Én tudom, hogy nem, legalábbis szemceruzát biztosan nem. Legutóbb pld. majd egy délelőttömbe került egyetlen szemceruza kihegyezése (kék volt az istenadta). Kezdtem a fürdőszobában a csap felett. A negyedik kitört hegy után gondoltam, hegyezőt váltok, míg van még a ceruzából. Persze, azzal se sikerült hegyezni, félre hordott, a hegyek törtek, és immár minden csupa forgáccsal és zsíros ceruzahegy darabkákkal volt tele. Jött a penge, hátha, de miután eltörtem, és kishijján megvágtam magam, eldobtam. Nem adom fel, majd késsel. Persze, előtte a csapból összeszedtem a forgácsokat. Törlőruhával kezdtem én balga. Csak azt értem el, hogy a letört ceruzahegyekkel össze-visszarajzoltam - maszatoltam a fehér fajanszot. Sebaj, majd ha kihegyeztem ezt a dögöt, kitakarítom a fürdőt is.
Irány a konyha, a mosogató felett folytattam a hadműveletet, immár késsel felszerelkezve. Az első késsel rögtön félbevágtam a már amúgy is csonka ceruzámat és levágtam egy körmömet. Kést váltottam. Több késváltás és 10 perces kínlódás után végül feladtam. Mikor már majdnem sikerült volna egy épkézláb hegyet kivarázsolni a fa fogságából, naná, hogy az tőből kitört. Miután már csak 4 cm maradt a méregdrága szemceruzából, a vérnyomásom az egekbe szökött, a lakás romokban hevert, úgy döntöttem, ma nem sminkelek.
Elkezdtem a romokat eltakarítani - a késeket lesúrolni, a mosogatót kitakarítani. Vissza a fürdőbe, kisikáltam az összefirkált mosdót, és röpke 2 óra után rezignáltan konstatáltam, hogy ez nem az én napom, inkább sütöttem volna egy sütit. Irány a konyha - és ekkor vettem észre, hogy a világosszürke padló csempe is tele van kék foltokkal. Nagy levegőt vettem, elkezdtem felsikálni Cif-fel. Végre kész, ragyog minden, igaz, a szememet nem festettem ki, és ceruzám sincs immár.
Vissza a konyhába, hogy megfőzzem az ebédet - és látom, megint kék csíkos a kő! Ezt nem hiszem el, egy nyamvadt ceruzából nem lehet befesteni az egész lakást, én mégis képes vagyok rá! Elkezdtem nyomozni, hogy kerültek az újabb mázolmányok a padlóra - hát a papucsomról. Amerre mentem, végig rajzoltam mindent a papucsom talpára ragadt, elnyomódott ceruza-hegyekkel...
Ma már kinyomható hegyű szemceruzákat vásárolok - ha mégis elcsábulok valamiért, akkor nemes egyszerűséggel a Férjemet kérem meg: ugyan Drágám, hegyezd ki a szemceruzámat - és közben árgus szemekkel figyelem, merre repülnek a letört hegyek, készen állok néhány nyugtató mosollyal, egy üveg sörrel, finom csokoládéval - az elgyötört idegeinek megnyugtatására:)
Van, aki másképp csinálja, íme:
Sajnos, hogy ki faragta ezeket a ceruzákat, nem tudom, ha tudnám, szívesen kiírnám - ezek már művészi alkotások!