Miért születik a hülyéknek gyereke?

 Sose fogom megérteni miért az arra alkalmatlanoknak születik gyereke. 

Adott egy 2 hónapos baba, akinek bronchiolitise van, mentővel érkezik az osztályra. Ennek a betegségnek az a lényege, hogy a légzőhólyagocskák be vannak gyulladva, a felszaporodott váladék miatt nem jut be és ki elég levegő a tüdőbe ezért nehezített a légzés, köhögőroham. Az ilyen kicsiknél az RSV vírus okozza. Különösebb terápiája nincs, NaCl inhalálás, fájdalomcsillapítás, esetenként oxigén adása, na meg szteroid alkalmazása. 

Ezek a pici babák nagyon gyorsan el tudnak hajolni, ezért szoktuk osztályon megfigyelni egy pár napig. 

Az egyik szobában két ilyen beteg is volt, s tegnap csatlakozott egy harmadik is. Erre a 2 hónapos baba anyukája jelezte, hogy a férje szeretné hazavinni a gyereket, mert nincs megelégedve a kórházzal ( nem az osztályunkkal, hanem az egész kórházzal, nálunk még nem is voltak eddig) de az orvos azt mondta nem engedi haza a gyereket, előtte való nap jött, mentővel és még nincs is jól. Akkor jöttek a saját felelősséggel, amiről tudni kell, hogy bizonyos esetekben ( amennyiben a gyermek élete veszélyben van) nincs saját felelősség. Ezután mindenáron a Heim Pál kórházba akarták átküldetni magukat, de ott is tele vannak az osztályok, területen kívülit nem fogadnak. 

Apuka bejött balhézott egy sort, mi meg mondtuk amennyiben elviszi a gyereket, úgy a rendőrséget és a gyámügyet is értesítenünk kell, mert veszélyezteti a gyerekét….na erre anyuka megijedt, de apuka hőzöngött. Mondjuk már azt se értem, hogy ez a fiatal anyuka mit keres a nálam idősebb apuka mellett ( és én idén 49 leszek) szerintem lelki terror tuti van otthon. Meg is kérdeztem: tényleg ennek szült 2 gyereket? 

Ezután elkezdett alkudozni, hogy majd ő befekszik a gyerekkel…aki anyatejes…

Na de ezek után még az is kiderült, hogy bár a lakcímkártyán Sződliget szerepel, de Erdőkertesen laknak, az meg nem is hozzánk tartozik, van igazolásuk a lakcímről. 

Úgy jöttem el, hogy az ügyeletes doktor megígérte anyukának megkérdezi az illetékes kórházat átveszik-e. Ha igen, akkor ráadásul mentős szállítást kell kérni. Kíváncsi vagyok mi lett velük….

Az ilyen szülőt amúgy hátravinni, agyonlőni    meg tudnám rugdosni.

Az új mosógép

 Én ugyan nappalos voltam, Gábor pedig reggel jött haza, de elment a mosógépért. Mire hazaértem be is állította. Gondoltam kipróbálom, de este már nem volt hozzá erőm, inkább a használati utasítást olvasgattam, igaz elsőre elég bonyolultnak tűnik, de majd kitapasztalom. 

Ahogy gondolkozom idén az összes háztartási gépünket lecseréljük.....

Az ikrek über cukik, de olyan kis büdös disznók, állandó foglalkozást igényelnek és ha valaki nincs körülöttük olyan cirkuszt csapnak, hogy zeng az osztály tőlük. Pénteken jönnek értük, megvan a határozat a gyámügytől. Remélem jó helyük lesz.

Az anyuka vasárnap és hétfőn is betelefonált, hogy lehet-e látogatni és mit lehet nekik hozni....de azóta sem érkezett meg. a doktornő szerint be volt lőve....bárcsak lemondanának róluk és örökbe lehetne őket fogadni.....

Összegezve

 Nahh hát jól elszaladt  a hét basszus, nem nagyon volt időm írni, vagyis amikor lett volna akkor nem éreztem magamban erőt hozzá. Iszonyatosan gyorsan szaladnak a napok, főleg, ha dolgozom.  Igazából semmi említésre méltó esemény nem történt házunk táján. 

Vasárnap nappalos voltam, hárman voltunk, de az egyik kolléganő csak kettőig. Nem is volt semmi gubanc....egészen délutánig. Az ikreket a kolléganőm vitte, de besegítettem neki én is, egyrészt mert volt időm, másrészt meg mert egyszerre nem lehet két gyereket etetni pl, ők meg ugye türelmetlenek még :)

Napközben adtunk haza gyereket, szobákat rendbe tettük, majd délután beindult az élet. Sorba érkeztek a gyerekek az ügyeletről, legtöbbnek nem volt baja, egy volt aki fulladt, de ő nagyon, úgyhogy gyorsan rá is ugrottunk és töltöttük bele a különböző gyógyszereket, nem igazán akart javulni. Az volt a szerencsénk, hogy az ikrek, mintha tudták volna, hogy nincs időnk velük foglalkozni, aludtak egy jó nagyot délután. Mire felébredtek, addigra elrendeztük az obstruktív kislányt is és nagyon szurkoltunk, hogy egyensúlyba kerüljön. Úgy jöttem el, hogy lógott a levegőben az áthelyezése, de este mikor írtam a doktornőnek, azt a választ kaptam, hogy végre jobban lett.

