Showcase 365 #2

A második ötven nap.

The second fifty days.

(az első ötven napot itt találod  ∬  click here for the first fifty days)

♡

Showcase 365 #1

Az első 50 nap.

The first 50 days.

(a következő 50 napot itt találod ∬ you can find the next 50 days here)

♡

Húsz-tizenhárom

Szokatlan módon egészen megrettentem ettől az óriási fehér helytől, ahol, úgy terveztem, idén is megemlékezem az évemről, hiszen itt az őszinteség ideje, mint minden december 31-én eddig. Ha őszinte akarok lenni, akkor csak ennyit írok:

szürrealitást érzek.

Nem azt a vidám, mindenféle mástól elvonatkoztatott, mindent átjáró, érdekes szürrealitást, most épp egy másfajtát, egy olyat, ami az egész évemet átitatta furcsaságával. Más közeg, más impulzusok értek, ami miatt, ha nem is örülök neki annyira, mint kéne, más emberré váltam. Az életem színterei megbolondultak, olyan embereket ismertem meg, akikkel soha nem találkoztam, mégis többet tudok róluk, mint a legtöbb olyanról, akik ténylegesen is velem lehetnének. Egy burokban élek, ezt mindenki tudja, aki ismer. Furcsa szokásaim vannak, amik teljesen érthetetlenek mások számára, és mégis...valahogy ebben az új közegben teljesen új dolgokat és érzéseket tapasztaltam meg, annak ellenére, hogy nem szerettem volna egyáltalán oda tartozni.

Tudom, hogy 'el vagyok tűnve' sokatok szerint, hogy nem vagyok 'jelen'. Higgyétek el, jelen vagyok, nincsen semmi baj. 365 nap telt el, 365 napon keresztül fényképeztem, újra (annak ellenére, hogy a legtöbb képet nem aznap töltöttem fel még facebook-ra sem, amikor készült). 

Háromszázhatvanöt nap röviden:

Pankafotó 365: Summertime coma

Mit is mondhatnék erről a nyárról? Az agyamra kellemes köd ereszkett ezekben a hónapokban, és jótékony szeretettel (ezúttal káros mennyiségben) elválasztott mindentől, ami a reálishoz köthetett volna. Így hát elvesztve minden gondolatomat éber kómába estem és üveges szemmel tekintettem a világra. Nyitott szemmel aludtam és szemléltem, ami körülöttem van, közben a kívánságaim és vágyaim elsodródtak mellőlem.

A jó hír, hogy itt van az ősz, ami remélem, újra felnyitja a szemem, és újra álmodhatok, nem csak meredek az ürességbe.

Pankafotó 365: Tavasz volt

 Nos, a mai nappal elvileg beköszönt a nyár, már több mind 150 napon vagyunk túl az évben, és mivel az eredeti tervem is az volt, hogy minden évszak végére összegyűjtöm azokat a képeket, amiket a legjobban szeretek, ezért most ismét jelentkezem egy kis ízelítővel. :) Az első két hónap összefoglalóját itt találjátok, ha lemaradtatok volna.

A 365 klasszikus problémája az, hogy minden nap kell képet csinálni, teljesen mindegy, hogy mennyire vagy fáradt/nincs inspiráció/sok a dolgod/nincs kedved hozzá. Ezért olyan szép és nehéz dolog, mert év végén majd boldogan lehet mondani, hogy megcsináltam, elég kitartó vagyok hozzá. :)

Ezeknek a képeknek a nagy része egyébként önarckép, amit persze sokan kritizálnak, de nekik azért ezúton is üzenném, hogy csak próbálkozzanak meg önarcképet készíteni, hogy rájöjjenek, mennyi mindenre kell figyelni abban a pillanatban, amikor nem tudja nézni a keresőn keresztül, hogy mit komponál. :)

Pankafotó 365: Az első két hónap

Bár nagyon nem adtam közre itt a blogon, de 2013 január 1-jén elkezdtem egy olyan kihívást, amit 2011-ben már egyszer befejeztem, és amihez teljes mértékben ragaszkodom azóta is: project 365.

Magáról a project 365-ről:

Ez nem szól másról, mint hogy minden nap kézbe kell venni a fényképezőgépet, és készíteni egy képet az év minden napján. Először nagyon egyszerűnek tűnik, az igazi kihívás azonban az, hogy magamnak is megfelelhessek, hogy minden nap tanuljak újat, minden nap alkossak valamit.

Szenvedélyem a fotózás iránt ez alatt a projekt alatt nőtt óriásira, ráadásul így sose tudok 'eltűnni' és 'sumákolni' a fotókkal, hiszen nincs mese: minden nap fel kell tölteni azt a képet, minden nap szembe kell nézni az esetleges kritikákkal, viszont minden nap megerősítést is ad, hogy folytassam. A 2011-ben befejezett kollekciómra azóta is nagyon büszke vagyok, aki fotózik, tudja, hogy a legrosszabb napokon nem egyszerű csak úgy felkapni a fényképezőgépet, neki indulni a nagyvilágnak és kreálni valami értékelhetőt, de erről bővebben szóltam, mikor befejeztem, így, hogy ne húzódjon olyan hosszúra ez a bejegyzés, ajánlom, hogy olvassátok el ott az egész történetet. :)

Vissza a jelenbe:

2 hónap telt el azóta, hogy úgy döntöttem, újrakezdem ezt a csodálatos utazást minden örömével és fáradságával együtt. Az ilyen sötét hónapokban, emlékszem, régebben is megküzdöttem az alkotói tevékenységemmel, mert rendszerint fél 4 körül kerülök be a zónába, akkor indul be az agyműködésem a képekkel kapcsolatban, és lássuk be, ha fél 4-kor nem ugrok ki gyorsan fotózni, akkor aznapra már csak a 'b' terv marad. :) Mást nem is nagyon mondanék róla, mert akkor mit írok majd év végén? :) Csak annyi, hogy íme azok a képek, amiket a legjobban szerettem 2013 január-februárban. :)