Apróságok a lakásba

Már egy hónapja, hogy átköltöztünk. Nézem a mellettem lévő kézimunkás kosaramat, benne a bontatlan fonalak, azok a fonalak, amikből terveztem kötni az előző bejegyzésben szereplő két felsőt. Eddig jutottam velük: a lakásban a kézimunkás kosárba kerültek.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem lesz időm és energiám kötni, minden időnket elvitte a költözés utáni szervezés. Nem volt egyszerű a kezdet, bukdácsolunk még mindig a bürokrácia útvesztőiben, de legalább van már lakásunk, egy hete bent lakunk.
Erről eszembe jutott,  hogy mikor Franciaországba átköltöztünk, szinte ugyanez volt. Akkor hónapokig nem kötöttem, viszont sok apróságot horgoltam, jól esett kikapcsolódni velük. Megmutatok közülük párat.
Például ezek az apró terítők gyorsan elkészültek,

bár ezt az alsót gyermek azonnal elkobozta. Először teljesen elvarázsolta a horgolás mintarajza, majd a kész terítő is. Levendulamezőnek nevezte el.

Érdekességképpen: a szélét kukoricafonallal horgoltam, megsúgom, a kukoricafonal nem bírja a vasalást, megolvad. ;)
Régi, elnyűtt párnát újrahasznosítva varrtam egy kör alakút, ahhoz készült a párnahuzat (gyanítom, hogy a mintáról készült kép volt iránymutató a horgoláshoz, vagy korábban még ingyenes lehetett) a gyerekszobába. Egyik oldala kék,

másik zöld.

Minden gombja különböző.

Fürdőszoba szőnyegek. Két régi törülközőt vágtam ketté és horgoltam körbe a kapott darabokat.

Az elsőhöz (rózsaszín szélű) még pelenkaöltéssel készítettem a kezdő sort, de ez rettentő időigényes és macera volt, szép sem lett,

így a következőt már kilyukasztgattam körben egy erre alkalmas szerszámmal, így a kezdő sort is horgolni tudtam. Féltem, hogy a lyukasztásnál később bomlani fog az anyag, de semmi ilyen nem történt.

Négy különböző mintát kerestem/találtam ki a szélekre.

Ha újra kezdeném, akkor annyit változtatnék az ötleten, hogy nem egy réteg anyagot használnék a szőnyeghez, hanem duplán venném, hogy jobb tartása legyen az egésznek.

Pamut fonalat használtam a horgoláshoz.

Csipesztartó az erkélyre. Nagyon praktikus darab!

Ezeket a kis törülközőket még ezer éve készítettem, de sosem mutattam, pedig annyira szépek!
Újrahasznosított pamutból készült fonalból horgoltam, a piros színű pedig a Barka fonal bio Bóbitája.
Ez a horgolásminta nagyon mutatós,

tudom ajánlani, és rettentően egyszerű elkészíteni.

 Legvégére maradt ez az egyszerű kosárka, ilyet jó lenne még többet is csinálni. 

Utolsó bejegyzés innen

Háháh! Erre a címre biztos sokan idekattintottatok.
De csak innen Franciaországból az utolsó bejegyzés, mivel egy év után szedjük a sátorfánkat és visszaköltözünk Finnországba, talán néhányan olvastátok is már a másik blogomon.

Búcsúzóul elmondom, mi lesz a következő bő egy hónap terve kötésügyben, ugyanis ezt az időszakot szállodában fogjuk tölteni, így jól meg kell tervezni, mit visz magával az ember lánya erre az időre.
Azokra a pillanatokra, mikor valami "agyatlan" munka kell, az alábbi felsőt gondoltam, csupa sima minta, sok-sok soron keresztül :

Belle by Julie Weisenberger

 © cocoknits 2012

Amikor pedig száz százalékban a kötésre koncentrálhatok, akkor ismét Kate Davies mintáját veszem elő, az Ursulát ezúttal:

Ursula cardigan by Kate Davies

© 2013 Kate Davies Designs

Au revoir pálmafák, azúrkék tenger, várnak rám a hosszú, hideg telek és a sok szép finn gyapjúfonal!

Different lines

Üdv ismét!
Ideje felvenni a fonalat, a bejegyzések és a kötött holmik sorban állnak és türelmetlenül várják, hogy megmutassam őket.