Hétfőn este mire mentem már egészen jól volt. Én megnyertem az ikreket éjszakára és kaptam melléjük még egy 4 napos kisbabát, akit 2 nap után hazaengedtek a szülészetről. Azzal érkezett, hogy nem ébreszthető és alig eszik. Imádom az ilyet. de komolyan. Szoktam mondani, hogy nem szeretem a kisbabákat, de valójában nem őket nem szeretem, hanem a helyzettel nem tudok mit kezdeni. én szoptatásból el tudom mondani amit tanultam és slussz. Én nem tudtam szoptatni egyiket sem, viszont lefejt anyatejet kaptak 6-8 hónapos korukig, nincs lelkiismeretfurdalásom, nem ettől vagyok szar vagy éppen jó anya, nem mondom, hogy nem sírtam az elején, de helyretettem magamban és pont. 

Az ügyeletes doktornő nagyon alapos, néha túlzottan is az, úgyhogy ő ugrált ott, de nem is bántam, mert így nem nekem kellett. Estére aztán ez a gyerek megélénkült, sírt is jó hangosan, szopizni nem nagyon tudott, elég nagy munka az, elfáradt. Cumisüvegből viszont nagyon ügyesen megette a lefejt tejet és a tápszeres kiegészítést is elfogadta. Szerencsére anyuka partner volt mindenben, nem utasította el sem az üveget, se a tápszert, azt is mondta, ha kell átáll a fejésre. Elég dolgos éjszaka volt, vettünk is fel gyereket. Az ikrek este balhéztak, szinkronban sírtak, igényelték volna az altatást, csak ugye időnk nem volt rá, végül elaludtak és aludtak is reggelig.

Kedden elvittem Bencét a traumára, mert vagy 2 hete megrántotta a lábát, akkor be is dagadt neki egy kicsit meg nagyon fájlalta, most viszont észrevette, hogy hátul a hajlatban van neki egy guga. Csináltak neki röntgent és megállapították, hogy van egy Schlatter Osgood szindrómája, amiről amúgy tudtunk és nem is ez volt a kérdés. A kérdésre viszont nem kaptunk választ. Mondjuk sokat nem vártam tőlük, de így kell még futnom rajta pár kört. 

Délután szülőin voltam Áronnak a továbbtanulással és a ballagással kapcsolatos témák miatt. Lassal le kell adni a jelentkezéseket. Áron végül a sportszakot írta be elsőnek, szóval Bence nyomdokaiba lép, nagyon remélem, hogy vele sem lesz gond. azt mondta mindenképpen szeretne továbbtanulni is és a Kadét programba is belép. 

Szerdán a szokásos itthoni feladataimat láttam el. Főztem, vasaltam, takarítottam....

A héten azért 3x eljutottam úszni, ami tök jó. Most viszont belegondoltam a jövő hetembe, hát ott egy alkalom lesz mikor menni tudok, mert kedden fogszabályzásra megyünk dunakeszire és délután lesz mire hazaérünk, én pedig délután már nem szeretek menni, mert sokan vannak, de majd csinálok helyette mást. ha jó lesz az idő, akkor megyek Mexel sétálni.

Tegnap ismét nappalos voltam és reggel iszonyatosan hideg volt, még jó, hogy 2 nadrágot vettem fel. Ikres napom volt, szinte ki sem jöttem a szobájukból. Kaptunk annyi ruhát, azokat próbáltam átválogatni meg rendet rakni a szobában. Mindig volt aki segítsen etetni, aztán utána mentek a "bölcsibe", a szobájuk mellett lévő irodában lett felállítva egy babakarám, ahol szabadon garázdálkodhatnak, mert ott mindig van valaki napközben. Az orvosok felváltva másztak be hozzájuk játszani.  Az ügyeletes doktorbácsi is alig várta, hogy legyen ideje, késő délután ő is bent csücsült és foglalkozott velük. Annyira cukik voltak, még nincs neki gyereke, de jó apuka lesz, az már most látszik. 

Tegnap volt valami megbeszélés és jött is a telefon, hogy van Budán egy gyerekotthon ahol szívesen fogadják a gyerekeket. Ez egyrészt tök jó, hogy ilyen hamar sikerült elintézni, másrészt meg szomorúak vagyunk, hogy valószínűleg már a jövő héten elviszik őket. Nincsenek nálunk jó helyen, mert nincs annyi időnk foglalkozni velük, mint amennyit kellene és mi azért egy beteg osztály vagyunk, de hiányozni fognak nagyon, mert annyira cukik és zsiványok és szeretetere méltóak, és annyira vidámak, jókedvűek, mintha nem hányatott sorsuk lenne.....

