Ökomenikus
családban élek. ÉP római katolikus, én ortodox, lányaink reformátusok. Annak
idején nem tudtunk volna templomban megesküdni, mert nem akartak minket addig
összeadni, míg egyikünk nem tér át a másik vallására. De ahogy annyi mindent,
ezt a kérdést is megoldottuk és egy szép, júniusi napon olyan meghitt, idilli
egyházi esküvőnk volt Maroscsapón, hogy romantikusabbat, szebbet kívánni sem
lehet…Édesapám legjobb barátja, László Zoltán református lelkipásztor kötötte
össze az életünk Isten színe előtt, majd ő keresztelte mindkét lányunkat. Tőle
származik az alábbi recept is, mert ő készítette messze a legjobb visinátát.
A
meggy a tündérkertből való:-)
Szüleim
minden évben 25 literes demizsonban készítik, én most egy saját „próba-tételre”
vágytam, csupán egy csinos kétliteres üvegben, ezzel is emlékezve drága Zoli
bácsira.
A
sikeréről majd karácsony táján beszámolok.
Minden 4
kg, megmosott, szárától megszabadított meggyhez 1 kg cukor szükséges.
Egy öblös üvegbe rétegezzük a cukrot a meggyel, kitesszük a napra amíg a cukor
teljesen elolvad. Az erjedés megindulása előtt ráöntünk – négy kiló meggyenként
- 1 liter (96 fokos) tiszta szeszt, fél liter 40 fokos rumot, 2
dl (jó minőségű) konyakot és 1 rúd vaníliát apróra vágva.
(valaki megjegyezte, hogy "nehezen fog megerjedni, ha erjedés előtt teszed hozzá a 96 %-s szeszt." Hát kérem, azért kell az erjedés megindulása előtt hozzáadni a szeszt, hogy megakadályozd az erjedést, mert likőr készítünk, nem meggybort.)
(valaki megjegyezte, hogy "nehezen fog megerjedni, ha erjedés előtt teszed hozzá a 96 %-s szeszt." Hát kérem, azért kell az erjedés megindulása előtt hozzáadni a szeszt, hogy megakadályozd az erjedést, mert likőr készítünk, nem meggybort.)
Karácsonyig
(sötét) hűvös helyre tesszük, néha meglötyköljük és türelmesen várunk úgy 6
hónapot, aztán leszűrjük és élvezzük az isteni nedüt. A benne lévő meggyet ki szoktuk halászni, jól jön majd a szilveszteri bóléba, vagy felnőtt-süteménybe.