Ez szántam búcsúkendőnek, gondoltam a költözés végső fázisa alatt kötöm meg, tökéletes minta, gondolkodást nem igényel, repülőre is ideális. Aztán majd az új országban új kendőbe fogok, az pedig az új kezdetet szimbolizálja majd.
Június elején fogtam bele, az elején még haladt is, de kiderült, hogy az egész hercehurcával járó stresszt nagyon jól oldja a fonás, így inkább arra koncentráltam, meg is fontam az új kendő fonalát gyorsan, még a költöztető autó érkezése előtt.
Aztán a repülőn persze megint készült pár sor, nyáron, a tengerparton üldögélve is szívesen szaporítottam a sorokat, még a fonalimpiára is beneveztem ezzel, csak hogy elkészüljön, de valahogy mégsem haladt.
Haha, új ország, új kendő, de még a régit sem tudom befejezni. (vonjak párhuzamot?)
Novemberben embereltem meg magamat, és addig kötöttem, míg az összes fonal elfogyott.

Szeretem kendő, istenien puha, bár viselni nem egyszerű az érdekes formája miatt.
Nagyon szeretem Veera Välimäki mintáit, és ez meg is fog látszódni a következő bejegyzéseken, mert ezen a kendőn kívül 4 mintáját kötöttem meg az elmúlt időszakban, és a terveim között szerepel még jó néhány.

Muttohuivi
Minta: Different lines, Veera Välimäki (Rav link)
Fonal: saját fonás, bfl és merinógyapjú, 167g
Kötőtű: 4 mm

A fonalakat én fontam, már szerepeltek a blogon, a fehér színű az első rokkán font fonalam. Mindkettő fingering vastagság:

Ez lenne az az este

Ez lenne az az este, amikor feltenném azt a bejegyzést, amit egy éve írok a fejemben. Részletesen leírnám a dolgok hátterét, az élményeimet, hogy mi vezetett ide, hogy hogyan éltük meg a döntést.
De végül nem fogom feltenni. Nem fogom, mert késő van, mert fáradt vagyok az elmúlt napok, vagyis inkább hetek pörgésétől, mert eszembe nem jut semmi abból, amit szerettem volna. Azt sem tudom, hogy számít-e, hiszen tök mindegy, honnan írom (vagyis mostanában nem igazán írom), amit ide írok. Hogy hol kötök vagy horgolok, vagy varrok, vagy akármi.
Viszont elsiklani sem akarok a dolog felett, hiszen ez számunkra olyan óriási élmény és változás, annyi izgalommal és örömmel, és még mennyi félelemmel teli esemény. Költözünk. El Finnországból (tudom, vannak itt olvasók, akik még azzal sem voltak tisztában, hogy innen írok), messze délre. Napsütötte, meleg délre. Tegnap elment a telepakolt kamion, holnap elrepülünk mi is.
Nehéz nap volt a mai, búcsúzásokkal teli. Bár a vége olyan jól zárult, rengeteget nevettünk vacsora közben Z-vel, ráadásul francia étteremben. Ahol a fagyis desszertre robbanós cukorkát szórtak, tudjátok, ami a szájban pattog, milyen jó gyerekkori emlék.
Bocsássátok meg, ha a közeljövőben sem lesz itt túl sok bejegyzés, bele kell rázkódni az új életbe.
Addig is, akit érdekel, követhet ott.

Folyatódott a festés

Itt tartok most. A polc kész, az asztalt is lekentem már 2 réteg páccal.
Kezdődhet a pakolás, nem lesz egyszerű, ez az ami biztos. Főleg, hogy mindenféle terveim vannak a fonalak, anyagok tárolására, de ahhoz varrnom kell. De mivel most a varróasztal felszabadul, így lesz is rá lehetőség!
A képen látható asztal amúgy a varróasztalomhoz toldás. Ugyanis annak idején egy kisebb méretű gyerek íróasztalt vettünk, ami még épp befért az előző lakásban a nappaliba. Itt viszont van hely, így párom készített nekem egy ilyet, hogy kényelmesebben varrhassak.

Névnap és szekrény

Szilárd névnapját szerdán ünnepeltük, ennek örömére készítettem az alábbi apróságot neki.


Egy kiszsákot varrtam, amire a VERSES ZSÁK felirat került, bele pedig néhány kártya. A kártyák egyik oldalára mondókát írtam, a másikra pedig valami mondókához illőt rajzoltunk. A kártyákat fóliával bevontam, pár hete találtam az egyik boltban a laminálógépet, az eredeti ár negyedéért árulták, jó vásár volt.