Zajlik némi felújítás már így év elején is. Gábor nekifogott a pincébe vezető lépcsőházszerűségnek a felújításába, a megmaradt parkettával beborította a lépcsőket és az oldalfalra is jutott. Még lefesti majd  a falat meg az ajtót, rendeltem cipős tárlót is, remélhetőleg így nem lesz minden széthagyva ott sem. 

Bence tetkóját is megszokom lassan még fura kicsit, hogy össze van firkálva a keze 😁

Epilepszia

 Délelőtt hozott a mentő egy kamaszlányt a suliból, ahol epilepsziás rosszulléte zajlott, az OMSZ szerint inkább pszichés eredetű volt ez, s ezt abból feltételezte, hogy falcolás nyomok voltak a karján. Nekem kicsit elhanyagoltnak tűnt a lány. Megkezdtük a kivizsgálását, első körben a vérvételt szerettük volna megejteni úgy, hogy az OMSZ álltal kötött branülből megpróbáltuk kicsepegtetni a vért, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de nagy nehezen sikerült. Már épp le akartuk zárni a branült, mikor egyszercsak elkezdett megfeszülni, kicsit rángatózni is, szerettük volna az ágyra fektetni, de a magatehetetlen test olyan nehéz volt, pedig egy vékony lányról beszélünk, hogy végül a földre fektettük, én kiabáltam a kolléganőmnek, hogy jöjjön gyorsan. Azonnal görcsoldót adtunk neki és oxigént, majd vártuk, hogy oldódjon a rosszullét. Ez meg is történt, de a lány az nagyon kába volt, nem volt ébren. Ekkor már fel tudtuk tenni az ágyra, ahol kezdte nyitogatni a szemét, de még nem nagyon volt képben. A gyógyszer és az oxigén aztán segített rajta. Miután rövid időn belül ez a második görcse volt, a protokoll az, hogy centrum intézetbe kell áthelyezni. Míg a doktornő ezt intézte, addig mi bevittük az egyik nővérpulthoz közeli szobába, hogy szem előtt legyen. Feltisztult, kicsit fáradt volt, de jobban lett. Közben megérkezett az anyukája, aki az egyik pesti kórházban radiológus doktornő, így már ő ott tudott mellette ülni folyamatosan. A mentőre jó sokat kellett várni, pedig 2 órán belülit kért az orvosunk, ráadásul esetkocsi kellett volna, de az egyik sima ápolós mentő vitte. Ezzel csak annyi a gond, hogy ők nem gyógyszerelhetnek, de bíztunk benne, hogy nem lesz újabb rosszullét és kísérte szülő, aki a gyógyszert beadhatja. 

Ennyi izgalom elég is volt a napra, mellette elég sokat dolgoztunk, láblógatásra nem nagyon volt idő. 

Új hét

 Lassan közelítünk a hónap végéhez, egyrészt nem bánom, mert lehetne már tavasz is, de az időjárás még nem ezt sugallja. Kezdem unni a hideget, főleg hajnalok hajnalán útnak indulni sötétben és hidegben, annyit tudok tenni, hogy jól felöltözöm. A buszon annyian voltak reggel is, mindenki dolgozni akart menni.

A főnővér mindig siránkozik amikor hárman vagyunk nappal, de most pont jól is jött, mert volt munka, nem értünk rá lábat lógatni. Ráadásul mindig délután sűrűsödik be, most is jöttek sorban a beutalóval küldött gyerekek az egyik háziorvostól, természetesen egyik sem volt annyira beteg, min amennyire a beutalón feltüntette, egy gyermeket vettünk fel, de csak azért, mert magas lett a gyulladásos értéke és vénásan kapja az antibiotikumot pár napig.

Délután bejelentkezett a koraszülött mentő is, hogy hozna egy otthon született babát, mert az anyukája erősen vérzik, be kell hozni őt és az újszülöttet is hozzák.  Mondjuk azt nem értem miért kell egyáltalán behozni, mert így is-úgy is az anyja nélkül tölti az éjszakát, akkor már maradhatna a családban is, kórházban sem fogja tudni szoptatni az anyuka. Elég nehezen kalapálták össze az anyukát. a másik amit  nem értettem, hogy az ilyen baba megy az újszülöttre, nem a beteg osztályra, ahol tele vagyunk hányás-hasmenéssel, felső légúti betegekkel, stb. Ha nem beteg a gyerek, majd lesz.... S az is kiderült, hogy az első baba után is be kellett hozni az anyát, szintén vérzés miatt. Én nem tudom miért kell a 19-re lapot húzni. Nehogy már ne lehessen kibírni 3 napot egy jól felszerelt, jó állapotú osztályon. Ez nem szól másról csak az anya önzőségéről. Aztán ha anyuka meghalódik, akkor majd apa felneveli a gyerekeket, de tök fasza, hogy otthon születhetett. Én betiltanám. Slussz. Veszélyezteti a gyereket meg magát is. A szülést segítők meg nézegették, hogy az anyuka kivérzik. Gratulálok. Ahh....

Nappal

 Bár még nyomokban tartalmazott havat a táj, de nem csúszott az út. 

