Cikk

Az elmúlt napokban jelent meg a Szegedi Tudomány Egyetem honlapján egy cikk, melyben a blogomról és a sütéshez kapcsolódó szenvedélyemről adtam rövid interjút. Aki szívesen elolvasnák, íme nekik a LINK :)

Paris, je t'aime!

A Galeries LaFayette óriás karácsonyfája

Csokoládé tortát készítettem barátom születésnapjára

Mint minden város, azt hiszem Párizs is tavasszal illetve Advent idején a legcsodálatosabb. A legnagyobb sugár- és körutakat beborították a girlandok és karácsonyfák, a kirakatokból angyalkák valamint télapók mosolyognak vissza melytől néha úgy érzem magam mintha az északi sarkon található Karácsony ország Télapó nevű falucskájába csöppentem volna. :)
Párizs legnagyobb és legismertebb bevásárlóközpontja, a  Galeries LaFayette kirakatát évről évre szebb és szebb kompozíciókkal díszítik a különböző divatházak tervezői, mint Chanel, Louis Vuitton, Dolce and Gabbana, Dior... Ami pedig az áruház külső jelmezét illeti? Egy mesébe illő kacsalábon forgó palota, mellyel első látásra szerelembe esik, minden romantikusabb lelkű leányzó.

Igaz már több mint egy éve itt élek, azonban még sosem ejtettem bővebben szót a világhíres francia illetve párizsi cukrászatról. Számomra a legmeglepőbb dolog kezdetektől fogva az volt, hogy bármilyen süteményt is kóstoltam, egyik sem okozott csalódást. Ez többek között annak köszönhető, hogy az itteni cukrászok nagy odafigyelést nyújtanak a sütemények kiegyensúlyozottságára, nehéz ugyanis olyan süteményre bukkanni mely cukor vagy éppen vaj túladagolásban szenvedne. A dolog eredete azt hiszem a francia kultúrában illetve hagyományokban rejlik, mellyet a visszafogottság, a mértékltesség valamint a kitűnő ízlés jellemez.

Véleményem szerint, az itt megtalálható sütemények csupán 10százalékának alapja piskóta, ellenben a magyarországi termékekkel, a helyiek ugyanis többnyire a linzer alapú torták szerelmesei, valamint a 60% krém/hab/mousse, 30% gyümölcs és 10% tészta eloszlású torták rajongói. Az itteni sütemények liszt tartalma jóval kevesebb, mint az otthoniaké, ellentétbe a zsírtartalommal, amiben viszont a francia sütemény viszi a pálmát, köszönhetően a világ legkitűnőbb francia készítésű vajainak. Életem első francia alapanyagaiból készített süteményének elkészítése során a legnagyobb megdöbbenést a liszt minősége okozott, melynek minősége -és most büszkén a mellkasunkra tehetjük a kezünket- a mi jó öreg alföldi búzából készült lisztünk búbánatos nyomába sem ér. Míg a magyar liszt tapintása, puha, selymes már már hamu állagú, addig itt, a legdrágább és legminőségibb liszt is szemcsés, kissé homokos, melyből a jól bevált, évek óta használt receptjeimhez plusz 5-10 százaléknyit hozzá kell adnom, mivel nem ugyan azt az állagot kapom, mint ami a megszokott, elvárt.

Sushi maki és a "dinnyetorta" azaz anyuci szülinapja

Hol volt hol nem volt, hirtelen július lett, Flóra pedig úgy döntött hogy idén nyáron Magyarországon nyaral!
Igen tudom, tudom, hogy szörnyen hosszú ideje nem írtam, de sajnos abszolút nem jutott időm a sütésre, és ha jutott is, akkor már a fényképezésre és blog írásra sajnos nem.
Most hogy egész nyáron itthon leszek, bőven lesz szabad időm, tehát igyekszem majd bepótolni a lemaradásom. Hál'Istennek a hétvégén volt mit ünnepelni tehát volt mit sütni-főzni is és mivel anyukám születésnapját ünnepeltük tegnap, ezért átvettem a konyhában az irányítást és elkészítenem az ünnepi vacsorát és desszertet amely egyben az ajándékom része is volt. Életemben most először készítettem sushit,  Franciaországban beszerzett alapanyagokból, mivel Szegeden lehetetlen mindent beszerezni hozzá, de azt kell hogy mondjam nagyon jól sikerült, sőt a sushi á la Flóra szerintem simán verekszik egy egy sushi bár kínálatával. Szerintem. :)
A sushi hozzávalói tehát röviden:
Sushi maki(a kerek csigás): algalap, rizs(speciális öntettel ízesítve melytől jól formázható is), avokádó, garnélarák, uborka, lazac, pritaminpaprika. A nigiri-sushihoz pedig az előzőhöz felhasznált rizst valamint vékony lazacszeleteket használtam. Tálalása szójaszósszal valamint wasabival történik.
A tortáról a legfontosabb tudnivaló pedig, hogy dinnyét nem tartalmaz, csak színeiben hasonlít. Tartalma vaníliás piskóta, eperkrém, pezsgőkrém, valamint ZÖLD marcipánbevonat, ami ijesztően jól passzol ehhez a pezsgős epres "koktélhoz". A marcipán színéről pedig nem nyilatkoznék, csupán annyi, hogy szerintem egyedi :D

1 éves lett

Számomra olyan, mintha pár hónapja lenne csupán, hogy beindítottam a gőzgombócot, pedig immáron egy éve!

