtak rá

Találkozás

Miután eladtuk a lakásunkat, az új tulajdonosokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Eleinte nem értettük miért vesznek vidéken lakást, mikor Budapest egy kertvárosi részében élnek, és az "élnek itt rokonok" annyira nem győzött meg minket, igaz nem is tartozott ránk, éreztük, hogy nem mondják el a valódi okot, de nem feszegettük. A kulcsátadásnél aztán kiderült, hogy nekik nem lehet gyerekük, ezért jelentkeztek örökbefogadó szülőknek, de már 5 éve vártak. Azt javasolták nekik, hogy költözzenek vidékre, ott előbb sorrakerülnek.  Így esett a választásuk a városunkra. A csavar az volt, hogy miután aláírtuk az adásvételi szerződést, jött  a telefon, van egy 3 éves kisfiú, aki örökbefogadható. 

Szoktunk emailt váltani egy pár alkalommal, meg is beszéltük, hogy amikor itt vannak és nekünk is alkalmas, akkor fussunk össze. Most kedden volt alkalmas az időpont. Az egyik étterembe foglaltak időpontot, ott találkoztunk. A kissrác már 4 éves, egy örökmozgó, folyamatosan dumáló, könnyen barátkozó pasi. Próbáltunk beszélgetni, a de T. teljes figyelmet követelt ám magának. Vacsora után aztán meginvitáltak minket, hogy nézzük meg a lakást, bár sokmindent nem csináltak rajta. Pár percre felugrottunk. Kifestettek, kicseréltették a nyilászárókat és ennyi. A bútorok maradtak ugyanúgy, olyan volt, mintha el sem költöztünk volna. Nem is tudom milyen érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt simán visszaköltöznék, másrészt meg látom, hogy ezután már kicsi lenne nekünk. Bencét viselte meg legjobban a látogatás, ő hazafelé zokogott. Ahogy ő fogalmazott annakidején: "ti ezt a lakást vettetek, de én ide születtem. " Igaza van, amúgy. 

Idén is volt Húsvét

 Csak túl akartam élni. Ez az az ünnep, amitől frászt kapok. Nyilván nem kellene, hogy elvárás legyen a sok csoki vagy egyéb tojás, a rengeteg kaja. Én nem is nagyon szoktam készülni*, mi ilyenkor is dolgozunk ugyebár, így nem szoktam túlgondolni ezt sem. Csak a szűk család locsolkodik, úgy mint a férj, a gyerekek, tesóm a fiával, apukám meg sógorom a 2 fiúval. Pont elég is. Ha csak nekik készülök csokival az is kész vagyon...  Idén nem vettem nagy nyulakat, apró csokival készültem, jövőre pedig beújítok Milka csokival, azt mindenki szereti...

Gábor reggel jött haza, így gyorsan ki is öntött az ágyból, a ráadást megkaptam a gyerekeimtől. Tesómék is viszonylag hamar letudták a locsolkodást, apukám nem jött, mert dialízisre ment, sógoromék meg szombaton jöttek, vasárnap mentek, kölnipermetezés nélkül cseréltek gazdát a csokik és ez így pont megfelelő is volt. Délután meg elhúztam dolgozni. 

*:Azért magamnak vettem alkohollal töltött csokitojást, hogy valahogy kibírjam

🤣🤣🤣

Éjjel 3

 Nem. Soha nem fogom megérteni mi visz rá egy szülőt, hogy éjjel 3-kor berángassa a gyereket a kórházba, mert az EGY azaz 1 napja köhög. Egyéb tünet nélkül. 🙄

Felpörögve

 Igen mozgalmas napot zártam ismét a munkahelyen. Reggel 9 gyereket vettünk át, gondoltam is, hogy na jól elleszünk, de hamarosan kiderült lábat logatninnem sokat fogunk. 