Ma hárman voltunk nappal, az egyik kolléganőm kisírt szemekkel "várt", azt hittem valaki meghalt, én a 11 év alatt így kiborulva még sosem láttam. Nyugdíjba készül és már eleve azt mondta januártól nem jön, aztán kiderült, hogy március közepéig kell dolgoznia, most meg az volt a kiborulás tárgya, hogy nem számolnak el neki 45 nap diákmunkát és a 3 hónapos felmentési időt sem kapta meg, csak a másfél hónapot, ami kötelező. Hát nem tudom. Értem én, hogy ledolgozott 40 év után már minden perc nehéz, de amúgy meg, ettől nagyobb probléma ne legyen az életében. 

Kicsit árnyaltabb lett a kép miután az apróbb részletek is világossá váltak számomra. A 45 nap diákmunka elszámolása az munkáltató függő, nem kötelező, joga van eldönteni miként tesz. A felmentési idő is adható, s nem kötelező a 6 héten felül (régen egyébként 8 hónap volt).

Az ápolási igazgatóhoz nem személyesen vitte le a kérelmet, hanem az asszisztense vitte be aláírni, nyilván nem adta meg csak azt ami kötelező. Szerintem is illett volna személyesen megjelenni, s elmondani, hogy ez az első munkahelye, nem volt tartós betegállományban, nem szült gyereket, így nem esdett ki a gyes/gyed idejére sem. eddig aki személyesen lement hozzá az megkapta a kedvezményeket.

Ebből kifolyólag egész nap nem vettük hasznát a kolleginának, nem mintha sok lett volna a munka, de hát na. Valószínűleg én ezt nem tehetném meg....

9)

Ejj ezek az éjszakai műszakok...

 ...mindig történik valami. Igaz, most semmi nagy dolog nem történt. A mentő hozott egy 8 éves fiúcskát akinek vesekövei vannak, műtötték is őt nemrég, s most délután óta nem tudott pisilni, iszonyatosan fájt a hasa. Tényleg szenvedett szegény gyerek, tovább is akartuk küldeni, csak szeretett volna a doktornő egy hasi uh-t neki, mert az ügyeletes kórházban talán nem volt, de a mi uh-s dokink is akadékoskodott....végül nem merte azt mondani, hogy nem csinálja meg. Akartunk neki branült kötni, vénája mondjuk nem volt. Legalábbis látható nem. Kapott fájdalomcsillapítót, s míg a doktornő az ügyeletes kórházat hívta addig sikerült pisilnie és két akkora követ pisilt ki! Még sose láttam vesekövet, de ezek akkorák voltak....így viszont sehová nem kellett küldeni, mehetett haza. 

Éjjel aztán bejelentkezett a mentő ismét, hogy hoz egy 3 hetes légzés elégtelen kisbabát....szerencsére, a kisbaba szépen vette a levegőt, békésen aludt a hordozóban. Valószínűleg büfi közben félrenyelhette az anyatejet/tápszert és az okozott pár pillanatnyi légzéskimaradást. Nekünk már nem volt vele éjjel gondunk, szépen, evett meg aludt. 

Felvettünk még egy 8 éves fiúcskát, akit az ügyelet küldött, kiderült fülgyulladása van, lázas, vénás antibiotikumot kap. 

Az éjszaka hátralévő része nyugalomban telt.

Szakmai eset

 Szerencsére ritkán van komolyabb eset munka fronton, bár én "szeretem" ha van kihívás, de nyilván nem jó, ha egy gyerek beteg. 

A délelőtt még nyugisnak ígérkezett, bár azért volt tennivaló, de sose lehet tudni mikor pörögnek fel az események, viszont azok mindig felpörögnek, ha máskor nem, akkor a műszakváltás előtt.

Betelefonált az egyik háziorvos, hogy küldene egy 9 éves kislányt, aki bárányhimlős, de felülfertőződött, szerinte vénás antibiotikum kell neki. Mikor megérkezett, megvizsgálta Máté doktor, levettük a labort, kötöttünk branült, tettünk fel infúziót majd bekísértük a szobába. Szegény alig bírt lépni, merthogy az alhasa be volt duzzadva és rettenetesen fájt neki. A szobában meg kellett nézzem a kiütéseit is, ezést kértem az anyukáját, hogy a hasát is mutassa meg. Én úgy értettem, hogy összefüggő kiütés van ott is, ami beduzzadt és azért fáj. Na nem volt ott egy darab kiütés sem, viszont piros és lila volt elég nagy terjedelemben. Szóltam is a kolléganőmnek nézze már meg ő is, mert nekem nem tetszik. Ezután ráugrasztottuk a többi orvost is (Máté doki szeptemberben kezdett, a nyár elején végzett az egyetemen, így még nagyon sok mindent kell tanulnia), ezután aztán pörögtünk ezerrel. Mindjárt csináltunk neki streptoccoccus tesztet is, ami pozítív lett, kapott is gyorsan 3 féle antibiotikumot, vettünk még tőle astrupot is, hogy gyorsan megnézzük az értékeit. Közben elkészült  a labor ( a CRP 300 fölött volt, 0-5 között jó) és elkezdték intézni az áthelyezését. Végül a Klinikákra ment, az infektológiára, bízzunk benne nem kell ITO-ra tenni. 