Az egy év alatt (2009 december 7. -2010 december 20-ig) 46 bejegyzés készült, ebből 43 sütemény, tehát majdnem minden héten sikerült egy süteményt sütni a blogra. Amikor beindítottam a kis oldalam, nem gondoltam volna, hogy 26 rendszeres olvasóra teszek majd szert. Ez nem egy nagy szám, tudom, van aki 100 meg 200 rendszeres olvasóval rendelkezik, de nekem rengeteget jelent ez a kevéske is és jól esik, hogy 26 embernek tetszik, amit csinálok,annak ellenére, hogy nem vagyok cukrász és anyukámon valamint dédimamámon kívül senki nem tanított minderre.
Tesókám ez alkalommal is segített megünnepelni a kis szülinapomat egy kis tortával, én viszont szégyen szemre semmit nem készítettem, de sajnos per pillanat az időm ezt nem engedte meg.
Köszönöm mindenkinek aki megtisztel azzal, hogy hétről hétre nyomon követi a bejegyzéseimet és aki megtisztel egy-egy kommenttel! :) Én továbbra is folytatom a Gőzgombóc szerkesztgetését, kedves olvasóim, rátok pedig továbbra is számítok! :)
Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! (A 2011-es év egyébként tényleg nagyon sikeresnek ígérkezik az asztrológusok szerint:)

Macaron hegyek és mozgó bábok a Galerie Lafayette kirakatában :)

Advent Bécsben

A hétvégén anyukámmal ellátogattunk Bécsbe,egy utazási iroda által szervezett ínyenc túrára.Ez azt jelenti, hogy az egész szombati napunkat az evéssel töltöttük :) Természetesen minden amit megkóstoltunk,valamilyen osztrák specialitás,különlegesség volt.
Amint odaértünk,ellátogattunk egy csokoládégyárba.Nagyon felvoltam rá készülve,hogy majd milyen jó lesz de csalódást okozott....Ez egy egyszerű kis családi manufaktúra volt ahol semmi újjat nem láttam.A csokoládék minősége sem volt éppen a legjobb és semmi különleges sem volt bennük.(nem úgy mint a párizsi csokiboltokban:)

A csokigyár után mentünk a pálinka múzeumba.Természetesen nem a magyar pálinkára kell gondolni,de hasonló eljárással készül az ottani is mint a hazai.Német nevén schnaps,ami kb annyit jelent hogy pálinka. A múzeum inkább szeszmúzeumnak nevezhető,mert nem csak pálinka található benne.Egyébként ez egyben egy gyár is ami egészen az 1800-as évektől kezdve fennáll.Szintén családi manufaktúrának nevezhető,mint a csokigyár,de az itteni minőség sokkal jobb volt.A csokilikőrtől kezdve az abszintig minden megtalálható volt.

A képen jobb oldalon látható anyát idézve "zöld kreatív cucc"  abszint és almaszirup keveréke,amitől kissé beszédültünk. Azért nevezik kreatív italnak mert a művészek is mindig abszintot ittak ,és állítólag ezért festettek olyan elvont képeket.

Az aperitif elfogyasztása után mentünk ebédeli.Sajnos ismét csalódnom kellett,mert valami finomra számítottam.A Béccsel semmilyen összefüggésben sem lévő bécsi szelet száraz volt és sótlan,a húsleves pedig húst még sosem látott.Ami viszont pozitív volt az az előételként felszolgált pogácsa volt és desszertként felszolgált tiroli almás rétes.Ennek a rétesnek a különlegessége az,hogy a tészta nem áll annyi rétegből mint a miénk és az almát sem reszelve, hanem hajszálvékony szeletekre vágva párolják meg.

Ebéd után jött a városnézés és a karácsonyi vásár bejárása.
A város gyönyörű,a vásár viszont tömve van emberrel így nem annyira élvezhető,de a dekorációk látványa kiengesztelt mindenkit.
Minden utca más és más karácsonyi kivilágításban részesült és egyik gyönyörűbb mint a másik.