Nagy örömünkre Szilárdnak nagyon tetszik a játék, ő húz egy kártyát a zsákból, anya meg valami vicceset mesél. A kedvenc a mozdonyos kártya (S-sz beh sok súly...), arra le-fel lehet szaladgálni. :)

Másik örömöm a varrószobai szekrény, azaz kettő is, ami elkészült. Szerintem annyira szépek lettek, hogy szívem szerint beülnék a szobába és csak azokat nézegetném. Az alapszínük ugyanaz, mint ami a falon van, de már az első rétegnél kiderült, hogy nem mutat jól, ezért vettünk egy kicsit sötétebb árnyalatot belőle, a szekrények teteje és a fiókok már ezzel lettek lekenve.


Ez rengeteget dobott az összképen, ráadásnak lecseréltük a régi ronda fogókat ilyen mutatós ezüst színűekre.
Sajnos már nem ez a kép fogad a szobában, mert miután gyönyörködtem egy sort, átpakoltam a másik sarokból és polcról az összes dobozt, zacskót ezekre, s hétvégén kezdődik ismét a festés.

Elkezdtem!

Hétvégén és tegnap egész délután ment a ventilátor és a szobaablak is nyitva volt. Na nem azért, mert olyan meleg lenne (itt ma is óriási pelyhekben esett a hó), hanem mert tadáám:


Alig hiszem magam is, de belefogtam a varrószobában a szekrények festésébe. Már hetek óta rendeztük a dobozokat, zsákokat, hogyha végre ráveszem magam, akkor csinálhassam, de csak halogattam a dolgot. Most lelkesedést adott, hogy a lakásban is sokat rendezgettünk, polcot fúrtunk.
Lassan, de most már biztosan (el)készül a varrószoba!
(A ventilátorra a festék szaga miatt volt szükség, nagyon büdös...)

Ez a hét

Érdekesen telt a hetünk. Szilárd hétfő reggel pici, piros pöttyökkel beborítva ébredt. Mivel más tünete nem volt, így nem is idegeskedtünk, de másnapra a lábán kezdtek a pöttyök összefolyni, beborították az egész lábszárát, így inkább elvittük orvoshoz. Ötödik betegség volt a diagnózis (ez az ötödik himlő, amit felfedeztek). Sose hallottam még erről, pedig a gugli által kiadott oldalak szerint igen gyakori egy himlőfajta, s problémát nem okoz. Kivéve, ha a pelenka alatt a pöttyök elkezdenek viszketni és ezért nem alszik a gyermek éjszaka, csak sír vagy forgolódik és az anyja tejadó egységén lógna szíve szerint egész éjjel. (Ezt nem írták sehol, saját tapasztalat. ;))
Ez az ötödik betegség így elég erős hatással volt az egész hetünkre, de azért néha kötögettem is, sőt, lakásfelújítottunk.
A felső szinten van egy mély és széles beugró (egy pici szoba méretű), aminek a végén egy szekrény van. Falra szerelt polcok, előtte 3 részes, üveg eltolható ajtó. Maga a szekrény ebben a formában használhatatlan, nagyon mélyek a polcok, emiatt a ruhák folyton úton vannak benne, állandó a rendetlenség. Mikor megvettük a lakást, már akkor kitaláltuk, hogy ebből a beugróból bizony gardrób lesz, így nem lesz szükség egyik szobában sem nagy helyet foglaló szekrényekre. A gardrób létrehozásához nem volt szükség másra, mint az üvegajtók tartóját leszerelni és az egészet kijjebb hozni kb. 1.5 méterrel. Húztuk a műveletet, Páromat elborzasztotta a 12 lyuk kifúrása a betonplafonba. Megértettem teljes mértékben. A héten azonban kiderült, hogy a plafonon álmennyezet van, így gyerekjáték lesz a fúrás. Másfél óra alatt meg is volt a munka, Szilárd aktív segítségével. :) Nagyon szuper lett, tágas gardrób, amibe már csak polcok kellenek két oldalra. Ha minden jól megy, akkor jövőhét végén ezt is megcsináljuk, s akkor már csak a varrószobámnak kell elkészülnie, sajnos abban még mindig csak dobozok tanyáznak.

Végül egy kis ízelítő az eheti munkáimból:


Nagyi négyzetet is horgoltam, de ez egy új projekt, a korábbi kicsi négyzetek most pihennek egy keveset.