Miután elvitte a mentő  a kislányt, érkezett egy kamasz srác, apukája tolta tolókocsiban, jégpályán elesett, hátát, fejét ütötte be. Szédült, feje fájt, alig bírt mozogni, meglassult a beszéde, őt felvettük az osztályra.

És a nap híre: érkezett hozzánk egy új kolléganő, aki mellékállásban jött, csak hétvégén, csak nappal, csak havi 72 órában. A főnővért kész tények elé állították, nem kérdezték akarjuk-e, közölték: jön. Már ez sem volt szimpatikus. Vasárnap találkoztam vele, személyesen sem lett az. A két nappalos kollegina sem volt tőle elájulva, olyan kérdései voltak, amin dobtak egy hátast: a főnővér mikor megy nyugdíjba (még nem tervezi), van-e állandó éjszakás (nincs), hol alszanak éjjel a nővérek (sehol, nem aludni járunk oda), s Máté doktor mesélte beteg a barátnője, megkérdezte tőle szokott e a kórházból cuccot hazavinni ilyenlor (nem)? WTF? Tegnap reggel beérve aztán azzal fogadtak, hogy az új kollegina beadta a felmondását :)) Pedig velem még nem is dolgozott :)) Mondjuk lehet én elküldöm  a francba a kérdéseivel együtt....

Éjszakai műszak

Már lassan egy éve, hogy beindult az ügyeleti ellátás, de még mindig nem tudják vagy nem akarják tudni egyesek, hogy mikor hová kell fordulni. A legnagyobb hiba ott van, hogy aki betéved az SBO-ra egy gyerekkel, azt onnan sokszor nem a megfelelő helyre irányítják, hanem simán felküldik hozzánk, mi meg átirányítjuk őket (természetesen egy gyors állapotfelmérés, kikérdezés után, mert ha tényleg rosszul van a gyerek, akkor nem küldjük sehova) ahová kell. Általában ilyenkor tudomásul veszik és elfogadják az információt, de van aki leáll vitatkozni. Sokan hívják a 1830-at is, ahol szintén sokszor az a válasz: azonnal menjenek be a gyerekosztályra. Az esetek 99,9%-ában teljesen feleslegesen. 

Engem nem zavar, ha betelefonálnak tanácsért hozzánk, bár van olyan kolléganőm, aki orrol érte, de sokszor tényleg elég csak megbeszélni telefonon a teendőket. 

Éjszaka többször is csörgött a telefon, mondjuk nem egészen értettem miért minket hívtak. Az első alkalommal a doktornő vette fel a telefon, egy apuka volt a vonalban és receptet szeretett volna felíratni, mert elfogyott az antiepileptikuma. Receptet telefonra nem írhatnak fel az orvosok, legalábbis nálunk. Az más mikor a háziorvosnak odatelefonál az ember, hogy tegyen fel a felhőbe egyet, mert ott a háziorvos ismeri a páciensét. Itt ugye nem, ezért kell a személyes megjelenés. A csavar az volt a dologba, hogy nem a gyereknek kellett volna a gyógyszer, hanem az apukának. Gyanítjuk, hogy félrekapcsolhatták szegényt. 

A másik telefont én vettem fel, ott is egy apuka szeretett volna antibiotikumot felíratni magának és a feleségének, mert voltak gyerekorvosnál és az a gyerekeknek írt is fel, de javasolta a szülőknek is. Nem is értettem....betelefonál a GYEREKOSZTÁLYRA. Mondtam neki próbálkozzon az ügyeleten, hátha, de úgy tudom ott is szükséges a személyes megjelenés, vagy még van az SBO, de ott sem valószínű, hogy bemondásra teljesítik, inkább másnap fáradjanak be az ügyeletre, valószínűleg az lesz a megoldás. 

Az ezelőtti éjszakámban egy édesanya szerette volna orvosnak megmutatni a gyerekét, aki 4 éves és MOST óta lázas és nem tudják mennyi, mert nem mérték, vendégségben voltak. Meg is kérdeztem, hogy szerinte az orvos egy most óta lázasnál mit fog látni/hallani? Elárulom: semmit. És miután nem jövőbe látó azt sem tudja, hogy merre fog fejlődni a dolog, tüneti terápia van ilyenkor. Meg is beszéltük, hazamennek, megmérik, gyógyszerelik a gyermeket és másnap ha rosszabbul van, akkor a gyerekügyeleten jelentkeznek. 

Ilyen és ehhez hasonló problémákkal szoktak keresni, ritka amikor azt mondom, hogy jöjjenek be hozzánk, mert ez azonnali ellátást igényel. 

Ne ítélj

 Jó kis napnak indult a mai és nyugodt is lehetett volna. De nem volt az. A délelőtt azzal telt, hogy szépen sorban hazaengedték a gyerekeimet az orvosok, így nem győztem adminisztrálni és szobát rendbe tenni.