A városban egyébként több karácsonyi vásár is van,de a lenépszerűbb és legszebb az a városháza előtti téren elhelyezkedő vásár.Nagyon zsúfolt,de megéri bemenni egy bécsi fánk és egy forró puncs erejéig.A város betiltotta a műanyag poharak használatát,a környezetszennyezés miatt,ezért bögrében adják az italokat,amit ki kell fizetnünk viszont ha visszavisszük a pulthoz,akkor a bögre árát viszzakapjuk.Mi elhoztuk a bögrét emlékbe,mert nagyon szép karácsonyi minta van rajta és mert szuvenír.

A híres bécsi,cukrász Sacher család tortáját sajnos nem tudtuk megkóstolni,de az igazi receptet sikerült megszereznem.Küzdenem nem kellett érte,mert az idegenvezetőnk osztogatta,de örülök,hogy az eredeti van meg,amit már ki is próbáltam és amit most leírok.

Sacher-torta: (a bécsi Sacher-szakácskönyv receptje szerint)

Hozzávalók:
-13dkg vaj
-11dkg porcukor
-1zacskó vaníliás cukor
-6tojás
-13dkg étcsokoládé
-13dkg liszt
20dkg sárgabaracklekvár
A bevonathoz:
-20dkg cukor
-1dl víz
-15 dkg étbevonó csokoládé
Elkészítés:
A tésztához a megpuhított vajat a 2 féle cukorral felverjük majd egyesével hozzáadjuk a tojássárgákat.A csokit gőz felett felolvasztjuk majd a krémhez keverjük.A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük.Először a tojásfehérje habot majd a lisztet keverjük a masszához óvatosan,nagy,körkörös mozdulatokkal.kerek tortaformát vagy kibélelünk sütőpapírral vagy kivajazunk-lisztezünk és mehet bele a massza.1 órán át sütjük 160 fokon.
Mikor megsült hagyjuk kihűlni majd kettévágjuk és megkenjük a lekvárral.Ráhelyezzük a tetejét a lekváros részre és elkészítjük a mázat.A vizet a cukorral addig melegítünk, míg a cukor el nem olvad.A csokit gőz felett megolvasztunk és hozzákeverjük a cukros vízhez.Rákenjük a mázat a tortára,hideg helyre rakjuk és hagyjuk,hogy megdermedjen.

A recept szerint díszítés nélül fogyasztják,viszont én vittem bele egy kis karácsonyi hangulatot.
A tortát tejszínhabbal szokták fogyasztani,abból is a cukrozatlan formáját.
Jó étvágyat!

A Sacher-torta legendája:
A napóleoni háborúk utáni időszakban vagyunk, amikor Bécs városa már túl van a gyászos hangulaton és minden valamire való polgár Pauline hercegkisasszony születésnapjára készül. A díszebédért felelő Metternich nem lehetett valami jó hangulatban, hiszen a pályája csúcsán álló kancellár ugyancsak ki szeretett volna tenni magáért. Bosszús is lett, amikor a nemes feladat megvalósításáról szövögetett jobbnál jobb gondolatai közben egy félszeg tizenhat éves fiút jelentettek be hozzá - az ifjú Sachert - aki azt állította, hogy-e nevezetes alkalomra kitűnő ínyencséggel tudnak szolgálni.
A kancellár hirtelen mérgében nem tudta mihez is kezdjen a delikvenssel, ezért úgy döntött először a kezében tartott tortaszeletet kóstolja meg, a későbbiekben pedig dönt a betolakodó sorsáról. A történet azonban nem végződött tragikusan: Metternich tetszését ugyanis elnyerte a finom édesség és másnap az ünnepi lakoma étlapján már megjelent a "Torta Sacher módra" jeligével ellátott fogás, és rövid időn belül megalakult a Bécsi Sacher, amely azon kívül, hogy cukrászda volt, a város egyik leghíresebb szórakozóhelyének számított.
Egyetlen vetélytársa volt csak, a Demel-vendéglő volt, ám sokat szerint ez pusztán a császár szokatlan étkezési szokásainak volt köszönhető. A Sacher házat gyakran látogató Ferenc József ugyanis rendkívül gyorsan fogyasztotta el étkét, ami önmagában még nem lett volna probléma, de az udvari etikettet szigorúan betartó felszolgálók feladata ilyenkor az volt, hogy minden gárdatiszt elől elvegyék a tányért és véget vessenek az étkezésnek. Nem meglepő tehát, hogy ez a változás sokakat érzékenyen érintett és átpátoltak a Demel-vendéglőhöz.
A valódi hanyatlás viszont csak Eduard Sacher halála után következett be, amikor a vendéglátáshoz nem értő özvegye vette át az üzlet vezetését. Nem sokkal ezután az apja örökségét nem tisztelő ifjabb Eduard jó pénzért eladta a Sacher-torta titkos receptjét a legnagyobb riválisnak Demel-nek.