Vettem egy kendőkötőtűt, Addi márkájút. Fémből van, teljesen elfelejtettem már a fém kötőtűk csilingelését, amióta bambuszból és fából készülteket használok. :) Viszont nem tudtam, hogy a fém kötőtűk között is ilyen nagy különbségek tudnak lenni minőségben, ez a tű picit sem emlékeztet a régi nehéz, akadozó tűimre, nagyon kényelmes vele kötni. Egyedül a damil tekeredése zavar, ez a Knitpicks tűkre nem jellemző, emiatt kellemesebb velük kötni.

Végre

Végére értem a tavalyi évben befejezett kézimunkáimnak. A számlálóm szerint bő 2.5 kg fonalat sikerült elhasználnom, nagyon remélem, hogy ebben az évben ennek minimum a duplájára sikerül feltornázni...

Az a tervem, hogyha elkészül valaha a varrószobám (lent kép a jelenlegi állapotról) és rendbe raktam a fonalaim, akkor megmérem őket, pontosan mennyi van (rengeteg). Hátha ez visszafog kicsit a vásárlásban. Ugyanis a múlt héten büszke voltam magamra, hogy idén nem vásároltam még fonalat, erre mi történt szombaton? Ezekkel tértem haza:


S tudom, hogy a héten megint fogok venni, mert húgomnak beígértem egy felsőt, amihez nincs a készletemben megfelelő alapanyag.

A képen látható sárga ISOVELI fonál színe kicsit csal, valóságban gyönyörű napsárga. Ez egy vastagabb gyapjúfonál, amiből szerintem kellemesen meleg pulóvereket lehet kötni. Nemrég jutott tudomásomra, hogy a gyártó beszünteti ez a színt, így úgy döntöttem, hogyha bárhol látok ilyet, azt megveszem. Remélem sikerül összegyűjteni pár projektre valót, imádom ezt a színt, magamon és Szilárdon is el tudnám képzelni. Ennyit a megtartóztatásomról fonalügyben...
Az alsó sorban pamutfonalak sorakoznak, ajándékok készülnek belőlük, a mályvaszínű már kötőtűn is van.

És Bubi kérésére egy kép a varrószobáról, azaz a benne lévő dobozhalomról:

Festés

A bútorfestés kézimunkának számít?


Párom készített 2 polcot a fürdőszobába, a mosógép mellé. Ezeket kentem le ma tölgyfa páccal, a képen a baloldalin látszik a munkám végeredménye.

Huhh

Átköltöztünk. Múlt hét péntek este jött a költöztető autó, segítségnek öt erős magyar és egy finn férfiember. Anyukám babakocsiban tologatta Szilárdot, én navigáltam a népet, StenSapa a kamionban pakolt. Bő három óra alatt minden (szinte minden) átkerült az új lakásba. Hétvégén még visszamentünk kitakarítani és elhozni, ami ott maradt még.

A költözés előtti hét ezzel telt:


A kép nem adja vissza, de a valóságban egy nagyon kellemes zöld szín került fel a varrószoba falára. Három szobát kellett kifesteni, azt hittük, hogy 2-3 nap alatt meg lesz, de végül ötre volt szükség.
Sajnos a készülődés közben egy nagyon szomorú dolog történt a családunkban, ami miatt minden sokkal lassabban készült, készül el, mint gondoltuk, de azért rendületlenül pakolunk és rendezkedünk a lakásban.
A költözés másnapján még ez a látvány fogadott minket a nappaliban:


Azóta a ládák többségéből kipakoltunk, a bútorok nagyjából a helyükre kerültek, még néhány apróság van hátra. A konyha is kezd alakulni. Az emeleten a szobák még elég kezdetleges állapotban vannak, de aludni lehet bennük és ez a lényeg.
Végre hó is esik nálunk, már nagyon fárasztó volt a szürkeség. Nem emlékszem, hogy a nap mikor sütött utoljára, így ez a fehérség kicsit jobb hangulatra derít.


Kézimunka is előkerült már, néha esténként kötögetek, most épp Anyukám zokniját. A konyhába függönyt kellene varrnom, de mivel karnis nincs még, így nem sietem el. Szilárd karácsonyi ajándéka is megvarrásra vár, remélem időben be tudom majd fejezni.
Mást nem merek tervezni, hiszen alig pár nap van már Karácsonyig, s még mézeskalácsot is szeretnék sütni, meg finom bejgliket, hazai mákból és dióból. :)

Az új lakás

Íme az első ajtónyitás friss lakastulajdonosként!