Délután szokásos  módon beesett a munka. Azzal kezdődött, hogy a mentő megállt a nővérpultnál beteg nélkül. Elmondták, hogy hoztak egy 15 éves fiút az egyik gyerekotthonból. Ez a gyerek állandóan elszökik az otthonból, most is 3 hónapig csavargott és ilyenkor drogozik is. Most azért hozták be, mert folyamatosan hány, valószínűleg drogelvonás van a háttérben. A kérdés az volt, átvesszük-e. Miután 16 év alatti, a mi hatáskörünk az ittas, drogos, pszichés eset is, nem az osztályos felvétele, hanem az ellátása, 16 év felett az SBO-ra tartozik.  Küldhettük volna Pestre, de nem volt indok, nem volt agresszív, nem hangoztatott öngyilkossági szándékot. Átvettük. 

Doktornő mondta első körben megvizsgálja, aztán meglátjuk. 

Nálunk már nem hányt, de nagyon fájt a feje, márványozott volt a bőre, volt egy majd 40 fokos láza, kötött volt a tarkója. Vettünk vért, astrupot, haemokultúrát, kapott egy adag vénás antibiotikumot, infúziót, folyamatosan monitorizáltuk. Egy órán belül megvolt a laborja. A gyulladásos paraméterei az egekben voltak. A fehérvérsejtje 50 000 volt, a 11 év alatt 1x vokt ilyen, de ott ki is derült, hogy leukémiás a gyermek ( azóta meggyógyult). Nem volt kérdés, hogy intenzívre küldjük. Valószínűleg agyhártyagyulladása van szegénynek, így mi is megkaptuk az antibiotikumot.  Volt drogtesztje is. Negatív. 

A tanulság? Soha ne ítélj elsőre. Mi is majdnem elhittük, hogy a drogelvonás miatt hány. 

A múltkor is azzal állított be a mentő: 8 éves, fáj a torka és megy fel a hője….aha,  csak azt felejtett el mondani, hogy mellette ugat, mint a kiskutya. S igen, 8 évesen már nem szoktak krupposak lenni, de a kiscsávó az volt. 

Ugatás az éjszakába

 Múlt éjjel jól belenyúltunk a melóba. Éjszakás voltam és nagyon bíztam benne, hogy lesz egy kis nyugalom, de nem volt. Elég sok gyereket vettünk át, de mindenki egyensúlyban volt, legalábbis így gondoltuk. 

Azzal kezdtük a műszakot, hogy már felvételre várt egy nagylány (16éves) tüdőgyulladás miatt, elég rosszul nézett ki, ráadásul az oxigén szintje 85% volt. Vérvétel, branülkötés után 10liter/percen indítottunk neki oxigént, majd kétféle antibiotikummal is meglőttük, ezután stabil volt az állapota egész éjjel.

Ha a műszak úgy indul, hogy fel kell venni valakit és még a mentő is jön, akkor abból sejthető, hogy egész éjjel munka lesz. A mentő egy 3 éves gyereket hozott mellkasfájdalommal, de nem vagyok benne biztos, hogy egy 3 éves tudja mi az, hogy mellkas… igazából valamit összeszedett, mert mire beértek belázasodott. Őt haza tudtuk engedni. 

Ezután sorba  érkeztek a kiskutyák, akik beleugattak az éjszakába, s mint olyan szinte művelte, hogy meg is invitáltuk őket pár  napra. Mindenki megkapta az ellátást, az ilyenkor szokásos gyógyszereket, majd behelyeztük őket az ágyba, de egyik-másik igényelt még egy kör kezelést. Rendesek voltak, mert felváltva csinálta, de reggelig elvoltunk velük. Aztán hajnali 4-kor ismét becsöngettek a mentők egy újabb kruppos gyermekkel, akit szintén fel kellett vennünk, viszont helyünk már nem volt, így a kezelőben helyeztük el, úgy egyeztünk meg, hogy lesz úgyis hazamenős gyerek, annak a helyére fogjuk betenni őket, viszont hajnalban nem szedünk ki senkit az ágyból, majd reggel. A kezelőben le tudtak feküdni, mert a vizsgálóágyon kívül is van még egy ágy ahol infundálni szoktuk a gyerekeket. 

Az éjszakát 5 felvétellel zártuk. 