Már 6 óra környékén becsengetett egy ambuláns, aki hányt, fájt nagyon a hasa. Nem is volt kérdés, hogy megszúrjuk és megy az ultrahangba. A gyulladásos paraméterei közül a fehérvérsejt volt emelkedett, a CRP az alig, az UH semmitmondó volt, S miután fájt a hasa, fektettünk egy infuziót lórúgásnyi fájdalomcsillapítóval. Kicsit jobban érezte magát, de azért mondta, hogy fáj a hasa, sápadt volt, bágyadt, aluszékony.  Nem volt kérdés, hogy fel is vesszük, van már annyi rutunom, hogy előre láttam ezt, így már úgy dokumentáltan mindent. Feltettem még egy palack infúziót neki, közben be is lázasidott, majd hányt egy oltári nagyot, még rám is jutott, át is kellett öltöznöm. Leküldtük mégegyszer ultrahangba, S láss csodát ki is nőtt a vakbélgyulladása. Innentől azonnali mentős szállítást szerveztek az orvosok, közben intéztem a dokumentációt, az átadólapot, S mellett infundáltam még egy gyereket, egy másiknak az antibiotikumot tettem fel, közben egy csomóan hazamentek (kiürült az osztály), szóval prögnünk kellett. Mire lélegzetvételhez jutottunk, addigra megjelentek az ambulánsok szépen sorban...

Sötét háttér

 Márciusban is részt vettem egy kihívások amit a SrapUpScraobook indított. A feladat az volt, hogy sötét háttérre kellett alkotni. Szeretek adott vonalon, de mégis szabadkezet kapva alkotni. Igen, tudom, ha csak magatól alkotnak mindig szabad kezem lenne, de ez egyfajta kihívás is, ihletet lehet meríteni a többi alkotásból, amit a következőkben fel is tudok használni. Jó látni, ki hogyan old meg egy feladatot, kinek milyen ötlete támad. 

Az i-n a pont pedig az, hogy a márciusi kihívás nyertese én lettem. Igazából szerencse kérdése volt, mert az alkotók neve bekerül egy kalapba és onnan húzzák ki, de akkor is öröm a számomra. 

Elszaladt az idő

 Terveztem írni, de a megvalósításig már nem sikerült eljutnom. alig vártam, hogy vége legyen a márciusnak, mert a nappal-éjjel-alvó-szabad körforgás mellett kb nulla időm és energiám volt bármire is. Igaz ez a munkarend még kitart a héten, aztán a jövő héten lesz egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetem.

Történt még március közepén, hogy mentem Áronért és furcsa érzés fogott el fékezéskor. Miután cipőt váltottam, s ráadásul új is a cipő, azt gondoltam, hogy abban nem úgy érzem hol fog a fék. Akartam is említeni Gábornak, de aztán elfelejtettm. Tiszta szerencse, hogy másnap ment éjszakára és kocsival készült, de rögtön rájött, hogy valami gond van, úgyhogy jelezte is, auóval sehova, nem fog a fék. Hurrá. Másnapra volt időpontunk a fogszabályzásra, így azt is le kellett mondanom. Szerencsére gyorsan sikerült szerelőt keríteni, aki a következő hét elején meg is csinálta az autót, így csak pár napig kellett nélkülözni. Ami egyébként nem okozott nagy problémát, leginkább a bevsárláskor érzem hiányát, amúgy elgyalogolok a világ végére is.

Áron közben lebetegedett, belázadosott március 15-én, így azon a héten nem i ment már suliba. Hétvégén azt gondoltam jobban lesz, de igazából nem nagyon láttam javulást, annyi, hogy láza már nem volt, de a feje fájt, szédült, orrát fújta nagyon. Hétfőn elballagtunk a háziorvoshoz, aki írt neki antibiotikumot is, pedig nem szokott nagyon osztogatni és a hétre még javasolta, hogy maradjon itthon. Így is lett és meg kell mondjam, a következő hétvégére sem volt még 100%-osan jól. 

Kaptunk új időpontot a fogszabályzásra is, gyorsan meg is jártuk, mentünk meg jöttünk és igazán jó híreket kapott Bence, még Áprilisban megyünk 1x, aztán következő alkalommal, májusban leveszi neki és átállhat éjszakaira. Erre vár már mióta :)

Voltam 2x egy héten szülőin is Bencének. Először a nyári gyakorlattal kapcsolatban, 12 gyerek utazhat az Erasmus program keretében Szicíliába 4 hétre. Teljes támogatást kapnak rá, az utat, a szállást, a 3x étkezést és még a költőpénzt is kapnak. Nem nyaralni mennek, hanem a szakmai gyakorlatukat töltik, de a nyelvtudásuk biztosan fejlődni fog, világot látnak, kapcsolatot építenek és nem utolsó sorban önállóságot is tanulnak, bár Bencével szerencsém van, már most is ügyesen feltalálja magát a nagyvilágban. Itt már alá kellett írni a hozzájárulást, hogy megvehessék a repülőjegyeket. Egy srácot léptetettek vissza, hogy a srác maga akarta vagy a szülei hatására nem tudom, de jobb is, mert 3 kérdést tett fel, de olyanokat, hogy kikerekedett a szemem is. Nagyon okos gyerek, de problémás állítólag. Akkor meg jobb, ha itthon marad. 