Tegnap megjártuk a bankot, aláírtuk a szerződést és megkaptuk a lakáskulcsot. Az utunk rögtön a lakásunkba vezetett, ahol mindent alaposan megnéztünk, megnyomkodtunk, kipróbáltunk. :) A tűzhelyet nem bírtuk működésre bírni használati útmutató nélkül...

Kezdünk gyanakodni, hogy az egy finn szokás, hogy a lakást nem takarítják ki az átadás előtt. Kicsit forrt az agyam, mikor végignéztük a konyhaszekrényeket, mindegyik csupa kosz. Egy félnapos munkák lesz anyuval, hogy rendbe tegyük.

De a legfontosabb most a festés. 3 szobát fogunk átkenni a hétvégén, meg ki tudja, hogy a hét eleje is ezzel fog-e eltelni, sose festettem még. De nagyon várom már, csuda jó érzés, hogy ez a miénk és azt csinálunk vele, amit akarunk.

Pakolás 4.

A hétvégén kicsit pánikoltam, ugyanis semmit sem pakoltunk. Annyit tudtunk csak, hogy a kezdődő hófúvásban a teraszon kiválogattuk azokat, amik a szemétbe mennek. Végül a kupac ott maradt, mert annyira kellemetlen szél fújt, inkább bejöttünk.
Azért bekértem pár kartondobozt a tárolóból s tegnap kora délután kipakoltam egy szekrényt, ami az én kézimunkás dolgaimmal volt tele. Csak néztem, mennyi minden érdekesség került elő, amikre nem emlékeztem. Jó lesz, hogy az új lakásban minden egy szobába kerül s jobban átlátom majd, milyen anyagaim és fonalaim vannak.
A pakolás után kicsit megnyugodtam, hogy mégis haladtam egy keveset. Van még 10 nap a költözésig, anyu is jön holnap, nem hiszem, hogy ne készülnénk el időben.

Valahogy a kötés sem áll a kezemre egy hete. Varrnom is kellene. A varróasztalom viszont teli van mindenfélével s nincs kedvem elpakolni. Nem értem, mi ez a kedvetlenség, mikor Szilárdot altatom, mindig azon jár az eszem, mit fogok megcsinálni, míg alszik, aztán sose fogok bele semmibe. Bár a minap nem tudtam este elaludni, s elkészítettem az ajándékát Mikulásra, akkor hajnali fél 5-kor kerültem ágyba... :) Persze készülnek apróságok is, de nem olyan tempóban, mint szeretném.

A szekrényemben találtam egy hímzést, teljesen elfelejtettem, hogy csináltam ilyet. Emlékszem, hogy mikor évekkel ezelőtt elkészült, nem tudtam kitalálni, hova használjam fel. Aztán úgy döntöttem, hogyha egyszer lesz gyerekünk, majd varrok neki egy kispárnát és annak a huzatjára rakom. De jó, most már van egy csodaédes gyerkőcünk, csak a párna hiányzik a hímzés alá.

Pakolás 3.