Országos Mentőtalálkozó

 Olyan régen már írtam a munkáról. Mostanában "sokat" vagyok nappal, vagyis sokkal többet, mint szeretném, mondjuk, ha rajtam múlna, akkor max 1-et mennék a hónapban, na de tegnap pont nappalos voltam. Úgy vettük át az osztályt, hogy egyensúly volt, bár pont akkor járt le az infúzió az egyik gyereknek, a másik meg már ébren volt, kellett egy éhgyomri vércukor, szóval még a kávézás előtt volt dolgom. Nem szoktuk reggel ébreszteni a gyerekeket, csak ha valamilyen gyógyszer vagy kezelés jár adott időre, de azt is próbáljuk úgy, hogy ne ébredjen fel, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Még reggeli előtt beindult aztán a móka, volt dolgunk bőven, amit megkoronázott az OMSZ érkezése, aki egy 13 éves gyereket hozott, mert az kést ragadva hadonászott és fenyegetőzött, már többször hangoztatott öngyilkos szándékot. Anyukája leszerelte, a mentő meg hozta és bár tudták, hogy mi nem vehetjük át, területi illetékesség alapján meg kellett futniuk a kört, az osztályos doktornő meg hívta a pszichiátriát, aki természetesen átvette a gyereket. Mi amúgy  agyerekkel nem is találkoztunk. Na, még alig mentek el, mikor jött a következő OMSZ. 10 hónapos gyermek, akinek otthon lázgörcse zajlott (láz nélkül, mint utóbb kiderült). El is indítottuk  efelvételét, amikor szintén volt egy kisebb görcsrohama, amire kapott görcsoldót, de sokára reagált rá. Az a protokoll, ha valakinek 2 órán belül ismétlődik a rohama, ami nem lázgörcs és életésen először fordul elő, akkor az utazik Bp-re további kivizsgálásra. A Heim Pál kh nem akarta átvenni, mert szerintük komplikált lázgörcs (éáz nélkül mondjuk érdekes) , nem kell neurológiai vizsgálat, de a Bethesda átvette. És akkor érkezett még egy mentő egy hasmenős nagyfiúval, aki azért igencsak elhagyta magát, de a bonyolult eset az anyukája volt, a mentők is kiakadtak tőle. haza akartuk engedni, de az anyuka nagyon azt akarta, hogy a gyerek bentmaradjon meg szerintem a kissrác se akart iskolába menni....

A 10 hónapos babához vártuk a mentőket, amikor az apuka jelezte, hogy ők a Szent Márton gyerekrohammal szeretnének menni és ha mi nem tudjuk elintézni, akkor majd a mama, aki amúgy a kórházban dolgozik (?) intézkedik. Intézkedett is, mint kiderült, a Szent Mártonnál nagyon szimpatizáltak vele. Ja, nem. Én nem bírom amúgy az ilyet, hogy valaki ennyire fitogtatja, hogy kinek a kije vagy mit tud elintézni. Én soha nem árulom el, hogy eü-s vagyok. Nyilván nem tagadom le, de úgy kezdem, hogy "én is itt dolgozom" vagy hasonlók. 

Délután aztán még egy újszülöttet is át kellett helyezni, úgyhogy a Cerny is járt nálunk. 

Mindemellett sok gyereket hazaadtunk, aztán meg vettük fel sorban az újakat, a nap végére villantottam egy húszezres lépésszámot és jól el is fáradtam.

Heti szösszenet

 Annyira pörögnek a napok, hogy szinte azt veszem észre, már megint eltelt egy hét. Nagy dolgok nem történnek velünk. 

Sikerült 3 nappalos műszakomat éjszakára cserélném. Nem úri huncutságból, hanem mert tényleg van rá okom. Jó, az egyik az éppen beleillenek, mert sikerült a főnővérnek dupla nappalra beosztani a, így a második napomat becserélte éjszakára. Az egy nappalt is nehezen bírom ( az éjjeli 3 órás kelést), nem még kettőt egymás után. Aztán az egyik kérelmet elnézte, beosztott nappalra akkor mikor a fogszabályzáson van jelenésünk. A harmadik műszakom meg pont a verseny napjára esne. Szerencsére jó fej kollégáim vannak és szívesen cseréltek velem. Igaz, én is mindig partner vagyok, ha valakinek szüksége van rá. 

A ScrapUp játékára való alkotást sikerült ebben a hónapban is az utolsó pillanatban abszolválnom. Semmi, de semmi ötletem nem volt. Na meg időm se nagyon, amikor meg lett volna elvették a kedvem az alkotástól. Valamelyik nap nyomtattam egy képet, szétvágtam, mert ez volt a feladat és itt el is akadtam. Lövésem nem volt az elrendezést illetően. 

Az óraállítással jól megvicceltek. Valaki mondta bent a munkahelyen, hogy rosszul tudom, nem szombatról vasárnapra állítják az órát, hanem vasárnapról hétfőre. Merthogy azon örömkpdtem egy órával kevesebbet dolgozok szombat éjjel. Valószínűleg az volt a megtévesztő sokak számára (legalábbis én ezt gondolom), hogy annyira kihangsúlyozták, hogy Húsvét vasárnapra esik az óraállítás, hogy ebből adódott a félreértés. Most ugyan nyögök meg fáradt vagyok, remélem ennél jobban nem visel meg. 

Értem én, hogy Húsvét, de nem lehetne ezt az ünnepet átugrani? Volt olyan gondolatom, hétfőn majd jól megszökünk itthonról - nem mintha sok locsoló járna erre - de sajnos Gábor kihízta a munka kártyát. Hétfő reggel jön haza és este már megy is vissza éjjel az ügyeletre. Anyukámékhoz tervezünk átmenni majd délután a gyerekekkel, azt meglátjuk a családfő össze tudja-e szedni magát annyira, hogy elkísérjen minket.