A második szülőin semmi vidámság nem volt. Ez egy rendkívüli szülői értekezlet volt, ami 6 osztályt érintett. Az igazgatónő elmondta 2 db névtelen levelet kapott "aggódó szülők" aláírással, ugyanaz volt a 2 levél. A magyartanárnő ellen irányult, akivel nekünk is akadt némi problémánk, de mi ezt jeleztük az osztályfőnöknek és szülőiértekezlet keretében tettük fel a kérdésünket, kérésünket az illetékes tanerő felé, amire válsazt is kaptunk, produktív volt a megbeszélés, mert a ygerekek is sorra számoltak be a pozití változásról. Nem a személye ellen volt kifogás, mert a gyerekek szeretik, mint ember, csak állandóan nyögtek, hogy egyszerre 4 verset kell megtanulni, 1 jegyért, állandóan olvasónaplót kell írni, rengeteget körmölnek órán, lehetetlen a nagydolgozatra hármasnál jobb jegyet kapni.....

A névtelen levél írója követelte az azonnali leváltását, esetleges eltávolítását a tanárnőnek, mert a diákokat abúzus éri és terrorban tartaj és hasonlók....nekem konkrétan leesett az állam, mert a mi gyerekeink ilynről soga nem panaszkodtak és az is a tanárnő mellett szól, hogy bár nagyon sok verset és olvasónaplót, házidolgozatot ad fel de mindig hosszú határidővel. Kb 1 hónapra előre megmondja mit fog kérni. Mi nagyon fel voltunk háborodva ezen, mert ha még igaz is lenne bármelyik állítás, akkor sem ez a módja neki. Névtelen levél? De tényleg? Meg is mindta az igazgatónő, hogy addig míg nem tdja melyik osztályban van probléma és mia  valódi probléma, addig nem tud tenni és nem is akar tenni semmit. Jogos. Igaza van. Lehet beszélni a tanárnővel, a problémát nem így kell megoldani.

A munkában viszont nincs változás. Most megint azt hallgatjuk, hogy rossz az ágykihasználtságunk, de nem is értem miért nekünk mondják, mikor az orvosok engedik haza a gyereket akkor is, ha éjjel vagy hajnalban vesszük fel. Mert a szülök haza akar menni és az akut (szerinte akut, szerintünk éjjel sem volt az)  probléma megoldódott (mondjuk egy orrszívéssal vagy egy megfelelő mennyiségű lázcsillapító beadásával). Én biztos bent tartanám 72 órát az fix, majdhogynem hotel körülmények között, szobaszolgálattal...

Sok beteg gyerek van, sok tüdőgyulladásos beteg gyerek és tényleg azok, rosszul vannak, sokáig elhúzódóan. Múltkor este egy kislányt vettünk fel, aki igencsak rosszul lett miután megtett cirka 10 lépést. Oxigén igénye lépett fel, de nagyon romlott az állapota, így az intenzíves doktornő segítségét kérve, aki megnézte a RTG felvételét és felhozta a mobil ultrahangot és meg is állapította, hogy kétoldali tüdőgyulladása, mellhártyagyulladása és légmelle is van. Azonnal megkezdődött az áthelyezése, mire intenzívre ért már nem volt légzési hangja. A folyadék 16mm volt neki.  Átmeneti javulás után ismét belázasodott, tegnap este meg kellett műteni, azt még nem tudom, hogy mennyire volt sikeres, de bízom benne, hogy már gyorsan jobban lesz. 

Ugyanezen éjszakán egy 2 hetes baba körül is futkostunk, mert folyamatosan hányt, természetesen a RTg doki semmi korosat nem látott. Másnap át lett helyezve Bp-re ő is, meg is műtötték, mert gyomorszűkülete volt neki .

Hát így zártuk a márciust és így nyitottuk az áprilist