Már nincs 3 hét a költözésig. Ismét egyre többet jár az agyamban az új lakásunk, milyen lesz, hogy rendezzük majd be, mi hova kerül, jaj mennyi mindent kell még elpakolni.
Zsúfolt hétvégénk volt. Pénteken ugye megjártam a kézimunkás vásárt, ez egy kicsit leszívta az energiám, így szombaton a délelőtti babaúszás után tartottunk egy közös, családi délutáni alvást. :) A pihenés után már nagyobb lelkesedéssel tudtam belefogni a pakolásba, bevonultam a gardróbunkba és ismét szétpakoltam benne... De most már látványosan haladtam, elraktam megint sok ruhát, könyvet, apróságokat.
Este, vagyis inkább kora éjszaka kiderült, hogy Szilárd elkapta a náthát, ami engem egész héten gyötört. Szerencsére nem vészes, csak taknyos, mint én, de a jókedve töretlen.
Ja, hogy ezt bebizonyítsa, szombat délután megtette élete első önálló lépéseit! Nem siette el a drága, már 15 hónapos, csak mivel ő egy nagyon megfontolt gyerek, olyan nálunk szóba sem jöhetett, hogy elfeledkezik magáról és megáll a két lábán kapaszkodás nélkül. Egy hete ugyan kiderült, hogy tud amúgy állni, ha elengedjük, de ő magától még véletlen sem... Szombat este azonban mégis elindult StenSapa öléből, hogy megszerezzen egy játékot. Utána le sem lehetett állítani minket, szembe ültünk egymással és Szilárd kettőnk között mutatta a tudományát ütemre, bal-jobb, bal-jobb. Ő nagyon szeretett eddig is egy helyben topogni a bal-jobb ütemére, most is úgy indul el, hogy elkezd egy helyben állva topogni. Nagyon élvezni amúgy, fülig ér a szája, s amikor meginog, óriásiakat kacag. Még azért lesben kell állni, mert néha dőlne, mint egy darab fa.
Vasárnap alig pakoltunk, inkább azzal telt el a nap első fele, hogy próbáltuk kitalálni, elvigyük-e Szilárdot a délutáni bábszínházba, vagy túl beteg hozzá. Végül elmentünk, nem is bántuk meg, mert Szilárd rettentő jól érezte magát, miután feloldódott a kezdeti sokkból, hogy ennyi idegen ember veszi körül. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, egyenesen Magyarországról érkezett a színtársulat, néhány Mátyás király mesét adtak elő, a gyerekek imádták.
A bábszínház után boltba mentünk s megvettük a festékeket az új lakásba. Hónapok óta tervezgetjük a színeket a szobákba, de jó ötlet volt eddig halasztani a vásárlást, ugyanis kaptunk 15% árengedményt a végösszegből.


Három szoba vár kifestésre, meg 3 polc. Még szerencse, hogy anyukám másfél hét múlva érkezik, elkel nékünk egy kis segítség, meg noszogatás is, hogy haladjanak a dolgok.

Pakolás 2.

A hétvégén nagyon ügyesek voltunk. StenSapu elpakolta az összes cd-t és dvd-t, s a számítógépes szekrényéből is kipakolta a vezetékeket, egyebeket egy ládába.
Én a könyvespolcot támadtam meg, elraktam az összes könyvet a nappaliból. Az előző költözésünkből jól emlékszem, hogy csak kisebb dobozokba szabad a könyveket pakolni, mivel már néhány darab is nagyon nehéz tud lenni. Így a tárolóból előkerült az összes kisebb méretű kartondoboz, én pedig megtöltöttem őket.


Így most a könyvespolcunk üresen kong, na ez csak azért nem igaz, mert rögtön telepakoltam mindenféle aprósággal.


A kézimunkás újságjaim is bekerültek egy dobozba, csak néhány darab nem fért már be, azok még ott árválkodnak. Erre a dobozra rá kellett írni figyelmeztetésnek, hogy NAGYON-NAGYON nehéz, ugyanis kedvesem is csak erősen fújtatva tudta áttenni A pontból B-be.

Pakolás 1.

Elkezdem a sóhajtozást a költözésünkkel kapcsolatban...
Igaz most épp elég elégedett vagyok magammal, ugyanis hétvégén nekifogtam a pakolásnak. Bevonultam a gardróbunkba, ami inkább egy raktárra hasonlít, jól megtömve. Kiválogattam a ruháinkat, amik ott voltak.
Az eredmény: kabátok bezsákolva, ingek, pólók egy része bezsákolva.
Plusz 1 óriási zsák ruha, ami szemétbe megy, 2 óriás zsák ruha, amit az UFF-nak ajándékozunk. A gardób pedig úgy néz ki, minta robbantottak volna benne...

Már csak 25-öt kell aludni és megkapjuk a kulcsot. Addig még festéket kell vennünk meg ecsetet, ugyanis egyből telemaszatoljuk a szobák falát színekkel. Meg tervet kell készítenünk, hogy minden időben meg legyen a költözésig. Huhuh.

Kiegészítés azoknak, akik lemaradtak a költözési hercehurcánk elejéről:
most albérletben lakunk s nyáron kaptuk a telefont, hogy a lakástulajdonos házaspár el fog válni, ezért eladják a lakást. Elkezdtünk új lakást nézni, de kiderült, hogy szinte semmi esélyünk hasonlót találni, mint a mostani, főleg nem ebben az árban. Ekkor úgy döntöttünk, hogy veszünk magunknak egyet. :) Szeptemberben találtuk meg A Lakást, 1 hónapja írtuk alá a szerződést és 1 hónap költözünk.