Egészséges reggeli Áronnak, mert ő most odafigyel az étkezésre.

                         

                            Tavaszodik végre

Olyan nincs, hogy Mexről nem készül kép.

Napom

 

Nappalos voltam. Mikor arra lépsz be fél 6-kor, hogy a rosszullévő gyerekhez a gyerekrohamot várják/ várjuk az megalapozza az egész napot. Egész nap meg nem álltunk. 

Felelőtlenségnek is vannak határai

 De van, akinek van útlevele....

Van bent egy - ma már - 5 napos baba. Otthonszülést terveztek, de valami baj volt, elindultak a kórházba. Igen ám, de a parkoloba érve megszületett. A szülők úgy voltak vele, hogy akkor ők azzal a lendülettel haza is mennek (❗)

A probléma ott kezdődött, hogy 1,5 naposan mégiscsak bejöttek, mert a gyereknek magas volt a légzészáma és lógott rajta a bőr.

Most 2 féle vénás antibiotikumot kap, küzdünk a táplálásával. Édesanya ki van borulva, nem aludt napik óta, nem tud pihenni, nincs elég teje....(jahh kérem, gyereknevelésből az első 20 év nehéz) Meconiumos volt a magzatvíz, mint kiderült. 

Tegnap este apuka fekszik a gyerekkel az ágyban (anyuka van felvéve a gyerekkel), össze vissza etették. Hát nem voltam túlzottan kedves első körben. Nem volt egyszerű az éjszaka, de legalább a tápszeres pótlást nem utasította el az anyuka, így volt nyugodt 4 órája neki is, a gyereknek is, de utána szigorúan felkeltettem őket. Remélem csütörtökre hazamennek 🫢

Anyuka állatorvos. Apuka mérnök. 

Ezt mindig így kellene

 Régen volt már ilyen nyugodt éjszakánk. 16-22 óráig volt gyerek ügyelet, nem látunk bele a rendszerbe, így nem tudjuk mennyien voltak, de hozzánk senki nem jött fel. 2 mentő érkezett, az egyik az fel sem jött, a másikat meg visszaküldtük a sürgire, mert traumás beteget hozott, első körben traumás orvos az illetékes, ha ő úgy ítéli meg, akkor felküldi a beteget osztályos megfigyelésre*. 

Párszor csörgött a telefon, semmi akut vészhelyzet nem volt, így az éjszaka békésen telt. Este 22 órától reggel 8-ig a mentőállomáson működő ügyelet látja el az ambuláns betegeket, 3-mat át is küldtünk, nem volt morgás érte. 

Remélem a hétvégén is igy fog működni, mert általában akkor van Armageddon.

* szeretik gyógypillantásra is felpattintani a gyerekeket. Ők traumatológiailag nem látják indokoltnak a benttartózkodást, de annyi nincs bennük, hogy el is engedjék haza a gyereket. 

Munkaterápia

 Ha beteg vagyok dolgozni kell. Az eltereli a figyelmet a bajomról. Így volt ez ma is. Fáradtan ébredtem, de jönni kellett. Sok gyerek volt az isztélyon, ebből jó páran hazamentek és vettünk is fel. Mindig a műszak végére sűrűsödik be a munka, készültem is rá, hogy majd csak a későbbi busszal jutok haza, de a váltás is korábban érkezett és a munkát is be tudtam fejezni, így a szokott időben értem haza. 

Ügyelet

 Február 1-el beindult Pest megyében is az ügyelet.  3, azaz három helyen van gyerekellátás, az egyik közülük Vác. Már az elején sem értettem a ligokát és nagyon szerettem volna, ha nincs igazam, de eddig sajnos nem úgy néz ki, hogy leveszik a vállunkról a terhet.

Legelőször arról volt szó, hogy 16 órától este 22 óráig lesz a gyermekügyelet (amugy szerintem az ügyeletnek úgy lenne értelme, hogy 16- tól másnap reggel 8-ig. Igy igazából semmi nem változik és látszott is szombat éjjel. 9 gyereket vettünk fela meglévő 5 mellé, ebből aztán egyet elengedtünk szzal, hogy háziorvost keressék fel, mert szükséges lenne a kórházi kezelés, viszont Gödöllőn laknak. 

Rajtuk kívül még 3 területen kívüli volt az osztályon. Éjszaka addig ültünk, amíg dokumentáltunk, de olyan is volt, hogy azt is állva írtuk. 

Elfáradtam, na.

Már megint

 Semmi említésre méltó nem történt ma. Csak belehúztunk a munkába, nagyon nem volt időnk megállni és szerintem ez már így is lesz. Bajnak éppen nem baj, de marha fárasztó 🙈 viszont altatni nem kell.

Ami igazán lefárasztott az az egyik anyuka aki 2 gyerekkel van bent, de arra is alkalmatlan, hogy az orrukat leszívja. 

Többet mond minden szónál

 

Lépéseim száma 20 521. 

Nappalos voltam.

Tovább is van, mondjam még?