Évek óta házilag készített zsemlemorzsát, panírmorzsát használok. A maradék kenyeret (legjobb a saját sütésű), vagy zsemlét megfosztom a héjától (főleg a házi sütésű kenyér alsó kérge már nem igazán alkalmas morzsakészítésre), két-három napig hagyom szikkadni, ezután kisebb kockára vágom, egy tepsibe rakom, és miután sütöttem valamit a sütőben, résnyire nyitva hagyva annak ajtaját, a hűlőfélben lévő sütőbe teszem száradni, másnapig. Ha már száraz, egy vászonzsákba kerül, majd ha Édesapámnak kedve támad morzsát darálni, előveszi a több, mint 100 éves diódarálót és ledarálja rajta a kenyér és zsemle kockákat.
Egyszerre sosem készít sokat, mindig csak annyit, amennyi a zsemlemorzsás edénybe (egy jól záródó Tupper tároló) belefér.
Egyszerű, olcsó és praktikus alternatívája ez a boltban kapható zsemlemorzsának. Biztosan nem dohos, nincs benne szemét, nem úgy söprögették össze…
Panírozáskor néha keverek a morzsába reszelt parmezánt, szezámmagot, vagy darálóban porított szárított paradicsomot, de aprított zöldfűszerekkel keverve is nagyon finom panír készíthető. Olcsó és nem ráz:-)
